Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-26 / 22. szám, péntek

■■■■im •

FióíBiyflsét eaofMikal kljiűMi, s meyoiíMsángk leheioségei

(Folytatás az 5. oldalról) szállítók szoros együttműködése azonban nem lehet csak egyszeri akció, hanem ellenkezőleg, tartós módszerévé kell válnia minden ágazat tüzelőlesztéséről való gondoskodásának.

Egy pillanatra sem lankadhat figyelmünk a vasút munkájával, a kocsifordulókkal, s főleg a szénszállítással kapcsoanyag-energetikai bázisunk fej- latban.

A SIKER FELTÉTELE A FEGYELEM

A jelenlegi helyzet jóval nagyobb fegyelmet és szervezettséget követel meg, nem enged meg semmiféle elnézést és közömbösséget a lazaságokkal és a felelőtlenséggel szemben. Minden szakaszon következetesen meg kell kívánni a CSKP Központi Bizottsága és a CSSZSZK kormánya által jóváhagyott határozatok teljesítését, érvényesíteni kell a személyi felelősség alapelvét és le kell vonni a következtetéseket a feladatok nem teljesítéséből.

Napjainkban központi nép- gazdasági kérdés, hogy a legközelebbi időszakban — amint azt a vállalatok villamosener- gia-ellátása lehetővé teszi — minden ágazatban elérjük a termelés tervezett színvonalát, s állítsuk meg a januárban keletkezett kiesések növekedését. Ugyanakkor már most minden egyes termelőágazatban, termelési-gazdasági egységben, vállalatban és üzemben céltudatosan elő kell készíteni az átgondolt szervezési eljárásokat arra vonatkozólag, hogy az elkövetkező hónapokban —

összhangban a tüzelőanyag- és energetikai helyzet fejlődésével — a januárban keletkezett termelési kieséseket pótoljuk. Nagyra kell értékelni a széles körű kezdeményezést, amelyet ezen a téren már számos vállalatban érvényesítenek. Ezek a kezdeményezések gazdaságunk minden szakaszán példaként szolgálhatnak. E kezdeményezés további .kibontakoztatása a vezető gazdasági dolgozók, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezeti, valamint a pártszervezeti dolgozók egyik legsürgősebb feladata. Az idei állami terv feladataival való sikeres megbirkózás — amely kizárja a tervfeladatok csökkentésére irányuló spekulációkat — előfeltétele annak, hogy elérjük a lakosság életszínvonala emelése és létbiztonságának szilárdítása érdekében kitűzött célokat.

Külön gondot kell fordítani arra, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatokban minél nagyobb mértékben csökkentsük annak következményeit, hogy egyes vállalatokban átmenetileg korlátoztuk a termelést.

KÖVETKEZETESEN ÉSSZERŰSÍTSÜK A FOGYASZTÁST

Továbbra is rendkívül időszerű kérdés a tüzelőanyag és az energia fogyasztásának ésszerűsítése. Most minden vállalatban és szervezetben nemcsak nagyon fegyelmezetten kell megtartani a kitűzött szabályozó intézkedéseket, hanem kezdeményezően keresni kell a megtakarítások további lehetőségeit.

Az irányítómunkában fokozott mértékben szorgalmazni kell a fűtőanyag- és energiafogyasztás normáiban a rendteremtést az energiaigényes termékek gyártásában, rendszeresen figyelemmel kell kísérni a normák megtartását és szilárdításukat. Hasonlóképpen mindenütt törődnünk kell az energiagazdálkodás színvonalának emelésével, a megfelelő szabályozási technika beszerzésével, az energetikai utasítások és fogyasztási diagramok megtartásával. Kezdeményezően érvényesítsük és terjesszük a lxaladó módszereket és tapasztalatokat, amelyek segítségével jelentős megtakarítások érthetők el. A szocialista verseny és kötelezettségvállalási mozgalom, a komplex racionalizációs brigádok, az újító és feltaláló mozgalom követőinek tevékenységét fokozott mértékben ezekre a kérdésekre kell irányítani. E feladatok megoldásában rendkívüli teendők hárulnak a műszaki és tudományos értelmiségre is. Arról van szó, hogy konkrét feltételeknek megfelelően keressük a további takarékoskodás! lehetőségeket a gyengébb minőség ' helyi tüzelőanyagok és energiaforrások (beleszámítva a fát is) kihasználását ott, ahol az célszerű.

Ebbe az irányba kell terelni a nemzeti bizottságok mellett működő energetikai bizottságok tevékenységét is. A termelés, az üzemeltetés és a beruházások kérdéseinek döntéseikor mindig figyelembe kell venni az energiatakarékosság szempontját. Háztartásainkban is ésszerűen kell gazdálkodni a tüzelőanyaggal és az energiával

i tüzelőanyag és az energia megtakarítása nemcsak a szükségintézkedések dolga, hanem gazdasági fejlődésünk tartós vonásává kell válnia. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1978. szeptember 15-1 határozata értelmében az illetékes minisztériumok, a szakemberek széles aktívájának bevonásával, hozzáfogtak a tüzelőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítése hosszú távú prog- tamjának kidolgozásához.

A tüzelőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítése szempontjából nagy jelentőségük van a miinkarezsimekkel, valamint egyes területeken a munkaidő kezdetének módosításával kapcsolatos szervezési intézkedéseknek is. A munkaidő egyenletesebb beosztása hozzájárul az energia csúcsfogyasztásának jelentős csökkentéséhez és ezzel egyidejűleg, főleg a nagyvárosokban, a tömeges személyszállítás jobb üzemeléséhez is. Külön jelentősége van annak is, hogy a termelő jellegű egyműszakos munkahelyeken is módosítjuk a munkaidő kezdetét. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása természetesen változtatni fog a lakosság egy részének életritmusán, s meg fogja követelni a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatások, az óvodák, a bölcsődék stb. munkájának ehhez megfelelő alkalmazkodását. Ezek az intézkedések gyorsan megoldhatóak és meg kell őket oldani az illetékes gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok, a szak- szervezetek és egyéb szervezetek szoros együttműködésével. Néhány járásnak, a kelet-csehországi kerületnek és egyes olyan városoknak tapasztalatai, ahol ezeket az intézkedéseket kezdeményezően megvalósították már a múlt év végén, igazolják, hogy az ilyen bonyolult, de a társadalmi szükségletek szempontjából elkerülhetetlen lépések is megnyugtató módon megtehetők.

Az előttünk álló feladatok nem könnyűek, de teljesíthetőek, megvalósításuk elsősorban az állami és gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok magas színvonalú és hatékony irányítómunkáját követeli meg, hogy biztosítsuk egész népgazdaságunk előrehaladását. Ugyanakkor szükséges, hogy a társadalom érdekében foganatosított intézkedések megvalósítását a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek, s a Nemzeti Front szervezetei, valamennyi munkahelyen teljes mértékben támogassák. Összhangban a CSKP KB 11. és 12. ülésének határozataival tovább kell fejlesztenünk pártunk aktivitását, s ügyelni kell arra, hogy a kommunisták példát mutassanak az intézkedések valóra váltásában. Kétségtelen, hogy a párt vezetése alatt — egységben a néppel — egységes és céltudatos hozzáállással minden munkahelyen sikeresen megbirkózunk a jelen követelményeivel.

Milyen évad lesz?

ÖT NYILATKOZAT — ÖT SEJTETÉS

A kérdőjel jogos, hiszen elsőre sosem lehet tudni. Ügy mutatkozik azonban, hogy amatőr színházi életünk gazdag és fölöttébb izgalmas évad előtt áll. Meglevő és működő kisszínpa- daink hetente többször próbálnak, havonta többször mutatkoznak be egy-egy központjukhoz közeli községben. Mindent megtesznek azért, hogy az előttük álló járási és kerületi kisszín- padi fesztiválokon sikerrel koronázva valósuljanak meg elképzeléseik, vágyaik. Utána pedig jöhet az országos döntő, a Jókal-napok, amelyeken — a gyakori résztvevő tudja — éppen a kisszínpadok bemutatóira a legnehezebb belépőjegyet szerezni. Sőt, olyannyira nehéz, hogy például tavaly a rendező bizottság (nyilván a nézőtér túlzsúfoltságát elkerülendő) nem biztosította az egyik este fellépő négy együttesnek a kétnapi szállást és egyéb kiadásokat, s ezzel, persze, azt sem, hogy a másik este fellépő — és velük versenyben álló — négy csoport műsorát megtekinthesse. Pedig már akkor köztudott volt, hogy kisszínpadaink sokirányú kibontakozása csak akkor lehetséges, ha nem csupán befelé fordulva, önmagukba és önmagukra, de kifelé is nézve, másokat is hallva, látva és megismerve igyekeznek eleget tenni azon szerepüknek, amelyet — művészi,* nevelői és kulturális munkájuk jelentőségét meghat- vány ozva — szocialista társadalmunk törvényszerűen rájuk szabott. Nem véletlen, hogy Gustáv Husák elvtárs, a CSKP XV. kongresszusán

elhangzott beszámolójában ekképpen szólt a műkedvelő mozgalmakról: „A kultúra és a művészet összes értéke ma már hozzáférhető minden dolgozó számára. Ugyanakkor dolgozóink sokoldalú öntevékeny művészeti munkával maguk is részt vesznek a társadalom kulturális értékeinek megteremtésében. A műkedvelő művészeti tevékenység a szocialista életmód elválaszthatatlan, szerves része, az emberek alkotó képességei fejlesztésének jelentős eszköze.“ Csoportjaink ennek tudatában tartják, vagy tartották meg bemutatóikat. A XV. kongresszus idevonatkozó határozatainak megfelelően a színpadok vezetői és tagjai céltudatos művészeti munkával Igyekeznek hangsúlyozni az amatőr művészeti mozgalom növekvő szerepét.

Az alábbiakban öt színpad képviselője nyilatkozik. Persze, tudjuk, nemcsak ők dolgoznak szorgalmasan, hiszen két bratislavai kisszínpa- dunk is premiert készít elő, hallottuk, hogy Szepsiben (Moldava nad Bodvou} is próbál már a színpad, s bizonyára Ipolyságon (Šahy), Zsi- gárdon (Ziharec) és másutt sem ülnek ölbe tett kézzel a színpad ifjú szerelmesei. De róluk majd legközelebb. S most következzenek azok a rövid nyilatkozatok, amelyekből kiérezhető, hogy amatőr színházi életünk gazdag, sokrétűsége, „sokműfajúsága" révén pedig izgalmasnak ígérkező évad előtt áll. Bár, ezek egyelőre — hangsúlyozom — csupán nyilatkozatok.

1.

TÓTH KÁROLY, a Galántai (Galanta) Vág Kisszínpad tagja: A Jókai-napokra idén is szeretnénk eljutni, bár mindkét rendezőnk, Pék László és Szabó Frigyes is katonai szolgálatát tölti. így alakulhatott ki az a furcsaság, hogy jelenleg hat tagú csoportunk valamennyi tagja rendez. Műsorunkat is közösen állítottuk össze a Kis Kolozs és a Nagy Ko- lozs című meséből, amely Ily- hjés Gyula: Hetvenhét magyar népmese című kötetében olvasható. Elsődleges célunk, hogy alapiskolákban, óvodákban mutassuk be színházunkat, hogy a színházat, ezt a csodálatos világot, amelyben minden lehetséges, és amelyben minden elképzelhető, házhoz vigyük. Hogy testközelbe hozzuk. Természetesen, a jó és a rossz bemutatása, és a játék révén. Mert nemcsak a gyermekek, mi is imádunk játszani, játszadozni. Nem véletlen, hogy rendezésünkben a commedia delľ- artét kerestük, ennek révén adtunk különös hangsúlyt az erkölcsi jó jelentőségének életünkben. Persze, egyéb teendőink is vannak, hiszen a Képek című pantomimjátékunkkal decemberben elnyertük a szlovák irodalmi színpadok kerületi találkozójának fődíját, s ezzel megszereztük azt a jogot, hogy májusban bemutatkozhassunk a szlovák kisszínpadok országos fesztiválján, Poprá- don. Ez az eddiginél is alaposabb munkára kötelez valamennyiünket. Épp ezért az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel dolgozunk, hiszen sem Poprádon, sem a legőszintébb néző, a gyermekek előtt sem akarunk szégyenben maradni. Minden vasárnap reggel nyolctól délig, délután kettőig próbálunk Galántán, a Kultúra Házában. Anyagilag ugyancsak ez az intézmény támogat minket. Köszönet érte.

SZTRECSKÖ ANIKÓ, a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Irodalmi Színpadának tagja: Mi az iskolai év megkezdése után néhány héttel már elkezdtük a felkészülést, ha úgy tetszik, az évadot. Hetente kétszer, szerdán és csütörtökön délután háromtól hatig próbáltunk és próbálunk. Hašek Svejk]étől mutatunk be egy részletet, pontosabban fogalmazva egy montázst. Választásunk, még tavaly kora ősszel, azért esett erre a cseh szerzőre, hogy gimnáziumunk ezzel a műsorral is méltóképpen köszöntse Csehszlovákia megalakulásának 60. évfordulóját. Persze, nem kell azt hinni, hogy egy kizárólagos Švejket vittük színpadra. Ez képtelenség is lett volna, hiszen a darab huszonöt perces. A ml Svejkünkben benne van Ludas Matyi és Kakuk Marci, benne van a magyar és a cseh, vagyis inkább a közép-európai kisember mentalitása, aki a maga leleményességével, bölcsességével mindig túljár a nagyoknak, az uraknak az eszén. A korabeli emberek, az

ezredes, a főhadnagy, a bíró, az orvos, rajzolt figurák, a gyerekek egy síkbábuhoz hasonló rekvizitum mögött, csupán hanggal személyesítik meg őket. Két élőben játszó figuránk van, a kutya és maga Švejk, akit Dobay Csaba személyesít meg. A műsorban, a zenészekkel együtt, mintegy harminc diák szerepel. Műfaját tekintve, kisszínpadi játéknak nevezhető, amelyben klasz- szikus irodalmi színpadi elemeket is felhasználtunk. A bemutatón sikert arattunk.

3.

HAVASI PÉTER, a Kassai /Kosice) Pinceszínpad vezető- rendezője: Oj műsorunk elsősorban mondanivalójával kötődik tavalyi előadásunkra, amelyben egy komoly társadalmi probléma, a megrontott házastársi és embertársi kapcsolatok kérdése volt a váz. Ismét az íratlan törvénnyé emelt erkölcstelenségekről, bomlasztó magatartásformákról és jellemtelenségekről szeretnék szólni tizenhat tagú csoportommal. A témához kiváló alapanyagot kínálnak Latlnovits Zoltán vallomásai a társadalomról, a közönségről, a közösségről, az alkotásról. Félreértés ne essék, nem Latinovits- műsorról van szó, hanem Lati- novits szövegeiből is összeállított műsorról. A színpad tagjainak mintegy hetven százaléka főiskolás, akik szívvel-lé- lekkel a színházért élnek. Az évadot tulajdonképpen meg sem szakítják, mert még nyáron is színházzal foglalkoznak. Stúdió-gyakorlatokat végeznek és színházelmélettel foglalkoznak. Közönségünk van, s reA legutóbbi Jókai-napokon a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Bikov: Az ő zászlaja című összeállítást mutatta be. Gyökeres György

méljük, a kerületi fesztiválunkon is lesz, amire előreláthatólag március 23—25-én kerül sor Kassán, a Művészetek Házában.

4.

GÁGYOR PETER, a Kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad vezető-rendezője: Legújabb műsorunk játék a játékban. Köztudott, hogy Brecht Koldusoperáját Németországban megfilmesítették, minthogy az is köztudott, hogy maga Brecht szállt szembe a filmgyártókkal, akik nem csináltak egyebet, mint művészetet hamisítottak. Mi, ezt a helyzetet továbbfejlesztve, képregényt csináltunk, ami napjainkban bevált „művészi forma“, pontosítva: az eredeti művek nagyipari giccsesítése. Ezt a képregényt dramatizáljuk vissza drámává, a dilettantizmus eszközeivel. Nem véletlen, hogy darabunk címe: Koldusjáték a Koldusoperával, előadja az első [Z] magyar nyelvű dilettáns színház. Brecht filmgyári perével kapcsolatos esszéit, jegyzeteit egy bohóc kiabálja a nézőtérről, s a néző az els6 pillanatban azt hiszi, kabar é- ban van, ahol Brecht torzított persziflázsát kapja. És amikor a néző tökéletesen azt \y.s.;i, hogy ez egy kabaré, akkc^ h;; egy fordulat, amely kive>ii> Brecht egyik lényeges üzenetét: az igazság és az igazságszolgáltatás nem egy és ugyanaz. E Brecht-összeállítással az a célunk, hogy felhívjuk nézőink figyelmét: mindig a mű ideológiája a meghatározó, és sosem annak felületi jegyei. A művészetben rejlő szocialista kulturális hagyományok félreértelmezése ellen foglalunk állást. A darabot szeretnénk bemutatni a kerületi irodalmi színpadi fesztiválon, s természetesen a Jókai-napokon is, ahol ebben a színpadi kategóriában, de a színjátszók kategóriájában is szeretnénk bemu- tatkozi Gilgames című zenés drámánk kai.

5.

KOVÁCS LAJOS, a Somorjai (Samorín) Üzenet Irodalmi Színpad tagja: Ebben az évadban is igyekszünk hűek maradni eredeti célunkhoz: olyan

összeállítást tanultunk be, amety napjainkról, rólunk és neküíik szól. Zsélyi Nagy Lajos sajátos világlátása, alkotásainak groteszk hangvétele nagyon közel áll hozzánk, s talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy elsősorban a fiatal nézők értelmi és érzelmi világához is. Ezért állítottuk ösz- sze az ő verseiből és humoreszkjeiből Az emberke küzdj, avagy Utazás Szaüríába című műsorunkat, amely a családi, a nemzetiségi és a társadalmi élet néhány fonákságát pellen- gérezi ki, az „érted haragszom“ elkötelezettségével. Egymás között tisztáztuk azt is, hogy nem elsődlegesen a fesztiválok kedvéért, hanem a közönségért létezünk és dolgozunk, megpróbáltunk hát közönséget verbuválni társulatunk, s az irodalmi színpadi mozgalom számára. Elsősorban a környékbeli SZISZ-alapszer- vezetek meghívásainak tettünk eleget. Idáig tizenhárom alkalommal szerepeltünk ezzel a műsorral, köztük Győrött is, méghozzá nagy sikerrel. A hazai fogadtatás nem volt egyértelmű, több községben nagy - tapsot kaptunk, viszont akadt olyan helység is, például nálunk, Somorján, ahol a közönség nem tudott feloldódni, nem sikerült megfelelő kontaktust teremtenünk. Van tehát min gondolkodnunk, mit csiszolnunk. SZIGETI LÄSZLÔ

197 I. I

í