Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-24 / 20. szám, szerda

r

A marxista—leninista megismerés

és a világnézet dialektikája

A marxista—leninista ismeretelmélet a szocialista társadalom új gondolkodási típusa. Ez az ismeretelmélet a legújabb kori történelem szerves terméke, a munkásosztály módszertani elve, amely a világot nemcsak leírja, hanem keresi a dolgok, tárgyak, viszonyok belső összefüggéseit, a jelenségek dialektikus kapcsolatát, a fejlődés alapvető meghatározóit. Ezek szerint e megismerési folyamat legfőbb meghatározója az, hogy a vilá got nemcsak magyarázza, hanem az újkori történelemformáló társadalmi erő, a mun kásosztály érdekei és történelmi céljai szerint megváltoz- tassa.

A marxista—leninista ismeretelmélet világnézeti alapja maga a marxizmus—leninizmus. E tudományos világnézet nemcsak a világról szerzett ismeretek, nézetek, elképzelések összefüggéseinek tudományos magyarázata, hanem egyben módszertani alapja is a tudományos megismerési folyamatnak, mert ez a világnézet egyesíti az emberek ismereteit és elhatározásait alkotó cselekedeteikkel. A céltudatos emberi cselekvés alapja a világ olyan ismerete, amelyben megragadjuk a dolgok objektív összefüggéseit, és ezek alapján- megvalósítjuk az objektív világ céltudatos átalakítását is.

A jelenlegi polgári ideológiai irányzatok — a különböző revizionista álláspontokkal egybehangzóan — azt hangsúlyozzák, hogy a megismerés tiszta folyamat, független a társadalmi körülményektől, s elsősorban mentes a világnézeti tartalomtól, mondván, hogy a tudományos megismerésnek nincs világnézeti tartalma és politikai értéke, másfelől pedig a világnézetnek sincs semmiféle ismeretelméleti alapja, így hát e két folyamat kölcsönösen kizárja egymást.

Max legnagyobb történelmi érdeme az, hogy a tudatot az ember anyagi létéből vezette le, a megismerés folyamatát pedig a társadalmi gyakorlatból. Ez a mi szempontunkból annyit jelent, hogy minden megismerésnek társadalmi tartalma van az ismeretek megszerzésében és felhasználásuk ban egyaránt. A megismerés nem önmagába zárt, kristály- tiszta folyamat, hanem a társadalmi szükségletekből eredő cselekvés. Ez a meghatározás nagyon fontos, hiszen az ember nemcsak anyagi javakat termel, hanem egyúttal kialakítja saját társadalmi viszonyait is. Csakis ebben az aktív gyakorlati folyamatban ismeri meg fokozatosan a környező világ rendszerét. Ha tehát a megismerés a termelés velejárója, akkor e megszerzett is-; méreteknek is vannak társa-; dalmi és osztályjegyei s világnézeti összefüggései. A megismerés folyamatát és a világnézet kialakítását ebben az objektív gyakorlati társadalmi folyamatban végső soron az anyagi javak termelési módja határozza meg. .így a megismerés a 7, osztály jellegű társadalomban mindig is osztályjelle- gű, tehát pártos.

E

téma jobb megértéséhez meg kell vizsgálnunk azokat az összefüggéseket, amelyek áttekinthetőbben feltárják a megismerési folyamat és a marxista—leninista világnézet kölcsönhatásait:

1. A dolgokat, tárgyakat, folyamatokat történelmi össze függéseikben szükséget! vizsgálni, tehát keletkezésükben, fejlődésükben és megszűnésükben A megismerés legfontosabb célja az, hogy megtaláljuk a fejlődés mozgató okait, az objektív világ dialektikus összefüggéseit. Minden megismerésre váró jelenségnek, dolognak, tárgynak az emberi tudattól független élete, belső struktúrája, saját fejlődési alapja van. Az objektív világ dialektikus voltát nem az emberi ész határozza meg kívülről, hanem fordítva, ezt az objektív dialektikus kapcsolatot az emberi ész a megismerési folyamatban aktívan tükrözi.

2. Ismereteink tartalmát azonban nemcsak az objektív világ dialektikus viszonyai határozzák meg függetlenül a megismerő szubjektumtól, hanem a megismerő szubjektum helye és szerepe a társadalomban, annak szándékai és a társadalmi szükségletből eredő céljai is.

3. A vizsgált jelenség, tárgy önmagában rejlő dialektikus fejlődése és a megismerő társadalmi alakzat céljai együtt- tesen határozzák meg a megismerési folyamat megfelelő formáit és módszereit

Más szóval azt is mondhatnánk, hogy ez a megismerési folyamat egyúttal a különböző objektív körülmények dialektikus elemzése is, amelyekben a megismerés tárgya létezik. Ezzel kapcsolatban egy idevágó példával érvelhetünk: Marx a kapitalista társadalom vizsgálata során először is a kapitalizmus fejlődésének belső mozgató okait, erőit kereste. Ezeket az értékcserében találta meg, amely történelmileg fejlődő társadalmi, mozgás. Kezdetleges formájában létezett a kapitalizmus előtt is, de legmagasabb fejlődési fokát a kapitalizmusban érte el, amelyben a pénz minden dolgok, egyúttal az ember értékmérője is lett. így a pénz Marxnál nemcsak közgazdasági kategória, hanem olyan társadalmi

kapcsolat, viszony, amelynek éltető eleme a munkásosztály kizsákmányolása. A bérmunka és a tőke létezésének egyik feltétele a pénz. A pénz az anta- gonisztikus osztálytársadalom legkirívóbb negatív jelensége, nem csak dologi eszköz, melynek elemzése alapján Marx levezeti a munkásosztály történelmi küldetését: a kapitalizmus tudatos felszámolását és a proletárdiktatúra megteremtését. A Marx által alkalmazott megismerési módszer nemcsak

a tiszta ismeretek halmozására törekszik, hanem a kapitalizmus vizsgálata során szerzett ismereteket alárendeli a munkásosztály érdekeinek, világnézetének, céljainak. Ez a

megismerési folyamat nemcsak a gyakorlat és az eszme egységének történelmileg legmagasabb foka, hanem egyben az ismeretelmélet kölcsönös kapcsolata is a munkásosztály világnézetével, politikai és ideológiai érdekeivel.

A megismerés minden formája, rendszere társadalmilag indokolt és megalapozott, de a megismerési folyamat világnézeti momentumai nem mindig közvetlenül nyilvánulnak meg. A társadalomtudományok világnézeti, politikai, ideológiai tartalma általában közvetlenül jelenik meg, a természettudományos ismeretek politikai, világnézeti alapját csakis a társadalmi körülmények elemzése alapján bogozhatjuk ki — hol közvetlenül, hol közvetve. A társadalmi gyakorlat marxista—leninista értelmezése mindenekelőtt módszer is arra vonatkozólag, hogy az adott társadalmi gyakorlat közvetítő szerepén keresztül megtaláljuk a megismerés, az értékelés, a pártosság és a tudományos igazság kölcsönös viszonyát. A marxista—leninista ismeretelmélet fokozatos elmélyítése és a szerzett ismeretek alkalmazása egyben ideológiai harc is az osztályszempontból megosztott világban.

A megismerés világnézeti alapját, ahogy már jeleztük, a társadalmi körülmények megvalósításában szükséges keresni — végső soron pedig a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus kölcsönhatásában.

A szocializmus építése a munkásosztály forradalmi harcának szerves része. Ez a társadalmi gyakorlat merőben különbözik minden előző társadalmi gyakorlattól, úgy, ahogyan különbözik az ebből a forradalmi gyakorlatból eredő forradalmi megismerési folyamat a jelenlegi burzsoá ismeretelmélet osztálýszempontból korlátolt rendszerétől.

PUSZTAY JÄWOS

Egy asszony — férfias keménységgel

1979.

I. 24.

Morcos, ködös téli délelőtt. Még az eső is elered. Az ember bizony nem nagy kedvvel száll ki a jól fűtött kocsiból, s ha már mégis, igyekszik befelé a meleg szobába. Igyekeznénk mi is, de nagy csalódásunkra fűtetlen helyiség fogad. Érződik és látszik rajta, hogy a „tulajdonosa" nem irodában üldögélő hivatalnok, hanem inkább olyan, aki örökké a színhelyen, az emberek között forog.

Most is csak véletlenül található itt, valamiféle jelentések miatt ugrott be.

Helena Mihaléikovát a Nový Zipöv-i Állami Gazdaság stan- čai telepének zootechnikusa. Ez a fiatalasszony — akinek még a korát is bátran elárulhatnánk — egyben a pártszervezet elnöke is. Csendes, megfontolt asszonynak látszik. Talán túl szótlannak és félénknek is egy pártelnök tisztségéhez képest. Ez a benyomásom azonban — amikor a munkájáról beszél — hamar szertefoszlik bennem. A magas, világos- barna hajú asszony minden szépítőszert nélkülöző arcának, :első látásra szigort kifejező vonásai kezdenek felengedni, s mind rokonszenvesebbé válni, amint belelendül mondandójába. Férfias erélyességgel.

Helena Mihalčíková mező- gazdasági középiskola^ végzett Gálszécsen (Sečovce). Hetvennégyben került segé'dzootechni- kusként a telepre. S mindjárt a kezdet kezdetén rengeteg gond szakadt a nyakába. Nagyon magas volt az itt tenyésztett juhok és kisborjúk elhullási aránya. Sok-sok vita és hatalmas munka árán végre sikerült ezt kiküszöbölni. A telep második helyre került juhtenyésztésben a kerületben. A zootechnikus szeret mindent személyesen ellenőrizni: pontos-e az adagolás, megtartják-e a hi- géniai előírásokat mindenütt?

A pártszervezetben az elnök az egyedüli nő. Kérdem, miért az egyetlen nő a pártszervezetben? Elvégre itt a farmon több nőt is látok.

— Miért? Miért? Egyenes választ adok. Nagyon erős még a vallásosság a faluban, no meg az előítéletektől sem szabadultak meg még telejsen.

— Milyen előítéletekre gondol?

— Arra, hogy sok anyóstól, apóstól hallottam már ilyet: „Nem mégy te sehova, lelkem. Egy fiatalasszonynak itthon a helye az ura, a gyermekek mellett. Mert megszólnak ám.“ Így aztán maradnak, még ha lenne is kedvük az asszonyoknak a

munkához. Ezért választottunk ki néhány ügyesebbet, s ezekkel idén beszélgetéseket rendezünk.

Azoknak, akik még húzódoznak, határozatlanok — mert ugye a munka után várja a család, a házi munka, csak azt mondhatjuk, Helena Mihaičiko- vát is várja a család. Két fia és a férje, aki ráadásul nem is helyben dolgozik. S említett tisztségein kívül a fiatalasz- szony a járási pártbizottság plénumának, a hnb tanácsának is tagja, képviselő, nem is szólva a társadalmi szervezetekben végzett tevékenységé ről.

— Beszéd közben említette a ci gá n y szá r m azású dolgozókat.

— Sok gondom-bajom volt velük, míg sikerült őket megnevelnünk. Jelenleg sokat segít ebben a SZISZ-szervezet is, kii lön foglalkozik ezekkel a fia tatokkal.

Mire szedelőzködünk, eláll az eső. Kinn az udvaron néhány munkaruhás ember ácso- rog. A zootechnikus felől érdeklődöm tőlük. S mondják Is sorjában. Többek között: „Nem beszél az sokat, mint a többi asszony. De keményt Keményebb, mint akárhány férfi."

URBAN KLARA

A rendkívüli hideg a počeradyi Hőerőműben is nagyon megnehezíti. a szénszállítást. A szén szállításában nagy rakógépek és hulldó~ zerek segítenek. (Képtávírón érkezett: ČSTK)

Bafeü formáló közösségben

Az eddigi tapasztalatok bizonyítják: ahol a párt vezető szerepe minden területen érvényesül, ott jók a gazdasági eredmények is. így van ez a gö- mörhorkai (Gemerská Horka) Cellulózgyárban is, ahol már húsz éve folyamatosan teljesítik, illetve túlteljesítik az évi tervet. Ez a nagy munkásmozgalmi múltra visszatekintő gyár pártszervezete a párt politikájának megfelelő káderpolitikai elvek alapján dolgozik. így tehát az is természetes jelenség, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek a fiatal párttagok és tagjelöltek nevelésének, tiaráth Aladár, a pártszervezet alelnöke errőL így szól:

— A kommunisták szerepe a gyár életében mindig meghatározó volt. Hiszen a cellulózgyárban már 1921-ben megalakult a kommunista pártszervezet, amely a kapitalizmusban több sikeres harcot vívott meg a gyár munkásainak emberibb életéert és jogaiért. Nem véletlenül hívták Gömörhorkát a múltban „kis Moszkvának“. Gyárunkban nagy hagyománya van többek között a fiatalok nevelésének is. Ezt a hagyományt a pártmunkánkban tovább folytatjuk. A fiatal párttagok s tagjelöltek nevelését elemzések alapján készített terv szerint végezzük. Itt elsősorban a taggyűlésekre és a pártoktatásra gondolok, de ide sorolom a szakmai továbbképző tanfolyamokat, a termelési tanácskozásokat, s nem utolsósorban az idősebb kommunisták példamutató magatartását is. És ami nagyon lényeges: a szocialista munkabrigádok embert formáló szerepét. Gyárunkban 12, összeségünkben 250 tagot számláló szocialista munkabrigád dolgozik. A brigádtagok többsége fiatal.

— Hány tagjelöltje van jelenleg a pártszervezetnek?

— Az üzemi pártszervezetünknek 127 tagja és 11 tagjelöltje van.

— Ki lehet itt párttagjelölt?

— Minden fiatal, aki arra érdemes.

— Például?

— Mielőtt a kérdésre pontosan felelnék, meg kell említenem egy általánosan érvényes meghatározást: ifjúságunk előtt a szocializmusban szinte minden lehetőség nyitva áll, ezért a szocialista eszmék tudatos vállalása fiataljaink számára természetes. Ahhoz azonban, hogy valaki párttagjelölt lehessen, ennél többre van szükség. A munka tiszteletére, helytállásra a termelésben, kezdeményező- és cselekvéskészségre, közösségi érzésre, tudományos világnézetre, politikai érdeklődésre és nagy tanulási kedvre, amely végső soron meghatározója továbbfejlődésünknek. Persze nagyon fontos az is, hogy a pártszervezet a fiatalokkal szemben legyen mindig igényes, de ugyanakkor türelmes. Először megértő, csak aztán kritikus és nem utolsósorban először segítő és csak aztán elmarasztaló. A kommunista ne csak a becsületesen és jól végzett munkájával mutasson példát, hanem személyiségével, emberi magatartásával is hasson a fiatalokra. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy üzemünkben aránylag sok fiatal kéri felvételét a pártba, s így

mindig a legjobbakat választhatjuk ki.

A tizenegy közül két fiatal tagjelöltet megszólaltattunk.

Farkas Elemér 31 éves, Göndörben (Gemer) lakik. A szakmája szerint bádogos. Nyolc éve dolgozik a cellulózgyárban. Cigányszármazású, még egyszer sem hiányzott igazolatlanul a munkából, pedig naponta utazik munkahelyére. Két gyerek édesapja. A felesége képesített óvónő.

— ön hol tanulta a szakmáját?

— A füleki szakmunkásképző intézetben.

— Hogyan képezi magát tovább?

— A szakmai továbbképzésre az üzem nyújt lehetőséget, azonkívül részt veszek az alapfokú pártoktatásban is. A járási pártbizottság is rendez a párttagjelöltek számára politikai tanfolyamokat. És a könyvek! Nagyon szeretek olvasni.

— Miért kérte felvételét a pártba?

— Már a katonaságnál kértem a felvételemét, de közbejöttek az 1968-as események. Aztán később itt is kértem a felvételemet, de először bizonyítanom kellett, s én igyekeztem úgy dolgozni és élni, hogy erre méltó legyek ...

Farkas Elemér valóban méltó arra, hogy a párttagok soraiba lépjen. Ezt nemcsak szorgalmas, becsületes munkájával, szerénységével, példás emberi magatartásával érdemelte ki, hanem azzal is, hogy olvasással, tanulással igyekszik fejleszteni szakmai és politikai tudását. El benne a világra való kitekintés igénye is. Erről győzött meg beszélgetésünk során világpolitikai tájékozottsága. A világpolitikai események nagyon érdeklik. Tiszta egyszerűséggel így szól erről:

— Én már békében születtem. Szeretném, ha az unokáim is békében születnének majd ...

Brandenburg Józseffel a villanyszerelő műhelyben beszélgettem. 0 a gyárban tanulta ki a villyanszerelő szakmát. Nős, két gyerekük van. Az édesapja is párttag, jóska az üzem egyik legjobb szocialista munkabrigádjában dolgozik. A brigádtagok többsége párttag, már elnyerték a bronz fokozatot.

— Miiyen érzés egy jó szocialista munkabrigádban dolgozni?

— A mi brigádunkban kiváló a közösségi szellem, az összefogás. Amit a ml brigádunk eddig még elhatározott, azt teljesítette is. Ha valamelyik üzem- részlegen kiesik a biztosíték, - vagy valamilyen más hiba akadályozza az áramellátást, nekünk perceken belül meg kell találnunk a. hibát, és újra biztosítani az áramszolgáltatást. Számomra öröm itt dolgozni.

— Hogyan lett párttagjelölt?

— Édesapám is kommunista. Gyermekkoromtól kommunista szellemben nevelkedtem, s úgy éreztem, nekem is a párt soraiban a helyem. A szakmámat szeretem, becsületesen elvégzem a munkámat, a magánéletemben is szerényen és kommunistához méltóan élek. Ezt édesapámtól tanultam. aki mindig példaképem volt

Az ilyen gondolkodásmód valóban csak példás családi körben és jó emberi kô7č"cňo,ben alakulhat ki.

TÖRÖK ELEMÉR

>: íK.«w«s,Wrj--