Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-23 / 19. szám, kedd

Érdekes olvasmányok

TALLÓZÁS A LITERÁRNI MÉSÍČNÍK LEGUTÓBBI SZÁMÁBAN

A Gsei) írók Szövetségének folyóirata, a Literárni Mésíčník legutóbbi, december* végén megjelent szarná gazdag és változatos tartalmával vonja magára a figyelmet.

A Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai és Jaszna- ja Poljana-i ünnepségeken a csehszlovákiai írókat josef Ry- bák, a Cseh írók Szövetségének elnöke képviselte. A Literárni Mésícníknek írt beszámolójában elemzi a tolsztoji mű világirodalmi jelentőségét, méltatja Tolsztoj művészetének forradalmiságát, melyet elsőként Lenin ismert fel. A szerző Lenin tanulmányának elévülhetetlen, az óriási Tolsztoj- szakirodalom birtokában is fe- 1 ü Imúlhata tla n megá 11 a pí tása i t

vizsgálja.

Kysuca

költője

A napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját Stefan A. Brezány költő és publicista, aki Kláštor pod Znievom- ban született és ma Žilinán él. A két háború között két, szociális ihletésű versesköíettel hívta föl magára a figyelmet: Krvavé kulisy (Véres színfalak), Dom v ceste (Ház az úton). Mindkét kölet az akkori áldatlan gazdasági viszonyok és az elnyomás dokumentuma. Az első kötet néhány versével, mint legfiatalabb költő, szerepelt a Mladá tvár Slovenska (Szlovákia fiatal arca) című antológiában, amely a haladó prágai kiadó, a Družstevní práce gondozásában jelent meg; és amelyet pozitívan értékelt F. X. Šalda, a kiváló cseh esz- léta is. A Handlová című verte a bányászsztrájk idején látott napvilágot az Ostraván megjelenő Rudé právoban és nagy visszhangot váltott ki. A második kötetben fejezte ki szülőföldje iránti szeretetét és háborúellenességét.

József Attila is foglalkozott Brezányval, elsőként értékelte proletár költészetét egy 1939- ben közölt tanulmányában, szemelvényekkel is igazolván, hogy ez a költészet tiltakozás az akkori rendszer ellen. Aztán

költő egy időre abbahagyta a versírást és az irodalomtörténetnek szentelte erejét.

Költészetében új fejezetet jelentenek a Moje Kysuce (Az én Kysucám) és a Stanice slova (A szó állomásai) című, 1909- ben megjelent kötetei, amelyekben Kysucáról, gyermekkorának vidékéről vall szeretettel. Élete delén túl az emberi aktivitás és a dinamikus társadalmi mozgások kapcsolatáról ír verseket — Maják (Világítótorony, 1972). Ján Gr ego- rec irodalomkritikus az 1974- ben megjelent újabb Brezány* kötet utószavában rámutatott e költészet értékére és elemezte a Narodené ráno (A megszületett reggel) című ciklust. Hangsúlyozta, hogy a költő újabban plasztikusa bban szemléli a valóságot. A Čistá obloha (Tiszta égbolt), a Rodisko (Szülőföld) és a Rovnováha (Egyensúly) című kötetekben nemcsak a haza iránti vonzalma mélyült, hanem a világhoz és a tiszta eszményekhez való viszonya is.

Egy íróküldöttség' tagjaként, 1'975-ben, Budapesten járt, több magyar íróval kötött barátságot. Garai Gábor és Jáno- sy István nem egy versét tolmácsolta és adta közre magyarul.

Štefan A. Brezány régóta foglalkozik irodalomtörténettel. Karol Rosenbaum előszavával könyve jelent meg (1971) azokról a jeles személyiségekről, akik valamiképpen kötődnek Kysuca kulturális, művészeti és tudományos éleiéhez. Könyvet írt _ Žilina irodalmi múltjáról, a Žilinán kiadott folyóiratokról (1975), és Bytča kulturálisművészeti életének számos alakjáról (1978). Elismert recenzens, főként verseskötetekről ír.

JOŽO NIŽŇANSKÝ

Új versekkel a Literárni Mő- síčník legutóbbi számában például Ivan Skála, Karéi Bou'šek, Marie Bieblová, Michal Černik jelentkeznek. A prózát Pavel Tóbiás, Karéi Ilouba, Pavel Francouz elbeszélései képviselik.

František Kožík A csehországi Károly című színművével járult hozzá a IV. Károly születésének 600. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések sorához.

A színmű főieg azt kívánja érzékeltetni, hogy Luxemburgi János fia, Károly miképpen jutott el a cseh államiság gondolatához, s hogyan szállt síkra e gondolat megvalósításáért. A színmű a IV. Károly Csehországba való visszatérésétől római császárrá koronázásáig eltelt évekkel foglalkozik. Ebből az alkotásból közöl hosz- szabb részletet a Literárni Mésíčník.

A lap külön portré-fejezetet szentel a 80 éves fán Smrek nemzeti művész, a 00. életévét betöltő Stefan Záry érdemes művész, valamint az 50 éves Milan Rufus érdemes művész munkásságának. Ludvík Patera elemzi a szlovák költészet e három képviselőjének jelentőségét a szlovák líra fejlődésében. Hangsúlyozza, hogy a neves szlovák költők legjobb műveikben a valóság művészi tolmácsolásával újabb értékekkel növelték nemcsak a szlovák, hanem az egyetemes csehszlovákiai szocialista irodalmat is.

Ladislav Hrzal és Bohumil Némec időszerű társadalmi kérdéseket boncolgat A reális szocializmus és a szocialista életforma című tanulmányban. Szocialista rendszerünket gazdasági, politikai és ideológiai tényezőkön kívül új, a többi politikai rendszertől eltérő életforma is jellemzi. A szocialista életforma kialakulásának alapfeltétele az, hogy a szocialista társadalomban a munka jellege megváltozik, a kapitalizmustól eltérően nem a tőke és a bérmunka viszonya többé, hanem alkotó tevékenység. A tanulmány rámutat arra, hogy a munka jellegének megváltozásával változik az emberek élete is. „A szocialista fejlődés előrehaladásával a CSSZSZK társadalmi osztályainak, csoportjainak, nemzeteinek és nemzetiségeinek életmódja közti különbségek mindinkább kiegyenlítődnek. A kiegyenlítődési folyamatban általánossá válnak az egyes osztályok, csoportok, nemzetek, nemzetiségek legértékesebb vonásai, ugyanakkor a marxista —leninista világnézet hatására elhalnak a szocializmus eszméitől idegen, idejétmúlt, reakciós vonások. A CSSZSZK szocialista életformája tehát államunk valamennyi társadalmi osztályára, csoportjára, nemzetére és nemzetiségére egyaránt jellemző vonások és tulajdonságok összessége" — olvassuk a tanulmányban. Minden életforma legfontosabb alakító tényezője az emberek közti kapcsojat. A szocialista életformát az élet minden területén az emberek közti humánus kapcsolat jellemzi.

A „Literárni Mésíčník Könyve“ rovatban a szerkesztőség ezúttal Oldfich Vyhlídal „Apám keze“ című verseskötetét mutatja be. A kötet 1977-ben jelent meg a Československý spi- sovatel könyvkiadóban és kedvező visszhangra talált mind a kritika, mind az olvasók körében.

A folyóirat külföldi íróport- réjo a legfiatalabb lengyel köl- tőgeneráeióhoz tartozó Éva Lipskát mutatja be. A krakkói költőnő neve már fogalom a kritikusok és az olvasóközönség előtt egyaránt. Kiforrott költőegyéniségről van szó, akinek verseit már tucatnyi idegen nyelvre, köztük magyarra is lefordították.

Kis évfordulót ünnepel a Literárni Mésíčník Dílna (Műhely) rovata. Ez a fiatal írónemzedék körében népszerű rovat három évvel ezelőtt alakult, s jelentőségének megfelelően terjedelme ez idő alatt a kétszeresére nőtt. Az elmúlt három év alatt a rovat a fiatal cseh írók és költők egyik legfontosabb fórumává vált.

(ma)

KIMMUNISn ELKÜIHEZETTSECtn

Méliusz József hetvenéves

Temesvár, Kolozsvár, Bukarest — e három város fogja össze Méliusz József viharos életét. Temesvár — a szülőhely, a monarchia romjain újjáéledő több nyelvű város, az ellenállási mozgalom; Kolozsvár jelenti a Korunkat, azt a legendás hírű folyóiratot, amelynek egyik vezéregyénisége éppen Méliusz volt; Bukarestben pedig: ott él jelenleg, az utolsó két évtizedben itt összegezte életművét a romániai és az egyetemes magyar irodalom szempontjából egyaránt korszakos jelentőségű alkotásokban. De hát ismerhetjük annyira Méliuszt, hogy tudjuk: ez a három város mindenekelőtt elkötelezettséget jelentett számára, a feladatokat határozta meg, hogy mindenkor a progresszió frontján vállalja a küzdelmeket, az internacionalizmus nemes eszményei jegyében, szemben az akármilyen zászlók alatt jelentkező nacionalizmussal. Ugyanakkor Méliusz esküdt ellensége volt és maradt a provincializmusnak, elkötelezettje az európai látásnak, annak a marxista világnézetnek, amely tudományosan láttatja a múltat, reálisan tervezi a jövőt.

Tudatos választással lett kommunistává, hiszen származása és első élményei okán a polgári érvényesülés könnyebb, simább útjai ugyancsak nyitva állottak előtte. Ö azonban a küzdelmet választotta: az elnyomottakért, a kettős elnyomás ellen. Egyszerre harcolt a királyi Románia feudalizmusa és nacionalizmusa ellen, keresve és megtalálva nem csupán a magyar haladó erők szövetségét, hanem a román társakat is. Mi több: a Korunk „utazó nagyköveteként" bejárja fél Európát, s Berlinben Piscatorral, Breohttel, valamint a véletlenül éppen arra járó szovjet írókkal talál kapcsolatot, aztán Csehszlovákiában keresi meg a rokon gondolkozású szellemi embereket, szlovákokat, cseheket, s persze a szlovákiai magyarokat ugyancsak, s elsőrendűen azt az írót, aki gondolkozására, magatartására oly erős hatást tett: Fábry Zoltánt. Utazásairól írott beszámolói a szocialista magyar esszé remekei közé tartoznak.

Talán túlságosan ’ nagy hangsúllyal emlegetjük itt Méliusz sorsát. Méliusz esetében azonban ez nem véletlen, hiszen a mű és a személyes lét elválaszthatatlanul fonódott össze nála. Költészetében is, esszéiben nemkülönben, publicisztikai tevékenységében szinte törvényszerűen, és regényében, a Város a ködben kellően talán máig nem méltányolt kompozíciójában vagy a Sors és jelkép oldalain. Méliusz mindig megélte azt, amit közölni óhajtott a világgal. Méliusz létének szerves részévé építette esztétikai élményeit éppen úgy, mint világnézetét vagy politikai munkáját. Nem akarja különválasztani önmagában a homo aesteticust és a homo po- liticust: szenvedéllyel áll ki

azért, hogy az ember teljessége valósulhasson meg a szocialista társadalomban.

Hűsége megrendítő: sok megpróbáltatáson kellett helytállnia, s nem tántorult el sohasem ifjúsága eszményeitől. Immár fél évszázada kommunistaként, íróként képviseli hazája, Románia magyarságának az ügyét. Ugyanakkor állandóan keresi azokat az összekötő szálakat, amelyek a román kultúrával találhatók T

Hetvenedik ^születésnapján tisztelettel köszöntjük Méliusz Józsefet: további sikeres tevékenységet kívánva neki. (N-g)

ÚJ FILMEK

BOLDOGSÁG REGGELIG

(cseh)

Az unalmasságot, a sztereotip életformát érdekesen ábrázolni — nagyon nehéz. Vladimír Páral vegyészmérnök-írónak sikerült ez: novellája a modern kispolgárság ironikus természetrajza, egy reménytelen körforgásban. ismétlődő életforma vizsgálata. Az író támadja és kigúnyolja a kispolmástól: céltalanul tengeneklengenek, munkakerülők; a különbség köztük csupán annyi, hogy Viola kiégett életét sznob magatartással leplezi, Kazan viszont a vagabundok jellegzetes derűjével és könnyedségével viszonyul az emberekhez. Annál érthetetlenebb — s a filmben kellő mo+iváció. utalás,

Eva Tuöková és Josef Somr (Viola és Kazan 1 a cseh film egyik jelenetében

gári ürességet, az önkéntes szürke emberek életének egy hangúságát.

A szatirikus hangvételű mű adaptálására Antonín Kachlík rendező vállalkozott. Filmjének cselekménysora Moston játszódik s fiatalok a főszereplői. Két leánytestvér áll a cselekmény középpontjában: Viola, a zátonyra futott fcőiskolai hallgató és Jana, a helybeli vasút alkalmazottja. A történet fősze replője egy Kazan nevű férfi is, akiről csak annyit tudunk, hogy kétes előéletű, csavargó módjára, kötetlenül él (a film ben nincs rá utalás, mikor, miért bicsaklott meg az élete). Jana élete értelmét a kisebb-na- gyobb szórakozásokban, a szinte naponta ismétlődő házibulikban találja meg, míg Viola ennél sokkal nagyvilágibb, rongy- rázóbb. Megveti nővére kisszerű társaságát reggelig tartó boldogságát. Ö álomvilágban él, f ennhéjázva beszél és vél eke dik ezekről az emberekről.

Voltaképpen mindketten (s a film többi fiatalja is) üres, tartalmatlan életet élnek, csak a felszínen mozognak. S ekkor váratlanul belép életükbe Kazan ... Viola és Kazan talán nem is igen különböznek egyábrázolás híján teljesen felfoghatatlan —, hogyan bontakozott ki e két ember között bensőséges kapcsolat, szerelem!'!’ Sőt, a szeretet (bár vitathatatlan, hogy megváltoztatja az embert) szinte hihetetlen, hogyan alakította át őket egyik napról a másikra rokonszenves, az életet, a munkát szerető, egymást féltő és egymásért élni tudó egyénekké. (S a sors iróniája, hogy Viola, amikor révbe jut, semmiben sem különbözik Jatt ától és társaitól.)

Sajnos, a novellából készült film a visszájára fordult; eltűnt belőle a mű szatirikus-ironikus hangvétele, az író szenvtelen, feszességet kívánó ábrázolás- módja, a figurák jellemportré- ja, a jellegzetes párali hangulat s nem utolsósorban az író üzenete: hogy forduljunk

szembe a közönyös, csak a magával törődő üres emberrel, s háborodjunk föl a mai kispolgárok láttán. A filmben bem"- tatott élet unalmas egyha i.- sága a filmet egyhan unalmassá, sablonossá Kár: értékes szándék ment v szendőbe, vagy legalábbis nem érte el a hatást, amelyre törekedett.

HALÁLODRA MAGAD MARADSZ

(nyugatnémet)

Századunk derekán lett bestseller Hans Fallada regénye, a Halálodra magad maradsz. Az író a nácizmus veresége után, rendőri jegyzőkönyvek felhasználásával írta meg a fasizmus elleni magányos ellenállást választó Quangel házaspár történetét. A könyv azokról szól, akik végső elkeseredettségükben valamilyen eszközzel ellene szegültek az önkénynek s akik — törvényszerűen, mert semleges, közömbös környezetben éltek — lázadásukkal elbuktak.

A regény és a belőle készült film története 1940-ben, Berlinben játszódik. A Quangel házaspár levélből értesül arról, hogy fiuk elesett „a Führerért és a hazáért“. A fiú halála az anyát megfosztja reményeitől s gyermeke elvesztését nem tekinti mártírhalálnak, hanem közönséges gyilkosságnak, hiszen a

belőle sarjadt életet olyasval miért kellett feláldoznia, amivel egyetlen sejtje sem értéit egyet. A házaspár, noha addig dermedt álomban élte végig a fasizmus megannyi önkényességét, magányos ellenállást, lázadást választ.

Az ismert regényt Alfred J Vohrer alkalmazta filmre. A rendező a lehető legbűvös^, tárgyilagossággal kíséri vé > házaspár sorsát, nem In dik fel, nem kommentál, i. szépít és nem torzít el serní Visszafogott képsorokban, k hű, nyomasztó légkör# ábrázolja a házaspár tt kus bukását. A film bee les, tisztességes, a szellemét híven kövein n A két főszereplő — Hilc Knef és Carl Raddatz — nészi eszközök széles sk< játszva, mértéktartóan fc* ja meg szerepét.

Hildegard Knef és Carl Raddatz a nyugatnémet film főszere/