Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-19 / 16. szám, péntek

a párt és a tömeg!

Két új könyv

A LEGSZILÁRDABB BARÁTSÁb

a<i ú/ típusú, lenini pártMa- nak a tömegekhez való viszonya a legfőbb alapelve, szerves részét képezi a párt stratégiájának, taktikájának, egész tevékenységének.

A lenini párt viszonya a tömegekhez nem csupán jelszavak és különböző licitációk formájában nyilvánul meg, hanem ez a párt forradalmi küldetésének és létezésének fontos része. Szoros kapcsolata a tömegekkel, osztályokkal és a dolgozók csoportjaival a tudomü- nyos szocializmusnak a társadalom fejlődésére vonatkozó tanításából adódik.

Marx és Engels felfedezte és megmagyarázta azt, hogy a társadalom objektív törvényszerű ségék alapján fejlődik — ez természetes történelmi folyamat, amelyben meghatározó tényező a termelési mód. A fejlődés dialektikus materialista \ megismerése lehetővé tette, hogy megismerjük és megokoljuk a munkásosztály, a néptömegek és a személyiségek történelmi szerepét. Marx és Engels megalkotta, majd Lenin továbbfejlesztette azt a tanításukat, miszerint küldetésénél fogva épp a munkásosztály jogosult arra a történelmi szerepre, hogy a kapitalizmus sírásója legyen, maga köré csoportosítsa a dolgozókat és alkotója, legfőbb ereje legyen az új társadalom építésének.

Ahhoz, hogy a munkásosztály teljesíthesse ezt a küldetését, öntudatos, élcsapatba szervezett forradalmi pártra van szüksége, amely elválaszthatatlanul egybefonódik a tömegekkel. Amikor a tőkés rendszer imperialista korszakába lépett s megértek a forradalom objektív feltételei, éppen Ilyen pártot alapított Lenin: a történelem első új típusú proletár pártját. A bolsevik párt abban különbözött a reformista pártoktól, hogy fő programjául tűzte ki a szocialista forradalom végrehajtását, a proletár diktatúra megteremtését.

Míg a reformista pártok a történelem folyamán a fatalizmus hatása alatt álltak, az eseményeket csupán regisztrálták, s a párt szerepét csillagászhoz hasonlították, aki csak figyelemmel kíséri az égitestek mozgását, addig Lenin aktív forradalmi alanyt látott a pártban, a munkásosztályban, a tömegekben, olyan alanyt, amely érett feltételek közepette döntő szerepet játszik majd a forradalom győzelemében. Éppen ezért szentelt Lenin nagy figyelmet a párt előkészítésének, annak, hogy az valóban élcsapat legyen, hogy a proletariátus szövetségeseket szerezzen megnyerje a széles néptömegeket — mivel a párt csak akkor erős, ha elválaszthatatlanul egybefonódik a tömegekkel. A „Baloldaliság“ a kommunizmus gyermekbetegsége című könyvében a bolsevizmus nemzetközi jelentőségéről szólván Lenin összefoglalta annak tapasztalatait, azt, hogy miért tudták megnyerni a bolsevikok a tömegeket, miért tudták győzelemre vinni a forradalmat és megszilárdítani a szovjet hatalmat:

Elsősorban azért, mert

i— jó volt a párt irányít ős, helyes volt a párt programja, stratégiája, taktikája;

■— sikerült megnyernie a proletariátus élvonalát, amely kitartóan és odaadóan küzdött a forradalomban;

s— meg tudta nyerni a legszélesebb tömegeket, amelyek nemcsak a projmganda révén, hanem saját tapasztalataik alapján is meggyőződ tek helyességéről.

ň bolsevik párt tömegeiket ^ vezető szerepének természetesen konkrét politikai tartalma volt az egyes történelmi korszakokban. Ezzel összefüggésben szeretnénk rámutatni, milyen helytelen irányzatokkal, áramlatokkal és tendenciákkal kellett felvenniük a harcot a Lenin vezette bolsevikoknak saját valamint a nemzetközi munkásmozgalom

soraiban. Elsősorban ilyen volt annak lebecsülése, hogy szocialista öntudattal vértezzük fel a munkásosztályt, a dolgozókat. A fejlődés ösztönösségére számítottak, arra, hogy a proletariátus — tudományos elmélet nélkül — maga jut el a szocializmusig. A hvosztizmus ezen elméletét, a tömegek uszályában haladást, a tömegek helytelen idealizációját képviselték az ökonomisták, fejlesztették tovább a mensevikek és ez a jobboldali opportunista áramlat lett eszmei-politikai eszközévé a munkásmozgalomba behatoló burzsoá elemeknek. A szocializmus építésének feltételeiben ilyen megnyilvánulás a szindi- kalista és az anarchista túlkapás.

A tömegek megnyeréséért folytatott harcban azonban a bolsevikoknak a baloldali szek- tássággal is meg kellett küzdeniük, kispolgári forradalmiság- gal, amely főleg a még fiatal kommunista pártoknál jelentkezett az első világháború után. Olyan irányzat volt ez, amely akadályozta, hogy ezek a pártok valóban a proletariátus erős csapatává váljanak. Ezekben a pártokban le kellett győzni az elmaradott rétegek között végzendő munka iránti kedvetlenséget, azt a törekvést, hogy egyes szakaszokat átugorjanak fejlődésükben, ne tevékenykedjenek a _ reakciós szakszervezetekben, stb. Lenin erről a következőt mondta: „Ahhoz, hogy segíthessünk a tömegeken, megszerezzük bizalmát, megértését, támogatását, nem szabad félnünk a nehézségektől és kötelezően ott kell dolgoznunk, ahol a tömeg van." A türelmet] enkedőkhöz így szólt: „Építenünk kell a szocializmust, nem olyan fantasztikus emberanyagból, amelyet speciálisan alakítottunk ki, hanem olyanból, amely a kapitalizmus örökségeként. maradt ránk."

Milyen a pártnak ez a viszonya a tömegekhez? Olyan, amelyre a párt neveli és oktatja a tömegeket, az élcsapat színvonalára emeli őket, amelyben nem marad le, de nem is szakad el a tömegektől. Ilyen viszonyt juttatott érvényre a fejlődés különböző szakaszai ban a bolsevik párt. S ennek helyességét igazolta a Nagy Októberi Szocialista Forrada lom győzelme, amelyben egyetlen áramlattá egyesítette a munkásosztályt s a parasztok harcát a nemzeti felszabadító mozgalommal és a békéért folytatott harccal. Ennek bizonyítéka a szocializmus, valamint a fejlett szocialista társadalom építésének egész szakasza.

Az új szovjet alkotmány — amint azt Brezsnyev elvtárs mondta — a dolgozók széles tömegei alkotó tevékenységének terméke, egybegyűjti tapasztalataikat, ismereteiket, akaratukat. A kommunizmus építésére ösztönözni a szovjet embereket.

S

aját történelmünkön is bemutathatjuk a polse- vízmus általános érvényét, a szocialista forradalomra, az új típusú pártra s a pártnak a tömegekhez való viszonyára vonatkozó lenini tanok igazságát. Szeretném ezt néhány példával illusztrálni. 1928—28-ben a CSKP komoly válságban volt. Az opportunista vezetés hibájából a párt elszigetelődött a tömegektől. E vezetés ellen lépett fel nagyon határozottan Klement Gottwald a bolsevik áramlat élén. Bebizonyította, hogy a pártnak arccal a tömegek felé kell fordulnia, következetesen kell vezetnie a nép szociális harcát, megszerezvén így a munkásosztály többségének bizalmát. S hogy erre képes legyen, a pártnak bolsevi- zálódnia kell, meg kell szabadulnia a szociáldemokralizmustól, el kel) sajátítania a bolsevikok stratégiáját és taktikáját. Ebben az időben a pártnak a súlypontja az üzemekbe helyeződött át, a párt kialakította a proletariátus egységes frontját, kezdte helyesen értelmezni a paraszt- és a nemzetiségi kérdést. Mindez nagy jelentőséggel volt munkásmozgalmunk

fejlődésére, nemzeteink sorsára.

Pártunk gottwald! vezetése 1945 után is szoros kapcsolatban állt a tömegekkel, a nép érdekeit szolgálta. A CSKP — Lenin tanításával felvértezve — mindent megtett, hogy szövetségeseket szerezzen, főleg a parasztságot, s a haladás érdekében kitudta használni a kö- zéj)rétegek hazafias érzelmeit. A nemzeti és a közélet megtisztítása jegyében kisajátították a fasiszták és azok kiszolgáltatóinak vagyonát, kemény csapást mérve ezzel a nagyburzsoáziára és a földbirtokosokra. A kommunisták következő lépésként tűzték ki a kulcsipar, a bányák, a bankok államosítását. „A föld azé, aki megműveli!" — tűzte ki a párt helyesen a jelszót, megnyervén ezzel a kis- és középparasztok nagyrészét. Az 1945 májusától 1948 februárjáig tartó, a kom munisták és a burzsoá politikai pártok között folyó harcot a kommunisták nyerték meg. A nép megértette, hogy a kommunisták az ő érdekeit képviselik, pártunk akkor a nemzet többségéért harcolt. Milyen többségért? Nem az aritmetikai értelemben vett, esetleg a választásokon elért többségért, hanem a munkásosztály és a többi dolgozók legöntudatosabb és legaktívabb részéért.

P

ártunk életében a legnehezebb időszak az, 1968 —69 es válságos években volt. Az antiszocialista és jobboldali erők, amelyek ellenforradalmat szítottak a szocializmus ellen, antikommunista és nacionalista demagógiával befolyásuk alá kerítették a lakosság egy részét. Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy az ellen- forradalom taktikai menete Csehszlovákiában más volt, mint Magyarországon 1956-ban. A csehszlovákiai ellenforradalom tanult a magyarországi tapasztalatokból, s ezért a tömegekkel szemben rafináltabban viselkedett. Viszont az internacionalista erők is levonták a tanulságot ötvenhatból, s még idejében segítségére siettek a csehszlovákiai munkásosztálynak. A szövetségesek segítettek megvédeni hazánkban a szocializmus ügyét. Azzal, hogy az internacionalista segítség kellő időben érkezett, az ellen- forradalmat nem sikerült teljesen leleplezni, pártunkra hatalmas munka hárult: feltárni az emberek előtt az igazságot, hogy milyen irányban halad nálunk a fejlődés, és hogyan végződött volna mindez. Pártunk vezetősége, élén Gustáv Húsúkkal a lenini alapelvek szellemében hatalmas munkába kezdett.

A párt kidolgozta a konszolidáció programját, amely kifejezte a tömegek alapvető poli tíkai és szociális szükségleteit, s egyben óriási meggyőző tevékenységet fejtett ki az emberek körében. A párt programjának sikeres végrehajtása, közvetlen kapcsolata az emberekkel lehetővé tette, hogy a dolgozók megértsék, miről is volt szó a válság éveiben, valamint azt, hogy megnyerjük őket az új vezetés politikájának. Ezért nem teljesült nálunk a jobboldaliak és a reakciósok jóslata, hogy a CSKP nem nyeri meg a tömegeket, nem lesz képes felújítani a népgazdaságot, hogy az ifjúság majd nem követi a pártot.

A dolgozók saját maguk győződtek meg arról, hogy a párt az ő alapvető politikai, szociális, nemzeti és internacionális célkitűzéseiket valósítja meg. Ezért támogatják, ezért követik a CSKP irányvonalát.

Dr. LADISLAV STÍSKAL,

Szlovákia Kommunista Pártja

Központi Bizottságinak munkatársa

Viszonylag gyorsan és szép kivitelben könyv alakban is megjelentek a szovjet párt és kormány küldöttségének az

1978. május 30-a és június 2-a között Csehszlovákiában tett látogatása alkalmából elhangzott beszédek és nyilatkozatok. A legszilárdabb barátság című — fényképekkel gazdagon illusztrált — gyűjteményt Gustáv Husák elvtársnak a moszkvai Pravdának és a szovjet televíziónak adott nyilatkozata vezeti be, és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a csehszlovákiai látogatásról elfogadott határozata zárja. A közbeeső oldalakon a baráti látogatás eseményeit leíró tudósítások és a látogatáskor elhangzott üdvözlő beszédek és pohárköszöntők olvashatók.

Az alig fél éve történt eseményre ma is élénken emlékszünk. A csokorba szedett és könyv alakban is közzétett dokumentumok felelevenítik az emlékezetes napokat, és meggyőzően bizonyítják: a hagyományos csehszlovák—szovjet barátság az utóbbi években tovább bővült és szilárdult. A két állam és a két párt életében szinte nincs olyan terület, ahol ne lenne szoros együttműködés, termékeny tapasztalatcsere, ahol ne fejlődnének a sokoldalú kapcsolatok. A két szocialista állam és a két kommunista párt — Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a CSKP és az SZKP — között fenná'lló őszinte és igaz barátság a marxizmus—leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus elveire épül. Olyan kapcsolat ez, melynek gyökerei a háború előtti időszakba nyúlnak vissza, mely szervesen összefügg Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által 1945-ben történt felszabadításával, és az egész háború utáni időszakban nyújtott segítséggel, együttműködéssel. Ma — főleg az 1968—69-es válságot követően — jobban tudjuk, mint tudtuk bármikor, hogy mit jelent Csehszlovákia dolgozó népe alkotó munkájáénak: jelenünk és jövőnk biztosításának szempontjából a Szovjetunió barátsága és az együttműködés a Szovjetunióval.

Az a lelkes fogadtatás, amelyben a szovjet küldöttséget a csehszlovákiai dolgozók széles rétegei részesítették, nagyon

Mind Csehszlovákia, mind a többi szocialista ország fejlődésének jelenlegi időszakában különösen nagy fontosságú kérdés a szocialista életmód kialakítása. Az életmód, a „hogyan éljünk" gyakorlata akkor kerül növekvő mértékben előtérbe, amikor a létfenntartás legfontosabb elemed: az evés, az ivás, a ruházkodás stb. szükségletei általában már kielégítettek. Napjainkban a korábbi termeléscentrikus szemlélettel párhuzamosan egyre nagyobb szerepet kap a szocialista emberré fejlődés követelménye is.

Az életmódról és az életmódkutatás kérdéseiről néhány éve Budapesten magyar, szovjet, csehszlovák és lengyel szakemberek konferenciát tartottak. A konferencia résztvevői a tanácskozásra írt dolgozatok és az elhangzott előadások alapján a tárgykört részletesen elemző tanulmányokat írtak, és e tanulmányokat Életmódkutatás a szocialista országokban címmel könyv alakban is megjelentették. Az életmód elméleti kérdései és Az életmódkutatás módszerei című, két feje-' zetre oszló, mintegy háromszáz oldalas kötet összesen tizenhárom érdekes, adatgazdag, a tárgyalt témát alaposan ismerő és elemző tanulmányt tartalmaz. A kötet tulajdonképpen azoknak a szociológiai kutatásoknak az eredményeiről nyújt átfogó ismereteket, amelyeket a szocialista országok szakemberei az életmódkutatás kapcsán eddig szereztek.

]. Filipec — B. Filincová szoI

cioiógusok szerint: „Az életmódot olyan tevékenyséa táq kom^exum^nak, r"1-,

amelynek keretében az emberek

kifejező. Őszinte megnyilvánulása volt a tax tó s és bensőséges csehszlovák—szovjet viszonynak. A látogatáskor újból beigazolódott, hogy ez a barát* ság, mely kiállta az idő próbáját, ma is fontos tényezője a szocializmus és a béke nemzetközi pozíciói megszilárdulásának. A két párt és állam vezetőinek találkozásakor az egész Csehszlovákiában kifejezésre jutott a szocialista államoknak az a szilárd elhatározása, hogy minden erejüket latba vetik a béke megszilárdításáért. A baráti látogatás alkalmából azok is csattanós választ kaptak, akik különféle kiagyalt ürügyekkel a nagyon veszélyes fegyverkezésre uszítanak, és útját akarják állni a nemzetközi feszültség enyhülésének.

Csehszlovákiából történt elutazása után a repülőgépből Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs Gustáv Husák elvtársnak küldött táviratában egyebek között így írt: „...a gyümölcsöző napok, amelyeket Önökkel közösen töltöttünk, a találkozások és megbeszélések a párt- és állami vezetőkkel, a csehszlovák dolgozókkal, megerősítenek minket abban a meggyőződésünkben, hogy a szovjet—csehszlovák kapcsolatok minden eddiginél szilárdabbak és mélyebbek. Kapcsolatainkat a kölcsönös tisztelet, őszinteség, bizalom és az internacionalizmus elvei iránti tántoríthatatlan hűség hatja át... Mély megelégedettséggel mondhatjuk, hogy tanácskozásunk és a közös nyilatkozat a szovjet—csehszlovák együttműködés új útjait nyitják meg hosszú távon ... Küldöttségünk és személy szerint a magam nevében kifejezést adok szilárd meggyőződésemnek, hogy a barátság és a testvéri egység az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között továbbra is szilárdul és gyümölcsözően fejlődni fog országaink népei, az egész szocialista közösség, az általános béke javára."

A közben eltelt hetek, hónapok igazolták Brezsnyev elvtárs szavait, és növelték a tavalyi baráti látogatáskor kiadott közös nyilatkozat jelentőségét. A legszilárdabb barátság című fontos, ma is időszerű dokumentumokat tartalmazó gyűjteményt a Pravda Könyvkiadó jelentette meg.

különböző úton-módon kielécí- tik és termelik szükségleteiket, olyan viszonyok komplexumának, amelyek a tevékenységek és szükségletek e körforgásában jönnek létre, valamint az ezekhez kapcsolódó értékek, normák és eszmék komplexumának. Ezt a komplexumot a társadalmi-gazdasági rend alapvető jellemzői, valamint az egyes társadalmi osztályok és csoportok társadalmi-gazdasági helyzete határozza meg... Az egész komplexum meghatározó tényezője az emberi tevékenység."

Az életszínvonal szűkebb, az életmód tágabb, szelesebb kategória. Az első — bár igen lényeges, — életünknek mégis csak egyik szférája. A másik — az életmód — az élet teljességét jelenti. Magában foglalja mindazt, amit teszünk, és azt, ahogyan ezt tesszük. Más oldalról tekintve a kérdést: az életszínvonal azoknak a lehetőségeknek a körét határozza meg, amelyek között életünk bizonyos szféráját alakítjuk, az életmód viszont arról ad szamot, hogy az adott lehetőségeket életünk egészében hogyan használjuk fel.

A kötet fontos és nagyon sokakat, mondhatjuk úgy is. hogy valamennyi embert érdrklő és érintő kérdéssel foglalkozik; megpróbálja kijelölni a helyes életmódot.

Az Életmódkutatás a szocialista országokban című, i Kos- suth Könyvkiadó álta megjelentetett gyűjteményt Szántó Miklós szerkesztette és látta el a kötet koncepcióját indok- 16, a tann’mányokat minősítő értékes előszóvá1

BALÄZS BÉI.A

ÉLETMÓDKUTATÁS A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN