Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-17 / 14. szám, szerda
1979. I. 17. 3 A 8 T KAMBODZSAI VITÁJA Oáikelel-ázsióbon a tényleges veszélyt Peking nagyhatalmi céljai jelentik A Szovjetunió élt vétójogával % A csehszlovák küldöttség is a határozati javaslat ellen szavazott (ČSTKj — A Biztonsági Tanács kambodzsai vitája végén a Szovjetunió a BT állandó tagjaként élt vétójogával, és így megakadályozta annak a határozatnak az ölfogadását, amely követelte ,,az idegen csapatok kivonását Kambodzsából . Csehszlovákia is a hatá rozati javaslat ellen szavazott. Oleg Triijanuvszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvise- loje a szavazás után megállapította, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva hangsúlyozta a Biztonsági Tanács kambodzsai v i tá iá naik természetei lene sségé t. A tanács összehívásának valódi célja az volt, Jiogy leplezze a Pol Pót-rézsűn bűntetteit, és tnegóvja az elkerülhetetlen csődtől. Amikor ez a rezsim a nép- f! kelés következtében összeomlott, a Biztonsági Tanács kötelessége volt, hogy meghívja a tanácskozásra a kambodzsai nép tényleges képviselőit — a Kambodzsai Nemzeti Egységfront képviselőit. Ez annál is imkább szükséges, mert több iküldöttség beismerte, hogy a kambodzsai fejleményeket nem ismeriK eléggé. A Biztonsági Tanács ezért nem volt képes olyan megoldást találni, amely objektívon megfelelne a kambodzsai helyzetnek. A szovjet képviselő kijelentette, hogy a helyzet a kínai vezetés expanzív és hegenio- nista politikájában gyökerezik. A Pol Pot-rezsim csupán eszköze volt Kínának. A Biztonsági Tanács vitájában több felszólaló leleplezte Peking politikáját. Délkelet-Äzsia szempontjából a tényleges veszélyt Peking nagyhatalmi céljai jelentik. Kína aktív aknamunkát végez a térségben, és valamennyi szomszédos állammal szemben területi 'követelései vannak. Céljainak legfőbb akadálya a független Vietnam, ezért Viet- tiam-ellenes a kínai politika. A független Vietnam vált a kínai támadások céltáblájává. Oleg Trojanovszkij felszólalása végén hangsúlyozta, hogy a kambodzsai nép győzelme új szakaszt nyitott Kambodzsa történetében, a valóban független és szabad fejlődés szakaszát. Nem kétséges, hogy a Kambodzsai Népköztársaság csakhamar elfoglalja helyét az ENSZ-ben, és jelentősen hozzájárul a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához, mondotta. Hja Ilulínsky, hazánk állandó ENSZ-képviselője megállapította: a csehszlovák küldöttség azért szavazott a határozati javaslat ellen, mert Kambodzsa belügyeibe való beavatkozási kísérletről volt szó, s mert a Biztonsági Tanács vitájában nem vett részt Kambodzsa tényleges képviselője, a nemzeti egységfront képviselője. A szocialista országok képviselői, akik felszólaltak a Biztonsági Tanács kambodzsai vitájában, elutasították néhány ország olyan provokációs kísérletét, amely arra irányult, hogy az ENSZ alapokmányával ellentétben a Biztonsági Tanács avatkozzon be Kambodzsa belügyeibe, írja a TASZSZ szovjet hírügynökség. ENSZ-körökben is felfigyeltek a jugoszláv képviselők kulisszák mögötti ténykedésére, akik gyakorlatilag védelmükbe vélték a Pol Pót — leng Sary- rezsimet, teszi hozzá a TASZSZ. KÜLÖNÖS ÁLLÁSPONT A kambodzsai nép győzelmének szimbólumaként vü.ks uk lengenek az üttomyú, történelmi Angkor Vat székesegyház előtt. (ČSTK — felvétel) A Palesztin Nemzeti Tanács ülése A palesztin nép és Szíria szorosan együttműködik Ezaet a címmel kommentálja a moszkvai Pravda a jugoszláv sajtó álláspontját a kambodzsai helyzettel kapcsolatban. A cikkíró többek között megállapít ja: Feltételezhető volt, hogy a kambodzsai forradalmi erők győzelme a maoisták és nyugati barátaik körében ellenállást vált ki. A kérdés az, miért és milyen szándékkal csatlakozott néhány jugoszláv újságíró a szocialista Vietna- ntoi vádoló rágalmakhoz. Az említett újságírók kommentárjainak olvasása közben — enyhén szólva — az ember nem érti, miért szimpatizálnak a megbukott Pol Pót rezsimmel, azzal a rezsimmel, amelynek kezén több millió ártatlan ember élete szárad. A Borba című lap egyik cikkének szerzője például kategorikusan kijelenti, hogy Phnom Penht nem a Kambodzsai Nemzeti Egységfront erői támadták, hanem „vietnami és felkelő egységek, amelyek különleges háborút folytattak“. A kambodzsai főváros felszabadulását „bukásnak“ nevezi, s azt „a tragikus helyzet nem kívánatos epilógusaként“ és a „térségben súlyos válságforrások kialakulásának“ lehetőségeként minősíti. Vietnamot nyíltan vádolják olyan jugoszláv lapok munkatársai, mint a Politika, a Vjesznyik és a Nin. Értékeléseikben fellelhető a dolgok drama tizálása: „újabb feszültségforrás“, „bizonytalanság és veszély nemcsak Kambodzsa számára“, „az el nem kötelezettek mozgalma 18 éves történetének legnehezebb pillanatai ...“, de egy szó sem esik a népirtásról, amelyet a Pol Pot-rezsim hajtott végre, egy szó sem esik a nép kínzásáról és szenvedéséről, amelytől megvonták a legalapvetőbb emberi jogokat isi El kell azonban azt is mondani, hogy a jugoszláv tömegtájékoztatási eszközök a Pol Pót—leng Sary-klikk megdöntése előtt is írtak a kambodzsai helyzetről. Drahoslav Rancsic, a Politika című lap tudósítója például kambodzsai útjáról nem kis csodálattal írta, hogy a kormányszervek a városokból 2,5—3 millió embert telepítettek vidékre. Ellátogatott egy „szövetkezetbe“, ahol a munkabrigádokba szervezett csaknem tízezer embert az újságíró vallomása szerint „a kiürített Takeo városból“ telepítették oda. A diktátori rezsim megszüntette a pénzt, a kereskedelmet, a piacokat, s az embereket erőszakkal „szövetkezetekbe“ kényszerítette, ahol rabszolgamunkát kellett végezniük. A helyi hatósáeok nem engedték meg, hogy a jugoszláv vendég betekintsen akár csak egyetlen házba is. Ezt azzal indokolták, hogy ott még nem hoztak mindent rendbe. A beszélgetés során a nők az egyik oldalon, a férfiak a másik oldalon ültek. Az újságíró így vall erről: „Nem volt könnyű rábírni a lányokat, hogy nevessenek, hogy lefényképezhessük őket“. (ČSTK) (ČSTK) — Hétfőn Damasz kuszban megnyílt a Palesztin Nemzeti Tanács 14. ülésszaka, A tanácskozást Hafez Asszad, szíriai államfő nyitotta meg. A tanácskozás résztvevői megvitatják a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága tevékenységéről szóló jelentést, a nemzeti egység politikai' programját, melyet a palesztin ellenállási mozgalom valamennyi szervezete közösen dolgozott ki. Továbbá megválasztják az új végrehajtó tanácsot. A Palesztin Nemzeti Tanács 14. ülésszakán felszólalt Hafez Asszad szíriai elnök és beszédében elítélte az egyiptomi— Bérharcok Nagy-Britanniában (ČSTK) — Nagy-Britanniában tegnap leállt a vasúti forgalom. A mozdonyvezetők csatlakoztak a tehergépkocsi vezetők sztrájkjához, akik elutasították a béremelés korlátozásával kapcsolatos kormánypolitikát. A sztrájkolók követelik, hogy a fizetéseket rendezzék az emelkedő árakkal arányosan. A vasutasok sztrájkja eddig még csak 24 órás, de csütörtökön megismétlik, ha nem teljesítik a sztrájkolók követeléseit. Hasonló bérsztrájkok kezdődtek a brit nemzetgazdaság más ágazataiban, beleértve a kulcsföntosságú energetikai ipart is. Amikor Zbigniew Brzezinski tavaly Pekingben járt, kijelentette, hogy Kína és az USA érdekei „párhuzamosak“; közös érdekük például, hogy Afrikában gátat vessenek a „szovjet befolyás“ terjedésének. Saját kommentár helyett inkább Idézzük az eléggé konzervatív londoni Timest: „... ironikusan hat, hogy Kína most túlnyomórészt ugyanazokat az afrikai rezsimeket támogatja, amelyeket a Nyugat is előnyben részesít“. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottsága levelében, amelyet a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött, leszögezi, hogy Peking a feszültség enyhítéséért, a békés egymás mellett élésért és az enyhülésért vívott harc koncepcióját a feszültség kiélezésére irányuló tervekkel, saját expanzio- nista és agresszív terveivel helyettesítette. A kínai fiatalokba azt a meggyőződést igyekszik beoltani, hogy fel kell készülniük a megsemmisítő háborúra más szocialista országok ellen. „Ez valóban szégyenteljes koncepció. Ez a teljes ideológiai, politikai és erkölcsi hanyatlás“. Az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakán a kínai külügyminiszter Mao hagyatékához hűen kijelentette: „A kínai nép nem hisz a figyelmeztető beszédeknek arról, hogy az atomháború az egész emberiség pusztulásához vezet.“ Az amerikai imperializmus egyes képviselői egyetértenek ezzel. Például Brzezinski pekingi utazása után ugyancsak értelmetlennek nevezte azt a feltételezést, hogy az atomháború az „Világkoncepció — és ami mögötte van emberiség pusztulását jelentené. A NATO kiviteli ellenőrzési koordinációs bizottsága nemrégiben jóváhagyta a Kínának szánt fegyvereladást. „Nem szükséges részletesen magyarázni, miért kezdték önök e nagyszabású katonai vásárlásokat. Nyíltan kihirdették szándékaikat, és magánúton biztosították az imperialista tábort arról, hogy az önök katonai potenciáljának növelése a Szovjetunió, Vietnam, Mongólia és más szocialista országok, valamint a harmadik világ országai ellen irányul, főként a Kínával szomszédos országok ellen ... Az önök háborús propagandája és háborús előkészületei olyan pajzzsá, mindenekelőtt ideológiai pajzzsá váltak, amely mögött a Pentagon és az imperialista erők a háborúra készülnek“ — mutat rá a dolog lényegére az említett levél. Láthatjuk, nem véletlen a párhuzamvonás a maoista és a legreakciósabb imperialista irányvonal között. Brzezinski az év első napjaiban interjút adott a New York Times Magazinnak. Minduntalan visszatérve a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvételre megismételte, hogy a két ország érdekei sokban megegyeznek, majd hozzáfűzte: „Tartós érdekazonosságról beszélhetünk, nem taktizálásról és szovjetel- lenességrűl. A világgal kapcsolatos koncepcióink hasonlóak, olyan világról van szó, amely a különbözőségeken alapul, s egy állam sem uralkodik felet, te.“ Szavaiban elismeri ugyan a népek jogát arra, hogy különböző ideológiát és filozófiát valljanak a magukénak, különböző utakat válasszanak boldogulásukhoz. De amikor már konkrét országokról van szó, azonnal szertefoszlik Washington melldöngető liberalizmusa. És egyáltalán, hihet-e valaki az újévi nyilatkozatnak, aki ismeri az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó korábbi háborús kijelentéseit? De nemcsak hitről van szó ez esetben, hanem a gyakorlatról. Ismét oldalakon át lehetne sorolni a példákat: Chile, Angola, Zaire — ahol egyébként kínai tisztek képezték ki az FNLA ellenforradalmi bandáit, amelyek az angolai kormányt akarták megdönteni —. Namíbia, a Közel Kelet és napjainkban Irán, ahol az USA katonai hatalomátvételt tervez. Hogy ez milyen mintára történne, arról vannak elképzeléseink. Gondoljunk Chilére, a fasiszta puccs előtt ott is a CIA ügynökök készítették elő a talajt, éppúgy, mint a tegnapelőtt érkezett hírek szerint Iránban. Egy biztos: ilyen „világkoncepcióra“ világ nem tart igényt. Ami a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálását illeti, ez egészen természetes dolog két ország között, s ha a haladást szolgálja, akkor csak üdvözölhető. A fő kérdés viszont az, hogy milyen célt követ vele a két állam. S amint Leonyid Brezsnyev is rámutatott a Carternek küldött válaszában, a szándék nem lehet kétséges, tekintettel a jelenlegi kínai vezetés egyértelmű politikai törekvéseire. A Washington Post e lépésről megjegyzi, hogy az új évben új szemlélettel gyarapodott az amerikai külpolitika: „A világ erőviszonyairól alkotott új véleményünk badarságokat tartalmaz, például azt, hogy Kína szuperhatalom, s hogy a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából nagy lehetőségek rejlenek benne. Egyébként régi véleményünkben is voltak ehhez hasonló oktalanságok, például az a kitétel, hogy Kína nem más, mint Tajvan elszakadt gyarmata. A kérdés ez esetben az, hogy akik a kormányban döntöttek a kínai kártya kijátszásáról, pontosabban a Kínával való együttműködésről, gondoltak e annak stratégiai következményeire, hogyha netán Kína az amerikai kártyát akarja kihasználni a Szovjetunió ellen ...?“ Ez a kérdésfeltevés törvény- szerű. hiszen Peking nem Is titkolja szándékait. A Fehér Ház sem lehet biztos benne, hogy minden az ő elképzelései szerint alakul majd. A történelem már bebizonyította: az agresszív, hegemonista célokat követő hatalmat felfegyverezték, az saját maga dönti el, hogy melyik oldalra méri az első csapást. MALINAK ISTVÁN izraeli különtárgyalásokat és hangsúlyozta a Tel Aviv agresz- szív politikája elleni további harö szükségességét. Síkra- szállt a palesztin nép törvé-' nyes jogai érvényesítése mellett, mivel kizárólag ez biztosíthatja a közel-keleti válság igazságos és végleges rendezését. A szíriai elnök szólt Szíria és Irak elmélyülő kapcsolatairól és elmondotta, hogy a két ország olyan közös akció érdekében egyesült, melyek jelentős mértékben támogatják a palesztin ellenállási mozgalmat. Nem adtuk meg magunkat, és a jövőben sem adjuk meg magunkat, hangsúlyozta Hafez Asszad. Khaled Fahum, a Palesztin Nemzeti Tanács elnöke a megnyitón felszólalásában elítélte a Camp David-i megállapodásokat. Anvar Szadat egyiptomi elnököt olyan politikusnak minősítette, aki figyelmen kívül hagyja a nép akaratát. Kijelentette, hogy a palesztin nép a jövőben is harcolni fog jogaiért és hangsúlyozta a palesztin nép és Szíria szoros együttműködésének jelentőségét. Üdvözlő távirat (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, a" Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait a Nagy Szovjet Enciklopédia főszer** kesztőségének és a Szovjet Enciklopédia Kiadóvállalat kollektíváinak, a 2. sz. moszkvai nyomdának és a Jarroniszová papírgyárnak a Nagy Szovjet Enciklopédia 3. kiadása alkalmából. Az üdvözlet megállapítja, hogy a tudományos ismeretek e rendszeres gyűjtése a Szovjetunió gazdasági, tudományos és kulturális sikereinek bizonyítéka. Rhodesiái urovoMefá (ČSTK) —A zambiai kormány képviselője közölte, hogy a sa- lisburyi rezsim által Zambiába küldött diverzáns csoport a Viktória-vízesés közelében akart behatolni az országba. A zambiai egységek azonban tüzet nyitottak a diverzánsokra, s agyonlőtték vezetőjüket. A rhodesiai rezsim egyre gyakrabban hajt végre akciókat Zambia ellen, azt remélve, hogy így bizalmatlanságot kelt a lakosság körében a zambiai vezetéssel szemben. Martin Luther Kingre emlékeztek (ČSTK) — Martin Luther King, a meggyilkolt amerikai néger polgárjogi harcos 50. születésnapja alkalmából Atlanta városban emlékünnepséget rendeztek, amelyen részt vettek a néger szakszervezeti, iflúsági és vallási mozgalom képviselői, felen volt az ENSZ tagállamai New York-i állan-* dó misszióinak 20 küldöttsége is. „Az a harc, amelyért életét áldozta Martin Luther King, folytatódik és tovább erősödik“ — hangsúlyozta Coretta King, a meggyilkolt polgárjogi harcos özvegye: „Céhinlk a* igazságtalanság minden formájának felszámolása“, — mondotta.
