Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-23 / 30. szám
t i 1978. VII. 23. N 19 W A SZILÁNKOK Csak azt tudja titokban tartani, amit elfelejtett. * * * Nem érdemes hazudni ott, ahol az igazság jobban kifizetődik. * * * Néha, amikor ki akarsz tépni egy gyomot, a mellette levő fát kell elfűrészelned. A legélesebb, legkíméletlenebb személyre szóló kritikát is elbírom, csak másról legyen szó. Tanult a vízilabdázóktól: egy helyben taposva is lehet a felszínen maradni. Unalmas fráter. Állandóan önmagáról beszél, mialatt mi szeretnénk beszélni önmagunkról. * # * A diéta lényege: annyit ehetsz, amennyit szeretsz, persze, abból, amit nem szeretsz. A szerelem vakká tesz. Szerencsére a házasság jó szemészet. KALAP A művésznő kalapot próbál. A kalaposnö dicséri: — Gyönyörű, művésznő, úgy áll, mintha csak ráöntöttéik volna. A művésznő nézegeti magát a tükörben, és mégkérdi: — Tényleg olyan jól áll? — Szenzációsan! Ha nem venne föl semmit, csak ezt a kalapot, már akkor is óriási feltűnést keltenel — Semmi kétség, te vagy az, Jenő! A hét vicce Az egyik klubesten megkérdik a világjárót: -Nem sikerült valamiképpen megmenteni barátodat az embere vök karmaiból? Mire a világjáró:- Sajnos, lehetetlen volt Mire odaértem, már kihúzták az étlapról. Segítettek építeni, most lenyaralják ... (Szűr-Szabó József karikatúrája) AUTOS 'A feleség oktatja a kormánynál ülő férjét: — Indexelj! Simábban fékezz! Ne kanyarodj olyan élesen ... A férj sápadtan feleli: — Az isten szerelmére, ne fecsegj annyit! A te dolgod az, hogy mosolyogj a rendőrökre! ÉTTEREMBEN Az étteremben az egyik vendég ingerülten szól a pincérhez: — Kérem, pontosan másfél órája váróik a levesemre! Mire a pincér udvariasan meghajol: — Ö. uram, csodálatos lenne a mi foglalkozásunk, ha minden vendég olyan türelmes volna, mint ön! ALAGÚT A vonat egy hosszú alagútból kiér a napfényre, a fülke ismét kivilágosodik. Az ifjú így szól a mellette ülő leányhoz: — Nem fogod elhinni, de ennek az alagútnak az építése több millióba került! — Megérte! — kiált föl a lány boldogan, és rendbe szedi kissé zilált ruházatát. REKLÁM A híres hollywoodi filmcsillag estélyén tűz ütött ki. A filmszínésznő azonnal utasította a titkárát: — Rögtön hívja az újságírókat a rádiót és a televíziót. Jöjjenek azonnal! Majd egy pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: — Na és természetesen a tűzoltókat is hívjál EGYEDÜLLÉT- Veplacsek mondta tegnap, hogy véget vet az egyedüllétnek, s az unalomnak.- Mit tesz? Megnősül?- Nem. Elválik. ADÓSSÁG — Drágám, ugye ebben az évben végre már elmegyünk szabadságra, méghozzá külföldre. — Légy észnél, angyalom. Gondoljunk csak az adósságainkra! — És miért nem gondolhatnánk rájuk külföldön? AZ ORVOSNÁL- Három hónapja kezelem magát sárgaság ellen és csak most mondja, hogy japán? KÁVÉ — Pincér, ezt nevezi maga méregerős kávénak? — Természetesen. Láthatja, csak egytelenegy kortyot ivott belőle, s máris borzolódnak tőle az idegei. A LEGFONTOSABB Szerinted mi a legfontosabb a nőben? — A szája— És milyen legyen? Nagy, szép ivü vagy pici. — Mindegy. Csak minél többször legyen zárva. A mókus a szememben a mesék pajkos szereplője volt, afféle epizódista, nem félelmetes, mint a farkas, nem is gyáva, mint a nyuszi. Szeretetreméltó, bohó. örökifjú állatka. Ki tud elképzelni egy öreg mókust? Mióta megismerkedtem vele, szertefoszlottak az illúzióim. Tudom, hogy o mókusban van öreg is. van kártékony-falánk is. A kert végéből aláereszkedő domboldalon, amely a vasúti síneket szegélyezi, néhány fenyőfa nyújtózkodott gőgösen, megvetve a körülöttük napszámoskodó. rangon aluli gyümölcsfákat. Egy napon a mandulafa megkopaszodott. A zöld bo gyök mind eltűntek. Hajnalban megpillantottam a javakorabeli kövér mókust, amint fáról fára szökellve lopta zsákmányát fenyvesbeli hajlékába. „Mindegy, a mandulának már lőttek — vigasztaltam magamat —. van más gyümölcs is a kertben.“ Másnap odaérkezve szörnyű dúlás nyomaira bukkanNovobáczky Sándor MÓKUS tam. A kajszibarackfa félig lekopasztva. „Ez csak ember műve leheti“ — gondoltam. Igen, de úgy látszik megzavarhatták a tettest, mert a barack ot hever szanaszét a fa alatt. Csak amikor jobban szemügyre vettem, láttam, hogy a mag mindből hiányzik. Megértettem, a mókusnak éppen fordított a gusztusa, mint az embernek, ö nem a barack magját, hanem a húsát hajítja el, mint élvezhetetlen hulladékot. Feleségem ugyancsak nekikeseredett, mert ő a zamatos kajsziból lekvárt akart eltenni. Ami a földön van, az már szétfolyt, elvegyült a porral. Nejem bosz- szúra tüzelt a mókus ellen, hogy legalább a maradékot mentsük meg. Csak nem jogok csapdát állítani szegénynek! Különben is, mit tudom én, milyen egy mókuscsapda? Netán ugráljak ágról ágra, míg meg nem fogom? Miért ne lehetne ez zel a mókussal együttműködni? — jött az ötlet. Ponyvát feszítettünk kt. közvetlenül a gallyak alá. hogy a barack ne ütődjék nagyon. Másnap reggelre a maradék termés szépen ott hevert a ponyván. Persze, mag nélkül. Érthető, a mókut is el akar tenni valamit télire. S' t Nyári könnyűzenei hangverseny
