Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
> ß „ ray mm Jövőre lesz harminc éve, hogy megalakult a Csehszlovák Pionírszervezet. A magyar tanítási nyelvű iskolák közül legelsőként az andódi (Andovce) alapiskolában szervezték meg a pio- nírcApatot annak idején. Dvor- szky Józsefné, Kucsera Katalin volt a csapat vezetője. Munkahelyén, a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban kerestem fel, hogy a jubileumi év kezdete előtt választ kérjek tőle erre a kérdésre: Hogyan kezdték? Féltve őrzött fényképeket vesz elő, és kissé elérzékenyül- ve, de a legilletékesebb, a leghitelesebb tanú pontosságával idézi fel emlékeit. — Magyarországon, a Budapesti Tanárképző Főiskola hallgatójaként ismerkedtem meg az úttörőmozgalommal. Azután hazajöttem a szülőfalumba, tanítani kezdtem, amikor az 1949— 50-es tanévben megnyílt a két tanerős, magyar tanítási nyelvű iskola. Kilencvenhárom diákunk volt. Egy osztályban tanítottam a harmadikosokat, a negyedikeseket, az ötödikeseket. Adott volt a lehetőség, megszerveztük a pionírcsapatot. A szülők is szívesen, örömmel támogatták kezdeményezését. Mások is. Emlékeztető példaként említi meg: — Kezdettől fogva nyilvánvaló volt mozgalmunkban az internacionalista szellem, hiszen a rajvezetők egytől egyig szlovák kislányok voltak, akik készségesen segítettek a csapat munkáját megszervezni. Érdekes az is, amit az első pionírok lelkes tevékenységéről mond: — Külön köröket szerveztünk. A fiúk leginkább a sport- és labdajátékokat szerették. A lányok főleg a kézimunka- és PIONÍRSZÍWEL színjátszó körben tevékenykedtek. Jól működött irodalmi körünk is. Az akkor magyar nyelven megjelenő világirodalmi alkotásokkal, szovjet írók műveivel foglalkoztunk ebben a szakkörben. Sőt, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy azokból merítve mi adtunk szellemi táplálékot a község lakosságának, hiszen akkor még nem volt tévé, mozi, viszont a mi rendezvényeinkre tömegesen jöttek el a szülők, a felnőttek. Közérdekű munkát is vállaltunk. A pionírok gondja volt a hősök szobra és a helyi nemzeti bizottság melletti park rendben tartása. Nézi, nézi az egyik rajról, az első rajról fogadalomtétel után készített fényképet, és elmerengve mosolyog. — így kezdtük... Velük kezdtük ... 1950 őszétől már a Bratislavai Pedagógiai Gimnáziumban tanított. Kapcsolata nem szűnt meg a pionírmozgalommal, hiszen ő ismertette meg a tanító- jelölteket a pionírvezetés feladataival. Később a CSISZ §astí- ni központi politikai iskolájában is ő volt ennek a témakörnek az előadója. Tevékenységére felfigyeltek, a Központi Pionírtanács tagjává választották, ő képviselte a magyar tanítási nyelvű iskolákban működő pionírcsapatokat. Ma is pionírszívvel nevel és tanít. Kilenc éve az iskola pártalapszervezetének elnöke. Egyik szervezője a már hagyományos, áprilisi pionírnapoknak. Jelenlegi, legfőbb feladatuk, hogy a „Példás pionírvezetők kollektívája“ címet, melyet az iskola pionírvezetői öt* évvel ezelőtt, a Csehszlovák Pionírszervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmával kaptak, megvédjék. Vagyis: a jelenlegi pionírnemzedék méltó utódja, követője legyen annak a nemzedéknek, mely elsőként csillogtatta meg a pionírnevet. TÖTH AGNES CSÖMÖR HILDA:* Az első raj. A magyar tanítási pionírrajok közül a legelső nyelvű iskolában szervezett Közel fél évszázaddal ezelőtt, 1930 decemberében a cseh proletárok gyermekeinek lapja, a KOHOUTEK cikket közölt a közelgő karácsonyi ünnepekről. Ez volt a cikk címe: A munkások gyermekeinek éhes karácsonya. Aki írta, gyermekeket figyelt meg a prágai Vencel téren, az egyik oda torkolló utcában, valamint Zizkov városnegyedben, és a látottak alapján írta meg a cikket. Olvassuk csak, hogy mit látott: „Két fiú, tízévesnél alig idősebbek, kopott ruhában állnak a kirakat előtt. Orrukat az üveghez nyomják, tágra nyílt szemmel szinte nyelik a bűvös üvegfal mögött feltornyozott, közeli, a szegény ember gyermeke számára mégis elérhetetlen dolgokat: a datolyát, a szardíniát, a legjobb szalámiféleségeket, a csokoládét.“ A cikk írója a gyermekekkel együtt élte át a munkásgyermekek sorsának igazságtalan voltát, amikor meglátott a boltban egy elegánsan öltözött asszonyt. Tovahaladva egy másik asszonyt pillantott meg, aki bal kezével gyermekét tartotta, a jobb kezében fatálat tartott, s rajta virágokat,, megvételre kínálva. Erről v íw *» i. pr.««« ma OHOUTEK £»*>**» Hladové vánoce délrtickych détí '“n**« *» W« *,.> «*-•:, ■ kTe», mw : Mpi, «Óé»fOtm < t*~' »*« «f l«*» >*.« TM« «Uttv /* : Ulk Mia#:* tmi ra ur :tfr. <-.. »tww » *;< <■,*. ]: rOtSm w/M « «Ä» t». v4 « <■*«* • rto r V • AM» **»!<>-faj«** (MMvlHMWd iässsesrsr M A*. jMW »*»*•*< "ÄÄiÄÄ az asszonyról így írt: „Az anya egyik lábáról a másikra áll, mert cipője régi és rongyos. A gazdag emberek elsietnek mellette, nem is veszik észre. Eszembe jut a mese a jó emberről, aki a házába fogadott egy szegény asz- szonyt és gondoskodott róla, meg gyermekéről. Ámde ez csak mese volt. Hány millió jótevőre lenne szükség, hogy minden szenvedőn és szegényen így segítsenek.“ Zizkov városnegyedben járva nem látott kivilágított kirakatokat. Tapasztalatairól így írt: „Sötétek az ablakok. Munkások ezrei pihennek, hogy másnap megint dolgozhassanak azokért, akik egyetlen napon és éjszakán annyi pénzt költenek a Vencel téri kávéházakban, bárokban és szállodákban, amennyi a munkás egész havi bére. És a munkanélküliek? Azok Is itt laknak, levegőtlen helyiségekben. Családjuk a legnagyobb nyomorban. Gyermekeik néhány fillérért gyakran nehéz munkát is elvállalnak. Csak azért, hogy éhen ne haljanak.“ A KOHOUTEK címlapját az idézett cikkel most mi is közöljük. A szöveg kifejező tanú- bizonysága annak, hogy a kommunisták harca a munkásság jogaiért, a dolgozók gyermekeinek védelméért nagyon is indokolt volt. Egyébként a lap alján olvasható a Csehszlovák Kommunista Párt akkori szociális politikájának néhány fontos tétele: „Követeljük a munkások gyermekeinek élelmezését és ru- házását! Adjanak ingyenesen iskolai segédeszközöket! Segítséget a munkanélküliek gyermekeinek!“ Hazánkban és a szocialista országokban igazságos körülmények közt élnek a gyermekek. A karácsony ma már valóban a szeretet és nem a képmutatás ünnepe. A téli ünnepnapok alkalmával, a Nemzetközi Gyermekév küszöbén azonban érdemes elgondolkozni fölötte: nem volt ez mindig így. SZÁNTÓ OLGA Milym egyszerű! Nem mindig szép a tél. Most is, ezen a vaká- ciós, téli napon, havas eső esik. Hideg és hátborzongató téli nap. Nem olyan, mint a nyár, any- nyi biztos. Nincs is kedvem semmihez. Kopognak. Krisztina jön, a szcmszédék .kétéves kislánya. Nyakam köré kulcsolja karját: „Gyere, elviszlek sétálni!“ Anyukája biztat: „Menjetek csak!“ Később megsúgja: „Addig legalább előkészítem az ajándékokat.“ Magam előtt tolom a gyermekkocsit, hallgatom a kislány fecsegését. Milyen furcsákat maiid! — Sír a tél. A madarak meg jajgatnak. A fák megöregedtek. Mindegyik kopasz már. Később kérdezősködik. — Ugye a juhnyájat siratja a tél? Mikor l$sz sapkájuk a fáknak? Mit veszítettek el a madarak? Olyanok ezek a kérdések, mintha keresztrejtvényt kellene megfejteni: Mi a folyadék felszínén folyadékokból összeálló, laza képződmény? Nos, mi? Nem tudok válaszolni. Csak tolom, tolom a gyermekkocsit. Bámulom a fákat, a havas eső pergését, forgását. Krisztina is hallgat már. Hazaérkezünk. Anyukaja elénk siet, és suttogva mondja: „Nézd a kislányt, elaludt.“ Megigazítja a takarót, és ilyen furcsán szól: „Rálehalt a tél, ő meg elszunnyadt.“ Azután felénk fordul. — Akármilyen csúnya, rossz is a tél, egy kicsit jó is. Főleg, ha mi emberek jók vagyunk egymáshoz. Köszönöm a segítséget. Elmegy. Hosszan nézek utána, és még sokáig a fülemben cseng: „Köszönöm.“ Csodálkozom:' ilyen egyszerűen ilyen könnyen is jót tehetünk? Azonban jó kedvre derülök, mert arra gondolok, hogy mennyire igaz, amit Krisztina anyukája mondott, magamban pedig fogadkozom, legközelebb a kis szikráknak ennek alapján magyarázom meg a szikratörvény lényegét: a szikra, amikor tud, mindig szívesen segít. *A nagyölvedi (Vefké Ludince) alapiskola nyolcadik osztályos tanulója TÖRD A FEJED! Rejtvényünkben Dénes György: Karácsonyfa című verséből idézünk négy sort. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (a nyíl irányában folytatva). 8. Mafia. 9. Energiaforrás. 10. Szlovák személyes névmás. 11. Tesz. 13. Személyes névmás. 14. Gléda. 15. Sajnál. 16. Indíték. 17. Ilyen hal is van. 19. Azonos mássalhangzók. 20. Rejtvényünk második része. 22. Y. D. 24. Folyó Szovjetunióban. 25. Tova. 26. Érzékszerv. 27. Névutó. 28. A germánium vegyjele. 29. Azonos magánhangzók. 31. Napszak. FÜGGŐLEGES: 1. Az oxigén vegyjele. 2. Európai népek. 3. Rangfokozat. 4. Ritkás. 5. Nyaraló. 6. Ver. 7. Vándor életmódot folytatva pásztorkodó és sátorlakó. 8. Az idézet befejező része (a nyíl irányában folytatva). 12. Európai ország-e? 17. Peruban van! 18. Fehérnemű. 20. A kén vegyjele. 21. Kálmán. 23. Három — németül. 25. Annyi, amennyi szükséges. 29. Juttat. 30. Szovjet repülőgépek jelzése. L. L. Beküldendő a vízszintes 1., 20., valamint a függőleges 8. számú sorok megfejtése. A december 10-én közöft keresztrejtvény helyes megfejtése: „Aki kapzsi, pórul jár. Az ébenfa paripa.“ 140 megfejtés érkezett. Sorsolással könyv- jutalomban részesülnek a következők: ifj. Adám Attli, 8. oszt., Rimaszombat (Rimavská SoBota), Zálezsák Éva, 4. oszt., Vágsellye (Sala), Bende Stella, 4. oszt., Pered (TeSedikovo), Gyenge Gizella, 5. oszt., Kéménd (Kamenin), Imre József, 6. oszt., Rozsnyó (Roznava). 1978. XII. 24. N 5/3 18 A munkásgyermekek karácsonya — egykor
