Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-17 / 51. szám

KOMOR VÁLLALATI ÉRDÉK — Ne feszegesse már azt a tervteljesítést, szerkesztő elvtárs! Fő, hogy a riportja tet­szést keltsen a minisztériumban,- s mi is meg legyünk vele elégedve! POSTÁN Versekkel telelrt kéz­iratot hozott a postás. A kötet elején a ciklus címe: Miért élek? A szerkesztő elolvas­sa, elsápad, s ráírja: Azért, mert postán küldted be ezeket a szörnyűségeket! PÁRBESZÉD — Hova rohan, szer­kesztő úr? — A kocsmába. Üldöz a szomjúság. IDILL Két újságíró hazain­dul a vendéglőből. — Aztán nehogy meg­mond a feleségemnek, hogy kölcsön kértem tő­led egy százast. — Rendben. Te meg azt ne áruld el, hogy nálam .volt egy százas! PORTRÉ A riporter családi portrét készül írni. Megkérdi Pistikétől: — Tavaly mit kaptál karácsonyra? — Villanyvonatot, meg biciklit. — És a nővéred? — Üj ruhát és arany­gyűrűt. — Hát a mamád? — Nercbundát. — És a papád mit kapott? — öt évet! INTERIÜ Riport készül. Az új­ságíró megkérdi a bá- jo? színésznőtől: — Mondja, szereti ön Shakespearet? Mire a színésznő: — írja meg kérem, hogy csak barátok va­gyunk. KÜLÖNBSÉG A színésznők között forgolódó szerkesztőt szidja a felesége. — Nem tudom, mit találsz azon a nőn. Szá­mítsd le az arcát, a keblét, a lábát, és mondd, mi marad be­lőle? ~ Te! RÖGÖS PÄLYA — Csak dolgozzon még rajta, fiatal ba­rátom! De most már interjú helyett riport­nak, három hasáb helyett fél hasábon írja meg-, az elejét a végére, a végét a közepére szúrja be, s hagyjon ki huszonkilenc jel­zőt ... Mikus Sándor karikatúrái HELYZETKÉP Az újságíró bemegy a zöldségesboltba. — Kaphatnék egy-két kilót a behozatali al­mából? — Sajnos már nincs belőle! — Ccc ... Mind elad­ták? — Nem, megrohadt az állomáson. A hét vicce Fiatal titánnak mondja a szerkesz­tő:- Elolvastam a novelláit. Jók és eredetiek. Közölni sajnos nem tudjuk, mert amelyek jók, azok nem erede­tiek, amelyek viszont eredetiek, azok nem jók. TITKÁRNŐ Az egyik szerkesztő­ségben beszélgetnek a titkárnők. Az egyik: Ni csak, milyen csinos a főnö­künk! A másik: És milyen szépen öltözködik! A harmadik: És mi­lyen gyorsan ... >7 /tiűUjfy Judodé íYiihoi YY'jHatJtidAtb, MM, az ÍÜo IvjJjÁ • MAI SZÁGULDÓ RIPORTER — A kocsinkon bejárhatja az egész gaz­daságunkat __ — Fölösleges időpazarlás, elnök elvtársi Inkább adjon egy másolatot a közgyűlés jegyzőkönyvéből, az a riport megírásához nekem untig elég ... PANASZ Egy idős asszony sír­va panaszkodik az új­ság levelező osztályán: — Képzeljék el két­évi börtönre ítélték a fiamat. — Aztán megérde­melte a büntetést? — Jaj, dehogy, hi­szen a világon a leg­jobb gyerek volt. Amit lopott, azt mind haza hozta! KRITIKA — Olvastam a cikke­det! — Melyiket, az utol­sót? — Remélem. VALLOMÁS — Szerkesztő elvtárs, antibébi tabletta helyett szaharint nyeltem le. Igaz, hogy nekem van a világon a legédesebb kislányom. VÁLASZTÉK A hentesüzlet előtt hosszú sor állt. Az új- ságírőnő kerül sorra. — Kérek egy kiló sertéscombot. — Sajnos, nincs. — Akkor fél kiló ta­rajt. — Az sincs. — Talán valami olda­las van? — Nagyon sajnálom, azzal sem szolgálhatok. étiben a pillanatban megszólal valaki a sor végéről. — Hallja, mit válo­gat annyi ideig, mi sem lopjuk az időt, mi is akarunk vásárolni! A REJTÉLY NYITJA — Géza, az utóbbi időben miért kelsz te mindig hajnalok hajnalán?! — Mondtam már, szivecském, hogy az új­ságosnál csak akkor kapok Üj Szót, ha a nyitáskor elsőnek érkezem ... N agyon téved, aki azt hiszi, hogy az újságíró tetszése szerint gazdál­kodhat idejével. Nagyon téved, aki például azt hiszi, hogy az újságíró akkor ihat, amikor akar. Ha cikk kell másnapra, már nem ihat. Hazasiet, eszik, megiszik valamilyen alkoholmentes folyadékot, aztán az írógépéhez ül, mely­nek környékéről még a vacsora közben messzire zavarja a családot. Rágyújt, pu­colja a fülét, töri a fejét, milyen hangon kezdje. A legnehezebb mindig: az első mondat. Elmúlik egy óra, két óra, még mindig nincs meg az első mondat, köz­ben a család észrevétlenül eltűnik a há­lószoba fehérjében. Este kilenc óra van, amikor az újságíró leírja az első fan­tasztikusan jólsikerült mondatot. Feláll, nézegeti, a szájában is megforgatja — tetszik neki. És már írná a következő mondatot, amikor megszólal az ajtócsen­gő, kinyitja az ajtót, és megrémül, mert * a barátját látja, aki fülig mosoly. Gye re, gyere, de örülök, hogy feljöttél, mondja az újságíró, miközben az gon­dolja magában: pont most kellett jön­nöd, a fene egye meg. Mert tudja, hogy ezt az estét már nem úszhatja meg ivás nélkül. Mit iszol?, kérdezi barátjától, és az asztalra teszi mindkettőjük kedvenc borát. Ha nem haragszol én csak egy fél pohárral iszom, mert még van munkám, de te csak igyál bátran. És a barát ímm iszik, bátran, ami fölöttébb idegesíti az újságírót. Mert hogy ő nem ihat. Hogy­ne ihatnál, barátocskám, mondja a barát, mit neked egy cikk. Addig-addig, míg az újságíró éjfélkor már aranyosan érzi magát, és sajnálja, hogy a barátja távo­zik. A cikkről természetesen nem feled­kezett meg^ beállítja a vekkert — haj­nali háromra. Föl is ébred, beáztatja a homlokát, kimossa szeméből az álmot. Vagyis megpróbál újságíró lenni. Odaül a géphez. Mindent érez, csak azt nem, mit írjon. Az ablak felé fordul, ha ta­vasz van, a madarak csicsergését hall­gatja, ha nyár, akkor is azt, ha ősz, a hulló leveleket bámulja, ha tél, akkor didereg, mert a radiátor még hideg. Nem ösztönzi a tegnap este föltalált első mondat sem. Sőt, már nem is tetszik ne­ki. Múlnak a percek, órák, a papír még mindig üres — a cikket várja a rovatve­zető. Beleolvas az előző napi számba, közhelyeket keres — és talál. Gyerünk, ezek mindig, kihúznak a bajból. Fél óra sem telik el, kész a cikk. Tudja, hogy nem jó, épp ezért nem írja alá a teljes nevét, csak annyit, hogy: — bor, vagyis a Bornemissza Jenő első három betűjét — kis változatban. Beviszi a cikket, a rovatvezető elolvassa, azt mondja jó, és leadja. Az újságíró csodálkozik, hogy jó a cikke. Aztán amikor kiderül, hogy a rovatvezető le sem feküdt az éjjel, mert hozzá hárman csengettek be tegnap este, már nem csodálkozik ... (br) %vi/ Mottó: Amíg újság létezik, addig sajtóhibák és rosz- szul megfogalmazott gon­dolatok is lesznek (Egy ismeretlen újságíró ha­gyatékából ) I. Betümezökről — körítéssel Az emberről való gondos­kodás a calovói nagyhizlal­dában — csak el ne hízza­nak. Terhes csökevény — Mi­korra várjátok a kis csöke- vényt? Hazatérés után újra ed­zésbe álltak a bácsi labda­rúgók, a csapat titkos álma a bajnoki cím megnyerése. — Ha edzésbe ülnek, még az Európa-bajnokságot is megnyerik. Megindultak a cukorgyá rak — és azt énekelték, hogy: Kicsi gyere velem ré­pát szedni, míg meg nem jön a tél. 14.10: A rendőrség vízilab­da-vetélkedője — Lényege: gumibottal kell ütni a vízi­labda nyomát. Egyébként az Üj Szó különdíjat egy szi­rénázó úszómedencét aján­lott fel a győztes csapatnak. Uganda labdarúgó együt­tese 3:l-re győzött Kenya el­len a Közép európai Kupa- mérkőzésen. — „Iszonyú dolgok mostan történül- nek ... Lámpás, szép fejek sután megszédülnek. Nem engedi, hogy ezek a gyerekek Lőcsét, Jókai Mór ifekete városát és az egész életet feketén lássák — Mikszáth meg fehérnek. II. Körítés nélkül Th. Tomant életfogytiglan ni halálra ítélték. Vasárnap elsüllyedt egy tíztonnás diákokat szállító halászhajó. ítélet csempészek ügyé­ben: a bíróság egyeseket te­vékenységük betiltására és pénzbüntetésre ítélte. Lemnitzer tábornok, ve­zérkari főnök. Elítéljük az amerikai vi­láguralmi tetveket. Napiparancs a hadsereg­nap alkalmából. A legjobb bizonyíték erre az, hogy a tíz legjobb táblá­zatán csak tizenkét legjobb európai ország neve szere­pel. Csehszlovákia versenyre két férfit és Divint, vala­mint két nőt nevezett. A minisztérium utasítása szerint a vezetőket fokoza­tosan olyanokkal kell kicse­rélni, akik nem képesek a növekvő igényes faladatok teljesítésére. Az egyik észak-kaukázusi város közelében egy motor- kerékpáros az útmenti árok­ba esett, ahol bronz, vala­mint fadíszeket talált. A bratislaval Vegyiművészek. Dimitrov —pl­1978. XII. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents