Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-10 / 50. szám
ÚJ szú SZ AKMUNKÁSKÉPZÉSÜNK Beszélgetés Stefan Bojtárral, az SZSZK Oktatási Minisztériuma főosztályának vezetőjével MA Í HOLNAP Az ország, a népgazdaság fejlődése nagymértékben függ a munkásosztály szakmai, műveltségi színvonalától. A felgyorsult technikai haladás, a mind korszerűbb, bonyolultabb gépek és berendezésék működtetése az eddigieknél elmélyültebb szakmai tudást igényel. Ezért kiemelkedő jelentősége van a szakmunkásképzés fejlesztésének, hiszen a ma szakmunkástanulói a jövő szakemberei lesznek. Megkértük Stefan Bojtár mérnököt, az SZSZK Oktatási Minisztériuma főosztályának vezetőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit a szakmunkásképzés korszerűsítéséről és fejlesztéséről. 1978. XII. 10. • A párt oktatáspolitikai határozatai alapján az illetékesek kidolgozták és jóváhagyták a szakmunkásképzés korszerűsítését, azaz tartalmi és szerkezeti átépítését. Ennek értelmében ez év szeptemberében Szlovákiában középfokú szakmunkásképző iskolák nyíltak. Milyen az érdeklődés irántuk, s az áj típusú intézmények létesítésével megszűnik-e a munkaerőhiány az egyes szakmákban? — Az első középfokú szakmunkásképző iskolák a tanév elején a szakmunkásképzés korszerűsítésének nyitányaként létesültek. A középfokú szakmunkásképző iskolák olyan új típusú középiskolák, melyekben a CSKP KB Elnökségének 1976. június 4-i oktatás- politikai határozatai értelmében a munkásfiatálok szakközépiskolai oktatásban részesülhetnek. A középfokú szakmunkásképző iskolák a fiataloknak a szak- munkáspályákra való felkészítésében eszközölt változások eredményeként létesültek. Mindannyian tudjuk, s a gyakorlat is igazolja, hogy a szakmunkástanulók eszmei-politikai és szakmai felkészültsége a fejlett szocialista társadalom előrehaladásának egyik döntő tényezője. A középfokú szakmunkásképző iskolák a középiskolák hálózatában mennyiségileg a legszámottevőbb oktatási intézmények lesznek és nagy lehetőségeket teremtenek a munkásfiatalok műveltségi szintjének emelésére. A fiatalok ezekben az intézményekben két vagy három év után középiskolai végzettséget szerezhetnek. Ezek az intézmények lehetővé teszik, hogy a fiataloknak egyre nagyobb hányada szakmunkásképesítést és teljes középiskolai végzettséget is szerezhessen; vagy az intézmény négyosztályos nappali tagozatán vagy két, illetve három évig tartó képzés, azaz a szakmunkásbizonyítvány elérése után a munkába álló fiatal továbbtanulhat s a munka mellett eljuthat az érettségiig. A tanulók érdeklődése a szakmák iránt egyre nő. Az első, érettségivel végződő négyosztályos szaktanintézetek öt évvel ezelőtt létesültek. Ezek tulajdon képpen a szakmunkáspályára való felkészülés legigényesebb formái, hiszen a fiatalok négy év után nemcsak szakmunkásképesítést, hanem teljes középiskolai végzettséget is szerezhetnek. Ez a képesítés lehetővé teszi, hogy a fiatalok a legigényesebb szakmákat végezzék a termelésben, a szolgáltatások terén vagy műszaki-gazdasági tisztségeket lássanak el. A legrátermettebb növendékek előtt pedig nyitva az út a fel sőoktatási intézmények felé. Az ilyen igényes szak mák közé tartozik az -elekti-oműszerész, az üzeni vegyész, a repülőmechanikus, a pincér, a kozmetiku; és még további húsz szakma. Ebben a tanévben az említett szakokra felvett tanulók aránya 114,5 szá zalék volt. Az 1979-es évben a lehetőségek bővülnek a tervek szerint az alapiskolák nyolcadik-osztályábó 3180, a kilencedik osztályból pedig 1640 tanulót vesz nek fel ezekre a szakokra. Bizonyos szakmák oktatására új típusú háromosz tályos szakmunkásképző iskolákat létesítettek. Az el sők ez év szeptemberében nyíltak meg a középfokú szakmunkásképző iskolákkal egyidejűleg. Ezek iránt viszonylag nagy, de aránytalan volt az érdeklődés, főleg a nyolcadik osztályosok körében. Ezért soraik ból 37 százalékkal több tanulót vettek fel, mint a terv feltételezte. Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy már második éve teljesítettük a szak munkásképzö iskolák felvételi tervét. Ez is igazolja, hogy a fiatalok érdeklődése a szakmák, főleg a társadalmilag jelentős szakok iránt állandóan nő. • A jövő évben 53-ra emelkedik azoknak a szakmáknak a száma, melyeket a tanulók az új típusú háromosztályos szakmunkásképző iskolában sajátíthatják el (fémmegmunkáló, elektroműszerész, kertész, üzemi vegyész, festő, asztalos, pék, molnár, kőműves, vízvezeték-szerelő, szakács, pincér stb.) s ezek újabb lehetőségeket nyújtanak az alapiskolásoknak, hogy olyan pályát válasszanak, amely lehetővé teszi képességeik, tudásuk, kézügyességük érvényesítését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kö zépfokú szakmunkásképző iskolák bevezetése és az ezzel összefüggő minőségi változások kétségtelenül fokozzák az érdeklődést a szakmák iránt és minden bizonnyal kedvezően befolyásolják majd a munkaerő utánpótlást is. • A szakmunkásképzés korszerűsítésének egyik legfontosabb eredménye, hogy a szakmunkásképző iskolákat a középfokú oktatási intézmények rangjára emelte. Mi a biztosíték arra, hogy az új intéz mények a gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal azonos színvonalon készítik fel tanulóikat s a növendékek ismeretei egyenrangúak lesznek? — Oktatási rendszerünk tartalmi és szerkezeti átépítésének egyik alapelve, hogy közelebb hozza egymáshoz a középiskolák három típusát, vagyis a középfokú szakmunkásképző iskolákat, a gimnáziumokat és a szakközépiskolákat. Ennek lényege, hogy az összes középiskola tanulóinak elméleti és gyakorlati felkészítése, a tananyag tartalma hasonló legyen, hogy a végzős növendékek képesek legyenek mind a gyakorlati munkára, mind a továbbtanulásra. Az a fiatal, aki elvégzi a három- vagy a kétosztályos szakmunkásképző iskolát, nemcsak szakmunkás-bizo- nyitványt, hanem középfokú végzettséget is szerez. A négyosztályos iskolákba egyre több tanulót vesznek fel. Ezekben az Intézményekben a növendékek érettségi bizonyítványt is kapnak, tehát befejezett középiskolai végzettséget szerezhetnek. Hangsúlyozni kell, hogy az itt nyújtott szakmai műveltség egyenértékű a gimnáziumban vagy a szakközépiskolában szerzett ismeretekkel. Ennek a célnak az elérése igényes és hatékony oktató-nevelő munkát feltételez; eredményeként a tanulók megalapozottabb ismereteket szerezhetnek, ez pedig megmutatkozik majd sokoldalú képzettségükben is. Ezért a középfokú szakmunkásképző iskolákat már a kezdet kezdetétől megfelelő pedagógusokkal kell ellátni és szükséges megteremteni az anyagi-műszaki feltételeket is. A főiskolai végzettséggel rendelkező pedagógusok és szakképzett oktatók szavatolják majd, hogy a középfokú szakmunkás- képző iskolák oktató-nevelő munkája is eléri a többi középiskola színvonalát. Ehhez a munkához azonban megfelelő tantermek és tanműhelyek is szükségesek és az is fontos, hogy az újonnan létesült iskolákat a legkorszerűbb gépekkel, műszerekkel és segédeszközökkel lássák el. Az egyenértékű középfokú végzettség elérését célozzák a középkofú szakmunkásképző iskolák tantervei is, hiszen nagyobb teret kapnak bennük az általános műveltséget nyújtó tantárgyak és az elméleti oktatás. A magasabb színvonal érdekében új koncepció szerint oktatjuk a szakmai gyakorlatot is, melyve később az üzemi gyakorlat épül. A középfokú szakmunkásképző iskolák a knb-k és a különböző tárcák hatáskörébe tartoznak, s az egyes termelési-gazdasági egységek főigazgatóságai, vagy a kerületi nemzeti bizottságok irányítják őket. Szoros kapcsolatban vannak a termeléssel, irányításukat és felügyeletüket azonban az iskolairányítási szervek látják el. Az elmondottak is igazolják, hogy a középfokú szakmunkásképző iskolák szocialista társadalmunk érdeklődésének fókuszában állnak és élvezik gondoskodását és támogatását. Bízvást állíthatjuk, hogy az új szakmunkásképzők eleget tesznek a velük szemben támasztott követelményeknek és felnőnek a többi típusú középiskolához. A nálunk eddig kevésbé ismert szakmunkásképző iskoláknak jövőjük van és kétségtelen, hogy csakhamar széles körű társadalmi tekintélyre és elismerésre is szert tesznek. • A párthatározatok és az oktatási rendszer új tervezete hangsúlyozzák a szakmunkástanulók képzésének fontosságát, hiszen soraikból kerül ki a holnap munkásosztályának derékhada. Az említett dokumentumok kellő figyelmet szentelnek a nemzetiségi iskolák^és az anyanyelvi oktatás kérdéseinek is. Milyenek a feltételek a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző iskolák létesítésére, mert nem titok, hogy a szakmunkásképző intézetek szerteágazó hálózatában aránytalanul kevés a magyar tanítási nyelvű iskolák száma, jóllehet a meglevők eredményei egyértelműen igazolják ezeknek az intézményeknek az életképességét. — Jelenleg a szakmunkásképző iskolák különböző típusaiba az alapiskolák végzős növendékeinek több mint az 50 százalékát veszik fel. Ez az arány fokozatosan növekszik úgy, hogy 1984-ben a fiataloknak mintegy 60 százaléka tanulhat középfokú szakmunkásképző iskolákban. Ezért a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban folytatódik a szakmunkásképző iskolák hálózatának bővítése. A következő években az eddigi iparitanuló-iskolák és szaktanintézetek fokozatosan középfokú szakmunkásképző iskolákká alakulnak át. Az 1977—78-as tanévben Szlovákiában 21 magyar tanítási nyelvű szaktanlntézet és 4 iparitanulő-iskola működött. Tehát a magyar nemzetiségű szakmunkás- tanulók lehetőségei nem csekélyek. Például a mező- gazdasági szaktanintézetek — ezekből van a legtöbb magyar tanítási nyelvű — teljes mértékben fedik a szükségleteket. Ezekben az intézetekben a magyar nemzetiségű fiatalok külön osztályokban magyar tanítási nyelven tanulnak, csupán á szakterminológiái oktatják két nyelven. Ebben a tanévben sem rosszab bak a lehetőségek, hogy a tanulók anyanyelvükön tanulhassanak. Viszont minőségi változás áll be azzal, hogy az említett szaktanintézetek és iparitanuló-iskolák fokozatosan középfokú szakmunkásképző iskolák ká alakulnak át. 1978. szeptember elsejével hat olyan középfokú szakmunkásképző iskola létesült, melyekben magyar tanítási nyelvű osztályok is vannak (Párkányban, Udvardon, Galántán, Komáromban, Losoncon és Ipolyságon). Ojabb középfokú szakmunkásképző iskolákat és osztályokat az Oktatási Minisztérium által kidolgozott tervek alapján nyithatnak. Az elmondottakból is kiderül, hogy a magyar nemzetiségű tanulók a saját anyanyelviikön tanulhatnak tovább és élhetnek a szocialista állam alkotmánya nyújtotta jogaikkal. Ezek a középfokú szakmunkásképző iskolák a középiskolák rendszerében csak akkor tölthetik be szerepüket, ha emelik a nyelvek oktatásának színvonalát, hogy növendékeik a társadalom minden területén érvényesülhessenek és nehézségek nélkül folytathassák tanulmányaikat a felsőfokú oktatási intézményekben. • A tervek szerint a jövőben egyre több középfokú szakmunkásképző iskola létesül. Mi lesz a két- és háromosztályos szaktanintézetek sorsa, meghagyják őket a kevésbé elméletigényes szakmák képzésére? — A középfokú szakmunkásképző iskolákban a tanulmányi idő két évtől négy évig terjed, attól függően, mennyire igényes a szakma, amelyre az iskola felkészít. Ennek megfelelően a középfokú szakmunkásképző iskolák hálózatában négy-, három- és kétosztályos iskolákat létesítettek. Az egyes szakok új tartalmat kapnak és a felkészülés a középiskola szintjén történik. Ezért a jövőben megmaradnak a két- és háromosztályos szakmurkásképző iskolák is, melyeknek végzős növendékei a szakmunkás-bizonyitvánv. megszerzése után teljes középfokú végzettséget is elérhetnek, ha munka mellett továbbtanulnak. A fiatalok többsége háromosztályos intézetekbe pályázik. A középfokú szakmunkásképző iskolák rendszerében a jövőben előreláthatólag ezek lesznek túlsúlyban;, a fiataloknak csupán kis hányada jár majd kétosztályos intézményekbe, melyek növendékeit a kevésbé elméletigényes szakmákra készítik fel. A szakmunkásképzés új rendszerének nyitottsága lehetővé teszi, hogy a fejlődésnek megfelelően módosítsák a szakmák struktúráját, hogy valamennyi — a tanulmányi idő hosszát és tartalmát tekintve — teljes mértékben megfeleljen a fejlett szocialista társadalom mai és távlati követelményeinek is. TÜLGYESSY MÁRIA A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Ma gyár Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági és Műszaki Szakközépiskolában. (Gyökeres György felvétele)
