Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-16 / 29. szám
E rdők övezte, kanyargó, keskeny országút vezet felfelé. Ha nem tudnám, magam sem hinném, hogy az út végén falut talál az ember. Pedig felérve a hegytetőre, alig nyílik ki szeműnk előtt a láthatár, a dombok között megpillantjuk az első háztetőt. Vajon mikor és hogyan jutott eszükbe az embereknek ilyen szokatlan helyen — a Szlovák Karszthegység legnagyobb és természeti szépségekben leggazdagabb fennsíkja, a Szíli- cei-fennsík közepén — letelepedni. A rozsnyói (RoZnava) járás nevezetességeit ismertető brosúra szerint Szi- llcét (Silica) a XV. században a husziták alapították. Ez idők emlékét őrzi a falu legmagasabb pontján épült, erődltményszerű, védőfallal körülvett templom. — Hét településből alakult a falu, még ma is megvannak a maradványai — halljuk a későbbiekben Mezei Dé- nestől, egy falubeli fiatalembertől. — Váradiaknak hívták a falu első lakéit. Azért Váradiaknak, mert katonai szempontból a krasznahorka várhoz tartoztak (meg a knasznahorkai vár jobbágyai voltak). Ha a vár udvarán kigyulladt a jelzőt űz, tudták, hogy veszély közeleg, s nekik is a várba kellett menniük. A Váradi családnév még ma is gyakori a faluban. A távoli időkben kutatni nehéz, a legutóbbi harminc évnek azonban Mezei Dénes szavahihető tanúja. Tőle kérdeztük meg, ml változott gyermekkora óta Szilicén. — Sok minden. Eltűntek a fazsindelyes házak, csaknem minden portán új ház épült, vagy a régit átépítették. Még jól emlékszem, amikor az első autót hazahozta a tulajdonosa a faluba, körbeálltuk, úgy cső dáltuk- Ma pedig jóformán minden második udvarban autó áll. Jó pár éve még nemigen jutottak volna autóval a mostanihoz hasonló esős tavasz után a házunk elé. Ma már ilyen gondjaink sincsenek. Rendezett a falunk minden téren. Egyetért ezzel Zakhar Benjámin, a hnb fiatal elnöke is. — A falunk 817 lakosú, körülbelül 260 házzal. A hatvanas években sokan elköltöztek, Így olyan ház is akad, amely lelenleg üresen áll. Oj házhelyeket már nem adunk, csak belterületen lehet építkezni. Ez a falu „leépítését“ jelenti? Nem lepődik meg a kérdésen, kész rá a válasza: —" Szó sincs róla. Mostanában már, hogy úgy mondjam, megállapodtak a lakosok, a fiatalok közül is kevesebben költöznek el. Iskolába és dolgozni eljárnak, de jó az összeköttetés Rozsnyóra, Pelsőcre, így az utazás nem okoz gondot. Akik itthon maradnak, ha családot alapítanak is, többnyire a szülőkkel laknak, előreláthatóan már így építkeznek. Erre Za’kharékat és Mezeiéket egyaránt felhozhatjuk példaként. Sőt a két fiatalember sorsában az is közös, hogy mindketten csak nemrég kötődnek teljesen, munkájukkal is, Szilicé- hez. Zakhar Benjámin 1976-től a hnb elnöke, azelőtt ő is másutt dolgozott, Mezei Dénes pedig egy éve cserélte fel a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rozsnyói üzemét a helyi szövetkezettel. De mi hozta haza a fiatal villanyszerelőt? — Itthon, a szövetkezetben ugyanúgy megtalálom a számításomat, s nem kell mindennap utaznom. Elköltözni meg úgysem költöztem volna el soha, mert minden szállal ide kötődöm. Ismerem az egész környéket, minden barlangpt, szakadékot és vízmosást A fiam is szereti a természetet, s ennél a vidéknél szebbet aligha találnék számára. Van autónk, akkor és oda megyünk, ahová a kedvünk tartja. A felesége, Jolika, (naponta bejár a járási székhelyre, munkahelyére), meg sem várja, hogy megkérdezzük, így van-e, máris helyesel: — Amikor csak tehetjük, leginkább vasárnaponként elindulunk valamerre. Néha egyedül, máskor a barátainkkal. Moziba vagy kulturális rendezvényekre gyakran járunk Rozsnyóra. — És a helybeli lehetőségek? — kérdem ismét a. hnb-elnököt. — Azt hiszem, e téren sem maradunk el a legtöbb kisközségtől. (Más téren semmi esetre sem: több mint 2 millió korona beruházással, Z-ak- cióban tavaly készült el a bevásárló- központ, nemsokára elkezdik a harminc férőhelyes óvoda építését, il- * letve az erre a célra kijelölt épület átalakítását, posta működik a faluban, rendszeresen helyben rendel a körzeti orvos stb.) Más kérdés a lehetőségek kihasználása. Ügy érzem,- itt kell többet tennünk a jelenlegieknél. Régebben élénk kulturális élet folyt a faluban, aztán lassanként elcsendesedett minden. Most az újrakezdés legelején tartunk. Ránk, fiatalokra vár e téren a falu életének fellendítése. A tíz éve felépült művelődési ház módot nyújt rá. Most tervezzük a központi fűtés bevezetését, mert mikor épült, erre még nem gondoltak, s nyáron is jégverem, télen meg egyszerűen lehetetlen kifüteni. Itt rendezünk be az alagsorban a fiatalok számára egy klubot, ezzel is segíteni akarjuk a 26 itiagú SZISZ- szervezet szépen Bontakozó munkáját. Hetente kétszer vetítünk filmet, ígéretet kaptunk egy szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas gépre. Akkor a választék is nagyobb lesz, a mostani 40—50 személynél pedig az érdeklődők száma is. Persze az is előfordul, hogy a 900 férőhelyes terem kicsinek bizonyul. Legutóbb például a Tavaszi szél vizet áraszt népdalvetélkedő körzeti fordulója alkalmával. A népművészeti jellegű műsorokat különben is szeretik a szlliceiek (ez bizonyos fokig a lakosság összetételéből adódik: a 816 lakosból 238 nyugdíjas), s hát még ha a sajátjaik is ott vannak a versenyzők között. A huszonkét tagú női éneklőcsoport gyakran szórakoztatja a falubelieket, hazai fellépéseikbe a népdalszerető férfiakat is beszervezik— Hiányoznak viszont a csoportból a fiatalok, az utánpótlás. Nekik nem nagyon marad idejük a rendszeres próbákra. Pedig kár lenne, ha utrt nunk nem lennének továbbvivői a gazdag népi hagyománynak, népdalkincsnek — mondja Váradi Jánosné, a magyar tanítási nyelvű 1—4 osztályos alapiskola tanítónője, az éneklőcsoport vezetője. Szomorkásán teszi hozzá azt is, hogy az iskolában évről évre kevesebb az elsős nebuló,. A hatvanas évek közepén még nyolcosztályos alapiskola volt a faluban, most a négy magyar osztályba tizenhárom gyermek jár összesen, s a három szlovák osztály padjaiban is ennyien ülnek. Gyakori a faluban az egyke, már a kétgyermekes család is ritka. Nem úgy, mint azelőtt. Zakhar Benjámin mondta, hogy a fiatalokra vár a falu kulturális életének fellendítése. Erre még nagyobb lehetőségük lenne, ha többen dolgozhatnának helyben. Szilicén az egyedüli munkalehetőség a helyi Vörös Zászló Egységes Földművesszövetke- zetben kínálkozik. Az elnökétől, Fazekas Árpádtól tehát az iránt érdeklődtünk, megpróbálja-e a szövetkezet hazacsábítani a fiatalokat és ha igen, hogyan? — A nyugdíjasokkal együtt 150 dolgozója van a szövetkezetnek, s aránylag tevés köztük a fiatal — mondja a huszonkilenc éves elnök. Ö maga egy éve került Szilicére, nem éppen könnyű feladattal: kisegíteni a hullámvölgybe ikerült szövetkezetét. — A terveink megvalósításához viszont a fiatalokra is szükség lesz. Ezért is kezdtünk hat lakásegységet építeni, hogy az igénylőknek lakást tudjunk adni. Mindenekelőtt azonban az eredményeinkkel szeretnénk őket meggyőzni. Ezt talán az is megkönnyíti, hogy Mezei Dénes szavaival élve — Szilice ma már nincs a világ végén. A gombaszögi völgyből a fennsíkra kanyargó országút a falu másik végén továbbvezet, s távolabb a kassai főút- ba torkollva beleköti a községet a járás vérkeringésébe. FLÓRIÁN MÁRTA 197B. VII. 1 A művelődési otthon és a hnb épülete (Gyökeres György felvételei) Mezeiék szeretik a falujukat Zakhar Benjámin Fazekas Árpád
