Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-03 / 49. szám
Klement Gottvald elvtárs vrútkyi tartózkodásáról Klement Gottwald élete, és munkássága szorosan összefügg Szlovákiával, elsősorban a Banská Bystrica-i, vrútkyi, tisoveci, míchalovcei, és a zilinai proletárok életével. A munkásmozgalomba Banská Bystricán és Vrútky- ban kapcsolódott be. 1921- ben mint a pártsajtó kiadó- hivatalának dolgozója érkezett Banská Bystricára. Ond- rej StrieZ asztalosnál segédmunkásként volt bejelentve. A Hlas ludu szerkesztője és a Föderális Munkás Tornaegyesület tisztségviselője volt. Gyalog és kerékpáron járta a környéket és irányította az egyesületeket. Az ifjúságot politikai és sport- tevékenységre nevelte. Gott- wald elvtárs odaadó munkája eredményeként 1922. január elsején megjelent a Szpartakusz első száma. A kommunista sajtó betiltása után 1922 szeptemberében a Hlas fudu és a Szpartakusz nyomása is abbamaradt. A CSKP KB és a CSKP Banská Bystrica-í Járási Bizottsága Vrútkyba, a Bratst- vo nyomdába helyezték át az említett újságok kiadását. Itt nyomták a Druzstev- ník és a Nás zelezniciar folyóiratokat is. Gottwald elvtárs ezeknek az újságoknak a szerkesztője lett. Szinte észrevétlenül, szerényen jött Vrútkyba. A városka forradalmi mozgalmáról már sokat hallott. Tudott az 1920-as decemberi vasutassztrájkról. Nem sokkal a CSKP megalapítása után Vrútkyban a cellulózgyári munkások is megalapították a pártszervezetet. A kommunista sajtót állandóan cenzúrázták. E nehéz körülmények között vállalta Gott- wald elvtárs az irányító szerepét. Vrútkyban az első dolga a pártélet megszervezése, a proletariátus egyesítése és formálása volt. Irányításával létrejött a Vörös Szakosztály és a Kommunista Nők Szekciója. Vrútky, Martin és Sucany idős kommunistái ma is szeretettel emlékeznek vissza, hogyan segítette és ösztönözte őket Gottwald elvtárs eredményes munkára. A Bratstvo nyomda bővítése és önállósítása Is Gottwald elvtárs érdeme. (Ma ebben az épületben található a forradalmi sajtó múzeuma.) Ismerték őket a környező falvak, Drázkovce, Sucany, Sklené, Trebostovo, Lipovec és Turcek szegényei is. Nem kis érdeme volt abban, hogy a választásokkor a kommunisták kaptak vezető szerepet ezekben a községekben. Gottwald elv- társ tudott németül is, tanult oroszul és a vrútkyi elvtársaktól magyarul. Pavel Sípos BALESETMENTESEN A Párkányi (Stúrovo) Járási Építőipari Vállalat 3-as számú közlekedési részlegén két gépkocsivezetőt köszöntöttek abból az alkalomból, hogy mindketten százezer kilométert tettek meg baleset nélkül. Szabó Pál 1975-től, Dubickf Imre pedig 1973-tól dolgozik gépkocsivezetőként a vállalatnál. Szeretik munkájukat, járműveiket mindig rendben tartják. A javításra, karbantartásra gyakran csak a munkaidő letelte után kerül sor, de szerintük megéri a fáradságot, hiszen a hibátlan Jármű egyik feltétele a biztonságos közlekedésnek. Sinkovics István Dubicky Imre Szabó Pál (A szerző felvételei) Tudásukat gazdagították Ismerd meg hazád s barátaid történelmét címmel a Tornai (Túrna nad Bodvou) Cementgyár SZISZ-szervezete és szakszervezeti üzemi bizottsága vetélkedőt rendezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61., és hazánk megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére. A vetélkedőn az üzem dolgozói vettek részt. A hat versenyző csapat közül elsők az ifjúsági szocialista munkabrigád tagjai: Am- rich Adolf, Drozda Tibor és Bohumil Radáci lettek. A második helyre Zachariás István mérnök, Gajdos József mérnök és Szepsi Mária került, mig a harmadik helyen Beke Mária, Sándor Klára és Varga Ilona végzett. A győztesek értékes tárgyi jutalomban részesültek, a jelenlevők pedig gazdagították tudásukat a Szovjetunió és hazánk történelmi múltjáról és építő jelenéről. Farkas Rózsa Gömörí képek Kera István kassai (Kosice J amatőr képzőművész munkáiból a járási népművelési központ és a Gö- möri Múzeum Rimaszombatban (Rimavská Sobota) kiállítást rendezett, melynek anyagát tájképekből állították össze. A képek nagy része Gömör falvait és városait ábrázolja. A tisolci Clementis tér. Torpis József 03 "03 ca co Hatvan évvel ezelőtt — 1918. október 20-án — Rimaszombatban (Rimavská Sobota) félreverték a harangokat. Tűz van! — hallatszott többfelöl, majd füstfelhő gomolygott a város felett. Fellázadtak az orosz frontról hazatért császári és királyi 80. ezred katonái, akik megtagadták a további harcot az Osztrák—Magyar Monarchia érdekeiért. Az akkori vásártéren fabarakkok álltak, s ezeket gyújtották fel a katonák. Fegyverek is ropogtak. A lázadás után leszerelték a katonákat. A felvételen látható emléktábla a dohánygyár falán található, s a 60 év előtti eseményeket örökíti meg. Benyó József Nők szocialista munkabrigádja A Novodev ipari, szövetkezet érsekújvári (Nővé Zámky) kárpitosműhelyében héttagú női szocialista munkabrigád dolgozik. 1972-ben neveztek be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért meghirdetett versenybe. Előírt tervüket rendszeresen túlteljesítik. Szocialista kötelezettséget is vállalnak, melyeket szintén maradéktalanul teljesítenek. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére — környezetük és a város szépítésénél — társadalmi munkában vettek részt. A felvételen a munkabrigád tagjai (előtérben balról) Buják Ilona, Bardon Júlia mesternő és Jarmila Bom- biczová, (állnak) id. Vass Mária, Szőgyeni Mária, Suchardo- vá Mária és ifj. Vass Mária, a brigád vezetője. Hofer Lajos lul- 61 év távlatából csak a történelmi *T*‘* dokumentumok vagy éppen, egy- egy film megtekintésével nyerhetünk elképzelést az 1917-es eseményekről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom katonáinak az ellenforradalom és a külföldi intervenció ellen vívott hősi harcairól. Köztudott, hogy az orosz forradalmárokon kívül nagyon sok magyar hadifogoly is részt vett a harcokban a vörösek oldalán. Oláh István egyike azoknak, akik fegyverrel a kezükben küzdöttek a munkásosztály első államának létrehozásáért. Hogy miképp került kapcsolatba a forradalommal, erről így beszélt: „1895-ben születtem. A háború kitörésekor engem is besoroztak katonának, majd kivittek a keleti frontra. Fogságba esésem után a szamarkandi fogolytáborba kerültem. Ekkor már harmadik éve folyt a háború. Sokak éheztek, a malária is kitört a városban, amely a foglyokat sem kímélte. Szamarkandból Buharába helyezték táborunkat, ahol vasutat építtettek velünk. Ott tudtuk meg, hogy Pétervárott kitört a forradalom. Ezután Taskentbe vittek, ahol feloszlott a fogolytábor. Szabadon járkál hattunk, de nem hagyhattuk el a várost. A foglyok közül sokan átálltak a forradalmárokhoz. Egyik délután én is felmentem a várba, ahol a vörösek parancsnoksága székelt, de nem jártam szerencsével. Nem volt ott a parancsnok. Megtudtuk azonban, hogy még aznap éjjel vonatot indítanak Orenburgba. Rászántuk- magunkat az útra, ha kockázatos volt is. Három nap múlva már az orenburgi utcák macskakövein kopogtak a bakancsaink. Egy gyűjtőtábor felé tartottunk, ahol az egykori haEgy vöröskatona visszaemlékezései difoglyok voltak elszállásolva. Lehettek vagy nyolcszázan. Nagyrészük magyar nemzeMségü volt. Az a hír járta, ha a helyzet megjavul, csoportonként haza indítanak, addig pedig biztosítják az ellátásunkat. Az étel a taskentihez, vagy a bu- haraihoz hasonlítva kitűnő volt. Orenburg akkor már a vörösek kezén volt. Így telt el két hét. Egyik este váratlanul riadót fújtak: a kozákok átkeltek a befagyott Volgán, s Orenburg felé tartottak. Másnap már a város utcáin folyt a harc. A túlerő miatt a vörösek nem tudtak támadásba lendülni, de a betolakodók sem tudták elfoglalni a közeli fegyverraktárakat. Mi türelmetlenül vártuk a további eseményeket. Fegyvertelenek voltunk. A kozákok elfoglalták szálláshelyünket is. Jól emlékszem rá, mikor két katona berontott a szobánkba: agyon akartak lőni. Az életünk forgott kockán. Szerencsére váratlan fordulat történt. Moszkva felől idejében megérkezett a segítség, így a betolakodóknak menekülniük kellett. Ekkor egy magyar tiszt jött közénk, s ezt mondta: Nem kényszerítek senkit, de aki nem akar gyáván meghalni, jöjjön utánam. Tudtuk, miről van szó. Már a kozák támadás előtt is szó esett arról, hogy fegyvert kérünk, és a forradalomhoz csatlakozunk. Átállt az egész tábor. Még aznap felfegyvereztek és a kozákok visszaverésére indultunk. Később nemcsak Orenburgoí védelmeztük, hanem a kcfnyező városokat is, egészen a Volgáig harcoltunk. 1920- ban jöttem haza.“, Pista bácsi már akkor tudta, hogy miért fog fegyvert. A szebb, boldogabb jövőért, az új társadalmi rendszerünkért harcolt. Az Októberi Forradalom győzelmének köszönhetjük, hogy 31 évvel később, 1948- ban nálunk is átvehette a munkásosztály a hatalmat, biztosítva dolgozó népünknek* a szebb jövőt. Hegedűs István 197 XII
