Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-26 / 48. szám

> * KOMOR SZÖVEG NÉLKÜL Mikus Sándor karikatúrája MONOKLI Kovácsné megkérdi Szabónét. — Szomszédasszony, honnan az a kék monokli a szeme alatt? — A férjemtől. — Miért nem megy azonnal ügyvédhez? — Van időm, a férjem legha­marabb egy hónap múlva jön ki a kórházból. DTASlTAS A rendező utasításokat ad a főszereplőnek: — A legfontosabb, hogy tel­jes mértékben átélje a szere­péti Amikor az előadás végén Desdemonát fojtogatja, gondol­jon arra, hogy ő a tulajdon fe­lesége! A KOCSMA ELŐTT Két asszony beszélget a kocs­ma előtt. Az egyik felháborod­va kijelenti: — Addig nem lesz boldog élet, amíg szeszes italt árusíta­nak ... Az egyik vendég ezt hallva kiszól az ablakon: — Valóban. Ingyen kellene adni... MÜLT — Mielőtt összeházasodnánk, beszélnem kell a múltamról — mondja a vőlegény. — Felesleges — válaszolja a menyasszony —, hiszen két he­te mindent elmondtál. — Amiről most mesélni aka­rok, ez alatt a két hét alatt tör­tént ... Aforizmák a ■# | _■■■_ Ft A városban a csend — hangos feltűnést kelt. Amikor a múzsák hallgat­nak, akkor a művészfelesé­gek beszélnek. * * * Vajon a féltékenység, a jö­vőben is a múlt csökevénye marad? „Az egyiknek kutya — tű­nődött az eb —, a másiknak pedig az ember a barátja“? Vannak olyan emberek, akikben a negatív jelensé­gek pozitív érzéseket kelte­nek. Testünk tulajdonképpen mindig utunkban van. Fia­tal korunkban a követelései, öreg korunkban pedig a ku­darcai miatt. Fiatal korában szép fele­séget és okos könyveket kí­vánt magának. De fordítva történt. És öreg korában hálát adott ezért a szeren­csés tévedésért. GELLERT GYÜRGY fordítása A hét vicce Hajlandó vagy scgilcm nekem? kérdi o lelesnq u férjétől Nagyon - /ívesen Akkor ho/ri ki a/ éléskamrából őzt a sörös­üveget. amelyre a/ van írva, hoyy ecet, abban ugyanis molnas/orj) van. de előbb szagold meg, mert hátba petróleum Elek Tibor karikatúrája TEVEDES — Gratulálok, hallom hogy férjhez ment mindhárom lá­nya. — Rosszul hallotta. Csak az egyik ment férjhez, háromszor. Állati — Ügyen, önnek nagyon szűk a lakása? — Igen, de honnan tudja? — A kutyája nem oldalirány­ban, hanem föl-le csóválja a farkát. FELISMERÉS Az élet fenntartásához egy- harmada elegendő annak a mennyiségnek, amit meg- eszünk. A fennmaradó kéthar­mad az orvosokat és a temet­kezési vállalkozókat tartja élet­ben. Ä jjÄtsfc £omM/n chjAM ^10^ ^ n j /*Vto6 7 a/ryt£Íu^t ^ajtíapCtco^CL LÄTOGATÖ Cicvareknek váratlan láto­gatója érkezik. A vendég előre mentegetőzik: — Re­mélem, nem zavarom. — Ugyan! Már korábban sem éreztem valami jól ma­gam. — Ha nem akarsz játszani, akkor fizesd meg a jegy árát, mint a többi nézői (DIKOBRAZ) A férj először mosogat... ALBÉRLŐ — Uram, ön nem hozhat ide föl nőt, nem tarthat kutyát, macskát, papagájt, nem zon­gorázhat, nyolc után nem hall­gathat rádiót, nem nézhet tele­víziót, tíz után nem égetheti a villanyt. Megértette? — Meg, de tartozom egy val­lomással: a töltőtollam egy ki­csit serceg... (DADZISZ — RIGA) KÉRDÉS-- Fiacskám, itthon van az apád? — Nincs. — És mikor jön haza? — Ha jól viselkedik, körülbelül tíz év múlva, — Hát nem emlékszel? Ma tíz éve, hogy először jöttél haza részegen. (]EZS) SZÁLLODÁBAN A portás megkérdi a vendég­től: — Mi a foglalkozása, uram? — Távfutóbajnok. — Ebben az esetben kényte­len vagyok előre elkérni a szo­ba árát. BÍRÓSÁGON Egy éltes hajadon kerül a bíró elé, aki megkérdi tőle: — Hány éves? A hajadon szemlesütve feleli: — Azt a bíró úr bölcs meg­ítélésére bízom! Palágyi Lajos Mindent a maga idejében Az öreg Salgovácz szokta mondani, amikor ötvenhét éves korában némi mérlegelés után megnősült, hogy nem kell semmit elhamarkod­ni, mindent a maga idejé­ben. Így nem fordulhat elő, hogy az ember hely­rehozhatatlan hibát vét, és utólag megbánja tet­tét. Hát ő valóban nem bánta meg. Nem ért rá, mert boldog frigyének második évében májzsu­gorodással elföldelték. Egyesek szerint még Így is mázlija volt, mert effajta nyavalyával sok­kal hamarabb is elviheti az embert az ördög. Salgovácz bácsi mon­dása jutott eszembe, ami­kor az utcánkba is bekö­szöntött a hideg. Ponto­sabban a lakásomba, hogy restellt feljönni a nyolcadik emeletre gya­log, mivelhogy a lift fél éve nem működik. A jól nevelt adófizető polgár ilyenkor azt mondja, hogy annyi baj legyen, majd befűt a házkezeiő- ség, és akkor megint me­leg lesz. Egy este valóban mint­ha valami melegség fu­tott volna végig’ az öreg. szklerózisos radiátoro­kon, de másnapra az is ügy elszállt belőle, mint a házmesternéből a lélek. Jó tíz nap múlva, amikor már a levegőben lógott a közbotrány, megjelent két overallos férfi. Szí­veskedtek egy pillanatra abbahagyni a sörözést a sarki vendéglőben, hogy szemügyre vegyék a hi­bát. Megállapították, hogy biz‘ a kazán megle­hetősen siralmas állapot­ban van. Nincs mese, ki kell cserélni. Lakótársaim közül akadtak persze olyanok, akik megpróbálták bi­zonygatni, hogy ezt nyá­ron is megtehették volna.- De mire való vitatkozni egy mesterrel, akinek — ha nem is áll feladata magaslatán — kezében a franciakulcs. Az overal- los röviden és velősen, ellentmondást nem tűrő hangon megmagyarázta, hogy nyáron nem fűtöt­tek, így nem észlelhették a hibát. Világos? Mint a vakab­lak. Mindent a maga ide­jében. Még Salgovácz bá­csi is egész biztos meg­fordult a sírjában. Na persze, azt már nem írom ide, hogy mint mondana ő a házkezelő- ségnek. Egy kicsit sza­badszájú volt az öreg ... 11825173

Next

/
Thumbnails
Contents