Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
1978. XI. 26. N in »v. kar°lY H atszáz éves történelem, ideológiai ellenségeink mégis fel akarják használni ellenünk, a csehszlovák államiság ellen. Nürnbergben „kiállítást“ rendeztek azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsák: IV. Károly német uralkodó volt. A nyugatnémet rendező szervek arra törekedtek, hogy csökkentsék a prágai kiállítás jelentőségét. Igyekezetük azonban nem járhatott sikerrel. Mi a valóság ds miről vallanak a XIV. század negyvenes-hetvenes éveinek dokumentumai? III. Vencel meggyilkolásával 1306. április 4-én kihalt a Pfemysl-nemzet- ség, mely a cseh állam létrejötte óta uralkodott. A Pfemysl-dinasztia első -államunknak rangos helyet szerzett a középkori Európa politikai rendszerében. A Pfemysl-nemzetség kihalásával megüresedett a cseh trón, s ez a tény a hazai és a külföldi hűbérurak ravasz számításainak tárgyává vált. Ennek persze megvolt a maga oka. A cseh királyság az akkori Európa leggazdagabb és kulturális szempontból is a legfejlettebb országai közé tartozott. Elsőként Habsburg Rudolf próbálkozott a hatalom megszerzésével. Rövid időre sikerült is trónra kerülnie. Öt követte Karintiai Henrik, Pfe- mysl Anna férje. Az uralkodó azonban határozatlan és nehézkes volt, a cseh főurak ezért segítségért fordultak a Luxemburg-dinasztiáből származó Henrik német-római császárhoz. Megállapodva vele, fia János — II. Vencel lányával, a Pfemysl-nemzetség utolsó sarjával kötött házassága révén — cseh király lett. Uralkodása az ország számára azonban nem járt különösebb haszonnal. A cseh főurak nem engedték, hogy a hatalom a király kezébe kerüljön. János cseh királynak 1316. május 14-én fia született, Vencel, aki később IV. Károly néven lett ismert. Luxemburg Jánosnak nem sikerült leküzde- nie a cseh nemesség ellenállását, ráadásul kalandos hadjáratai megnehezítették az ország életét. Amikor Vencel felcseperedett, a cseh nemesség fontolgatta-latolgatta trónra kerülésének kérdését. Felhívta erre János figyelmét is és rá akarta bírni, hogy osztozzon fiával a trónon, ugyanis személyében látta a cseh királyt, mivel Vencel cseh anyától származott. Ezért Luxemburg János fiát Francia- országba küldte, ahol Vencel felvette nagybátyja, Károly francia király nevét. A fiatal, művelt és ígéretes tehetségű uralkodó 1333-ban visszatért Prágába s egy év múlva megkapta apjától a morva őrgrófságot. Amikor a Pfemysl-nemzetség utódja 11 év után visszatért szülőföldjére ez sehogy sem volt örvendetes számára. önéletrajzában erre így emlékezik: Amikor Csehországba érkeztünk, nem találtuk sem az apámat, sem az -anyámat, sem a fivéremet, sem a nővéremet, sőt egyetlen ismerősünket sem. A cseh nyelvet is teljesen elfelejtettük, később azonban ismét megtanultuk, úgyhogy olyan jól beszéltünk csehül, akár a többi cseh. A királyságot oly feldúlt állapotban találtuk, hogy nem volt egyetlen vár sem, amely ne lett volna a királyi birtokokkal együtt elzálogosítva, így nem volt hol laknunk. Ha csak nem polgári házakban. A prágai vár is romokban feküdt, Ottokár király kora óta. Azon a helyen új, hatalmas és gyönyörű palotát építettünk. A fiatal, becsvágyó és tehetséges Károly energikusan kezdett uralkodni. Csakhamar apja egyenrangú uralkodótársa lett. Céltudatos uralkodása és a hatalom centralizálására irányuló törekvései következtében maga ellen ingerelte a nemesség egy részét, mely Luxemburg János távollétében Csehországban uralkodott. Károly arra törekedett és törekvése sikerrel is járt, hogy visszaszerezze az elzálogosított királyi birtokot. Mint tapasztalt uralkodó, ha a helyzet úgy kívánta, taktikusan meg tudott hátrálni, fokozatosan azonban megerősítette a királyi hatalmat és befolyása alá helyezett olyan tisztségeket is, melyeket korábban az egyház látott el. Az a szándéka, hogy az uralkodó kezében összpontosítsa a hatalmat, azonban sosem sikerült neki teljes mértékben. A fiatal Károly neveltetése idején megismerte az európai kultúrát és a kulturális központokat is. Itáliában tanulmányozta a bontakozó humanizmust. Műveltsége sokéves uralkodása idején nyilvánult meg. A kultúra felvirágoztatását nem új alapokon kezdte, hiszen a cseh országrész a Pfemysl-dinasztia utolsó sarjának uralkodása idején Európa egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális központja volt. A XIV. század elején Csehország művészetének sajátos és kifejező megnyilvánulási formái voltak. Ekkorra már teljes mértékben meghonosodott a gótika. A művészeti alkotómunka fokozatosan megszabadult az egyházi béklyóktól, melyek abban az időben gúzsba kötötték az egész társadalmi létet. Az új feltételek között nem csupán az építészet lett világi jellegű. Hasonlóképpen volt ez az irodalomban is, melyben nagymértékben érvényesültek a cseh vonások (korábban jobbára csupán latinul írtak). A XIII. század végén és a XIV. század elején hallatlan mértékben felvirágzott a cseh nyelvű irodalom, az erkölcsrajz- játékok és a misztikus költészet. Ennek a kornak a legszebb és legmeggyőzőbb tanűságtétele a Dálimil krónika, mely verses formában a régi cseh történelmet öleli fel. E mű a Pfemysl-dinasztia utolsó nemzetsége uralkodásának hű tükre. Az irodalom mellett a dalok és a zene is világi jellegűek voltak. Természetesen tovább fejlődött a latinul írt irodalom is. IV. Károly mindezt nagyra értékelte és kedvező feltételeket teremtett a Cseh Korona tartományai kincsestárának gazdagításához. (Cseh Koronának nevezték azt az országrészt, ahol a cseh király uralkodott.) L uxemburg János 1340-ben elvesztette szeme világát s tanácsára a cseh országgyűlés Károly őrgőfot hagyta jóvá mint utódját. Ezután az új trónutód korlátlan uralkodóként lépett fel. Károly még Luxemburg János életében elérte, hogy a prágai püspökséget érsekségi rangra emeljék, s ezáltal valóra váltotta a Pfemysl-dinasztia álmáit: megszüntette a maínzi német érsektől való függőséget. A Luxemburg-dinasztia, a franciák és a pápa érdekeinek egyesítésével Károlyt 1346. július 11-én német-római császárrá választották. Ezzel megszűnt a cseh országrészek függősége a birodalomtól. Ugyanaz év augusztusában, miután Luxemburg János elesett a crécyti csatában, Károly törvényhozási joggal felruházott uralkodó lett. 1355 áprilisában Károly cseh király római császárrá koronáztatta magát és felvette a IV. Károly nevet. Székhelyéül Prágát választotta, - s ezzel kifejezésre juttatta a szülőföldje iránti rokonszenvét. így Prága Európa központja lett. A város hatalmas fellendülésnek indult. A cseh államiság megszilárdítása érdekében 1348. április 7-én Károly alapítólevelet adott ki egyetem létesítésére, melynek elsősorban a Cseh Korona országainak oktatási céljait kellett szolgálnia. A prágai egyetem azonban rövidesen európai hírnévre tett szert s az európai műveltség központja lett. Az egyetemen négy karon folyt az oktatás. Eleinte egész Közép- és Észak-Európából érkeztek diákok Prágába, hiszen az egyetem Közép- Európában az első felsőoktatási intézmény volt. Hozzájárult az oktatás színvonalának emeléséhez, a világi kultúra kialakításához és a cseh nyelvű művelődés kibontakoztatásához. Ezzel a lépéssel Károly tudatosan és szándékosan folytatta II. Vencel, vagyis nagyapja törekvéseit, aki már a XIII. század végén egyetemet akart létesíteni Prágában. Mint németrómai császár 1349 januárjában az egyetem oktatóinak és hallgatóinak különféle előjogokat adományozott, olyanokat, melyekben a nyugat-európai városok hasonló típusú intézményeinek képviselői is részesültek. A hatvanas években az egyetemet szilárdabb szervezeti és jogi alapokra helyezték és 1366-ban IV. Károly kollégiumot is alapított, melyet a saját nevéről nevezett el. Az egyetem megalapítása és fejlődése ösztönzőleg hatott a kulturális kibontakozásra. Ezt igazolják a latin—cseh szótárösszeállítások. Hallatlan virágzásnak indult a cseh nyelvű verses legendairodalom. Nagymértékben fejlődött a latin és német nyelven írt irodalom is s a művészet terén is figyelemre méltó eredmények születtek. A képzőművészek fokozatosan a polgárság művészetének kifejezőivé váltak. A cseh gótika legjelentősebb alkotásai közül megemlíthetnénk a Szent Vitus székesegyházat, Karl- stein várát, melyben az építészet, a festészet és az iparművészet csodálatos harmóniájának lehetünk tanúi. Károly azonban nem csupán a kultúra fellendítése terén ért el kimagasló eredményeket. Érdemeket szerzett a város fejlesztésében is. 1348 márciusában alapítólevelet adott ki Prága Oj-városának létesítésére. Prága IV. Károly idejében mind területét, mind pedig a népességet tekintve jelentős gazdasági, politikai és kulturális központtá — a középkori Európa egyik legjelentősebb metropolisává vált. Újjáépítette és bővítette a prágai várat, átépített számos királyi várat és újakat Is létesített. A kor egyik legszebb építménye Karlstein vára, az uralkodó magánrezindenciája, mely a német-római birodalom koronázási ékszereinek kincstára is volt. Ezek a töredékes példák is igazolják, hogy IV. Károly a cseh királyság felvirágoztatására törekedett és meddő marad mindennemű szándék ezeknek a tényeknek a kiforgatására. Egyéb bizonyítékokat is felhozhatnánk IV. Károly sokoldalú gondolkodásának igazolására. Meghatározta a Cseh Korona országainak államjogi elrendezését. Mint német-római császár arra törekedett, hogy jogi kódexet adjon ki, melyben törvénybe iktatta az uralkodó hatalmát a főnemesség fölött. Ezt a jelentős dokumentumot, mely Majestas Carolina néven vált ismertté, a királynak a cseh főnemesség ellenállása miatt nem sikerült életbe léptetnie. H iba lenne azt hinni, hogy IV. Károly figyelmét csupán a cseh országrészekkel kapcsolatos kérdésekre összpontosította. Jelentős tekintélyre tett szert az európai politikai életben és számos európai országgal fenntartott kapcsolatainak fejlesztésével szilárdította a cseh államiságot. Annak ellenére, hogy francia udvarban nevelkedett, figyelme nem csupán Franciaországra terjedt ki. Baráti és szoros kapcsolatokat ápolt a lengyel királysággal és megpróbálkozott szorosabb kapcsolatot kiépíteni Dusán szerb cárral is. Jő kapcsolatok fűzték Itáliához s az említett szláv államokon kívül Magyarországhoz és Angliához. IV. Károly a középkor jellegzetes egyénisége volt. Gondolkozásmódja és tettel nem lépték és nem is léphették túl az akkori világi szemlélet határait. Az egyházhoz való viszonya azonban nem az alázatos szolga fenntartás nélküli odaadása volt, hanem az uralkodói hatalom szükségleteit tartotta szem előtt. Bizonyos vonatkozásban IV. Károly pragmatikus volt. Személyiségének jelentőségéről tanúskodik önéletrajza is, a Vita Ca- roli, mely a maga nemében páratlan irodalmi alkotás, továbbá a Moralita- tes című filozófiai-teológiai elmélkedése. Az uralkodó gondolatgazdagságát igazolják például az olasz humanistákkal, Francesco Petrarcával és Cola di Rienzivel folytatott levelezései. Ilyen volt a IV. Károly német-római császár és cseh király. Csehországban uralkodott, gyarapította gazdagságát s halálának évfordulóját a jelenlegi ideológiai harcban — a tények megmászásával felhasználni szocialista társadalmunk ellen —■ hiábavaló próbálkozás. VLADIMIR HROUDA c | 'S s 3 & 'S EU íMMmmm mm
