Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
A TÁRSADALMI TUDAT ÚTVESZTŐJE KÉT ELLENTÉTES VILÁGNÉZET • Ml A KÜLÖNBSÉG A MATERIALIZMUS ÉS AZ IDEALIZMUS KÖZÖTT? A z osztályszempontből megosztott világ ideológiai harcának sajátságos megnyilvánulása a materializmus és az idealizmus közötti harc, amelyben a materializmus, különösen a dialektikus és a történelmi materializmust magában foglaló marxista-leninista tudományos világnézet a társadalmi haladást képviseli, az idealizmus viszont a haladás kerékkötője. Az idealizmus olyan világnézet, amely az embernek a könnyező világhoz való viszonyát a szellem, a tudat elsődlegességéből vezeti le. E világnézet szerint a fejlődés okozója, mozgatóereje a szellem, az eszme, a tudat, míg az anyag ezzel az abszolutizált aktiv erővel szemben csak másodlagos, alárendelt, passzív. A tudatos idealizmus jellemzése azonban csak akkor teljes, ha az adott társadalmi viszonyokkal magyarázzuk keletkezését, fejlődését és társadalmi hordozóit. Az idealizmus tudatos formája olyan osztályviszonyoik és társadalmi körülmények között keletkezett, amikor a társadalmi munkamegosztás már fizikai és szellemi tevékenységre oszlott. E munkamegosztás kiéleződésének korszakában a szellemi dolgozók többnyire az uralkodó osztály tagjai voltak, vagy közvetett módon azokhoz tartoztak. A fizikai dolgozók pedig jórészt az elnyomott osztály tagjai voltak. Az uralkodó osztály a munkának ezt a kettéválasztását gazdasági-politikai hatalma révén a társadalmi élet minden területén intézményesítette — persze a saját érdekeinek megfelelően. A fizikai munka minden tekintetben alá volt rendelve a szellemi tevékenységnek. A szellemi munka minden vonatkozásban alkotó jellegű lett, a fizikai munka pedig passzívvá vált. Az idealizmus történelmi fejlődésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a tudatos idealizmus rendszerint az uralkodó osztály világnézete, de az idealizmus és azzal együtt a vallásos hit hordozói a történelmileg különböző módon fejlődő néptömegek is, amelyeknek nem voltak megfelelő társadalmi és ismeretelméleti lehetőségeik a világ valóságos megismeréséhez, és amelyeket az uralkodó osztály tudatosan megtévesztett azzal, hogy figyelmük középpontjába a túl világi életet állította. Az ember valódi szabadságának hiányát ezek az elméletek ma is úgy magyarázzák, mint a szellem szabadságát, végtelenségét. Az uralkodó osztály az idealizmust és a vallást tudatosan a szellemi és a gyakorlati leigázás eszközeként használja fel — egyidejűleg semlegesítve általuk az elnyomott néptömegek szociális követeléseit is. Az idealista világnézet gyakorlati jellege és főleg káros hatása az emberi tudatra elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az anyagi világ változásait, fejlődését mint az önmagától létező szellem, ill. természetfeletti lény akaratának megtestesülését hirdeti. Az idealizmus szerint az aktív, termelő és történelemformálő ember az abszolutizált szellem, tudat tárgya, ill. függvénye. Tehát csak objektum és nem alkotó szubjektum. így az idealizmus megfosztja az embert saját gyakorlati képességeitől, az alkotó aktivitás helyett passzivitást, odaadást, alárendeltséget, vakhitet alakit ki benne. Az idealizmus igyekszik kizárni az embert a fejlődő világ konkrét társadalmi ellentéteinek megoldásából is. Helyette az embert az ellentétek irreális, illuzórikus megoldásával kecsegteti, tulajdonképpen a problémák megoldását az emberen kívül helyezi, és ezzel tompítja az ember saját erejébe vetett hitét. Ezért az idealizmus ellieni harc nem tehet elvont, általános, hanem nagyon konkrét és sokrétű, mert az idealizmus történelmileg maga is fejlődik, és formái sokrétűek. Ezek szerint az idealizmus elleni harcot, hasonlóképpen, mint a vallás elleni harcot, nem lehet leszűkíteni csak ismeretelméleti alapokra. Ahogyan azt már előre jeleztük, minden ismeretelméletnek megfelelő társadalmi alapja van. Éppen ezért olyan társadalmi feltételeket kell kialakítani — és ezeket valósítja meg a szocializmus —, amelyek megakadályozzák az idealizmus és egyben a vallás társadalmi és ismeretelméleti gyökereinek, okainak megteremtését és fejlődését is. Ez csak úgy lehetséges, hogy az ember fokozatosan felszámolja az embernek az ember feletti uralmát, és a saját érdekeinek rendeli alá az objektív világ objektív törvényeit. Az idealizmus elleni harcot egyesíteni kell a vallás elleni harccal, mivel az idealizmus a vallás teoretikus alapja, és ebben a harcban tekintetbe kell venni a fejlődésbeli adottságokat is, mert az idealizmus történelmileg adott tartalma mindig új formákban jelenik meg, s amelyeknek az a sajátosságuk, hogy szociális köntösben látnak napvilágot és nem kristálytiszta elméleti vita formájában. Az idealizmus jelenlegi fejlődésének társadalmi-politikai összefüggései vannak, ami számunkra azt jelenti, hogy minden régi, felújított és új idealista elmélet szocialista- és kommunistaellenes. A jelenkori idealizmus különféle formái közé tartoznak mind a szubjektív, mind az objektív idealizmus válfajai, amelyek a kapitalista rendszer társadalmi ellentéteiből nőttek ki. E zek közé tartozik az irracionalizmus is, amely minden társadalmi és emberi értéket az egyén sajátos érzelmeken, intuíciókon s vak ösztönökön alapuló, utánozhatatlan belső világából vezet le. Az irracionalizmus látszólag harcol minden olyan elmélet ellen, amely az embert megköti. Nemcsak a világ tudományos megismerésének racionális rendszere ellen, hanem számos olyan társadalmi, politikai és gazdasági létesítmény ellen is harcol, amelyek szerinte akadályozzák az ember valódi kibontakozását. Persze ezt a „harcos“ álláspontot nagyon konkrétan kell értelmezni, mert itt nem forradalmi harcról van szó. Ez az idealista világnézet nem a valóságot akarja megváltoztatni, hanem csupán a valóságról alkot egyfajta szubjektív képet. A neopozitivizmus, a klasszikus pozitivizmus felújított változata elutasít az objektív világ magyarázatával ösz- szefüggő minden világnézetet. A „tiszta gondolkodást“ akarja fejleszteni a megismerés módszereivel, a szavak jelentéstana segítségével, illetve az objektív tartamuktól megfosztott szavak formális „logikai elemzésével“. Míg a marxizmusban a szavak a gondolkodás és a valóság viszonyának vizsgálatát szolgálják, a neopozitivizmus szerint a szavak a tapasztalatok és az érzelmek puszta végeredménye. Ezáltal a szavakat megfosztják objektív rendeltetésüktől, így azok nem a világ, a társadalom, a természet s a tárgyak összefüggéseit jelzik, hanem csak az ember érzékleteit és érzéseit. A fogalmak „logikai elemzését“ abszolutizálják, azzal egyszersmind elfedik és tagadják a megismerés elméletének eszmei-politikai aspektusait. A neotomizmusnak, Aquinói Tamás újjáalakított tanainak ugyancsak kifejezetten antiszocialista szerepük van. Ez a keresztény vallásfilozófia abból az alapelvből indul ki, hogy a jelenkori tudomány és a vallás a világ keletkezésére és fejlődésére vonatkozólag merőben ellentétes álláspontot képviselnek. Ezt az ellentétet azzal akarja kiegyenlíteni, hogy két szubsztanciát ismer el: a szellemet és az anyagot, de a világ anyagi egységét és törvényszerűségeit tagadja, és végső soron az anyag eredetét a tudatból vezeti le. E tanítás szerint az ember elsősorban az istenhez tartozik és csak másodsorban a társadalmi közösség terméke. így válik az ember eredete természetfelettivé, transzcendenssé. Felfogásuk szerint az ember gyakorlati és szellemi tevékenységének olyannak kell lennie, hogy megfeleljen az istentől származó követelményeknek és céloknak. Az idealista világnézet az osztályellentéteken alapuló társadalmi fejlődés terméke. Ha eredményesen akarunk harcolni a rejtett, burkolt idealista világnézetek ellen, akkor az objektív világ fejlődésének okait, mozgató erőit a marxista—leninista tudományos világnézet alapján kell megismerni. Ez az alapja az idealizmus elleni harcnak. Az idealizmus felszámolása, csakúgy, mint keletkezése történelmi folyamat, és összefügg a társadalmi körülmények olyan megváltoztatásával, amely megakadályozza a további burjánzásukat, és lehetővé teszi a következetes dialektikus és történelmi materialista világnézet teljes kibontakozását. A szocializmusban a dialektikus és a történelmi materialista világnézetnek egységes társadalmi alapja van, ellentétben az idealista világnézet atomizált kapitalista társadalmi alapjával szemben. A materialista világnézet egyidejűleg tudományos és pártos, a haladást képviseli, mert a munkásosztály s általában a dolgozó tömegek világnézete. Marx szavaival élve ez a világnézet nemcsak magyarázza a világot, hanem azt a munkás- osztály történelmi érdekeinek megfelelően át is alakítja. PUSZTAY JÁNOS ORSZÁGJÁRÁS, HAZASZERETET Az ifjú turisták szakköre * Ismeretszerzés — szórakozva Huszonhat különféle szakkör működik az érsekújvári (Nővé Zámky) gimnáziumban. Ezek egyike az ifjú turisták szakköre, melynek védnöke a Szocialista Ifjúsági Szövetség iskolai szervezete. Vezetője Klacik János tanár. Húsz tagja van ennek a körnek. Lehet, hogy kevésnek tűnik a tagok száma, viszont a szakkör tevékenysége annál jelentősebb. Akik tagjai ennek a körnek, igazi turisták. Az idén három, országos jellegű találkozón vettek részt: a Magas-Tátrában, Komáromban (Komárnoj és Trenőínben. Az első 100 km-es gyalogút, a továbbiak 50—50 km-es gyalogtúrát jelentenek. Ezek voltak főbb akcióik. Gyakorlásként azonban legalább nyolc-tíz, kisebb, 25—30 km-es gyalogtúrán vettek részt az idén. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezek a fiatalok csak és kizárólag a turisztika bűvkörében élnek. A találkozók sem, amiképpen a kisebb gyalogtúrák sem jelentenek csupán természetjárást. Igaz, ez önmagában is kiváló testedzési lehetőséget biztosit, de ha mód van rá — és miért ne lenne? —, egyúttal megismerkednek az adott tájegységgel is. És ez sem csak földrajzéra! A művé- szeti-irodalmi-esztétikai tudnivalók mellett bepillantást nyernek az adott tájegység történelmi múltjába is. Az iskola két igazgatóhelyettese, Tóth Sándor és Zálezsák Imre tanárok sem csupa kedvtelésből vesznek részt a fiatalokkal együtt a túrákon, hanem azért, mert tudják, -hogy a hazafias nevelés sajátos formája egy-egy túra. Játékos, szórakoztató formában ismétlik át mindazt a résztvevők, amit a padokban ülve megtanultak. Egyébként az országjáró fiatalok nemcsak a múlttal ismerkednek meg, hanem a jelennel is. Cselekvő ismeretszerzés a tevékenységük. Érdekes akciót szerveztek tavaly ősszel a kör tagjai: 50 km-es gyalogtúrát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. Persze, másokat is meghívtak. Négyszázan jelentkeztek. Fiatalok, idősebbek. Igaz, hogy csak 152-en értek célba, a többiek félbeszakították útjukat, de így is hasznos, érdekes volt kezdeményezésük. Az idén jubilál a szakkör. Ugyanis három évvel ezelőtt alakult meg, és azóta sok-sok túrát szervezett, hamarosan sor kerül az ötvenedik túra megrendezésére. Az ötvenedikre, a jubileumira. A szakkör vezetője szoros, baráti kapcsolatot tart Alexander Baöo elvtárssal, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságának titkárával, aki gyakran látogat a fiatalok körébe, és hatékony közreműködésével anyagi támogatást is biztosít az ifjú turistáknak. Nem nagy, látványos eredmény, amit az országjáró fiatalok magukénak mondhatnak, mégis mérhető; megelőzik társaikat, olyan • ismeretekre tesznek szert, amelyeket az iskolapadokban csak megtanulni lehet, ők egy lépéssel előbbre járnak, számukra nemcsak térkép szocialista hazánk egy-egy tája. Említésre méltó az is, hogy nemcsak fiúk a kör tagjai, hanem lányok is. A tagok csaknem fele lány. És persze az sem mellékes körülmény, hogy a kör tagjai más jellegű moz« galmi munkából is derekasan kiveszik részüket. Közülük ti- zenketten tisztségviselők, a többiek pedig olyan rendszeresen ismétlődő feladatot teljesítenek, mint amilyen a faliújság-felelősöké, a könyvtárosoké, az osztálypénztárosoké. Országjárásból, hazaszeretetből — ha egyáltalán lehetséges iskolai osztályzattal minősíteni magatartásukat — jelesre vizsgáztak. IFJ. KERMÉT LÄSZLÖ 1978. XI. 28. Gyalogtúrán, Trantlnben az ifjú turisták egyik csoportja (A szerző felvétele)
