Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-12 / 46. szám
1978. XI. 12. Bűncselekményeinek terjedelmes lajstroma még 1934-ben kezdődött, akkor lopásért ítélték el Kansas államban. Az FBI bűnszervezetekkel foglalkozó szakemberei szerint Bra- ding 1963-ban Meir Lanskynak, az amerikai maffia pénzkirályának a titkára volt. Kennedy elnök meggyilkolása előtt egy nappal, 1963. november 21-én Brading elment H. L. Hunt multimilliomosnak, az ismert olajmágnásnak az irodájába, akit egyébként a világ második leggazdagabb emberének tartottak. Politikai meggyőződése alapján Hunt a szélsőséges konzervatívokhoz tartozott. Több szélsőjobboldali szervezetet anyagilag is támogatott. A Kennedy-ügy számos nyomozója Huatot tartotta az összeesküvés védnökének. Amint a Warren-bizottság jelentéséhez csatolt egyik anyagból kitűnik, november 21-én Bradinggal megközelítőleg azonos időben Oswald gyilkosa, Jack Ruby is felkereste Hunt irodáját. Később Ruby azt állította a Warren-bizottság előtt, hogy egy állást kereső nőt kísért Hunthoz. Azt természetesen letagadta, hogy ismeri Bradingot. És még egy említésre méltó tény: Dallasi tartózkodásakor Brading a Cabana motelban lakott. Ruby szintén itt vett szállást november 21-én. Ruby azt vallotta, hogy egy barátjával kívánt találkozni a motelben, Lawrence Meyersszel, aki szintén november 21- én érkezett oda barátnőjével, Jean Whittel. Ugyanakkor Dallasban tartózkodott Lawrence bátyja, Edward is a feleségével és a fiával. Ű azért jött New Yorkból, hogy részt vegyen egy tanácskozáson, melyet az üdítőket gyártó szakemberek tartottak. (Edward Meyers egy Pepsi Cola-üzem tulajdonosa Queensben.) November 20-án este Ruby meglátogatta Lawrence-t a Cabana motelben, s közösen megvacsoráztak Edward Meyersszel és fiával, Ralphal. (Amint később Jim Garrison elmondta, Ralph az USA szárazföldi erői felderítőosztályának volt a munkatársa.) November 21-én este Ruby ismét találkozott Meyersékkel a Cabana motelben. Hogy Branding velük volt-e akkor, azt nem sikerült megállapítani. Ennél még érdekesebb: 1963. augusztus 24-én, tehát két hónappal az említett események előtt, a Chicagóban élő Jean Whitnek, Lawrence Meyers barátnőjének telefonált David Ferri (november 24 —az a nap, amikor Lee Oswald New Orleansból Mexikóba utazott.) A „Bell“ telefon- társaság adatai szerint David Ferri szeptember 24-én hívta az YX 4970-es chicagói telefonszámot, melynek tulajdonosa Jean Whit. Ugyanakkor Lawrence Meyers is gyakran hívta ezt a számot. Tehát Ferri Jean Whiten keresztül tartotta a kapcsolatot Meyersszel. Később Meyers kétségkívül összejárt Jack Rubyval Dallasban. Tehát a Ferri—Meyers—Ruby- lánc megléte bizonyított. Ezenkívül Ferri minden bizonnyal találkozott Bradinggel is. Brading néhány héttel a Dallasba való utazása előtt a New Orleans-i „Pier Market Building‘r irodaépületben bérelt egy helyiséget — amely a New Orleans-i maffiavezér irodája volt. Marcerrot egyébként Lansky után az Egyesült Államok alvilága második legbefolyásosabb egyéniségének tartották. Lansky és Marcerro természetesen jól ismerték egymást, ezért feltételezhető, hogy Brading, Lansky és Ferri között, akik együttműködtek Marcerró- val, szintén volt valamilyen kapcsolat. Ruby és Brading egyidejű látogatása Hunt irodájában, majd találkozásuk a Cabana motelben valamit jelez, de önmagában nem lehet döntő bizonyíték arra, hogy bármilyen szövetségben álltak volna. Ha azonban mérlegelés tárgyává tesszük az egész lánc kisebb egységét: Lansky—Brading, Marcerro—Ferri, Ferri—Meyers, Meyers—Ruby — akkor nem lehet kétséges Ruby és Brading kapcsolata sem. összegezzük tehát a bűnözőknek azokat az akcióit, amelyeket a Warren-bizottság vagy figyelmen kívül hagyott, vagy szándékosan eltussolta őket. Bunnister és David Ferri közreműködésével Oswald olyan hírnevet szerzett magának New Orleansban, mint aki „kommunista“ és Fidel Castro követője. Később azt a feladatot kapta, hogy utazzon Mexikóba. Huszonnégy óra leforgása alatt megszerezte az útlevelet, ami a közönséges esetekben — ha minden formaságot beleszámítunk — legkevesebb három napba kerül. Bizonyos, hogy a CIA mindent előkészített. Aztán a mexikói nagy- követségen megkapta a vízumot és autóbusszal Mexikóba utazott. Ugyanazon a napon "David Ferri felhívta az YX—4970-es chicagói telefonszámot, majd többször hívta Mexikóban Howard Huntot, aki a CIA mexikói szervezetének parancsnokhelyettese volt. Mexikóban Oswald először Hunttal találkozott, akitől további utasításokat kapott. El kellett mennie Mexikóba a kubai nagykövetségre, s vízumot kérni Kubába. A nagykövetség dolgozóinak megmutatta azokat az újságkivágásokat, amelyek az ő Castro-pár- ti tevékenységéről szóltak. Ennek ellenére azt a választ kapta, hogy nem kaphatja meg azonnal a belépési engedélyt Kubába. Erre nem számítottak azok, akiktől Oswald az utasításokat kapta. Nem tétovázhattak sokáig, hiszen már közeledett Kennedy elnök dallasi látogatásának időpontja. Oswald tehát azonnal Dallasba utazott. I Valós tények és az FBI mesterkélt dokumentumai Dallasban Oswald felkereste Moh- renschildet, akitől a további tennivalókra vonatkozó aprólékos utasításokat kapta. Egy közös nőismerősüknek, Ruth Paynnak volt a feladata, hogy segítsen Oswaldnak munkát találni. Roy Trulynál, a tankönyvraktár vezetőjénél kapott is. Néhány szóval be kell mutatni Ruth Paynt és férjét, Michaeli, aki a „Bell“ társaságnak dolgozott. A vállalat helikoptereket gyártott a hadügyminisztérium számára. A Payn házaspár gondoskodott Oswaldról, és Mohren- schildhez hasonlóan a CIA ügynökei voltak. A Warren-bizottság jelentéséhez csatolt kimutatásban anyagi helyzetük is szerepel, de „állambiztonsági érdekből“ nem lehetett nyilvánosságra hozni az adatokat. Ekkor a Payn házaspár útja egy időre kettévált. Michael elköltözött egy másik lakásba, mivel az ő házukban telepedett le Marina Oswald a gyerekeivel. Mohrenschild parancsára Lee Oswald is szobát bérelt a városban, s ugyancsak különváltan élt családjától. Amikor megoldódtak Oswald állás- és lakásgondjai, Mohrenschildtől megkapta az utolsó utasításokat. Valószínűleg a következőket: Mint minden nap, november 22-én is rendesen munkába áll a tankönyvraktárban, s amikor arra halad az elnök és kísérete, az épületben marad. Pontosan 12 óra 30 perckor a lehető leggyorsabban hazamegy a lakására, magához veszi a pisztolyát, elszalad a közeli Texas moziba, belépőjegy nélkül behatol a nézőtérre, s bevárja a rendőrség érkezését. Oswaldnak minden mást a felsőbb irányításra kellett bíznia. Természetesen nem ismerte az akció végső célját, vakon teljesítette Mohrenschild utasításait. A merénylet előkészítésében fontos szerepük volt Lee Oswald hasonmása akcióinak. 1963. november 9-én ez az ember azt állítva magáról, hogy Lee Oswald, elment egy autókiállításra, s kocsivásárlási szándékkal kipróbált egyet. A valódi Lee Oswald ugyanakkor a feleségével Ruth Payn házában tartózkodott. S ráadásul Oswald hajtási jogosítvánnyal sem rendelkezett, nem is tudott vezetni. Ugyanazon a nhpon Oswald alteregója a városi lövöldében kápráztatta el a jelenlevőket rendkívül gyors és pontos találataival. (A dokumentumokból kitűnik, hogy az igazi Oswald nagyon rossz céllövő volt.) Láthatjuk tehát, hogy az előkészületek alaposak. A statiszta szerepét betöltő Lee Oswald 1963. november 22-én játszotta el élete legnagyobb szerepét. Reggel munkába ment. Akkor a hivatásos bérgyilkosok már elfoglalták kijelölt helyüket. Egyikük az Elm Street fölötti dombon, a bokrokban bújt el, ketten a tankönyvraktár ötödik, egy pedig a hatodik emeletén foglalt állást. Egy órával az elnök érkezése előtt egy hölgy: Julie Anna Messer az Elm Streeten hajtva a vasúti híd előtt egy nem túl nagy teherautót vett észre. A véletlen műve, hogy éppen a teherautó mögött parkolt le. Látta, amint a kabinból kilépett egy fiatal férfi, elindult a dombra, kezében hosszú barna csomaggal. A hölgy azonnal arra gondolt, hogy puska van nála, s a férfi pedig a titkosszolgálat embere, akit az elnök védelmére rendeltek ki. Ezért kíváncsian szemlélte a teherautó sofőrjét is. (Amikor két nap múlva a tévében bemutatták Oswald gyilkosát, megleEbből az épületből lőttek J. F. Kennedyre petéssel és iszonyattal ismerte fel benne a teherautó vezetőjét.) Julie A. Messert a Warren-bizottság nem sorolta be tanúnak, bár ő mindjárt az elnökgyilkosság utáni napon beszámolt az FBI-nak a teherautóról és vezetőjéről. Akkor, a nyomozó előtt 20 eléje tett fénykép közül azonnal kiválasztotta a gépkocsivezetőt. Jack Ruby volt az! Az FBI semmit sem tett Ruby ellen, aki a következő napon november 24-én megölte Oswal- dot. Később Juliemek az FBI előtt tett vallomását alaposan átfésülték, megváltoztatták a dátumokat stb. A legfontosabb: a jegyzőkönyv szerint nem ismerte fel a tehergépkocsi vezetőjét! Néhány perccel azelőtt, hogy az elnök és kísérete bekanyarodott az. Elm Streetre, egy Carolina Warseth nevű asszony a tankönyvtár hatodik emeleti ablakában két férfit látott. Egyiküknél puska volt. Ez a nő is azt hitte, hogy az elnök védelmére kirendelt biztonsági szolgálat ügynökei. Hasonló vallomást tett még öt más személy is. A Warren-bizottság ezeknek a tanúknak semmilyen jelentőséget nem tulajdonított! Abban a pillanatban, amikor Carolina észrevette a két férfit az ablakban, a Houston Street másik oldalán álló Dal-Tex épületébe bement Eugen Hale Brading. Az ő feladata az volt, hogy a lövések után magára vonja a rendőrök figyelmét, s így biztosítsa az egérutat az ötödik emeleten elhelyezkedő orvlövész számára. Végzetes golyók 12 óra 30 perckor az elnök kocsija a Houston Streetről lassan bekanyarodott az Elm Streetre. Amikor kb. 41 méternyire volt a kanyartól, csattanás hallatszott, s Kennedy mindkét kezével a nyakához kapott. A lövést a dombon levő bokrok közül adták le. A második lövés hátulról jött, a tan- könyvraktár épületéből, s az elnök jobb vállát érte. Ugyanabban a pillanatban dörrent a harmadik lövés, amely célt tévesztve Texas állam kormányzóját, Connelyt találta el, aki Kennedy előtt ült. A negyedik lövés a Dal-Tex Building épületéből jött, célt tévesztve a betonba fúródott. Az ötödiket, a végzetes lövést isimét a bokrok közül adták le: keresztülhatolt az elnök nyakszirtjének jobboldali részén. Mindez hat másodperc alatt játszódott le. Kennedy kocsija őrült gyorsasággal elhajtott a pánikba esett Dealey térről a Parkland kórház felé. A rendőrök revolverrel a kezükben a bokrok felé futottak. Ott egy embert vettek észre, rávetették magukat, de az felmutatta a titkosszolgálat igazolványát JBaker névre kiállítva), s csak annyit mondott: „Itt minden rendben van“. Viszont ekkor a titkosszolgálat minden embere a Parkland kórházban tartózkodott, vagy a Kereskedelmi Központban, ahol az elnök tiszteletére ebéd készült. Amint a Warren-bizottság a kihallgatások során megállapította, a tragédia színhelyén egyetlen biztonsági ember sem tartózkodott. Világos, az ismeretlen álnyomozó azért tartózkodott a bokrok között, hogy segítse az orvlövész menekülését. A lövések után a rendőrök azonnal megszállták a tankönyvraktár főbejáratát, viszont a hátsó kijárat még tizenöt percig szabad maradt. James Waller tanú azt vallotta a Warren- bizottságnak, hogy a lövés után észrevett egy embert, aki éppen ezen a hátsó ajtón szaladt ki. Tehát csak egy embert látott a kettő közül, akiket már előzőleg az ötödik emeleti ablakban láttak. Hová bújt a másik? Lehetséges, hogy nem is kellett elmenekülnie. Amikor a rendőrség körülzárta az épületet, három ismeretlen embert találtak. Ügy tűnt, hogy ketten újságírók, akiknek a személy- azonosságában nem kételkedtek. A harmadik a szárazföldi erők felderítőosztályának ezredesi igazolványát mutatta fel — James Powellnek hívták. Ilyen igazolvánnyal a kezében bármilyen kordonon keresztülmehetett. Ami Oswaldot illeti, ő 12.30-kor a tankönyvraktár második emeleti ebédlőjében Coca-Colát ivott. A rendőrnek, aki fegyvert fogott rá, Roy Truly, a raktár vezetője azt mondta, hogy Oswald az ő alkalmazottja. Annikor a rendőr kirohant a helyiségből, Oswald nyugodtan elhagyta az épületet és a North Berkeley utcán levő lakására ment, magához vette a revolverét, s öt perc múlva már a Texas moziban volt. NOBUCSIKO OCSIDI (Folytatjuk l X <-
