Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-05 / 45. szám
ozsrn * M 1978. X I. 5. Kérdés: Mi késztette önt arra, hogy 1967-ben bírósági vizsgálatot indítson? Válasz: 1966 októberében New Yorkban találkoztam Russel Long louisianai szenátorral, aki kijelentette, hogy a Warren-bizottság megállapításai kétségeket szülnek. Akkor jutott az eszembe az incidens David Ferri- vel, akit három nappal Kennedy meggyilkolása után börtönöztek be. Elolvastam a Warren-bizottság jelentését, és a tanúvallomásokat. Megértettem, hogy Kennedyt nem ölhette meg egy ember, s Lee Oswald talán egyszer sem lőtt az elnökre. Kérdés: Mikor érezte először a kormány negatív viszonyulását az ön által kezdeményezett bírósági vizsgá lathoz? Válasz: 1967. március 1-én letartóztattuk Clay Shawt. Nem vártam aktív segítséget a hivataloktól, mégis nagyon meglepődtem, hogy a kormány kezdettől fogva a vádlott védelmére kelt. Ramsey Clark igazságügy-mi niszter azt állította, hogy az FBI már foglalkozott Shawval, és ártatlansága bebizonyosodott. Johnson elnök kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek a Warren-bizottság által befeje zett vizsgálat felújítását. Kérdés: Köztudott, hogy hamis tanúkat küldtek Önhöz. Milyen más akadályokat állítottak ön elé a kormányhivatalok? Válasz: Mindenekelőtt Ramsey Clark kijelentette, hogy bíróság elé állít. A CIA által ellenőrzött legbefolyásosabb hetilapok arról próbálták meggyőzni olvasóikat, hogy kapcsolatban állok a maffiával. Kérdés: Gyakoroltak Önre valamilyen nyomást a hivatali körök? Válasz: Igen. Megpróbáltak megfélemlíteni és rábeszélni, hogy szüntessem meg az eljárást. Egy ismert texasi olajmágnás telefonált, hogy saját jövőm érdekében fejezzem be a vizsgálatot. Azután meglátogatott egy ember, aki úgy mutatkozott be, mint „nyugati vállalkozó“ és megkérdezte, tetszene-e nekem a szövetségi bírói tisztség. Ez világos ajánlat volt a megegyezésre. Kérdés: Az 1973-as járási ügyészi választásokon önt megbuktatták. A legnagyobb lapok egyértelműen azt állították, hogy a választók így fejezték ki elégedetlenségüket, amiért kizárólag a Kennedy gyilkosság körülményeinek kivizsgálásával foglalkozott, és más feladatait elhanyagolta. Hogyan vélekedik ezekről az állításokról? Válasz: Ez szemenszedett hazugság. Az 1970-es választásokon döntő, győzelmet értem el, habár épp abban az időben vereségemmel fejeződött be a Clay Shaw elleni eljárás. A választási kampányban főleg azt ígértem, hogy kiderítem az elnök meggyilkolásának körülményeit, és a választók többsége rám szavazott. Ám 1971 júliusában az igazságügyminisztérium büntető eljárást indított ellenem. A szövetségi biztonsági szolgálat hivatalnokai és a CIA ügynökei kora reggel betörtek lakásomra, feleségem és gyermekeim szeme láttára megbilincseltek. Teljesen alaptalanul azzal vádoltak, hogy a játékautomaták tulajdonosai megvesztegettek. Ártatlanságomat természetesen bebizonyítottam. De akkor nem volt időm arra, hogy eleget tegyek ügyészi- kötelességeimnek. A következő évben azzal vádoltak, hogy a játékautomaták tulajdonosaitól kapott összeget eltagadtam az adóhivatal előtt. Ez azután történt, hogy a bíróság íel- mentett a megvesztegetés vádja alól'! Ez az ügy is jól végződött, de jelentős mértékben aláásta tekintélyem. És ezenfelül még az anyagi támogatástól is megfosztottak az 1973-as választások előtt — sok támogatóm, tartva attól, hogy magára vonja a kormány haragját, nem adott pénzt a választási alapra ... Amikor Garrisont hallgattam, ismét magam elé képzeltem a kormányszervek, mindenekelőtt az FBI és a CIA megingathatatlan és könyörtelen hatalmát. Teljesen tönkretették Garrison családját (felesége elhagyta), megfosztották őt ügyészi tisztségétől és arra kényszerítették, hogy elfogadjon egy rosszul fizetett ügyvédi állást. De még szerencséje volt — életben maradt. Elmondtam Garrisonnak Kennedy elnök meggyilkolásáról alkotott elképzelésemet. Szó nélkül végighallgatta feltételezésemet Hoover FBI- igazgató is, a CIA és a maffia részvételéről a bűntényben és kapcsolatukról Nixonnal. Azután megkérdezte: „Igazán meg akarja Ön mindezt jelentetni a saját neve alatt?" „Igen, különben az egész munkám elveszítené értelmét.“ A „vidám város“ alvilága New Orleans a szórakozás városaként ismert. Kevesen tudják azonban, hogy a Kuba elleni támadás után ide helyezték át Miamiből a szocialista Kuba elleni operációk kidolgozásával foglalkozó CIA-központot. New Orleans azonkívül Oswald szülővárosa is. Itt lett 17 évesen tengerészgyalogos. Eléggé értelmes fiatalember volt, ami nem kerülhette el a CIA figyelmét. Abban az időben még nem határozták el, milyen téren használják fel Oswald képességeit. Ismert, hogy a CIA igyekszik a lehető legtöbb olyan ügynököt kiképezni, akik készek bármikor bármilyen feladat végrehajtására. 1962-ben a feleségével, Marinával Dallasban telepedett le, fényképész lett a Charles Stover vállalatnál, amely tengerészeti térképeket készített a hadügyminisztérium számára. Magától értetődik, hogy felvétele előtt alapos vizsgálaton kellett átesnie mint a katonai hivatalok valamennyi dolgozójának. 1962 augusztusában Oswald ajánlatot kapott az FBI-től, hogy legyen informátora. Nyilvánvaló, hogy az FBI ezt a CIA javaslatára tette. „C-179“ lett a kódszáma és havi 200 dollárt kapott. Dallasba való megérkezésük után az Oswald házaspárt meleg fogadtatásban részesítették a helyi orosz fehérgárdista emigránsok. Szoros baráti kapcsolat alakult ki köztük és George Mohrenschildt között, aki alapjában Oswald védnöke lett. A Warren-bizottság számára érthetetlenek voltak egy befolyásos olajmágnás és egy magát marxistának valló volt tengerészgyalogos barátságának indító okai. összeáll azonban a mozaik, ha figyelembe vesszük, hogy Mohrenschildt a CIA parancsára cselekedett. A CIA val való kapcsolatát bizonyítja az a tény, hogy amikor mint a Nemzetközi Együttműködési Hivatal dolgozója szolgálati úton volt Jugoszláviában, ott kémkedéssel gyanúsították és kiutasították az országból. Oswald teljes mértékben hitt Mohrenschildtnek. Fogadott fiának a Warren-bizottság előtt tett kijelenté se, miszerint „Lee vakon követte minden tanácsál“ — bizonyítja, hogy ez a bizalom távolról sem csak az emberi szimpátián alapult, hanem a főnök és az alárendelt mindenkori kapcsolatán. 1963 áprilisában Oswald újabb feladatot kapott. Április 24-én Dallasban hagyta feleségét és New Orleansba utazott. Mindenekelőtt „tetőt“ biztosított magának azáltal, hogy munkát vállalt a Lily kávégyárban. A gyár tulajdonosának, William Lilynek kapcsolata volt a Szabad Kuba Bizottság nevű reakciós szervezettel, melyet anyagilag támogatott. A Szabad Kuba Bizottság a legszorosabb kapcsolatokat tartotta fenn a CIA-val. Oswald kb, két hónapot dolgozott, és 1963. július 19-én felmondott. Ezt követőén furcsa dolgok mentek végbe a gyárban. A New Orleans-i ügyészség adatai szerint á dolgozók egymás után felmondtak, és a NASA-hoz mentek dolgozni. Oswalddal együtt a Lily-társaságot Alfred Clode is elhagyta, aki annak idején munkába vette fel őt. A NASA repüjési részlegében kapott munkát. Néhány nappal később a NASA-hoz ment át E. Barby, Oswald közvetlen főnöke és a Lily további két dolgozója. Egyszerű a magyarázat. A CIA jól fizetett munkát szerzett azoknak, akik kapcsolatban voltak Oswalddal, és ezzel egyidőben a szájukat is befoghatta. Mivel a hadügyi intézmények dolgozói kötelesek betartani a titoktartás szigorú szabályait, a Lily-társaság volt dolgozóit így izolálták. Augusztus 9-én Oswald újra megjelent New Orleansban, és a „baloldali agitátor“ szerepében a városközpontban Castro kormányának támogatására felszólító röplapokat terjesztett. Ez az USA déli részén történt, ahol különösen erős a kommunistaellenes hangulat. Még aznap New Orleans valamennyi lakosa a lapok és a televízió segítségével tudomást szerzett az incidensről. Amint megjelent Oswald fényképe és neve az újságokban, felhagyott a színjátékkal, mert elérte célját. Ám valami váratlan történt vele: három antikommunista kubai emigráns támadt rá és verekedésre került sor. Mind a négyüket a rendőrségre vezették. Ott Oswald kijelentette, hogy beszélni akar az FBI képviselőjével. A találkozó megvalósult. Kennedy elnök meggyilkolása után ez a dolgozó elégette Oswalddal folytatott beszélgetésének leírását. Természetesen Oswaldnak eszébe sem jutott soha, hogy neki szánják a „csalétek“ szerepét. A röplapok terjesztésének komédiáját jól kitervelték, de a „kellékek“ hibásak voltak. A röplapokon ott díszelgett egy pecsét „Az igazságot Kubának“ bizottság címével: New Orleans, Camp Street 544. Ebben a házban viszont egy nagyon érdekes intézmény székelt az első emeleten: Guy Bunnister nyomozó irodája, aki 1956-ig az FBI chicagói részlegét vezette. Főleg a szocialista Kuba elleni összeesküvésekkel foglalkozott. Abban az időben, amikor még a Lily-gyárban dolgozott, Oswald gyakran ellátogatott Bunnister irodájába, de nem is annyira a főnökkel, mint inkább David Ferrivel, annak alkalmazottjával találkozott. Az 544-es számú házban volt a Kubai Forradalmi Bizottság székhelye is. Ez a szervezet a CIA kezdeményezésére alakult meg a kubai emigráns- csoportocskák tevékenységének egyeztetésére a szocialista Kuba ellen. A Kubai Forradalmi Bizottság mellett működő CIA-központ tagai voltak E. H. Hunt és Bemard Barker, akik később a washingtoni Watergate-épü- letkomplexumban elhelyezett demokrata központba történt betörés fő részvevői voltak. Guy Bunnister a szélsőjobboldali Minuteman szervezet tagja volt, esküdt fajüldöző és mániákusan gyűlölte a kommunistákat. Ám egy szemtanú, Allan Cumber szavai szerint, amikor Bunnisterrel közölték, hogy 300 méterre az irodájától egy kommunista (értsd: Oswald) Fidel Castro támogatására röplapokat terjeszt, csak nevetett. És ugyanez a Bunnister láthatóan ideges volt, amikor Lee Oswaldot a lapok címoldalán az elnök gyilkosának nevezték. 1963. november 22-én délután közvetlenül azután, hogy a televízióban Oswaldot nevezték meg Kennedy gyilkosaként, egy ifjú, a nyomozó iroda ideiglenes munkatársa ismertette a „furcsa emberek“ (Ferri és Oswald) nevét, akik pár hónappal az esemény előtt az irodában jártak. Bunnister azonnal előhúzta zakójából a pisztolyát, és fejbe vágta a fiatalembert. Az út a maffiához vezet Az FBI-ben Bunnisterről mindent tudtak. 1964 nyarán bekövetkezett halála után az Ffil dolgozói eljöttek nyomozó irodájába, és megsemmisítették a dokumentumokat. A Warren-bizottság jelentésében az 544-es számú háznak mindössze néhány sort szenteltek: „Lee Oswald New Orleansban történt letartóztatásakor röplapokat találtak nála, melyeken a kővetkező pecsét volt: Igazságot Kubának Bizottság, Louisiana állam, New Orleans, Camp Street, 544. A széles körű nyomozással megállapítottuk, hogy ezen a címen egy Castro-párti szervezet székelt, de nem sikerült kinyomoznunk, hogy Oswaldnak volt-e valamilyen kapcsolata ezzel a címmel.“ Jim Garrison érdeme, hogy kitartással és szorgalommal adatokat gyűjtött a ház lakóiról, és rávilágított, hogy Clay Shaw, David Ferri, Lee Oswald és Bunnister részese Kennedy meggyilkolásának — az összeesküvők alsó rétegének voltak tagjai. Ezzel egyidőben hibát követett el, mert ugyan felhívta a figyelmet Ferri és Bunnister kapcsolataira egyes kormányszervekkel, de figyelmen kívül hagyta ezeknek az embereknek a maffiával való kapcsolatát. Kennedy elnök meggyilkolása napján a dallasi rendőrség Lee Oswaldon kívül további 9 személyt tartóztatott le. De ezeket nem hallgatta ki és nem vett tőlük ujjlenyomatot. A 9 letartóztatott közül az a férfi legfigyelemreméltóbb, akit a „Dal Tex Building“ első emeletén tartóztattak le és aki azt állította, hogy Jim Braden a neve. “Azért kísérték Bradent az őrszobára, mert egyszerűen gyanúsnak tűnt. Azt magyarázgatta, hogy Los Angelesből jött Dallasba és a tragikus lövések után a „Dal Tex Buil- ding“-be ment, hogy telefonáljon. A dallasi rendőrség megelégedett ezzel a magyarázattal, és nem egész egy óra múlva szabadon engedte. Csakhogy épp ennek az embernek a neve — Hale Brading — nagyon jól ismert a bűnözők világában. NOBUCSIKO OCSIDI Dallas: itt lőtték le John F. Kennedyt A
