Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-10-01 / 40. szám

ozsrn * M AR ANYLÁZBAN ÉLNEK A hűvös, őszies idő miatt mindenkinek sietős a dolga. A járási gyógyszertár előtt, a mostoha időjárással dacolva, néhány Iskolás gyermek a jár­da szélén levő „mini botanikus- kertet“ szemléli. Vitatkoznak, melyik növényt hol is látták a nyári szünidő alatt. A gyógy­szertár ablakán keresztül két fehérköpenyes asszony moso­lyogva nézi a hangoskodó diá­kokat. Minden bizonnyal arra gondolnak, hogy mégis érde­mes volt a gyógyszertár elé virágok helyett gyógynövénye­ket ültetni. — A lévai járási gyógyszer­tár dolgozóinak nem ez az egyetlen rendhagyó kezdemé.- nyezése — ezekkel a szavak­kal fogad dr. Alt Ernő járási ' gyógyszerész. — Utóvégre szo­cialista munkabrigád tagjai vagyunk. Mi tagadás, türelmet­lenül várjuk, hogy megkapjuk az arany fokozatot. Úgy is mondhatnám, aranylázban élünk. — Mióta versenyeznek? — A krónikásunk 1971. no­vember 29-én jegyezte be az első eseményt, a megtisztelő címért induló verseny kezdetét. Huszonegyen kezdtünk, ma huszonnégyen vagyunk, az ala­pító tagok közül tizennyolcán maradtunk. Emberek mentek és jöttek, de a cél megmaradt: „Szocialista módon élni és dolgozni.“ Kollektívánk több mint 25 újítási javaslatát ve­zettük be. A több mint százéves gyógy­szertárat 1968-ban átépítettek A régi bútorzatot, gyógyszer­tári kellékeket leírták. El lehe­tett volna tüzelni, széthordani, de a gyógyszertár dolgozói a legmegfelelőbb megoldást ab­ban látták, hogy ezekből a tár­gyakból kiállítást rendeznek. A vári Barsi Múzeumban helyez­ték el állandó kiállítás része­ként. Az eddigi látogatottság azt bizonyítja, hogy helyesen jártak el. — A tatarozás után Szlová­kia legkorszerűbb gyógyszertá­ra lettünk — tájékoztat Alt Ernő. — Ez arra kötelezett, hogy minden évben úttörő munkát végezzünk. Az eltelt időszakra visszatekintve bátran mondhatom, hogy ez sikerült is. Hazánkban elsőnek itt vezet­ték be és központosították a „belépő“ ellenőrzést. Ez azt je­lenti, hogy a járás gyógyszer- tárainak vezetői a kapott gyógyszertári vegyszerekből mintát vesznek, és a járási la­boratóriumban a minőségi szak- felügyelő segítségével elvégzik az azonosítási ellenőrzést. Eredményesen sikerült megol­dani a pororvosságok tabletta formában való előállítását is. A gépre, amely ezt a művele­tet végzi, újítási javaslat alap­ján számláló berendezést sze­reitek. így ma már kisebb és nagyobb fóliatasakokba csoma­golhatják a tablettákat. A kis gyógyszertárakban ennek kö­vetkeztében nem kell, vagy már csak elvétve kell pororvos­ság készítésével foglalkozni. Központosították a szemcsöp­Dr. Alt Ernő pék készítését és mindazon gyógyszertári orvosságok elő­állítását, amelyeknek kis meny- nyiségben való elkészítése nem gazdaságos. A különböző ' ke­nőcsöket — szintén újítási ja­vaslatnak köszönhetően — ma már nem műanyag dobozokban, hanem tubusokban hozzák for­galomba. Ennek egyik előnye a hosszabb szavatossági batár­idő. — összeállítottuk a leggya­koribb, gyógyszertári készítésű orvosságok katalógusát, illetve receptkönyvét — veszi át a szót dr. Jolana Belányová, já­rási gyógyszerész. — Ez nagy segítségére van a gyógyszeré­szeknek és az orvosoknak is. Ezenkívül egy tájékoztató központot is berendeztünk, ahol az érdeklődő megtalálja az egyes orvosságokról szóló tudnivalókat és a gyógyszer- újdonságokat. Az alkalmazottakból tíznek főiskolai, tizenkettőnek közép­iskolai végzettsége van. Ennek ellenére nem Idegenkedtek a szocialista munkaiskolától. A kétéves ciklus végéin, amint a járási gyógyszerész elmondotta, írásbeli munkát készítettek. Ebből az az előny származott, hogy a feldolgozott témákkal a közösség minden egyes tagja megismerkedhetetit. S ha már a továbbképzésnél .tartunk, azt is el kell mondani róluk, hogy orosz nyelvtanfolyamra is jár­nak. — Munkaközösségünk a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viseli — újságolja Belá­nyová. — Ez arra kötelez ben­nünket, hogy adottságainkhoz mérten népszerűsítsük a szov­jet egészségügy eredményeit, tapaszJtalatait. Brigádunk tagjai­nak nagy része képes arra, hogy szovjet szakirodalmai fordítson. Lapozom a brigád háromkö­tetes krónikáját, amelyet Papp- né Báty a Magda laboráns ve­zet, s amelyért a kerületben második helyezést értek el. A krónikából kiderül, hogy Léván (Levicej tartották meg az első gyógyszerészeti napokat, hogy eredményesen foglalkoznak a gy ágy n ö vény e k gyűjtés év el, propagálásával, és kiveszik részüket a társadalmi. munká­ból is. önerőből tették rendbe az öltözőt, az éttermet. A kol­lektíva két tagját előadásáért az orvosi társulat elismerésben részesítette. Tavaly, amikor hiány volt orvosságos üvegek­ből, kezdeményezték gyűjtésü­ket. Automata mosógépben ki­mosták, fertőtlenítették, egy­szóval újra használhatóvá tet­ték őket. Három racionalizá- clós brigádjuk nem egy prob­lémát oldott meg. — Ma már a gyógyszertári laboratórium egy kis üzemhez hasonlít — töri meg a csendet Alt elvtárs. — .Értékes gépek állnak rendelkezésünkre, ttöuy- nyítik meg munkánkat. Igyek­szünk ezeket a Tehető legjob­ban kihasználni, karbantartani. Egy időben a gyógyszerész- kar hallgatói ide jártak gya­korlatra. Néhány év alatt nyolcvanan fordultak meg itt, s készítettek bejegyzést a gyógyszertár krónikájába. Pél­dául ilyeneket: „Itt ébredtünk tudatára annak, hogy a gyógy­szerészet élethivatás és nem főiskolai végzettséget igénylő kereskedelmi szakma.“ Az egy­kori gyakornokoktól ma is sok elismerő levél érkezik. Ez a krónika többek között arról ás számot ad, hogy számos kül­földi küldöttség és magánem­ber is megfordul a gyógyszer- tárban, többek között a Mongol Népköztársaság egészségügyi minisztere. Gyümölcsöző kap­csolatot tartanak fenn a győri és a soproni gyógyszerészek­kel is. A kollektíva tagjainak túl­nyomó többsége — két férfi van csupán közöttük — édes­anya. Mégis, ha a járás terü­letén valamelyik kollégájukat helyettesíteni kell, minden zú­golódás nélkül megteszik. Sza­bad idejük egy részében jelen­leg gyógynövény-kiállítást ké­szítenek elő. — Huszonhárom éve dolgo­zom mint gyógyszerész, jelen­legi munkahelyemen jól érzem magam — vélekedik Viera Brozmanová gyógyszerész, a gyógyszertár helyettes vezetője. — Ha valaki közülünk megbe­tegszik, meglátogatjuk és szük­ség esetén segítünk a bevásár­lásban, a takarításban. — A kulturális rendezvé­nyekre is testületileg járunk — vág szavába Gita Pavlíková gyógyszerész, az anyagraktár vezetője. — Számos helyen voltunk kirándulni, megnéztük az Incheha kiállítást. Patroná- tust vállaltunk a nyugdíjasok santovkai otthona, valamint a krskanyi gyermekintézmény fö­lött. Az utóbbiba ajándékokat viszünk, az előbbiben egész­ségügyi előadásokat tartunk. Ezek az asszonyok nemcsak a gyógyszertárban és a háztar­tásban -állnak helyt, hanem a közéletben is. Nagy részüknek tisztsége van a tömegszerveze- tekben. Antónia Kalmancová, a tlmacei 8. B osztály pionírra- jával végez jó munkát, Szulé- nyi Mária az előadói verseny­ben a kerületi fordulóig jutott. Alt Ernő, ,sok más elfoglaltsá­ga mellett, a polgári védőiem terén elért eredményeiért több kitüntetést kapott. — Nehéz megmondani, hogy mi nálunk az új és mi a ha­gyományos — szerénykedk Mária Czudorová gyógysze­rész, minőségi szakfelügyelő. — Egy emberként arra törek­szünk, hogy megkönnyítsük egymás munkáját, zavarmente­sen biztosítsuk a betegek or­vossággal való ellátását, lerö­vidítsük, és ha lehet, felszámol­juk a várakozási időt. — A tapasztalatcsere elől sohasem zárkóztunk el, és a jövőben sem lesz ez máskép- peri — vélekedik a járási gyógyszerész. — Az újítási és ésszerűsítési munkát tovább folytatjuk. Lapozom a krónikát, hallga­tom a - véleményeket. Közben az jut az eszembe, hogy nem­csak az arany lázában élnek a lévai' járási gyógyszertárban, hanem az alkotás, a tenniaka- rás lázában is. Dr. Alt a jövő gyógyszertáráról álmodozik, ahol az ipari televíziót is igénybe vennék, és ahol >a gyógyszerész négyszemközt be­szélhetne a beteggel az orvos­ság használatáról, mellékhatá­sáról. A megvalósítás szaka­szában van, hogy Zselizen (Ze- liezövce), a gimnáziummal kar­öltve, gyógynövényi botanikus kertet létesítenek, i íme, mire képes egy kollek­tíva. A laikus látogató nem tudja felmérni úttörő munká­jukat, megadni a bevezetett újítási javaslatok szakszerű magyarázatát. Egyet azonban tényként szögezhet le: a lé­vaiak másoknak is például szolgálhatnak. NÉMETH JÁNOS vagyunk, figyelmünk a többi követelmény teljesíté­sére is kiterjed. Senki sem ismer bennünket, nem tudják, mi járat­ban vagyunk, mégis furcsa érzés vesz erőt rajtam. Kísérőm azonban természetesen viselkedik, megszok­ta, hogy inkognitóban jár. Tolókocsink csakhamar megtelik a gondosan kiválogatott élelmiszerekkel, majd beállunk az egyik pénztár előtti sorba, hogy a többiekhez hasonlóan megfizessük a zsemlét, a csomagolt kenyeret, a joghurtot, néhány sajtfélét és a friss vajat. Az őrölt kávéból tíz zacskóval is vásárolunk. Csak ezután mutatkozunk be az üzletvezetőnek. Udvariasan fogad, meglepetését azonban — bár amint később kiderült, tiszta lehetett a lelkiismerete — rosszul leplezi. Munkához láttunk. A felügyelő zsebéből előkerül 1978. e ceruza. Tételről tételre ellenőrzi az árakat. Mérleg- re tesszük a kávészacskókat és a sajtokat, hogy meg­állapítsuk a tiszta súlyuk megfelel-e a megadott mennyiségnek. Ezúttal a tejtermékek jótállási idejét tekintve sem találunk kivetnivalót. Csupán a pék­sütemény minősége kifogásolható. Ezért a sütőipart terheli a felelősség. Az üzlet áruellátása azonban kielégítő. Az alkoholmentes italok közt még a Pitót és a cukorbetegeknek szánt Dia-limonádét is felfe­dezzük. Minden rendben van, bár a panaszkönyv nem erről tanúskodik. Az utolsó bejegyzés szórint az egyik vevő élesen bírálja az üzletvezető magatartását. „Gorom­bán kiutasított, és mert nem voltam hajlandó távozni, rendőrrel igazoltatott.“ Mi igaz ebből? Tény, hogy nemcsak a vevőnek van joga a panaszra. Az eladók is gyakran kifogásolják a fegyelmezetlen fogyasztók viselkedését, akik közül egyesek — bár amint az többnyire kiderül, rendezett anyagi körülmények közt élnek, — a táskájukba csúsztatott, ki nem fizetett áruval igyekeznek elhagy­ni a boltot. Igaz ugyan, hogy az említett panasztevő nem lopott, de a délutáni csúcsforgalom idején két óránál is hosszabb ideig válogatott az áru közt, lefoglalva a tolókocsit, amelyért mások sorban álltak. Ennél is rosszabb vért szült, hogy semmit sem vásárolt, de min­den árut kipróbált, a tisztítószeres, hajlakkosi és köl- nis üvegeket is felnyitotta. Igazoltatása és kiutasítása tehát indokolt volt. Az eladók elővigyázatosságukért a szidalom helyett tehát inkább dicséretet érdemelnek. AZ ODRÁBAN IS MINDEN RENDBEN VOLT Bohnice másik önkiszolgáló boltjában, az Odrában megismétlődnek a Vislából már ismert jelenetek. Csakhogy itt — bár többen is kiszolgálnak — a fel­vágottért is sorban kell állnunk. Az egyik fiatal el- árusltónő gyors mozdulattal dobálja a mérlegre a kí­vánt téli szalámit, a sonkát, a májast, a disznósajtot és már írja az árakat. Kérésünkre egy üveg Burgundit is becsomagol. Amikor megtudja, hogy ellenőrző úton vagyunk, elsápad, mert amint mondja, az ellenőrök gyakori vendégek náluk. — Augusztus végén történt — emlékezik a leg­utóbbi ellenőrzésre. — A Jelinek-féle export-szilvó- riumból — mutat az egymástól alig megkülönböztet­hető, azonos címkével ellátott üvegekre — kétféle minőség van a piacon. Szesztartalmuk szerint az egyik 100, a másik 112 koronába kerül. Nagyot só­hajt: — Nem csoda, hogy a nagy sietségben téved­tem, és az olcsóbb italt drágábban adtam el — majd hozzáfűzi: — Figyelmetlenségem sokba került, a ve­vő ugyanis uéletlenül jelügyelő volt és nemcsak az árukülönbözetet fizettette .meg velem. A múlt havi 300 koronás prémiumról is le kellett mondanom. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a gyors, kapkodó munka nem sokat ér. Az eladók nemcsak a vevőt, hanem többnyire az üzletet és — saját magukat Is megkárosítják. Ma azonban szerencséje volt. Jóváhagytuk az áru minőségét és higiéniai szempontból sem találtunk rajta kivetnivalót. Kiderült azonban, hogy a 11 dkg sonkáért 7,70 helyett — a pénztári ellenőrző jegy mindössze 3,90 koronát tüntetett fel, s ezért — 3,80- nal kevesebbet fizettünk. Kétségtelen azonban, hogy a tévedés nem volt szándékos. JAVUL A KÖZELLÁTÁS Emberek a pult előtt — emberek a pult mögött. Se vége, se hossza a kívánságoknak, megjegyzéseknek, vitáknak. Az elárúsítók helyzete nem irigylésre méltó. Egész nap talpon lenni, mindenkinek a kedvében járni, mosolyogni, meglehetősen megerőltető munka. Ám a lelkiismeretességen, becsületességen, a szorgal­mon, az udvariasságon kívül ez is az eladó köteles­ségei közé tartozik. Munkáját azonban megkönnyíti, hogy általában javul a közellátás. Nagyobb a válasz­ték, az élelmiszerek minőségével és az eladás kultú­rájával is elégedettebbek lehetünk. A kereskedelmi dol­gozók többsége a fogyasztó Igényeinek kielégítésére törekszik. Azokkal szemben azonban, akik megsértik a szocialista kereskedelem szabályait, megalkuvás nélkül kell fellépnünk. Ez mind a felülvizsgáló és ellenőrző szervek, mind pedig a fogyasztók, tehát va­lamennyiünk kötelessége. Tapasztalatokkal gazdagodva távozunk Bohnicéről, és megértőén nyugtázzuk az üzletvezető búcsúsza­vait: Jöjjenek el máskor is, de lehetőleg nem mint ellenőrök. Jobban örülnénk, ha legközelebb vevőként toppannának be hozzánk! KARDOS MÄRTA somagolják a tablettákat (M. Zimmermannová felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents