Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
ozsrn * M AR ANYLÁZBAN ÉLNEK A hűvös, őszies idő miatt mindenkinek sietős a dolga. A járási gyógyszertár előtt, a mostoha időjárással dacolva, néhány Iskolás gyermek a járda szélén levő „mini botanikus- kertet“ szemléli. Vitatkoznak, melyik növényt hol is látták a nyári szünidő alatt. A gyógyszertár ablakán keresztül két fehérköpenyes asszony mosolyogva nézi a hangoskodó diákokat. Minden bizonnyal arra gondolnak, hogy mégis érdemes volt a gyógyszertár elé virágok helyett gyógynövényeket ültetni. — A lévai járási gyógyszertár dolgozóinak nem ez az egyetlen rendhagyó kezdemé.- nyezése — ezekkel a szavakkal fogad dr. Alt Ernő járási ' gyógyszerész. — Utóvégre szocialista munkabrigád tagjai vagyunk. Mi tagadás, türelmetlenül várjuk, hogy megkapjuk az arany fokozatot. Úgy is mondhatnám, aranylázban élünk. — Mióta versenyeznek? — A krónikásunk 1971. november 29-én jegyezte be az első eseményt, a megtisztelő címért induló verseny kezdetét. Huszonegyen kezdtünk, ma huszonnégyen vagyunk, az alapító tagok közül tizennyolcán maradtunk. Emberek mentek és jöttek, de a cél megmaradt: „Szocialista módon élni és dolgozni.“ Kollektívánk több mint 25 újítási javaslatát vezettük be. A több mint százéves gyógyszertárat 1968-ban átépítettek A régi bútorzatot, gyógyszertári kellékeket leírták. El lehetett volna tüzelni, széthordani, de a gyógyszertár dolgozói a legmegfelelőbb megoldást abban látták, hogy ezekből a tárgyakból kiállítást rendeznek. A vári Barsi Múzeumban helyezték el állandó kiállítás részeként. Az eddigi látogatottság azt bizonyítja, hogy helyesen jártak el. — A tatarozás után Szlovákia legkorszerűbb gyógyszertára lettünk — tájékoztat Alt Ernő. — Ez arra kötelezett, hogy minden évben úttörő munkát végezzünk. Az eltelt időszakra visszatekintve bátran mondhatom, hogy ez sikerült is. Hazánkban elsőnek itt vezették be és központosították a „belépő“ ellenőrzést. Ez azt jelenti, hogy a járás gyógyszer- tárainak vezetői a kapott gyógyszertári vegyszerekből mintát vesznek, és a járási laboratóriumban a minőségi szak- felügyelő segítségével elvégzik az azonosítási ellenőrzést. Eredményesen sikerült megoldani a pororvosságok tabletta formában való előállítását is. A gépre, amely ezt a műveletet végzi, újítási javaslat alapján számláló berendezést szereitek. így ma már kisebb és nagyobb fóliatasakokba csomagolhatják a tablettákat. A kis gyógyszertárakban ennek következtében nem kell, vagy már csak elvétve kell pororvosság készítésével foglalkozni. Központosították a szemcsöpDr. Alt Ernő pék készítését és mindazon gyógyszertári orvosságok előállítását, amelyeknek kis meny- nyiségben való elkészítése nem gazdaságos. A különböző ' kenőcsöket — szintén újítási javaslatnak köszönhetően — ma már nem műanyag dobozokban, hanem tubusokban hozzák forgalomba. Ennek egyik előnye a hosszabb szavatossági batáridő. — összeállítottuk a leggyakoribb, gyógyszertári készítésű orvosságok katalógusát, illetve receptkönyvét — veszi át a szót dr. Jolana Belányová, járási gyógyszerész. — Ez nagy segítségére van a gyógyszerészeknek és az orvosoknak is. Ezenkívül egy tájékoztató központot is berendeztünk, ahol az érdeklődő megtalálja az egyes orvosságokról szóló tudnivalókat és a gyógyszer- újdonságokat. Az alkalmazottakból tíznek főiskolai, tizenkettőnek középiskolai végzettsége van. Ennek ellenére nem Idegenkedtek a szocialista munkaiskolától. A kétéves ciklus végéin, amint a járási gyógyszerész elmondotta, írásbeli munkát készítettek. Ebből az az előny származott, hogy a feldolgozott témákkal a közösség minden egyes tagja megismerkedhetetit. S ha már a továbbképzésnél .tartunk, azt is el kell mondani róluk, hogy orosz nyelvtanfolyamra is járnak. — Munkaközösségünk a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viseli — újságolja Belányová. — Ez arra kötelez bennünket, hogy adottságainkhoz mérten népszerűsítsük a szovjet egészségügy eredményeit, tapaszJtalatait. Brigádunk tagjainak nagy része képes arra, hogy szovjet szakirodalmai fordítson. Lapozom a brigád háromkötetes krónikáját, amelyet Papp- né Báty a Magda laboráns vezet, s amelyért a kerületben második helyezést értek el. A krónikából kiderül, hogy Léván (Levicej tartották meg az első gyógyszerészeti napokat, hogy eredményesen foglalkoznak a gy ágy n ö vény e k gyűjtés év el, propagálásával, és kiveszik részüket a társadalmi. munkából is. önerőből tették rendbe az öltözőt, az éttermet. A kollektíva két tagját előadásáért az orvosi társulat elismerésben részesítette. Tavaly, amikor hiány volt orvosságos üvegekből, kezdeményezték gyűjtésüket. Automata mosógépben kimosták, fertőtlenítették, egyszóval újra használhatóvá tették őket. Három racionalizá- clós brigádjuk nem egy problémát oldott meg. — Ma már a gyógyszertári laboratórium egy kis üzemhez hasonlít — töri meg a csendet Alt elvtárs. — .Értékes gépek állnak rendelkezésünkre, ttöuy- nyítik meg munkánkat. Igyekszünk ezeket a Tehető legjobban kihasználni, karbantartani. Egy időben a gyógyszerész- kar hallgatói ide jártak gyakorlatra. Néhány év alatt nyolcvanan fordultak meg itt, s készítettek bejegyzést a gyógyszertár krónikájába. Például ilyeneket: „Itt ébredtünk tudatára annak, hogy a gyógyszerészet élethivatás és nem főiskolai végzettséget igénylő kereskedelmi szakma.“ Az egykori gyakornokoktól ma is sok elismerő levél érkezik. Ez a krónika többek között arról ás számot ad, hogy számos külföldi küldöttség és magánember is megfordul a gyógyszer- tárban, többek között a Mongol Népköztársaság egészségügyi minisztere. Gyümölcsöző kapcsolatot tartanak fenn a győri és a soproni gyógyszerészekkel is. A kollektíva tagjainak túlnyomó többsége — két férfi van csupán közöttük — édesanya. Mégis, ha a járás területén valamelyik kollégájukat helyettesíteni kell, minden zúgolódás nélkül megteszik. Szabad idejük egy részében jelenleg gyógynövény-kiállítást készítenek elő. — Huszonhárom éve dolgozom mint gyógyszerész, jelenlegi munkahelyemen jól érzem magam — vélekedik Viera Brozmanová gyógyszerész, a gyógyszertár helyettes vezetője. — Ha valaki közülünk megbetegszik, meglátogatjuk és szükség esetén segítünk a bevásárlásban, a takarításban. — A kulturális rendezvényekre is testületileg járunk — vág szavába Gita Pavlíková gyógyszerész, az anyagraktár vezetője. — Számos helyen voltunk kirándulni, megnéztük az Incheha kiállítást. Patroná- tust vállaltunk a nyugdíjasok santovkai otthona, valamint a krskanyi gyermekintézmény fölött. Az utóbbiba ajándékokat viszünk, az előbbiben egészségügyi előadásokat tartunk. Ezek az asszonyok nemcsak a gyógyszertárban és a háztartásban -állnak helyt, hanem a közéletben is. Nagy részüknek tisztsége van a tömegszerveze- tekben. Antónia Kalmancová, a tlmacei 8. B osztály pionírra- jával végez jó munkát, Szulé- nyi Mária az előadói versenyben a kerületi fordulóig jutott. Alt Ernő, ,sok más elfoglaltsága mellett, a polgári védőiem terén elért eredményeiért több kitüntetést kapott. — Nehéz megmondani, hogy mi nálunk az új és mi a hagyományos — szerénykedk Mária Czudorová gyógyszerész, minőségi szakfelügyelő. — Egy emberként arra törekszünk, hogy megkönnyítsük egymás munkáját, zavarmentesen biztosítsuk a betegek orvossággal való ellátását, lerövidítsük, és ha lehet, felszámoljuk a várakozási időt. — A tapasztalatcsere elől sohasem zárkóztunk el, és a jövőben sem lesz ez máskép- peri — vélekedik a járási gyógyszerész. — Az újítási és ésszerűsítési munkát tovább folytatjuk. Lapozom a krónikát, hallgatom a - véleményeket. Közben az jut az eszembe, hogy nemcsak az arany lázában élnek a lévai' járási gyógyszertárban, hanem az alkotás, a tenniaka- rás lázában is. Dr. Alt a jövő gyógyszertáráról álmodozik, ahol az ipari televíziót is igénybe vennék, és ahol >a gyógyszerész négyszemközt beszélhetne a beteggel az orvosság használatáról, mellékhatásáról. A megvalósítás szakaszában van, hogy Zselizen (Ze- liezövce), a gimnáziummal karöltve, gyógynövényi botanikus kertet létesítenek, i íme, mire képes egy kollektíva. A laikus látogató nem tudja felmérni úttörő munkájukat, megadni a bevezetett újítási javaslatok szakszerű magyarázatát. Egyet azonban tényként szögezhet le: a lévaiak másoknak is például szolgálhatnak. NÉMETH JÁNOS vagyunk, figyelmünk a többi követelmény teljesítésére is kiterjed. Senki sem ismer bennünket, nem tudják, mi járatban vagyunk, mégis furcsa érzés vesz erőt rajtam. Kísérőm azonban természetesen viselkedik, megszokta, hogy inkognitóban jár. Tolókocsink csakhamar megtelik a gondosan kiválogatott élelmiszerekkel, majd beállunk az egyik pénztár előtti sorba, hogy a többiekhez hasonlóan megfizessük a zsemlét, a csomagolt kenyeret, a joghurtot, néhány sajtfélét és a friss vajat. Az őrölt kávéból tíz zacskóval is vásárolunk. Csak ezután mutatkozunk be az üzletvezetőnek. Udvariasan fogad, meglepetését azonban — bár amint később kiderült, tiszta lehetett a lelkiismerete — rosszul leplezi. Munkához láttunk. A felügyelő zsebéből előkerül 1978. e ceruza. Tételről tételre ellenőrzi az árakat. Mérleg- re tesszük a kávészacskókat és a sajtokat, hogy megállapítsuk a tiszta súlyuk megfelel-e a megadott mennyiségnek. Ezúttal a tejtermékek jótállási idejét tekintve sem találunk kivetnivalót. Csupán a péksütemény minősége kifogásolható. Ezért a sütőipart terheli a felelősség. Az üzlet áruellátása azonban kielégítő. Az alkoholmentes italok közt még a Pitót és a cukorbetegeknek szánt Dia-limonádét is felfedezzük. Minden rendben van, bár a panaszkönyv nem erről tanúskodik. Az utolsó bejegyzés szórint az egyik vevő élesen bírálja az üzletvezető magatartását. „Gorombán kiutasított, és mert nem voltam hajlandó távozni, rendőrrel igazoltatott.“ Mi igaz ebből? Tény, hogy nemcsak a vevőnek van joga a panaszra. Az eladók is gyakran kifogásolják a fegyelmezetlen fogyasztók viselkedését, akik közül egyesek — bár amint az többnyire kiderül, rendezett anyagi körülmények közt élnek, — a táskájukba csúsztatott, ki nem fizetett áruval igyekeznek elhagyni a boltot. Igaz ugyan, hogy az említett panasztevő nem lopott, de a délutáni csúcsforgalom idején két óránál is hosszabb ideig válogatott az áru közt, lefoglalva a tolókocsit, amelyért mások sorban álltak. Ennél is rosszabb vért szült, hogy semmit sem vásárolt, de minden árut kipróbált, a tisztítószeres, hajlakkosi és köl- nis üvegeket is felnyitotta. Igazoltatása és kiutasítása tehát indokolt volt. Az eladók elővigyázatosságukért a szidalom helyett tehát inkább dicséretet érdemelnek. AZ ODRÁBAN IS MINDEN RENDBEN VOLT Bohnice másik önkiszolgáló boltjában, az Odrában megismétlődnek a Vislából már ismert jelenetek. Csakhogy itt — bár többen is kiszolgálnak — a felvágottért is sorban kell állnunk. Az egyik fiatal el- árusltónő gyors mozdulattal dobálja a mérlegre a kívánt téli szalámit, a sonkát, a májast, a disznósajtot és már írja az árakat. Kérésünkre egy üveg Burgundit is becsomagol. Amikor megtudja, hogy ellenőrző úton vagyunk, elsápad, mert amint mondja, az ellenőrök gyakori vendégek náluk. — Augusztus végén történt — emlékezik a legutóbbi ellenőrzésre. — A Jelinek-féle export-szilvó- riumból — mutat az egymástól alig megkülönböztethető, azonos címkével ellátott üvegekre — kétféle minőség van a piacon. Szesztartalmuk szerint az egyik 100, a másik 112 koronába kerül. Nagyot sóhajt: — Nem csoda, hogy a nagy sietségben tévedtem, és az olcsóbb italt drágábban adtam el — majd hozzáfűzi: — Figyelmetlenségem sokba került, a vevő ugyanis uéletlenül jelügyelő volt és nemcsak az árukülönbözetet fizettette .meg velem. A múlt havi 300 koronás prémiumról is le kellett mondanom. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a gyors, kapkodó munka nem sokat ér. Az eladók nemcsak a vevőt, hanem többnyire az üzletet és — saját magukat Is megkárosítják. Ma azonban szerencséje volt. Jóváhagytuk az áru minőségét és higiéniai szempontból sem találtunk rajta kivetnivalót. Kiderült azonban, hogy a 11 dkg sonkáért 7,70 helyett — a pénztári ellenőrző jegy mindössze 3,90 koronát tüntetett fel, s ezért — 3,80- nal kevesebbet fizettünk. Kétségtelen azonban, hogy a tévedés nem volt szándékos. JAVUL A KÖZELLÁTÁS Emberek a pult előtt — emberek a pult mögött. Se vége, se hossza a kívánságoknak, megjegyzéseknek, vitáknak. Az elárúsítók helyzete nem irigylésre méltó. Egész nap talpon lenni, mindenkinek a kedvében járni, mosolyogni, meglehetősen megerőltető munka. Ám a lelkiismeretességen, becsületességen, a szorgalmon, az udvariasságon kívül ez is az eladó kötelességei közé tartozik. Munkáját azonban megkönnyíti, hogy általában javul a közellátás. Nagyobb a választék, az élelmiszerek minőségével és az eladás kultúrájával is elégedettebbek lehetünk. A kereskedelmi dolgozók többsége a fogyasztó Igényeinek kielégítésére törekszik. Azokkal szemben azonban, akik megsértik a szocialista kereskedelem szabályait, megalkuvás nélkül kell fellépnünk. Ez mind a felülvizsgáló és ellenőrző szervek, mind pedig a fogyasztók, tehát valamennyiünk kötelessége. Tapasztalatokkal gazdagodva távozunk Bohnicéről, és megértőén nyugtázzuk az üzletvezető búcsúszavait: Jöjjenek el máskor is, de lehetőleg nem mint ellenőrök. Jobban örülnénk, ha legközelebb vevőként toppannának be hozzánk! KARDOS MÄRTA somagolják a tablettákat (M. Zimmermannová felvételei)
