Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-09-24 / 39. szám

ÚJ szó tfVO: f-ll f&T£U: <fc* (RoháC) TAPASZTALAT A világutazót faggatják hall­gatói, hogyan érezte magát a kannibálok között. — Ö, azok roppant illedel­mes emberek. Már az első na­pon ott akartak tartani ebéd­re... FÉNYKÉP Izgatott férfi rohan be a rendőrség ügyeletes tisztjéhez. — Kérem, eltűnt a feleségem. Tegnapelőtt ment el hazulról és azóta semmi hír felőle. Néz­ze itt a fényképe, kérem, kerít­sék elő! A rendőrtiszt ránéz a fény­képre, aztán megszólal: — Miért, uram? VITA Fekete magából kikelve ro­han haza! % — Hát hallod, szép dolgok sülnek ki! — kiabálja felesé­gének. — Most tudtam meg. hogy Józsi nem is az én gyere­kem! — Ugyan ne kiabálj — feleli az asszony —, ha na­gyon akarod tudni, Józsi éppen a te gyereked. ŐSZINTÉN — Szeretném megkérni a leányuk autóját... SZILÁNKOK Annyira becsülte, tisztelte szerelmét, hogy sajnálta őt feleségül venni. Csak az elővigyázatlan ember gondolja, hogy jelle­mesnek lenni hasznos dolog. * * * Fiatal korában megszólí­tott egy nőt, s az aztán egész életén 'keresztül nem hagyta szóhoz jutnj. Olvasd el sajátkezűleg írott életrajzodat, s rájössz, hogy milyen nem vagy. * * ’ # A nő egy dologban mindig téved: a férfiakban. * * * A főnök gyűlést hívott ösz- sze saját nézetének kollek­tív elismerése végett. * * * Egy közéleti személyiség monológja: Gyűlésezem, te­hát V£ A valóságtól távol állni nem Jelenti azt, hogy a jö­vőt is látjuk. A kritikusoknak azt is meg kellene magyarázniuk az olvasóiknak, miszerint a költők azért is írnak, hogy megélhessenek. Így elkerül hetnénk a felesleges nézetel­téréseket. TOMI VINCE — Nem az öregség teszi ezt, lelkem. Üzletes vagyok, évek óta mindig a pult alá nyúlok . .. (RoháC) A hét vicce A főnök ráripakodik beosztottjára:- Mondja, maga miért olvas munkaidőben kri­mit?-Tetszik tudni, akkora itt a lárma, hogy lehe­tetlen valami komolyabb könyvet olvasni. TITKÁRNŐK Három titkárnő beszélget. Az egyik: — Ni csak, milyen csinos a főnökünk. A második: — És milyen szé­pen öltözködik! A harmadik: — És milyen gyorsan! HŰSÉG — Tisztelt bíróság, el aka­rok válni, mert a férjem úgy bánt velem, mint a kutyávall — Kérem, részletezze, asz- szonyom. — Azt akarta, hogy legyek hű hozzá. FAVICCEK — Miért jajgat, kedves akác- kám? — Görcseim vannaki * # # — Kedves Szú nagysága, mi­ért nem jön át ebbe a príma fenyőbe? — Nem mehetek, mert a fér­jem cserben hagyott! # * * Mit csinál a szú a fában? (Dikobraz) — Perceg. — Es a kis szú? — Másodperceg. ÉVFORDULÓ Cicvarek ezüstlakodalmát ün­nepli. Így szól feleségéhez: — Drágám, ma huszonöt éve, hogy elvettelek. Ha ötéves há­zasságunk után a másvilágra segítelek, akkor húsz évre be­börtönöztek volna és ma már szabad lehetnék! ÚJSZÜLÖTT Újszülöttet látogat a rokonság. Az egyik só­gor megjegyzi:- Szép, szép a gye­rek, csak egy kicsit gyöngécske. Mire az apa önérze­tesen így szól:- Gyöngécske? Hát hogy lehetne különb három hónapi házasság után! PÁRIZSBAN A hatvanéves nagyapa negy­venéves fiával és húszéves uno­kájával Párizsban járt. Haza­térve boldogan mesélik élmé­nyeiket ismerőseiknek. — Milyen gyönyörűek a pá­rizsi nők! — lelkendezik az unoka. — És milyen tüzesek! mondja az aipa. — És milyen türelmesek ... — teszi hozzá tűnődve a nagy­apa. EGYSZERŰ Csinos ifjú hölgy jelentkezik az orvosnál. — Doktor úr, nagyon kelle­metlen dolog miatt jöttem. Az utóbbi időben gyakran előfor­dult, hogy a hivatalban vagy az autóbuszon elgondolkodom és mindjárt belepirulok. Tudna valami orvosságot ajánlani? A doktor elmosolyodik: — Kedves kisasszony ennél mi sem egyszerűbb. Gondoljon valami másra ... PÁRBESZÉD Kovácsné dorgálja férjét:- Bezzeg az eskü­vőnk előtt gyengéden udvaroltál nekem, most meg szóra sem mél­tatsz!- Igen, szívem, így van, de hát én tisztes­séges ember vagyok, és nem tehetem meg, hogy egy férjes asz- szonynak udvaroljak. Szöveg nélkül (Kiperus — Kisinyev) T essék velem együtt ör­vendezni, tapsolni, él­jen* kiabálni, mert éppen most jöttem vissza az élet sűrűjéből és megállapítot­tam, hogy az életszínvona­lunk rohamosan emelkedik. Erről mindenki meggyőződ­het, aki hajlandó csendes szemlélőként megfigyelni a kocsmák, éttermek, ká^éhá- zak és a ikülönféle szeszes italokat árusító ’ üzletek for­galmát gyarapító ügyfeleket. Közöttük mindig akadnak néhányon, akik már három­szor két decivel emelték az életszínvonalunkat és eze­ket idegesíti a fürkésző te­kintet, tehát lekevernek a csendes szemlélőnek két ol- tári pofont. Kérem, én nem • akarok filmezni, nem akarom azt állítani, hogy nincsenek ki­sebb gondjaink, apróbb problémáink, de azért hála istennek a piáról inem kell lemondanunk, azt megvesz szűk kérem tisztelettel, le­gyen aiz 16 koronás fehér bor, vagy 350 koronás skót whisky. Nem minden büsz­keség nélkül állapítottam meg a különféle országos statisztikai kimutatásokból, hogy ami az alkoholfogyasz­tás mennyiségét illeti, világ­viszonylatban is az elsők kö­zött állunk és makacs kitar­tásunkat, akaraterőnket, tor­kunk kiváló áteresztő képes­ségét bizonyítja, hogy ma már olyan részegek tudunk FOLYÉKONY ÉLETSZÍNVONAL lenni, mint a legfejlettebb, leggazdagabb tőkésorszá- gok szeszkedvelő polgárai. A magam részéről minden este meghatottan figyelem e nagyszerű képességeink kö­vetkezményeit. Amíg munka­helyemről hazafelé ballagok, szeretettel nézegetem a piá- sok és a lámpaoszlopok bölcs konfratfirnitását — a lámpaoszlopok megértőén tá­mogatják a lelkesedéstől in­gadozókat, akik viszont úgy ölelgetik az oszlopot, mintha az a kökényszemű babájuk következetes fogyókúrától karcsú dereka lenne. Az is nagy gyönyörűség számom­ra, amikor egyik-másik szesztestvér férfias elszánt­sággal lerázzia a konvenciók megunt bilincseit, leborul a járda kövére és boldog álomba merül. Ámbár, ha arccal borul a járdára, min­dig zavarban vagyok, mert azt hiszem, hogy valami mo­hamedán turista végzi esti imáját. De a legjobban azt élve­zem, amikor az autóbuszban mellém ül egy férfitársam, rám lehel 17 decit tisztán, szóda nélkül, kedvesen band­zsítva bámul, majd látva, hogy áldott jó ember va­gyok, vállamra hajtja buksi fejét és elalszik. De már az is előfordult, hogy a szaki közölte véleményét, miszß- rint én vagyok a legcsino- sabb lány a világon és meg­kérte a kezemet. Nemet mondtam! PÉTERFI GYULA Menekülés (Oj Tükör ) J

Next

/
Thumbnails
Contents