Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-24 / 39. szám
ÚJ szú A CSKP XV. kongresszusa által kitűzött gazdasági és szociális fejlesztési programban fontos helyet kaptak a népgazdaság irányításával kapcsolatos feladatok. A kongresszuson nem csupán az irányítási rendszer kérdéseinek, hanem az irányító tevékenység kérdéseinek is jelentős figyelmet szenteltek. Ez a követelmény a gazdasági fejlődésből adódott, hiszen köztudott, hogy minél fejlettebb szakaszba jut egy gazdaság, annál tökéletesebb irányítási rendszerre van szüksége. Tény, hogy az irányítással kapcsolatos kérdések általában akkor kerülnek előtérbe, ha a kitűzött célok elérése nehezebb, s különböző problémák megoldását követeli meg. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az SZKP XXV. kongresszusán az irányítás fontosságát a következő szavakkal jellemezte: „ ... a gazdaság jobb irányítása érdekében foganatosított intézkedéseket olyan tartalékként kell tekintenünk, amelynek kihasználása hozzásegíthet bennünket a tizedik ötéves terv feladatainak teljesítéséhez“. Lényegében ugyanerre a megállapításra jutott a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa is. A két kongresz- szus által megszabott irányvonal közös jellemzője, hogy célul tűzték a konkrét feladataink, valamint az irányítási rendszer és módszerek közötti összhang megteremtését. Mélyítsük el a tervezés és az irányítás kapcsolatát A központi elképzelés a terv, az eszközök és a közvetlen irányító tevékenység kapcsolatának elmélyítése, mégpedig a műszaki haladás és a hatékonyság sokoldalú fejlődése érdekében. E cél eléréséért a tervezés tökéletesítésére, a tervezési módszerek érvényessége hatásának meghosszabbítására kell törekedni. Továbbá a tervek kölcsönös összekapcsolásának tökéletesítését és olyan tervmutatók létrehozását kell elérni, amelyek hatékonyabb termelésre, gyártmányfejlesztésre és a társadalmi szükségletek kielégítésére ösztönöznek. A következő alapvető irány a gazdasági eszközök hatékonyabb alkalmazása, főleg az állóeszközök kihasználtságának növelése, a műszaki haladás folyamatának meggyorsítása, a külkereskedelem hatékonyságának növelése és egyéb társadalmi feladatok megvalósítása érdekében. Elfogadott viszont az az elv, hogy minden változtatást csupán annak tapasztalati alkalmazása után eszközölnek, 'tehát miután a gyakorlatban győződtek meg annak helyességéről. A XV. pártkongresszus abból az elvből indult ki, hogy az irányítás tökéletesítése nem lehet egyszeri akció, hanem rendszeres tevékenységnek ikell lennie, amely segít a problémák megoldásában és é'énkebbé teszi a gazdasági életet. Hogy a kitűzött feladatokkal hatékonyan megbirkózhassunk, létrejött a CSKP KB Elnökségének a tervszerű irányítás kérdéseivel foglalkozó bizottsága. A bizottság célja meghatározni az irányítási rendszer tökéletesítésére vonatkozó elképzelésieket és a társadalmi összefüggések elemzése alapján irányítani minden tevékenységet. Létrejött a CSSZSZK-nak a tervszerű irányítás kérdéseivel foglalkozó kormánybizottsága is, amelynek Leopold Lér pénzügyminiszter az elnöke. A bizottságban a szövetségi kormány és' a nemzeti kormányok néhány tagja is működik. Az irányítás tökéletesítését célzó javaslatokat a CSSZK és az SZSZK népgazdaság-irányítási kormánybizottsága — kollektív tanácsadó szervként — bírálja el. A két kormánybizottság már kidolgozta az 1977—1980-as időszakra szóló konkrét programot. Ez a program a fő kérdéseket és az egyes feladatok végrehajtóit egyaránt megjelöli. Az erőforrások és az igények 1978. összehangolása követelményA legfontosabb kérdések az állóeszközök újratermelését érintik. Az irányítási rendszer nemcsak a meglevő kapacitások kedvezőbb kihasználására irányul, hanem a beruházásokat is gazdaságosabbá teszi. A kérdés megoldása közben abból a tényből indulunk ki, hogy a beruházásfejlesztés irányításának eddigi rendszerét már tökéletesen átdolgoztuk. Ezért a további tökéletesítés fő irányvonala minden szervtől és intézménytől e rendszer következetes és fegyelmezett gyakorlati érvényesítését követeli meg. Az állőalapok újratermelésével szorosan összefügg a meglevő állőalapok jobb, gazdaságosabb kihasználása. A népgazdaságban betöltött jelentős szerepéről győz meg bennünket az a tény is, hogy a szövetségi kormány a múlt év májusában az állóalapok jobb kihasználását eredményező intézkedésrendszert dolgozott ki>. Népgazdaságunk egy további szférá jában, az anyagi-műszaki bázis területén is fejleszteni kell az irányítás hatékonyságát. Ennek érdekében szerveink kidolgoztak egy komplex, az eddigitől lényegesen eltérő rendszert, amelynek gyakorlati érvényesülése már megkezdődött. Mi ezeknek a módosításoknak a lényege? Főleg az, hogy a népgazdaságban szilárdabb és időben tartósabb egyensúly jön létre az erőforrások és az igények között. Közben abból indulunk ki, hogy növekszik a terv szerepe és — az anyagi viszonyok rendszerének hosszabb távon való érvényesülése révén — az egyes tényezők tervszerűbb formálására fogunk törekedni. Azzal, hogy közvetlen szállítói-megrendelői kapcsolatokat hozunk létre, szűkebbé válik ezek hatásköre. Másrészt azonban ezek a kapcsolatok áttekinthetőbbek is lesznek, különösen ha már a tervkészítés időszakában tisztázzák a szállításokkal kapcsolatos kérdéseket. Ezenkívül az értékesítés is ésszerűbbé válik, az értékesítő szervezetek az üzlethálózattal együttműködve bővítik a szolgáltatásokat, raicionáli- sabban kezdenek gazdálkodni az anyagi erőforrásokkal. Persze, az említetteken kívül számos más intézkedést is foganatosítunk. Szerveink rendkívül részletesen foglalkoztak a tudomány—kutatás—gyakorlat ciklus irányításának tökéletesítésével is. Az új irányítási rendszer e területen való érvényesülésének vizsgálatából kiderült, hogy a kidolgozott koncepció megfelelő színvonalú és a gyakorlatban is érvényesíteni kell. A helyzet majd azáltal javul, hogy a terv nagyobb befolyást gyakorol a gyártmány- fejlesztési folyamatok irányítására. Azzal is számolunk, hogy a terv révén majd fokozatosan szorgalmazhatja a társadalom az új termékek gyártásának beindítását, vagy új technológiai rendszerek alkalmazását. A termelőket is anyagilag érdekeltté teszik e téren. Egyúttal azzal is számolunk, hogy több szervezési-módszertani kérdés megoldá- sáyal — például a licencpolitika nyújtotta lehetőségek szélesebb körű kiaknázásával, egy egy kutatási sezrvezet- nek termelési egység élére való állításával stb. — szintén meggyorsíthatjuk a tudomány—kutatás—gyakorlat folyamatot. A munkaerők újratermelésének irányítása terén levő változásokat a műszakszám növelésére irányítják, továbbá arra, hogy az eddigi kapacitások korszerűsítésével csökkentsék az eleven munka arányát a termelésben. A komplex tapasztalati módszer lényege A gazdaság egyes szakaszain eszközölt változásokon kívül a tervezési módszenek tökéletesítése ugyancsak a célul tűzött feladatok között szerepel. A tervfeladatok teljesítésének eredményeit főleg a végső szállítások, valamint a hatékonyság és a gyártmányfejlesztési folyamat néhány mutatójának alakulásán mérik le. A fentiekben röviden vázolt új fejlesztési irányokkal kapcsolatban nneg kell jegyezni, hogy ezek a megoldások nem mennek feledésbe, nem maradnak csupán a papíron. A múlttól eltérően valamennyi új intézkedés helyességéről fokozatosan a gyakorlatban győződnek meg. A hatékony ás minőségi termelés irányításának komplex tapasztalati módszeréről van szó, amelyet január elsejétől kezdve tizenkét termelésigazdasági egységben érvényesítenek. A tapasztalati módszer alkalmazásába három szlovákiai termelési-gazdasági egység kapcsolódik be, mégpedig az OGAKO, a Slovchémia és a Zilinai Faipari Vállalat. A tapasztalati módszer célja az, hogy az egy.ss új irányítási elemek helyességéről a gyakorlatban győződjünk meg. Ezt annak érdekében vezették be, hogy az újonnan előkészített rendszer hozzájáruljon a fejlesztés hatékonyságának növeléséhez, a társadalmi szükségleteit jobb kielégítéséhez. Továbbá azért, hogy a vállalatok és a társadalom érdekeit jobban összehangolják, mozgósítsák a tartalékokat, s jobb minőségű termékeket gyártsanak. Az előkészítésben tevő irányítási rendszer majd a dolgozók alkotó erejét és kezdeményezését is fokozza. A tapasztalati módszert röviden hat pontban jellemezhetjük: * Elsősorban arról van sző, hogy a vállalatok és termelési-gazdasági egységek tevékenységének értékelése és a bérek alakulásának irányítása az újonnan kitermelt értékek szerint az ún. saját teljesítmények segítségével történik majd, az eddig alkalmazott bruttó termelés, teljesítmény stb. helyett. A következő lényeges változás az, hogy a bérek ösztönző része a mai 2 százalékról megközelítőleg 20 százalékra növekszik. Ezzel kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy e bérrósz arányát a termelési alapok rentabilitása és az áruértékesítés szerkezete szabja meg. A vállalatok érdekeltsége a limitált beruházások kategóriájával bővült, amelybe a 2 millió korona értékig terjedő költségvetési összegű beruházásokat sorolják be. A költségvetési összeg terjedelme függ a termelési-gazdasági egység keretében létrehozott pénzügyi eszközök nagyságától. A tapasztalati módszer jellemző vonásai azok az intézkedések, amelyek a műszaki haladást és a minőség fejlesztését, illetve javítását szolgálják. Főlég az új, műszakilag haladó, kiváló minőségű termékek tervben való rögzítéséről, valamint az árkedvezmény növeléséről és a minőség komptex irányítási rendszerének bevezetéséről van szó. A tapasztalati módszer alapvető feltétele, hogy e módszert akalmazó termelési-gazdasági egységeknek néhány évre szóló tervet kell adni, s az éves tervek helyett fokozatosan az ötéves tervekre helyezik a súlyt. Az új irányítási elemek tapasztalati alkalmazásának ugyancsak fontos feltétele, hogy a termelési-gazdasági egység az irányítás alapvető része legyen. A kiadóéi Poldi Egyesült Acélművek egyes számú hengerművének felújítása több mint 300 millió korona értékű beruházási költséget tesz ki. A felújítás határidejének lerövidítése érdekében a dolgozók — s elsősorban az ifjúsági szervezet tagjai — nagyon sokat tettek. A fiatalok társadalmi munkában 10 000 munkaóra ledolgozását vállalták. A felvételen: a karbantartók munka közben (Felvétel: CTK — J. Tachezyj Fontos szerepe van a dolgozók kezdeményezésének Befejezésül még szóljunk néhány szót a tapasztalati módszer alapelveiről. Ezek célja, hogy — összhangban a IX. szakszervezeti kongresszus határozataival — tovább fejlesszék a dolgozóik szocialista versenymozgalmát és kezdeményezését, amely a termelés hatékonyságának növelésére és a minőség javítására irányul. A tapasztalati módszer új feltételeket teremt ahhoz, hogy jobban elmélyüljön a dolgozóknak a termelésirányításban való részvétele. Feltételezzük, hogy a dolgozók kezdeményezése és munkaversenye mindenekelőtt az anyagmegtakarítások növelésére, a munkaigényesség, a költségek, a veszteségek és a reklamációk csökkentésére irányul. Ugyanakkor növekedik a termelőeszközök, a munka- időalap kihasználása és a műszakszám aránya. Szükséges, hogy a termelés műszaki színvonala a technikusok és a munkások szoros együttműködésének fejlesztése eredményeként emelkedjen. Továbbá kívánatos az is, hogy hatékonyabb legyen a feltalálók és az újítók, a tudományos-műszaki értelmiség alkotó tevékenysége és az, hogy a vezető dolgozóik ' figyelme az újítók nemzetközi együttműködése fejlesztésére összpontosuljon. A különböző irányítási módszerek jellemzésekor egy pillanatra sem feledkeztünk meg arról, hogy az elképzelések sikeres megvalósítói a dolgozó emberek. Tudjuk, hogy jó eredmények csak akkor érhetők el, ha képesek vagyunk a dolgozókkal való jó együttműködésre, ha minden dolgozót érdekeltté teszünk a jó eredmények elérésében és ha támogatjuk a hasznos ötleteket. Az előttünk álló feladatok nem köny- nyűeik, ezért a megvalósítóitól is az eddiginél fokozottabb erőkifejtést követel nek meg. Az eddigi jő eredményeink azonban köteleznek bennünket, hogy a sikeres fejlődés érdekében a jövőben is mindent elkövessünk. PAVOL HOVORKA mwmmm BinnTimírni
