Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-24 / 39. szám
(avagy egy vállalás utótörténete) Ritkán fordul elő, hogy a vállalások utótörténetével különösebb módon foglalkoznánk. Néhány említésre méltó, példás vállalásnak akad ugyan krónikása, de az sem tesz többet, mint bejegyzi a brigádkrónikába a vállalást, a teljesítés módját, időpontját, beragaszt néhány fényképet a krónikába, esetleg tudósítást ír valamelyik lapnak a vállalás teljesítéséről. A részletek feledésbe merülnek, újabb célok elérésére vállalkozik a munkabrigád. Már csak emlék, ami előzőleg történt. Sokan úgy vélik, hogy véget is ért a vállalás története. Valójában pedig folytatás következik: a teljesítés hozta változások sora, mely eleven erővel hat, és legtöbbször nemcsak a munkabrigád életére, másokéra is. Akárcsak Füleken (Filakovo) a KOVOSMALT nemzeti vállalat fiataljainak az a vállalása, hogy a gyermekek számára játszótereket létesítenek. ták hírét, hogy egy sebtében, gyorsan, de terv nélkül megépített játszótéren felborult a csúszda, s egy kisgyermeket agyonütött. Ezért szükséges a szakszerű tervezés. A költségvetés és a munkálatok tervét Pál Józsej elő- adóval közösen készítették el. — Még nem vagyok nős — magyarázza —, gyermekem sincs, de majd lesz, nem mindegy tehát, hogy milyen játszótereket létesítünk. Elmondja, hogy a felszereléseket a kiadott tervrajzok szerint a KOVOSMALT nemzeti vállalat műhelyeiben készítették az ifjúsági munkabrigádok. Gáspár Aladár, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke szervezte meg ezt a munkát. Lényegében a tereprendezéstől kezdve a hinták, forgók, csúszdák és más játékszerek felszereléséig, befestéséig minden munkát a fiatalok végeztek el. — Csak üzentünk értük, és jöttek. # * * Az üzemi klub melletti játszótéren népes gyermeksereg szórakozik, játszik. Koós Erzsi hatodikos, nem mesz- sze, az egyik emeletes házban lakik, Fodor Feri ötödikes, távolabbról, innen a harmadik utcából jött, Jancsi, Vla- do, Klári a közelben laknak, elsősök, Iván, Anni, Ingrid a tér túlsó feléről jöttek ide játszani, egyébként büszkék rá, hogy ők már szikrák. Baráti közösségben játszanak. Nem feszülnek még közöttük a kialakult ízlés, a különböző műveltségi szint, a korcsoportként más-más életkori sajátosságok kordonjai. — Valaki elrontotta az egyik hintát — panaszkodnak. — Csak felnőtt tehette, erős, izmos, aki képes az acélrudat meggörbíteni — állapítja meg Hegyi elvtárs. — Bizonyára virtusból tette. Sajnos, akad ilyen is. Másra terelem a szót, mert ezt a problémát úgysem oldják meg a gyermekek. Inkább megkérdezem tőlük: — És azt tudjátok, hogy kik létesítették ezt a játszóteret? A kisebbek tanácstalanul összenéznek, de Erzsi gyorsan válaszol: — Persze. Fiúk a gyárból. Példásan gondozott a parkban létesített játszótér. Az oka nyilvánvaló: a közeli óvodából szervezetten járnak ide játszani a kisgyermekek. Egyébként szép számban felnőttek is láthatók itt. Nagymamák, nagyapák unokáikkal és néhány szülő. Mária Kop- éaková bardejovi, két gyermekével, Viktorral és Katkával együtt szabadságának napjait tölti Füleken, a nagy- mamáéknál. — Naponta járunk ide — mondja —, és legalább két-három órát itt töl— Példásan teljesítették — mondja Lakatos István elvtárs, a városi nemzeti bizottság alelnöke. — Nem szólamként használom ezt a kifejezést, mert tény és való, hogy példájuk nyomán csatlakoztak hozzájuk a Béke bútorgyár és az állami gazdaság fiataljai. És az is tény, hogy teljesítették vállalásukat, tízezer lakosú városunknak ma már négy játszótere van. Lássuk a tényeket! A püspöki (Bis- kupicej városrészben létesített, 20X20 méter alapterületű a legrégibb. A parkban létesített a legszebb, a legnagyobb. Alapterülete 50X50 méter. Az üzemi klub mellettit, bár alapterülete 40X30 méter, hamarosan bővíteni kell. A Szövetkezeti utcában található alapterülete 60X'40 méter. Még csak egy részét használják, de építését hamarosan befejezik. Hegyi Imre elvtárs, az építésügyi osztály dolgozója, azt is elmondja, hogy a játszóterek tervét a SPORTPROJEKT tervező vállalat munkacsoportja készítette el Váci István mérnök vezetésével. Ha már játszóteret létesítenek, legyen korszerű, s a felszerelés mind esztétikai, mind biztonsági szempontból megfelelő. HallotHegyi Imre elvtárs a játszótéren Koós Erzsivel és a forgóban ülő gyermekekkel beszélget 4 Mária Kopöaková már meghintáztat- ta a kis Katkát (A szerző felvételei) tünk. Kellemes hely, vetekszik bármelyik üdülő kertjével, játszóterével. Amott két testvér libikókázik. Kósa Kati, aki már harmadikos, Kósa Robi aki még „csak“ óvodás. Tőlük is megkérdezem: — Kik létesítették ezt a játszóteret? — Fiúk a gyárból. Leülünk az egyik padra, és Hegyi Imre elvtárssal beszélgetve azt latolgatjuk, hogy mi tartozik még a KOVOSMALT fiataljai vállalásának utó- történetéhez. — A negyedik játszótér létesítésének munkálatait be kell fejezni, és számot vetve a lehetőségekkel, újabbakat is kell létesíteni. — Nem elég csak befejezni a munkát, a játszótereket karban kell tartani, hiszen romlik, kopik a felszerelés. Kérdés persze, hogy ez a vállaláshoz tartozik-e, vagy újabb vállalást jelent... — És a játszóterek patronálása? Akad mindig virtuskodó, aki a felszerelésen próbálja ki az erejét, de ha akadna fiatal is, aki rászólna, talán más lenne a helyzet. — Ha a fiatalok megbeszélnék a pionírvezetőkkel, a pionírokkal, módot lehetine találni arra is, hogy a gyermekek maguk szervezzék meg a játszóterek tisztán tartását. Közben a levegőben labda röppen. Nyikorognak a hinták. Pörög tengelye körül a forgó, s a rajta ülő gyermekek önfeledten élvezik a forgást, a sebességet. Kacaj harsan. A holnapunk játszik... HAJDÚ ANDRÁS || _ Perbenyik (Pribenik) községben "" Sápos Menyhért elvtárs felől érdeklődnek, fiatal és idős egyaránt tudja jól, hogy kiről van szó, s ezt mondja: A mi elnökünk. Hogyne, hiszen a hnb elnökét mindenki ismeri. A fiatalok azonban olyan hangsúllyal mondják, hogy az idegen könnyen hiheti: az ifjúsági szervezet elnökét emlegetik. Ennek nagyon természetes oka az, hogy a hnb elnöke és az ifjúsági szervezet közötti kapcsolat nagyon jó. Másik oka, hogy Sápos Menyhért elvtárs az ifjúsági mozgalomban lett kommunistává, közéleti vezetővé. Munkáscsaládban született, 1932-ben. A felszabadulás után, tizenhat évesen építőmunkásként dolgozott a vasútállomáson, 1949-ben egyik alapítótagja volt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének, később pedig az elnöke. A kommunista pártba 1956-ban vették fel. Ifjú kommunistaként is tevékeny tagja volt a színjátszók csoportjának. Munkája mellett tanult, a közgazdasági szakközép- iskola esti tagozatán érettségizett. Politikailag is képezte magát. Sikerrel fejezte be tanulmányait a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén. A mezőgazdasági szaktanintézetben gondnokként dolgozott, amikor megválasztották a helyi pártszervezet elnökévé. Fiatalon lett a hnb plénumának tagja, 1971-tól 1976-ig a hnb titkári tisztségét is betöltötte, két évvel ezelőtt pedig megválasztották a helyi nemzeti bizottság elnökévé. — Úgy gondolom — vélekedik —, A mi elnökünk Az ifjúsági szervezetnek és a hnb elnökének kapcsolatáról hogy a bizalmat munkámmal érdemeltem ki. Igyekszem is megfelelni a bizalomnak. Amit eddig kértek tőlem, azt igyekeztem is tőlem telhetőén mindig teljesíteni. — Mi a véleménye a fiatalokról? — Olyanok, amilyeneknek neveljük őket — válaszol. — A lányom már gimnazista, úgy érzem, egy kicsit többet kell vele törődnöm, mint eddig. És ez nemcsak reá és reám vonatkozik, hanem általában az idősebbek és a fiatalok kapcsolatára. Ez tehát a magyarázata annak, hogy a hnb elnöke egy kicsit talán többet foglalkozik a SZISZ helyi szervezetének problémáival, mint más tö- roegszervezetekéivel. Ha fontosabb kérdésekkel foglalkozik az ifjúsági szervezet vezetősége, mindig megjelenik a vezetőségi gyűlésen. Segít a munkaterv összeállításában. Az akciók megszervezéséhez tanácsot, útmutatást ad. Szerény, sohasem emlegeti: Sápos Menyhért elvtárs, a hnb elnöke Bezzeg a mi időnkben!... Türelme- [A szerző felvétele) sen meghallgatja a fiatalokat, azután elmondja saját véleményét is, majd megkérdezi tőlük: Mit szóltok hozzá? Meg lehet így csinálni? Sohasem utasít, inkább meggyőzi igazáról a fiatalokat. — Mit tart az ifjúság legfontosabb teendőjének? — A tanulást — válaszol. — Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy csak a könyvből való tanulás fontos. A szervezést, a jó közösségi munkát is meg kell tanulni. És persze ezt nemcsak hangoztatja. Ösztönzi a fiatalokat a tanulásra. Mégpedig úgy, hogy közéjük látogat, amikor a fiatalok politikai oktatáson vesznek részt. Szívesen vállalja egy- egy előadás megtartását is. — Véleménye szerint a fiataloknak milyen társadalmi munkában kell bizonyítaniuk a jó, közösségi helytállást? — Mindannyian azt akarjuk, hogy községünk szebb, gazdagabb legyen, fiatalnak, idősnek egyaránt érdeke ez. Bizonyítani tehát ott kell, ahol alkalom adódik a községfejlesztésre, faluszépítésre. Mi alkalmat bőven adunk a bizonyításra. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy példamutatása és az a törekvése, hogy a fiatalok számára alkalmat igyekszik teremteni a művelődésre, a szórakozásra, a jó közösségi munka eredményezi az ifjúsági szervezet és a hnb elnökének jó kapcsolatát. És azt is, hogy idős, fiatal egyaránt így beszél róla: a mi elnökünk. KÁZSMÉR ÉVA 1978. IX. 24. nimm
