Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-17 / 38. szám
I. MEGFORDULT A KOCKA A pirostarka tehenek békésen legelésztek azon a háromszög alakú területen, amelyet a nyugatnémet- belga határ, a négysávos E 5-ös autópálya, valamint a Shell cég ben- zinkútja zár körül. Nem zavarta őket a nyugatnémet turisták hétvégi inváziója sem, akik az Ardenneken és Hollandián át az Északi-tenger partjai felé siettek. A tehénkék rá sem hederitettek a holland—amerikai Shell konszern üvegből, betonból és alumíniumból épített töltőállomásának forgalmára, melynek személyzete az autósok és járműveik minden igényét igyekezett kielégíteni. Hogy mennyi hasznot húznak ebből a részvényesek, nem tudhatjuk. Az utazóknak ez teljesen mindegy, megisznak egy kávét, bekapnak egy hamburgert, vagy egy hot-dogot. Régen megszokták. Ha beszélni tudnának, valószínűleg a tehenek is így fejeznék ki világnézetüket: MANGE ET VIVRA, egyél és élj. MANGE ET VIVRA, ragyogott egy falon hófehéren a belga Liege központjában. Mindenki élni akar, ezért ennie kell. Lifege a vallon terület központja. A Belga Királyság vallon részének hivatalos nyelve 1962 óta a francia. A vallon gazdaság alapja a szén, amely az ötvenes évekig egész Belgium gazdasági bázisa volt. Még lálnia. A nemzetiségi villongások szítása ugyanakkor hatásos eszközzé vált az uralkodó réteg kezében a belga munkásosztály akcióképességének megfékezésére és egységének gyengítésére. Amikor 1830. október i-én széthullott a bécsi kongresszuson nehezen összetákolt Egyesült Németalföldi Királyság, melynek az volt a rendeltetése, hogy válaszfalat képezzen Franciaország, a Német Szövetség és Nagy-Britannia között, s kikiáltották az önálló Belga Királyságot, még senki sem sejtette, milyen nehézsé-* gek származnak majd ebből. Ezzel egyébként akkor nem is törődtek. A törtető és életerős flamand és vallon burzsoázia az új államcímer, a brabanti oroszlán jelképe alatt kezet fogott, s az „Egységben az erő“ jelszót követte. A közös vállalkozásba mindkét fél a legjavát adta: a vallon szenet és ipart, a flamand tőkét, kikötőt, üzleti utakat és pénzügyi tapasztalatokat. Belgium, főleg a vallon rész, történelmileg Francia- országgal állt szoros kapcsolatban; a belga és a francia burzsoázia közös nyelvet beszélt. A francia lett az üzletkötések nyelve. Franciául tudni a jó modorhoz tartozott. A nép nem merte, talán eszébe sem jutott megkérdezni, hogy milyen nyelven kellene a gazdaságot irányítani. VéA belga nagyvárosok legnépszerűbb közlekedési eszköze a kerékpár 1978. IX. 17. 1955-ben három szénmedencében — Borinage, Charleroi, Liege területén — 107 000 bányász naponta 67 500 tonna szenet fejtett, ma a napi fejtés csak 20 000 tonna körül mozog. A bányák jelentősebb része kimerült, s a fejtési technika is sokat változott az utóbbi években. Jelenleg egy bányász egy műszak alatt 0,9 tonna szenet fejt, amiből könnyen kiszámíthatjuk, hogy hány bányászra van szükség 20 000 tonna szén kifejtéséhez. Ha megkérdeznénk egy belgát, hogy mi az ország legégetőbb belügyi problémája, bizonyára ezt felelné: a flamand-vallon ellentét és a munka- nélküliség. Sokan úgy vélik, hogy a munkanélküliséget és a gazdasági nehézségeket is a flamand-vallon viszály idézte elő. A nemzetiségi kérdés problémája Belgiumban már két évszázada fennáll. Jóllehet Belgium a fejlett polgári demokráciák közé tartozik — bár formálisan parlamentáris monarchia, — mindeddig egyik kormányának sem sikerült igazságos megoldást tagül is mit számít az egy flamand parasztnak vagy munkásnak, hogy milyen nyelvet beszélnek a bíróságon, a hivatalokban, milyen nyelven tanítanak a közép- és a főiskolákon. „Egy állam — egy nemzet“. Ez volt a jelszó. A flamand tőke és a vallon ipar szimbiózisa 1870-től, főleg a kongói ásványkincs fosztogatásával Belgium felvirágzásához vezetett, hamarosan az iparilag legfejlettebb államok sorába került. A kapitalista fejlődés Jiatására azonban a flamandok is nemzeti öntudatra ébredtek. A flamand nyelv 1873-ban kiharcolta létjogosultságát, a flamand tartományokban a bíróság hivatalos nyelvévé vált. Tíz évvel később a középiskolákban is bevezették itt a flamand nyelven való oktatást. A flamand vállalkozók nacionalista irányzatú, fiatalabb rétege a főiskolákon is kiharcolta a flamand nyelv használatát. Ebben a genti egyetem volt az első. Kirajzolódtak a nyelvi határok, Brüsszelt kétnyelvű központnak nyilvánították. Ügy tűnt, hogy a kulturális-nyelvi autonómia, amelyet a flamandok a harmincas évek végére kivívtak, végérvényesen megszüntette a vallon- flamand ellentéteket. Csakhogy ... Csakhogy a gazdasági és társadalmi fejlődés kacskaringós útján haladva az élet is sokat változott. A „két összetartó testvér“ romantikus ideálját új dal váltotta fel, amely már a marakodó farkasokról szólt. A nyereségért és a hatalomért vívott küzdelemből a flamand burzsoázia került ki győztesen, amely ráadásul veszedelmesen kacérkodik a katolikus klerikalizmussal és a nyugatnémet monopolista reakcióval. A belga gazdaság átszervezése döntő csapást mért a vallon tekintélyre. Elsősorban a flamand területeken került sor új beruházásokra, itt hozzáférhetőbb a tenger, s van elég szabad munkaerő. A vallon bányák viszont kimerültek, növekszik a termelési költség. A gőzgép hőskorára emlékeztető kisebb üzemeket felszámolják, egyre kevesebb a munkalehetőség ... Most szerényen kell élni. A belgák alaposan meggondolják, mire költsék a nehezen megkeresett frankot. Egy pohár sör 50 frankba kerül. Egyre kevesebb a vásárló az üzletekben, a piacon nincs forgalom. A B. házaspár egy régi, háromemeletes házat bérelt a dAvroy bulváron, kávéházzal és panzióval. A házat meg szeretnék vásárolni, lefizették a kauciót, rendszeresen fizetik a bérletet, kávéházat vezetnek és szobákat adnak ki. A szoba, amelyben lakom, közvetlenül a tető alatt van, alapterülete két és félszer három méter, van benne egy vaságy, egy szekrény és egy polc, gázkályha és egy álkandallő. WC és fürdőszoba — meleg vízzel — csak két emelettel lejjebb található. Tiszta ágyneműt kéthetente egyszer váltanak, a takarítónő szombatonként takarít. Szerény, de tiszta a szoba, s az itteni viszonyokhoz képest olcsó, havi 2400 frankért adják ki. A jellegzetes antwerpeni házak kisvendéglőibe kétnyelvű cégtábláik invitálják a vendégeket Megfordult a kocka. Az elnyomók elnyomottakká váltak. A vallon hegemónia a múzeumokba és a történelemkönyvekbe került, s jelképe, a gall kakas már csak tepsibe való. * * # Vasárnap délután a Nap bőkezűen osztogatja sugarait. A liége-i piacon alig van vásárló, az árusok már felszedik a sátraikat, bezárják az utánfutókat, ezeket az apró, mozgó boltocskákat. Már kifizették a városi hatóságnak az-'elfoglalt terület szerint pontosan kiszámított helypénzt, s a Maase partjának hulladékokkal borított területét átengedik az utcaseprőknek és a szeméthordóknak. Itt az ideje a bevétel összegezésének, a mérleg elkészítésének. Hová tűntek azok az idők, amikor ételtől-italtól roskadoztak az asztalok, hová tűntek azok a pirospozsgás arcú, jókedvű polgárok, akiket a kor világhírű festői, Frans Hals, a Breughelek és Rubens örökített meg az utókor számára ... " A madame a pincérnővel a kávéházban van, az úr beteges, csak üldögél az asztalkáján, s szomorúan szemlélgeti az egyre ritkábban jelentkező vendégeket. A rendelések: kis sör, limonádé, kóla. A bor, vagy a kávé már eseményszámba megy. A pincérnő, ha van, mindig más. „Képtelen vagyok annyit fizetni, mint a nagy üzletek a belvárosban“ — panaszkodik a madame. Az árak emelkednek, a vendégek fogynak, s a hosszú lejáratú kölcsön a kisvállalkozónak elérhetetlen álom. Gyakran ők az egyetlen vendégei saját kávéházuknak. Öregek, fáradtak, szomorúak és lemondóak. Elutazásom előtt véletlenül megtudtam, hogy vágyuk és életcéljuk — megvenni a házat — végleg összeomlott. A tulajdonos felbontotta a szerződést, bizonyára akadt rá jobb vevője. A felmondási határidő 1979. július elseje. Ml lesz azután? Túlélik? PETER NOVAK Következik: II. Házak, sorsok, apróhirdetések. Téli holmik nyári kiárusítása „mini-árakon“ a Grand Basar áruházban V
