Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-03 / 36. szám
L Szóval van itt gond is, öröm is, de igy szép az élet. (Elmondta: DADU MIKLÓS) Dadu Éva (A szerző felvételei) Dadu (Miklós „Kijártam az alapiskolát és azóta állandóan dolgozom. Három évet voltam a magasépítő vállalatnál, és ötödik éve vagyok itt, a téglagyárban. Van héthónapos esztergályos tanfolyamom, de esztergályosként már nem tudnék dolgozni, fáj a szemem. Esténként otthon, ha kezembe veszek valami olvasnivalót, tíz-tizenöt perc után abba kell hagynom, nem látom a betűket. Itt meg nincs annyira szemet erőltető munka. Kihordó vagyok, a kemencékből kell kiszednem a kiégetett téglát. Kemény munka ez, mert néha olyan forró a tégla, hogy a konzervdobozban pillanatok alatt felforr rajta a kávénak szánt víz. Az a helyzet, hogy a tégla kihűlésére negyvennyolc órát kellene várni, addig nem lenne szabad kiszedni a kemencéből. Csak így lehet jó minőségű a tégla. De ezt néha nem tudjuk megtartani, néhány órát várunk csak, míg annyira kihűl a kemence, hogy az ember kibírja, ha bemegy. Naponta egy kihordó 0's egy kisegítő átlagosan 4500 darab téglát szed ki, de ez is változó, van amikor a dupláját is. ... Ez a munkám. És mit csinálok azután? Itt olyan nagy a hőség és a „Ügy higgye el: szeretem ezt a munkát. Pedig nem jellemző rá az atomkorszak futószalagos, gombnyomásos könnyűsége. Fűtök. Porban, hőségben. Látom, már maga is izzad itt a tűz körül, de nekem ez olyan csak, mintha forró nyári napon az árnyékból a tűző napra mennék. Hogy miből áll ez a munka? Először is, hadd mondjam meg, hogy roppant felelősségteljes. Rajtam múlik a legtöbb: jó vagy rossz lesz-e a tégla minősége? Mert ha én elkutyulok itt, a kemencék mellett, akkor porrá is éghetnek a téglák, vagy jobbik esetben hetekig tart, amíg kiégnek. De ilyenre még nem volt példa. A becsületre mi nagyon vigyázunk .. . Szóval a fűtés?! Először tudni kell, hogy a fűtők három műszakban dolgoznak, tehát hárman vagyunk. Tegyük fel, hogy én délután jövök munkába. Először is átveszem a kollégától a munkahelyet, a munkát, megnézem, minden rendben van-e? Ha valami hiba van, azt helyrehozom, majd bejegyzem a nagykönyvbe: minden rendben. Azután megnézem a tüzeket. Ilyen időben, mint most is, ha nem mozog a szél, nagy a forróság, fölhúzom a harangokat, hogy huzatja legyen a tűznek. Minden kemencébe szórok néhány lapát szenet, azt már az ember- látja szemre, mennyit. Mikor megraktam a tüzet, leellenőriztem mindent, lemegyek a berakókhoz, megnézem, melyik kemencét rakják épp meg, milyen a tégla. Mert a fűtőnek ismernie kell a berakandó tégla minőségét. Teljes mértékben száraz-e, vagy csak részben. Attól függően kell fötenem. Ha látom, hogy cicvár, azaz vadmész van az agyagban, akkor már előre félek. Mert a cicvár, Jia vizet kap, szétdobja a téglát. ... A fűtő, kérem, parancsol mindenkinek, aki a kemence körül sürgölődik. De ez nálunk nincs így, mert mi haverok vagyunk, mi a szép szóból is megértjük egymást és — már mondtam — itt mindenki tudja a kötelességét, s nem adja alább. Szóval, körülnézek lent, majd visszajövök ide a kemence tetejére. Megrakom a tüzet, amelyet igazság szerint húszpercenként kell táplálni, de ezt percnyi pontossággal megint csak nehéz betartani. Mint ahogy hiába adják ki nekem parancsba, hogy égessek ki egy műszak alatt tizenkétezer téglát, ha a berakó csak nyolc-, kilencezret tud elhelyezni a kemencében.“ „Itt, Nagykapos környékén, az alapiskolából kikerült, képesítés nélküli lányok, asszonyok nem nagyon válogatA tőketerebesi (Trebisov) Agrostav n. v. nagykaposi (Veiké Kapusany) téglagyárában feljegyezte: ZOLCZER JÁNOS por, hogy műszak után kell inni néhány üveg sört. Az ember másképp nem bírná ki. Beülünk a kocsmába a haverokkal, mert hová is menjünk!? Itt nincs klub, vagy más szórakozásra alkalmas helyiség, ahol rendes, tiszta helyen leülhetnénk, és lenne valamilyen társasjáték, meg hasonló. Szóval, megisszuk a napi söradagot, azután hazamegyek az asszonyhoz, a gyerekekhez. Másnap ismét munkába állok.“ (Elmondta: DICKO MIHÁLY) „Valójában az alapiskola ötödik osztályából maradtam ki. Mégis úgy sikerült, hogy szakmunkástanulónak mehettem. Bádogos akartam lenni. Testvéreim kijárták az iskolát, de én az első félév után otthagytam. Már másnap munkába álltam a vajáni kender- gyárban. Segédmunkásként dolgoztam. Két évet egyhuzamban. Aztán a villanytelepen következett két év, de kevés volt a fizetés, ezért jöttem el ide. öt éve annak, de a szabadságon kívül még egyetlen napot sem hiányozSugár Ilona tam. Megmondhatja bárki. Nagyon szeretek dolgozni, néha még a szabadságomat sem veszem ki. Nekem nem kell hogy mondja a főnök: „No, Árpi, gyerünk!.“ Hogyan telik egy munkanap? Az ember reggel eljön otthonról é? tudja, minden áldott nap két kamrát, 10—11 ezer téglát kell berakni. Pénteken már a szombati és a vasárnapi adagot is el kell készíteni, ha nem akarunk szombaton is bejönni, hogy a fűtők dolgozhassanak a hétvégén is, a kemencék ne hűljenek ki. Munka után jönnek a magán megrendelők a tégláért, segítünk nekik fölrakni a kocsira, hogy legyen egy kis aprópénz sörre. Aztán elmegyünk a kocsmába, majd hat, hét óra felé irány haza. Otthon az asszony nem kedveli, ha elmaradok, azt szeretné, ha mindig mellette lennék, de azért megértő.“ (Elmondta: CSÓKA ÁRPÁD ) „Amilyen árván engemet elvett az uram, olyan árván hagyott itt, amikor meghalt. Nem volt nekem senkim rajta kívül az egész világon. Már nyugdíjba mehetnék, hatvanéves elmúltam, de otthon, a lakásban, megölne az unalom. Ezerkilencszázötvenkettőben jöttem el ide, azóta a szabadságon kívül még egy napot sem hiányoztam. Még orvosnál sem voltam. Pedig férfimunkát végeztem itt naponta. Földdel megrakott csilléket toltam föl síneken a keverőbe. Napi 100—120-at. Nézze a kezemet, a lábamat. Megdagadt, elnyűtt lett, de nincs mit szégyenlenem, helytálltam és most, hogy már felvonó hordja föl helyettem az anyagot, nekem csak a gépet kell kezelnem. Az emberek meg úgy szeretnek itt engem, hogy azt el sem tudom mondani. Mindenki Mamácskána'k szólít. »Ma- mácska így,-' »Mamácska úgy« — mondogatják és ez a szeretet annyira jólesik nekem, hogy míg csak bírok, nem hagyom itt a gyárat.“ (Elmondta: TAKÁCS MARGIT) hatnak a munkahelyekben. Mi is azért jöttünk ide, mert jobb nincs. Egyébként panaszunk nem lehet a munkára. Csak kezdetben volt nehéz. Meg kellett szokni a környezetet, a nem épp köny- nyű fizikai munkát. Négyünknek az a dolgunk, hogy fedél alatt szépen sorba rakjuk a nyerstéglákat. Hét kiló egy nyerstégla súlya, de mi, hogy gyorsabban menjen, hármasával szedjük le a kocsikról. így egyszerre húsz kilón felül emelünk. És tessék csak kiszámolni, hogy hány kiló jut egy személyre, ha naponta négyen 17 ezer darabot szedünk le?! Ugye, sok?! Megérzi ezt a karunk esténként, főleg ha műszak után még mosni is kell, vagy a ház körül dolgozgatni. De ennek ellenére jó hely ez a téglagyár, mert helyben van, nem kell buszozgatni munkába jövet, munkából menet, ami mondjuk, ha Vajánba járnánk, elvenne napi egy-két órát. Meg itt a szabadban, jó levegőn dolgozunk, és a munkáért tisztességesen meg is fizetnek minket. Valamikor, még előttünk, három- négy-hónaponként cserélődtek itt a munkások. Mi viszont jól érezzük magunkat, megszoktuk ezt a munkát.“ (Elmondták: Sugár Ilona, Dadu Jolán, Kopasz Miroslava, Dadu Éva.) 1978. IX. 3. T3 xo 1 *< OS X o CA U M '» s xo .*3 2 o o 3 00 u (0 2 CA O XO-X CQ H gy niSm
