Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-27 / 35. szám
ÚJ szú 1978. II. 27. ff Látogatóban a jubiláló Mária Markovicovánál Mária Markoviőová emberi tisztasága több, mint színészet. Ö a saját sorsával, kiküzdött és megőrzött emberségével van jelen a filmben — írta róla egyik kritikusa a Hószakadás című magyar film megtekintését követően. A Mama szerepét játszotta, akinek fia természetes békevágya és cselekvő akarata: parancs. Önként vállalja hát a csöndes száműzetést, elébe megy sorsának. Fukazawa japán író Zarándokének című regénye, Sánta Ferenc magyar író Sokan vagyunk című novellája is ezzel a döbbenetes erejű népi hagyománnyal foglalkozik: az öngyilkosság ezen módjával. Japánban is, Erdélyben is van Büdösgödör, ahová az eltávozás alázatával mennek meghalni az emberek; mert a környezet szerint fölöslegessé váltak, életük, megingathatatlan emberségük immárom az utódban folytatódik, hát elmennek, neki a hegynek, a Büdösgödörnek, s reménykednek, hogy hullani fog a hó, s a dögkeselyűk elől eltakarja az 6 világ által kitaszított, de szellemében megronthatatlan testüket. Akit fönn a Hegyen nem lep be a hóhullás, az nemcsakhogy tovább kínlódik, hogy szerencsétlen, de bizonyosságát nyeri annak is, hogy nem éppen becsületben öregedett meg. Es fordítva: akit a hó belep, az megtisztul, megélt embersége miatt élete utolsó óráiban sem kell szégyenkeznie. A Mária Markoviőová alakította Mamát nem egyszerű hóhullás, hanem hatalmas hószakadás segíti a halálba. Kiérdemelt hószakadás. — Nagy, meghatározó élményem volt ez a forgatás és különösen az az alkotói hármias, amellyel együtt dolgozhattam. Kósa Ferenc filmrendező, Csoóri Sándor író és Sára Sándor operatőr mérhetetlenül nagy lelkű és nagy szellemű ember. Akiket megérint a jóságuk, a tudásuk, a tisztaságuk, az örökre vonzásukban miarad — mondja a művésznő. — Eleinte ódzkodtam. Elolvastam a forgatókönyvet és féltem tőle. De Kósa rászedett. Mert ő Ember, nagy E-vel. Sára pedig kitűnő szakember. Nemhiába világhírű operatőr; ennek a filmnek a készültekor is bizonyított. — Megalakulása óta, 1949-től tagja a Zvoleni Jozef Gregor Tajovsky Színháznak. Mivel olvasóink ezt a színházat csak gyéren látogatják, viszont a televízió és a film révén az utóbbi években mégis megszerethették önt, kérem, mondjon valamit pályakezdéséről. — Valóban, a Hószaikadás után Dél- Szlovákia magyar lakta vidékéről sok levelet kaptam, s valamennyi szerétéiről, ragaszkodásról tanúskodott. Nagyon jó érzés, amikor az ember tudja, hogy névtelen emberek tömegének nyújtott így vagy úgy, de meghatározó élményt. Igaz, a színháznak, a filmnek, a művészetnek végül is ez a küldetése. Hatni tudjon, és igaz legyen. Ez az én ars t-háliám is: az igazságkeresés, az író megírta igazságnak hitelessé tétele. A második világháborút követően Bogár irányításával felvételit hirdetett a Szlovák Nemzeti Színház, s engem, :aki addig csak amatőrösködtem, nyomban felvettek. Persze, már előtte is ismertük egymást Bag arra!, dolgoztunk együtt különféle amatőr előadásokban, mégis nagyon megörültem, hogy bekerültem a legjobb színészeink társaságába. Amikor meghallottam, hogy kedvenc hepe-hupás tájaim egyik városában, Zvolenban színház nyílik, nyomban ide jöttem. — Évente hány darabban játszik és mit jelent önnek ez a vidéki színház? Nem érzi szűkösnek itt a lehetőségeit, művészetének kibontakoztatásához elég tágasnak tartja az itteni szellemiségi teret? — Tájaló színház vagyunk, .akárcsak az önök komáromi színháza és annak kassai társulata. Évente hét premierünk van, 220 előadásunk és kb. 80 000 nézőnk. Már a számok is sejtetik, elég tágas itt a tér, elég nyitott, s mert sokrétű, hát érzékeny az itteni szellemiség, befogadóképessége. Nagyon örülök, hogy 1949-ben ide kerültem. Ügy, ahogy van, problémáival és örömeivel együtt, imádom ezt a színházat, és nem tudnám elhagyni, mert szívemhez nőttek az itteni emberek, s ez a táj. Talán azért nyújthattam jó, legalábbis a kritika szerint jó teljesítményit a Hószakadásban, mert olyan figurát alakíthattam, amely a lényegemből fakadt. Hegyi embert. Eddigi szlovák filltoszerepeim ezt nem tették lehetővé. Köztudott, a Hószakadás cselekménye Erdélyben játszódik, tehát az ittenivel nagyon rokon tájon. Ma már sok mindent másképp játszanék 'a filmben, de az idő távlatából már csak bévülre lehet korrigálni. A film írójának gyönyörű nyelvezete van. Azon a szép magyar nyelven ír és beszél, amelyet csak szeretni szabad és lehet. S én eleinte féltem, hogy nem tudok megbirkózni e nyelvnek zenéjével, ereszkedőivei, s éppen ő volt az, aki biztatott: szépen beszélek magyarul. A többiek is babusgattak, gondolhatták, öregasszony vagyok, vigyázniuk kell, nehogy bajom essék a veszélyes hegyi lejtőkön, a szakadékok szélén. Nem tudhatták, többször bejártam, s ma is kódorgók kedvenc hegyeimben. Hogy ma is kedvelem a turisztikát, hogy valamikor én is sportoltam. — E szellemi üdeséggel együttjáró fizikai frisseségre a Szlovák NemAz önként vállalt száműzetésben — hószakadásra várva zeti Felkelés idején is szüksége lehetett. — Hogyne, akkor is, akárcsak most. Sportolás, testmozgás nélkül nem élhet egészséges életet az ember. Akkortájt, 1944-ben vöröskeresztes nővér voltam, s amikor kitört a Felkelés, felmentem a hegyekbe, segíteni, amit kellett, de később visszatértem, mert lent, a városban nagyobb szükség volt rám. S a bizalmat, amellyel akkor elárasztottak, akarattal, cselekedettel kívántam megfizetni. Ez örökérvényű törvény, így volt ez a Kósáékkal szemben is. Annyira bíztak bennem — s én éreztem, mert nem volt meg a belső nyugalmam, hogy képtelen vagyok azt nyújtani, amit elvárnak —, hogy nekem azt viszonoznám kellett. Hát viszonoztam, nagy-nagy akarással és összpontosítással. Hogy milyen sikerrel, arról a kritika, s végső soron a néző dönt. — Ha jól tudom, éppen a közelmúltban fejezte be a JerguS Lapin forgatását, amelyben a főhős édesanyját alakítja. — Igen, kedves szerep, de ennek kapcsán hadd mondjam él, hogy a filmesek és a televíziósok engem beskatulyáztak. Csak drámai szerepre szerződtettek, pedig véremben van a groteszk, a humor is. Példa erre jó pár vígjáték, amelyben itthon játszottam és játszom, nevettetem a nézőket, s itt van legfontosabb adalékként teljes lényem, lényegem. Imádok nevetni és nevettetni. Legutóbb például musicalban játszottam — éneköltem, táncoltam. Mert az élet úgy szép, ha vidám. S úgy gyönyörű, ha olyan- emberekkel hoz ősze, mint a Csoóri—Kősia—Sára alkotói hármas. Akármilyen darabban, bármilyen szerepet, bármilyen nehéz életveszélyes körülmények között eljátszanék nekik, önmagámért, barátságunkért. Továbbvivő barátságunkért, amely két nép alkotó jelképévé érett bennem. Az ember úgy gondolhatná, Mária Markoviőová nagy ünnepségre készül, hiszen a napokban lesz hetvenéves. Mégsem így igaz, mert ennek a kedves zvoleni színésznőnek egyetlen ünnepe a munka, az örömszerzés, 'a gondolkoztatás. Köszöntsük hát születésnapján Kósa Ferenc hitvallásának részletével, hiszen Kósa legalább úgy a szívéhez nőtt, akár a hit, hogy az igazság szüntelen hangsúlyozása segít az emberen: .......őrizd az embert. Magadban, ho gy jogod legyen a szóhoz, hogy súlya lehessen szavaidnak, hogy méltó maradj a munkádhoz; a mű mindig kifejez téged. Őrizd az embert, mert hivatásod nem más, mint elkötelezettség, nem kevesebb, mint szabaddá tenni másokat. Őrizd az embert. Ha lehet: életeddel, ha lehet: munkáddal, ha nem lehet: haláloddal. őrizd az embert. A szabadság rendjét soha, egyetlen pillanatra se téveszd ősze a rend szabadságával. Őrizd a szabadságodat, mert csak addig vagy ember, amíg szabad akarsz lenni. S ha reggel újra látod, amint felelősségük eilől saját hátuk mögé bújnak az emberek, a szemed se rebbenjen. Végezd a dolgod. Gondolj a Napra, ő se szól, csak fölkel és járja iaz útját...“ SZIGETI LÁSZLÓ Színpadon — J. G. Tajovsky: Hős című darabjában SZÓ SZÜLETETT Ellestem egy szó születését. A hajnali autóbuszon, amely Csíkszeredából együtt indult a virradattal, s amelyre Székelyudvarhelyen idősebb falusi asszonyok ültek fel. Kiemelkedtünk a völgyből, kétjelől friss mezők, előttünk valahol a Nyikó. Bóbiskoltam a motor ütemes zúgásában. A kocsi váratlanul megrántott, felriadtam: mi történt? — Semmi, lelkem — nyugtatott egyik idősebb asszony. —• Csak egy Jöldmeregető elállta az utat. — Micsoda? — Földmeregetö. — Lomha exkavátorra mutatott. Ismerős gép mindenütt, ahol építkezés folyik, mai arányokban. Itt most Szombatfalva fölött az utat szélesítette. Exkavátor — jöldmeregető. Hányszor leírtam, a szótár kínálta magyar alakjaiban: földkiemelő-gép, szárazkotró, ásógép, lépegető exkavátor. Egyszerre egyiket sem érzem any- nyira illőnek, telitalálatnak, mint a naiv jöldmeregetöt. Egyik szó körülményes, másikon is érzik a csi- náltság, az ásógép talán azért sem jó, mert az ásást gépi szinten végző szerszámra régi szavunk van, az eke. Ez az idősebb asszony (vagy másvalaki ismerősei közül, esetleg ő is hallotta így az elnevezést) az Udvarhely környékén is otthonos exkavátornak a maga nyelvi ízlése, a maga képzelete szerint akart otthonos nyelvet adni, s a konyhai meregető kanál — az annyira keze ügyébe eső meregető — mintájára, hirtelen ötlettel talán, új szót alkotott. Ilyen egyszerű lenne egy-egy új szó születése? Kicsi képzelőerő, kedv, ízlés, igény arra, hogy tisztán mondjuk azt, amit ki akarunk mondani, meg akarunk nevezni; szép legyen a szó, érzékletes, csengjen, repüljön, forogjon vagy méltóságosan álljon meg a maga lábán, mint birkózáshoz készülődő legény. Utánanéztem idehaza a szótáraimban, nyilván az értelmezőben is: ezt a magyar szót egyik sem ismeri. Megkérdeztem Szabó T. Attila professzortól, találkozott-e már vele. ízlelgette a szót, tetszett neki. Nem hallotta még. Feljegyezte noteszába, talán egyszer valamelyik munkájába is belekerül. Persze, meglehet, hogy a földmeregetö soha nem válik közkeletűvé. Hány meg hány szót alkottak a nyelvújítás tudósai, írói, olyan kifejezéseket (is), amelyek velük enyésztek el. Szeszélyes a nyelv, néha logikusan meg sem magyarázható, hogy egyik új szót miért fogadja be, a másikat miért veti el. De talán nem is ennek az egyetlen új szónak a további sorsa a fontos, örömet okozó, hanem annak az ismeretlennek a teremtő kedve, aki létrehozta. Az örök nyelvújítás mesterei nyelvészek, de éppígy egyszerű asszonyok, férfiak, akik szépen, tisztán akarnak beszélni, miként tisztán akarnak járni, élni. Addig képes megújulni a nyelv, amíg vannak tudósai, de vannak naív nyelvújítói is, nyelvpallér őzök, a nyelv igazi őrzői, továbbhagyomá- nyozói. Ilyen véletlen epizód juttatja eszünkbe: a legnagyobb nyelvújító mindig maga a nép volt; jó, hogy most sincs másképpen. Ha pedig. ez a nyelvi teremtő kedv és erő igaz íróban — tudatosan — bontja szét szárnyait, halhatatlanná teszi az életművet. Ahogy az autóbusz ablakán kitekintettem, jobbra Farkaslaka házai jöttek szembe. BEKE GYÖRGY ■■ If Tinnníinri nil nnnnnrfnriT? Hi ! HI
