Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-27 / 35. szám
A gépek dübörgésétől, betonacélok zuhanásától visszhangos csarnokban negyven fiatal, a nyugat- szlovákiai kerület munkabrigádja birkózik a vasbeton elemekkel. Ember a íalipán, aki helytáll ezt a derekat, csuklót, lábat nem .kímélő, erőt és ügyességet egyaránt kívánó munkában. — Nézd csak ezt! — mutatja egyik a fogót, amellyel a vasrudakat kötözi össze. — Olyan, mint a horgolótű. Amikor tekerem, arra gondolok, hogy horgolok valamit. Érted? Horgolok, mint a lányok. És úgy nevet rám, mint aki tudja, túljárt mindenki eszén. Néhány mozdulat után azonban felnéz, meglát valakit, és utánakiált: — Ági! Ági! Gyere csak ide! Fontos! ★ Szabó Ágnes gútai (Kolárovo), a losonci (Lucenec) Element Gottwald Építőipari Szakközépiskolában érettKónya Miklós, a közlekedési részleg vezetője séglzett. Fél éve dolgozik itt, a közlekedési részleg munkájának egyik irányítója. — Hogyan kerültem ide? Ügy is kezdődhetne a válasz, mint a mesék. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki építésznek tanult, és fejébe vette, hogy elmegy világot látni, munkát próbálni. Jelentkezett az egyik ifjúsági építkezésre. — Nem így volt? — Nem bizony. Az életben azért nem olyan egyszerűek, magától érte- tődőek a dolgok, mint a mesékben. Az történt ugyanis, hogy levelet írtam az egyik lap szerkesztőségébe, szeretnék valamelyik ifjúsági építkezésen dolgozni, legalább egy évig, adjanak tájékoztatást. Válaszoltak: jelentkezzek a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályán. Ott pedig olyasféle tájékoztatást kaptam, hogy van elég munkaalkalom a járásban, különben ők sem tudnak többet, csak annyit, hogy Méliníkben a hőerőmű építése ifjúsági építkezés. Erre vonatra ültem és eljöttem. Szétnéztem, majd szerződést kötöttem, és azóta itt vagyok. — Eljött világot látni, így mondta. Sikerült ebből a programból valamit megvalósítani? — Hogyne! Prágában már többször is jártam, hiszen alig negyven kilométer ide. Tavasszal három hétig a pionírokkal a Magas-Tátráöan üdültem. A mi ifjúsági szervezetünk rendszeresen patronálja az egyik alapiskola pionírcsapatát, és amikor természeti iskolába mentek a pionírok, mint a pionírinstruktorok egyike, én is velük mentem. Egyébként pedig úgy szokás, hogy minden hónapban egyszer hétvégi, társas kirándulást szervez a vezetőség, és azon mindig részt veszek. Már kialakult a baráti köröm. Egyik barátnőmnek, aki egyébként nagyon helyes cseh kislány, saját autója van, négyen-öten összedobjuk a benzinre való pénzt, azután a szabad napokon útnak indulunk. Világot látni. — Olyasfélét is említett, hogy munkát próbálni jött ide. Sikerült? — Nagyon sokan, főleg az idősebbek így biztatják a mai fiatalokat: Tanulj fiam, hogy neked könnyebb legyen. De még nem tartunk ott, hogy mindenkinek jusson a könnyebből. Ha nincs a fiatalok között olyan, aki vállalja a nehezét, nem is jutunk el odáig. Itt azonban a bátor fiatal próbára teheti tudását, ha vállalja a feladatot. Persze, minden nap egy csata önmagunkkal, az adódó problémákkal, gondokkal. Az olyan emberre mi nem adunk, aki csak a könnyen szerzett pénzt becsüli. Gondolom, hogy ha csak ezt, és néhány szervezési probléma megoldását tanultam meg eddig ezen az építkezésen, próbának elég. ★ Kónya Miklós berencsi (Branc), a közlekedési részleg vezetője. Huncut- kásan mosolyog. — Hogy is mondjam? öreg fiú vagyok már én, vagy úgy, hogy én már csak örökifjú vagyok? Tudja, ifjúsági építkezésen kezdtem. Tusi- míce I. Átadtuk, azután megkezdtük a másik építését. Tusimice II. Átadtuk, azután eljöttünk erre az ifjúsági építkezésre. Közben múltak az évek, megkorosodtunk, úgy azonban, hogy észre se vettük. Talán azért, mert mindig fiatalok között dolgozunk. — Mi jót, vagy rosszat hoztak az évek? — Jót hoztak. Megházasodtam. Itt a közeli Kadaflban lakunk. Kedves otthon, jó feleség. Kívánhatok jobbat? Jónak mondhatom azt is, hogy rengeteg munkatapasztalatot szereztem. Otthon, Szlovákiában talán nem is lett volna erre mód. Legalábhis akkor, amikor még én kezdtem, olyan volt az iparosítás helyzete. Különben már megszoktam a nagy méretekben, nagy arányokban és nagy tételekben szervezendő munkát. De hogy ne legyek olyan, aki sematikusan csak jót mond, hát mondok én rosszat is. Ilyen az, hogy egyre gyakrabban azon kapom magamat rajta, hogy néha még álmodni is csehül szoktam. — Felejt? Nem szokott magyarul olvasni? — Dehogynem. Az ifjúsági építkezésekre rendszeresen jár az Üj Ifjúság, előfizetik. Tudom, hogy a város melyik újságelárusítójánál lehet Oj Szó-1 vásárolni, ha csak el nem kapják előlem, mindig megveszem, legalább a vasárnapit. Ha pedig- látogatóba hazautazunk, mindig hozok magammal néhány könyvet. — Megbecsülik a munkáját? — Furcsa kérdés. Természetesen. Mert hányán és kik mondhatják el, mint mi, a törzsgárda tagjai, hogy még mindig, évek óta tartjuk a 115 százalékot? Az pedig ugyebár törSzabfi Agnes, a közlekedési részleg munkájának egyik irányit 6 ja vény nálunk, hogy amilyen a munka, olyön a jutalma. ★ Sági János gépesítő a központi betonozó részlegen. Bemutatkozását így kezdi: — Itt dolgozom, prágai vagyok. Ha azonban egészen pontos akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy Ipolyságtól nem messze, a magyar- országi Kemencén születtem, azután Hidaskürtre kerültem, majd úgy alakult sorsom, mint az itteni törzsgárda többi tagjáé. Tuéimiice I. Azután Tuáimice II. És most ezt a hőerőművet építjük. A második nemzedékhez tartozom. — Hogyan kell ezt érteni? — Az első nemzedék az ifjúsági építkezések hőskorában, az Ifjúsági Vasútvonal, az Ifjúsági Gát, a Barátság Vasútvonalának építője volt. Mi Sági János gépesítő a központi betonozó részlegen (A szerző felvételei) vagyunk a második nemzedék. A harmadik pedig, amelyik életében először most dolgozik ifjúsági építkezésen. — Mi a véleménye az utóbbiakról? — Bátrabbak, merészebbek, mint mi voltunk annak idején. Lelkesedésük mintha kevesebb lenne. Viszont ostoba, aki nem látja, hogy politikai képzettségük, politikai öntudatuk magasabb fokú és így kiegyenlítődik minden, ha a lelkesedés talán kevesebb is. Jobb a közösségi szellemük, közösségi felfogásuk. Figyelem őket, olyan ügyesen rávezetik egymást erre. Tudja, amolyan szelíd erőszak ez, amellyel szemben nincs sértődés, nincs jőpofáskodás, nincs mellébeszélés. — Problémáikat ismeri? — Hogyne! És mondhatom, egyek vagyunk, ha problémák adódnak. Persze, ma már mások azok. Ilyen például az, hogy ma már nemcsak az ennivaló mennyisége, hanem a minősége és változatossága is kérdés, ha az ellátásról van szó. Mind több a munka utáni pihenést és szórakozást kívánó igény. Jogosan, persze. És meg is kapják a hozzá szükséges felszerelést és programot. Egyébként, mondom, hogy egyek vagyunk ebben. Ügy keld érteni, hogy mi megkapjuk, mi élünk az adott lehetőségekkel. — Nem vágyik el innen? Más munkahelyire talán? — Szó sem lehet róla. Prágai lakos vagyok, de igazán otthon ilyen építkezésen érzem magam. Még azt is vállalom, hogy naponként utazom ide, erre a munkahelyre. Persze, most kérdezhetné, hogy miért. Megmondom. Itt a munka olyan, hogy esetenként erőfeszítést kíván, és olyankor ki-ki megmutathatja, hogy mire képes. ★ A beszélgetések csak tört részei, töredékei annak, ami közös nevezőként határozza meg ennek az ifjú* sági építkezésnek a jellemzőjét: az építés, az újat teremtés vágya mindig és most is vonzó a fiatalok számára, és az építkezésnek szüksége van a fiatalokra. Ez ad választ a kérdésre is, hogy miért vállalta a hőerőmű építése fölötti védnökséget a Szocialista Ifjúsági Szövetség, miért vállalják az itteni munkát a fiatalok. HAJDÚ ANDRÁS BESZÉLGETÉSEK A MELNIK III. HŐERŐMŰ IFJÚSÁGI ÉPÍTKEZÉSEN „A jó minőség és a hatékonyság követelménye vonatkozik a társadalmi élet valamennyi területére ugyanúgy, mint a küzdelem élén álló pártszervek és-szervezetek mindennapi tevékenységére. A politikai-szervező munka tökéletesítése állandó folyamat amely megköveteli: szüntelenül ügyeljünk arra, hogy formáit ésmódszereit céltudatosan a pártpolitika fő feladatainak teljesítése iránt támasztott igényekből és megvalósításuk konkrét feltételeiből vezessük le.” (RÉSZLET A CSKP KB 11. ÜLÉSÉN ELHANGZOTT. GUSTÄV HUSÄK ELVTÄRS ÁLTAL ELŐTERJESZTETT ELŐADÓI BESZÉDBŐL.) 1978. VIII. 27. ' ... , .. ... f
