Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-02 / 27. szám

\ FÜTTY Az egyik drámaíró henceg barátai előtt. — Az én darabomat még so­hasem fütyülték ki­Mire megszólal az egyik: — Hát hogy fütyülnének, amikor az elejétől a végéig ásítoznak? GYEREKÉSZ Két gyermek egy festmény előtt álldogál, amelyen Ádám és Éva látható. — Melyik ezek közül a bá­csi? — Honnan tudjam — feleli, a másik —, hiszen egyiken sincs ruha! PÁRBESZÉD Kiss találkozik Naggyal: — Igaz, hogy megnősültél? — Igen. — És miért tetted? — Mert nem ízlett az üzemi koszt. — És most? — Most már ízlik. SZABÁLYTALANSÁGOK Vannak emberek, akik egész életükön át várnak az életre. ★ Néha nem elegendő meg­ismerni az igazságot, a va­lóságot is tudni kell. ★ Egyik ismerősöm mondta, hogy ha nem kellene annyit keresnie, akkor munkára is jutna ideje. ★ Nem mindenki teszi bol­doggá gyermekét azzal, hogy apja lesz. «*■ ★ Igazat mondott — elbu­kott. Hazudott — elkerget­ték. Megpróbálkoztt féligaz­ságokkal — nagy sikert ara­tott. ★ Megtanultunk beszélni, hogy gondolatainkat kifejez­hessük és — eltitkolhassuk. ★ A kritikus óvatosságát nem a bölcsesség anyja, ha­nem a gyávaság leánya szüli. ★ Hibáinkért gyakran csak a gyermekeinket büntetjük. ★ Csak a szép nők szeretik a tükröt. A többieknek csak szükségük van rá. TOMI VINCE JÖ TANÄCS A katonák lesze­relés előtt állnak, búcsúzkodnak. Brahováczhoz oda­megy az egyik tiszt: — Ajánlom ön­nek, hogy sohase nősüljön meg. — Miért? — Mert akkor úgy húsz év múlva éppen olyan idióta rukkol be, mint maga! [Illllllllllllllllllllllllllllllill o CD C3 FUTÓ NYÁRI KALAND Mikus Sándor rajza A hét vicce- Istenem, ha a férfiak egyszer leszoknának az ivásról...- Ne is mondd! A múlt héten én is nagy pata­iját csaptam azért, mert a férjem berúgott. Há­rom napig nem szólt hozzám. De aztán mégis ké­nytelen volt megszólalni.- És mit mondott?- Azt kérdezte, hol a dugóhúzó. JÖ KIS HIVATAL MOZIBAN Mozi. Sötét néző­tér. Egy női hang: — Kérem, nem tud­ja máshová tenni a kezét? . — Dehogynem, csak rögtön nem mertem. Elek Tibor rajza & nuhdJ>’uJLe\ — cCüHtZ / PANASZ A húszéves Kati felsóhajt: — Lassan elmúlik az ifjúsá­gom, és még nem volt egyetlen forró nyaram sémi VENDÉGLŐBEN Fiatal kirándulók érkeznek az egyik balatoni vendéglőbe. Az egyik férfi megkérdi a mel­lette ülő nőtől: — Válassz, drágám, mihez van leginkább kedved? — Ejnye, édes, hiszen tu­dod, mit szeretek a legjobban! Mire a férfi: — Tudom, tudom, szívem, de azért ennünk is kell valamit. tartunk! JOAN GOODS ELL EBV HÁZASSÁG ZSÁKUTCÁM Hogy boldog-e a házasságom? Jól összeillünk-e a férjem meg én? Ahhoz a férfihoz mentem feleségül, akire szükségem volt? Jó felesége vagyok neki? Most már tudom, hogy az én házasságomat még sikertelen­nek sem lehet minősíteni. Inkább valahol a csapás és a ka­tasztrófa között van. Igen, igen, ma, miután válaszoltam a „Sikeres-e az ön házassága?“ — című szociológiai vizsgálat kérdéseire, már teljesen pontosan tudom ezt. És ha lelki együgyűségemben 19 éven keresztül állandóan azt gondoltaim, hogy én uneg a fél­jem egy test, egy lélek vagyunk — akkor illúzióim most szertefoszlottak. Sajnos, a kérdőíveknek szinte egyik kérdésére sem tudtam helyesen válaszolni. Sőt, helytelenül sem. Különben, ítéljék meg önök, hogy sikerülhetett volna ez nekem. Elsorolom a kérdéseket, és önök megpróbálhatnak maguk válaszolni rájuk. Mindenesetre a saját válaszaimat is idézem. Kérdés: Hogyan vezeti a családi háztartást? Válasz: A férjem és én egyformán nem helyeseljük a pa­zarlást: ő az enyémet, én az övét. • Van közös érdeklődési körük? Nincs. Az ő életének nagy szenvedélye: a horgászás. Én pedig gyűlölöm a véget nem érő és értelmetlen gunnyasztást a nedves vízparton, ő olyan filmeket szeret, ahol autóverseny meg lövöldözés van, én pedig az arisztokratákról és a sze­relemről szóló filmeket imádom. • Könnyen megsértődik? Mit jelent az, hogy „könnyen“? Megsértődöm, ha megkérdezem a férjemtől, öreg vagyok-e ahhoz, hogy bikinit vegyek fel a strandra — ő pedig igennel válaszol! • Gyakran szidja a férjét? Hiszen valamikor csak beszélgetnem kell vele. • Van-e közös életcéljuk? Mind a ketten szeretnénk meggazdagodni. Ezt azonban so­hasem érjük el, mert egymás házastársai vagyunk. • Apróságok bosszantják az ön férjét? Minden semmiség! A fürdőszobában hagyott harisnya. Az elveszített gépkocsi-kulcs. Az asztalon felejtett telefonkagyló. Ha a konyhában nem zárom el a csapot, és emiatt kisebb vízözön keletkezik. • Biztatja ön a férjét a munkájában? Hát persze Gyakran megkérdezem tőle, hogy végül mikor kap fizetésemelést? • Szívesen beszélgetnek egymással? 0, igen! Nagyokat szeretünk beszélgetni. Csak nem szeretjük meghallgatni a másikat. • lgyekszik-e fejleszteni a férje önbizalmát? Természetesen. Gyakran mondom neki, hogy minden férfi, akinek annyi esze van, mint neki, megtanulhatna reggelit ké­szíteni és zoknit mosni saját magának, ö viszont azt állítja, hogy még egy gyengeelméjű teremtés Is el tudná sajátítani a kiégett biztosíték kicserélésének egyszerű feladatát. • Szívesen okolják egymást különféle kellemetlenségek miatt? Igen, ez legtöbbször előfordul. De sohasem vádoljuk a gye­rekeket, inkább egymás rokonait. • Van-e önökben türelem és kölcsönös megértés a házas­társi kötelezettségekkel kapcsolatban? Miért, talán ez is szükséges? GELLÉRT GYÖRGY fordítása ÁRUHÁZBAN A zsúfolt áruházban egy ijedt asszony rohan be szvetterben, szoknya nélkül. Rémült arccal kérdezi: — Nem láttak, kérem errefelé egy rózsaszínű szoknyát, amelybe há­rom kisgyerek kapaszko­dott? FÉRFIAK — Hallottad, mi történt a szerencsétlen Kováccsal? — Nem. — Képzeld, megszökött a fe­leségemmel! LEVÉL A gimnázium első osztá­lyába járó fiúk levelet ír­nak osztálytársnőinek: „Gyertek ki ma délután a parkba, hadd csókolózzunk egyet!: Mire a lányok ezt írták vissza: „írjatok a nyolcadikosok­nak, mi már ennél tovább >­€

Next

/
Thumbnails
Contents