Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
HA AZT HALLOM Nekem először Ján Nálepka kapi tány jut eszembe, ,aki ebben a gyönyörű szepességi faluban született, sl lett később a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Szovjetunió Hőse. Eddig még nem jártam Smiíany- ban. Mostani látogatásom célja nem a múlthoz, hanem elsősorban a jelenkorunk történelméhez kapcsolódik; pontosabban .azokhoz a földművelőkhöz, akik a Smizany-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben dolgoznak. Hogy miért éppen hozzájuk látogattam? Azért, mert ezek a hegv vidéken gazdálkodó emberek az utóbbi években olyan kimagasló eredményeket értek el, amelyeket a bodrogközi, a zempléni, a Bódva-völ- gyi mezőgazdászok is szívesen magukénak vallanának. A 2150 hektár me zőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezetben tavaly például búzából 38 mázsa volt a tervezett átlagos hektárhozam, de a szövetkezet tagságának hektáronként 50 mázsát meg 1958. augusztus 20-át mutatott a naptár, amikor Smiíanyban a földművesek bátortalanul, a végsőkig fontolgatva, de mégis kezükbe vették a tollat, s aláírták nevüket a belépési nyilatkozatra, vállalva ezzel a szövetkezeti gazdálkodást. Jóllehet, ez idő tájt Kelet-Szlovákiában — főleg a síkságon — már sok helyen beindultak a közös gazdaságok, de ezekről ide, a hegyvidék magángazdálkodóihoz nem sok hír jutott el. A hallottakat pedig nem vették mindig készpénznek. A kezdet tehát itt sem volt zökkenőmentes. Az első évek tapasztalatszerzéssel, tapogatózásokkal, kísérletezésekkel teltek. A mezőgazdasági munkák gépesítésének megkezdésével a közös gazdálkodásba vetett hit nemcsak a földművelő kommunistákban, hanem a pártonkívüliekben is megerősödött, és ez nagyon lényeges dolog volt. A közös gazdálkodás első tíz éve senkiben sem hagyott kételyt. Az emAnton Vidiä mérnök, a szövetkezet elnöke (balról) átveszi a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vándorzászlaját haladó termést sikerült égy hektárról betakarítania. A tervek szerint rozsból is 25 mázsát, árpából pedig 29 mázsát kellett hektáronként elérniük, ők viszont 35,15 — illetve 34,8 mázsa elérésére voltak képesek. Az állattenyésztésben is van mivel dicsekedniük. Tavaly 2610 mázsa marhahúst, 2148 mázsa sertés- és 300 mázsa birkahúst adtak a közellátásnak. Az egy tehénre eső évi tejhozam 2934 liter volt. A borjaknál 91, a hízósertéseknél 51 dekagramm napi súlygyarapodást értek el. Húseladási tervüket 104,4, tejeladási tervüket 101,2, gyjapjúeladási tervüket 198,4, juhsajteladási tervüket pedig 114,9 százalékra teljesítették. E kiváló eredményekért pár hónappal ezelőtt a Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség Kárpát-Ukrajnai Területi Bizottságának vörös zászlaját, s néhány héttel ezelőtt a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának vándorzászlaját is megkapták. Mi a titka kimagasló eredményeiknek? Miért képesek szinte csodákat művelni ebben a szepességi szövetkezetben? — gondolom, az olvasóban is felmerültek ezek a kérdések a fenti adatok láttán. Ha választ akarunk kapni ezekre a kérdésekre, az lesz a leghelyesebb, ha nemcsak a tegnaphoz, hanem a tegnapelőtthöz is visszatérünk. Képletesen szólva így tudhatjuk meg, hogyan csírázott ki a mag, milyen körülmények segítették szárba szökkenését. berek tudták, hogy jó útra léptek és jó úton haladnak. 1958-ban 520 hektár szántójuk volt. Ekkor gabonából 19,3 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Burgonyából 70 mázsa termett hektáronként, s egy tehén évente 1436 liter tejet adott. Tíz évvel később viszont már 26,1 mázsa gabona, 161,5 mázsa burgonya termett hektáronként. De nemcsak a terméshozamok növekedtek, növekedett a dolgozók keresete is, és ez természetes módon életkörnyezetük megváltozását, életszínvonaluk, emelkedését is magával hozta. A smiíanyi szövetkezet életében jelentős évnek számít 1972 is. Ekkor alapították meg a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi alapszervezetét, melynek a szövetkezet mind a 184 dolgozója tagjává vált. Még ugyanebben az évben a CSSZBSZ Spiéská Nová Ves-i Járási Bizottsága a CSSZBSZ nevet adományozta a szövetkezetnek. Miért volt ez olyan fontos esemény? — kérdezheti most valaki. Megvolt a névadás, ünnepeltek egy kicsit és ezzel kész. Miért kell ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani? A smiáanyi szövetkezeti tagok tanúsítják, hogy ez a névadás új utat nyitott meg a gazdaság fejlődésében. A szövetkezet baráti kapcsolatot kötött a huszti Vlagyimir Iljics Lenin nevet viselő kolhozzal. Sokszor ellátogattak és ellátogatnak egymás gazdaságába, s — nem tagadják —, mindig olyan új ismeretekkel gazdagodva térnek vissza, amelyeket vagy a vezetésben, vagy a termelés korszerűsítésében tudnak kamatoztatni. A szövetkezet két évtizedes történetében újabb határkövet az 1974-es év jelentett. A SpiSské Tomaáovce-i és a teplickai szövetkezet ettől az időtől kezdődően a smizanyi szövetkezettel egyesült, s közösen kezdtek gazdálkodni. Anton Vidis mérnök hét éve áll a gazdaság élén. A közeli Hrabusicéből származik, s amint mondja, már kiskorában szoros kapcsolatba került a földdel. Abba a korosztályba tartozik, amelynek tagjai édesapjuktól még megtanulták, hogyan kell megkalapálni a kaszát, hogyan kell megfogni a nvelét. — Mikor elvállaltam az elnöki tisztséget, tudtam, nem kis feladatot veszek a vállamra. De, hogy őszinte legyek: jólesett, hogy a járás vezetői híznak bennem és alkalmasnak tartottak ennek a munkának a végzésére — mondja Anton Vidis, majd így folytatja. — Ismertem az itteni embereket. tudtam, hogy lehet velük dolgozni, csak arra kell ügyelni, hogy sose érezzék magukat becsapottnak ... Ezzel nem azt állítom, hogy szabadjára engedtem a vezetést, ennek éppen a fordítottja érvényes. Mi mindig is fontosnak tartottuk, hogy megmagyarázzuk tagságunknak, mit imiért és hogyan akarunk csinálni. Ha a tagság ezzel egyetért és jóváhagyja, akkor a vezetőség részéről jogos a számonkérés. Ez a módszer nálunk jól bevált. A munkafegyelem így elérte a kívánt szintet, s ez már kellő biztosíték volt a sikerekhez vezető úton. — Mire kellett még nagy figyelmet fordítani? — Az egyesülést követően számunkra is elsődleges feladat volt a termelés szakosításának fokozatos megvalósítása, s a kooperációs kapcsolatok kiépítése más gazdaságokkal. Bár ez- irányú törekvéseinkből sikerült sok mindent megvalósítanunk, még úgy érezzük, van mit tökéletesítenünk. Legtöbb tennivalónk az állattenyésztés szakosításában van. Természetesen a beruházásokat az egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani. — Engedje meg, hogy megkérdezzem: Nincs az eredményeik mögött semmilyen titok? — Nincs titkunk. Dolgozóink szorgalmukkal, eszükkel és két kezük munkájával teremtették meg azt, aminek ma mindnyájan örülhetünk. Itt van például Ján Hamrák, ő már a szövetkezet megalakulásától kézdve derekasan tartja kezében a traktor kormánykerekét. Olyan ember, aki nem nézi, mikor telik le a nyolc óra. öt nem kell nógatni a munkára, magyarázkodás nélkül tudja, akkor kell menni, mikor az időjárás engedi. Hozzá hasonló Ján Suba is. Traktorosaink közül tavaly ő érte el a legjobb eredményeket, s kapta meg ezért az év traktorosa címet. További nevekkel is szolgálhatok. Jozef Joch- man nevétől például elválaszthatatlan az E 280-as kaszálógép, a Mlchal KeSelák mérnök vezette bronzérmes szocialista munkabrigád eredményei ugyancsak kitűnőek. Ha titkot keres, azt csak bennük, az emberekben találhatja meg. Mi szeretjük és megbecsüljük dolgozóinkat. Büszkék vagyunk a 75 éves Jozef Hurny bácsira is, aki 4 fejőnőből és 2 állatgondozóból álló munkabrigádot vezet. Száztizenhat fejőstehén van a gondjaikra bízva. Tavaly az egy tehénre- eső évi fejési átlag nálunk 3400 liter tej volt. Az idei első félév eredményei után úgy tűnik, a tavalyi tejhozamot az év végéig még továbbnövelik. Szövetkezetünkben nincs probléma az utánpótlással sem. Sok tehetséges fiatal szakemberünk van. Bízok benne, hogy tudásukhoz az. Idősebbek példamutató kitartását is- átveszik. Titkot kutattam SmiZanyban, de nem találtam. Csodák nincsenek és a szerencsés véletlennek sem szabad hinni. Jó tudni, hogy itt az emberek bíznak egymásban. Eredményeik eddig is ebből származtak <és ez a záloga eljövendő sikereiknek is. SZASZÁK GYÖRGY A szövetkezet gazdasági udvara madártávlatból (Felvételek: E. Zitnansk? + CSTK)
