Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-06 / 32. szám
A PRAE-HISTÖRIA LEXIKONJÁBÓL A „keselyű-oszlop" hirdeti hőstetteit Csak azok, akik a keleti nyelvészet, az orientalisták tudományának berkeiben jártasak, tudhatják, hogy a párizsi Tudományos Akadémia 1911-ben egy rendkívüli fontos, ún. „királylistával“ lepte meg a tu dományos világot.^ A jegyzék az időszámításunk előtti 2000. évből az Ur-1 a Kis-í, Agada-i és Uruk i dinasztiák uralkodóinak neveit, uralkodása idejét sorolja fel. Az Uruk-i dinasztiából származó Urukagina király történetével a bratislavai egyetemi könyvtárban is őrzött „Az emberiség első írott szabadságlevele“ című műben találkozik az olvasó. Már maga ez a tény is meg érdemli, liogy az említett „dinasztia“ figyelemreméltó, ma is tanulságos történetét néhány sorban fölelevenítsük. Urukagina kb. i. e. 2800-ban Lagas királya volt. Nevéhez társadalmi, politikai, tu dományos reformok fűződnek, amelyek nemcsak a keleti nyelvészeket, hanem a filozófust, a pszichológust, a jogtudóst, a mezőgazdaság, sőt az építészeti tudomá nyok dolgozóit egyaránt érdekelhetik. Lagias fővárosa Sarburla, magyarul Hollóváros volt. Az Eufrátesz bal oldalán feküdt. Keleti nyelvészek a várost Tel Löhként azonosították. Lagas alapítása a Prae-história idejére esik. A történelmi idők hajnalán a város az észak-babilóniai Kis-i dinasztia fennhatósága alá tartozott. Az emlékek szerint Kis királya, He-szilim beavatkozott azokba a háborús viszályokba, amelyek egy Ga-edin nevű földdarab miatt, Lagas és Umma, a Satt-el-haj áttellenes oldalán fék vő sumér város között dúltak, és már Lagas eddig ismert egyik legrégibb fejedelme, Lugal-sagen-gur idejében kßzdödtek. Az emlékekben jegyzett sorok e határvillongások beszüntetésére, a vitás földdarabnak Lagas javára történő átadására és az ezt biztosító, a határ közelében felállított diadal-emlékműre vonatkoznak. Az emlékek arra vallanak, hogy Me-Szimim fáraó a két város szuverénje volt. Hatalmi körét n.em ismerjük, minthogy Lugal-Sag-en-gur utódai közül Badunak és En-zegal-toak is csak a nevét tudjuk. Lagas uralkodóinak összefüggő sora Urninával, „Nina isten szolgájával“ kezdődött. Nina Lagas egyik negyedének és egy sumér istennek a neve volt. Ö volt annak a hatalmas dinasztiának megalapítója, amely csaknem Urukagínáig megszakítás nélkül uralkodott Lagas fölött. Unokájának a harcias E-ana-tunnak a felirataiból olvassuk, hogy ezt az uralkodót az „ég küldötte“ Lagas megmentésére. E király a párizsi Louvre-ben őrzött „keselyűoszlop“, a Stele des Voutours, révén lett ismeretes a világ előtt. Nevét domborművei után nyerte, amelyek levágott emberfejeken lakmároző keselyűket ábrázolnak. Az emberfejek Urna lakóié, akiket E-Ama-Tum legyőzött. Az emlék első részét 22, hátsó részét 11 feliratos oszlop borítja. Az írás elmondja, mi adott okot a diadaloszlop felállítására. A „keselyű-oszlop“ az eredeti párja. Falanxokat és elesett harcosok temetéseit ábrázolja. Dombormű-részének archeológiái értéke fö'lbecsüfhetetlen. E-ama-Tum trónját, En-te-Menára hagyta. Nag.ltzámú feliratai után ítélve mint építő és mint hadvezér egyaránt kiemelkedett. Művelődéstörténeti szempontból legszebb műve egy ezüstváza. Ningruszu isten jelképével, a kiterjesztett szárnyú sassal, amelynek rajza az edényen négyszer ismétlődik. K váza az emberiség legrégibb ötvösműve. Nem árt megjegyezni, hogy En-Ama-Tum volt az Ur-*Nina dinasztiának utolsó sarja. A dinasztia eltűnése után Lagasban anarchia ütötte fel a fejét. Urukagina felirataiból nyilvánvaló, hogy a páteszik (főpapok) hanyatlásával a papság igényei fordított arányban emelkedtek és Lagast valósággal kiszipolyozták. Urukagina szerint az egész ország a tengerig tele volt adófelügyelőkkel. Ha valaki kutat ásott, halottat temetett, a felügyelő ott termett és kivetette rá az illetéket. Az ország termékeire, szamár, szarvas és aprómarha állományára felügyelők egész sora vigyázott, csak azért, hogy a megfelelő illetékeket behajthassa. Az országban anarchia harapódzott el, a tolvajok szabadon garázdálkodtak, a férjek feleségeiket elhagyhatták, ha az előírt illetéket lefizették. „Szolgaság járta azokban a napokban,“ mondja Urukagina. E szomorú állapotnak erős reakciói voltak. Forradalom támadt nyomában és Urukagina forradalom révén lett királlyá. Trőnralépése után tkülönböző reformokat léptetett életbe, amelyek a páteszik, vagyis a főpapság ellen irányultak. E reformok ismertetését megtaláljuk a fent említett műben, a Plakque-Ovale (to- jásdad-lemez) feliratainak magyarázatával, sumér, arab és héber feljegyzésekkel, fordításokkal kiegészítve. Mindez elénk tárja egy 1. e. régi világ búját, baját, de örömeit is. KMOSKÖ LÁSZLÓ Elvinnénk ezt a hímzett kendőt Sürved. Szól a kongó, cseng a pergő, hó- cinkáltatja a szél a tengeri levelét. Jobb ilyenkor otthonnyába. A masinán paszulyt főznek. Csajtos a cipő, Rápipázunk. Van még a pádon egy póré tavalyi dohány. Nem élünk bagóhitben. Csomoszlóval verjenek agyon, ha tudtam ezelőtt, hol van a lábtó, o *nrboló, meg hogy mitől nyuvadt ki a légy. Emeletes házakba költözik a jólét. Autót meg színes televíziót kapnak az unokák, s a tarisznyába se fehér cipó, se szalonna, se hagyma nem kerül már. Magnóval, fényképezőgéppel, jegyzetfüzettel fiatalok érkeznek. — Ugyan, fiam, kit érdekel mán a régi világ? Hogy mit ettek, hogyan éltek, hogy mulattak, mit énekeltek? Nem bírja az agyam. Tudja, az idő! Az ásó meg a kapa, mán csak azt várjuk. Tűzre kerülnek a szövőszékek, elrongyo- lódnak a szőttesek, korhadnak a faragott pásztorbotok. Egy nép emlékezete száll nyomtalanul sírba. Vagy talán mégse?! Járjuk a Bodrogköz hajdani mocsarait. Az út mentén díszes kertek, cifra paloták. Mintha Majláth gróf lakná a házakat. Az öregek hátul, alacsony házikókban. Ök már csak így tudnak, ahogy régen. Egy pohár bor mellett megelevenednek a vasárnapi bálok, lakodalmak, keresztelők, temetések. Itt-ott előkerül egy darab díszes vászon, guzsaly, gereben, citera. — Ez volt a miénk! — dicsekednek. — De azóta? Háború is vót. Aztán lettek szövetkezetek. Már nekünk is telik mindenre. Nem kell ez a sok parasztos ‘holmi. Ki hitte vóna? Fogy a magnószalag, a film, a jegyzetfüzet. Néha kifestik egy darabka a szarvas- bőgéses falvédő mögül. — Elvinnénk ezt a hímzett kendőt. Kiállítjuk, megmutatjuk másoknak is, aztán visszakapják. — Hát csak vigyék! De ez ennyit érne? MOLNÁR LÁSZLÓ Gál Sándor lépteim elé az útra hova emelkedik ez a varjú-felhő ez a szárnyatlan csalás ez a naponként megismétlődő árnyvetés ha visszatérne negyven elfelejtett évem eltakarná-e o hajnali láthatár peremét a hegyélen ahol megálltam a vihar utáni fák zöldjében úgy tűnt minden megismételhető minden újramondható és ekkor tekintetem elengedte az emelkedő varjúfelhőt a szárnyatlan csalást az árnyvetést s lépteim elé irányult az útra amely kiméretett Török Elemér Harmónia Zúg árad s csak zeng az éai zene egész reggeltől hangzik üteme hallgatom mintha először hallanám ezt az ősi dalt e nyári délután már felszikrázik a kék ég peremén vörösen a nap mint Dózsa György fején ama sistergő tüzes korona s eltűnik lassan az ég vándora sötétIik a tér is köröttem s bennem még mindig visszhangzik csöndben dalotok víg mezei pacsirták - köszönöm e szép harmóniát Csontos Vilmos Egy közömbösre-Ügy könyököl az asztalon, Hiszi; abból is van haszon. Rákopognak - meg se moccan Ül közönyébe burkoltan. Nem néz ide, sem amoda. Mozdulata is tétova. Se indulás, se érkezés, Nyugton hagyja a jégverés. Szeme, szája örök néma. Börtöne saját hajléka. Nyugalma az üres semmi,- Csak azt tudja elviselni. Dénes György Arcodat kerestem Hittem, amit hittem. Hihetetlen hitemben gyötrelmek legalján arcodat kerestem, szemed mécsvilágát, virágzó virágát, ami volt, ami nincs, mesebeli pávát. Mesebeli páva: szerelmem, szerelmed; irgalmas anyjáért könyörög a gyermek, irgalmas apjáért könyörög, jajong már, aki én sem voltam, aki te sem voltál. 1978. VIII R \ ■x 14 ÚJ SZÚ Gyökeres György felvétele
