Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-08-06 / 32. szám

Plasztikai műtétek

A Prágai Kozmetikai Intézet tanácsokkal látja el a nőket a bőr- és hajápolás, az arckikészités módjairól

látogatók egyötöde vidéki, 11 százalékuk pedig férfi. A többség életkora 35—45 év között mozog, de akadnak 60, sőt 70 évesek is.

Nincs igazuk azoknak, akik azt hi-r szik, hogy a kozmetika szemfényvesztés vagy kuruzslás. Igaz, a szépségre nincs gyógyszer, s ezért ezt a legjobb orvos sem tudja előírni, de az intézet egészségügyi szolgáltatásainak nem is ez a célja. Éppen ebben rejlik az idősebb nők tévedése. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy az orvos segítségével 20—€5 évvel megfiatalodhat. De akadnak, akik még ennél is többet várnak a plasztikai műtéttől, például hűtlenné vált élettársuk visszahódítását.

— Nem, ilyen lehetőségeink nincsenek, ami azonban nem jelenti, hogy kezelésünk eredménytelen lenne — utal dr. Férték az intézet orvosainak a társadalmi és szociális problémák megoldásához is hozzájáruló tevékenységére.

Egészségügyi szolgáltatások

A legtöbben a kozmetikai kezelés, illetve az arcbőr hibáinak, a fejbőrés a haj megbetegedéseinek orvoslása iránt érdeklődnek. A belgyógyászati osztályon az elhízás elleni tanácsadással is foglalkoznak. A szemészeten a kontaktlencsék alkalmazásával, a plasztikai sebészeten pedig a testi hibák — a görbe orr, az elálló fülek korrigálásával, a ráncok, a dupla áll vagy akár a meggondolatlan tetoválások terén érnek el jó eredményeket. A tapasztalat szerint ugyanis ezek a kisebbségi érzést, gyakran lelki meghasonulást kiváltó, többnyire orvosolható, vagy enyhítő fogyatékosságok a külsőleg meg nem nyilvánuló, komoly betegségeknél is érzékenyebben érintik a pácienseket.

A kutató részleg és a laboratórium feladata a bőrápoláshoz szükséges, az intézet boltjában árusított krémek és egyéb szerek előállítása. Sokan a fodrászműhelyt keresik fel, vagy gyógytornára, esetleg jógára járnak ide.

Az intézet mintegy 70 szakembere — belgyógyászok, bőrgyógyászok, szem- és nőorvosok, plasztikai sebészek — a nagyobb üzemekkel együttműködve évente kétszáznál is több előadást és tanfolyamot tartanak a fogyókűráról, a bőrápolásról és más kérdésekről.

Kétségtelenül felületes bíráló az, aki a külsőségekre adva a látszat alapján mond véleményt valakiről. Örök érvényű a közmondás, amely szerint nem a ruha, vagy a külső teszi az embert. Mégsem ítélhetjük el azt, aki szeret jól öltözködni, aki örül a divatos, új ruhának, cipőnek és megjelenésére, külsejére is ad. Míg régente ezt a fényűzést nem mindenki engedhette meg magának, a szocialista társadalomban a szépségápolás nem luxus. A tetszeni vágyás természetes emberi tulajdonság, amely nemcsak a nőket kíséri végig egész életükön át, .hanem többnyire a férfiakat is.

Öregedni is tudni kell

Telnek-múlnak az évek, és sajnos, nem szaladnak el nyomtalanul a fejünk fölött. Az öregedés észlelhető, nemkívánatos jeleit senki sem veszi szívesen tudomásul. Különösen a nők szeretnék minél hosszabb ideig megőrizni fiatalos külsejüket és ez a vágyuk ma már — egészségügyünk magas színvonala jóvoltából — bizonyos mértékben, bizonyos feltételek mellett teljesülhet.

Az orvosok szerint a legfőbb követelmény a mértékletes életmód, az aktív pihenés, az elegendő alvás, az ésszerű táplálkozás. De a kozmetika is csodát művel. Noha nem lenne helyes a csodát szó szerint értelmezni, nem vitás, hogy pihent, ápolt külsővel kiegyensúlyozottabb a fellépésünk és önbizalmunk is megnövekszik.

örvendetes tény, hogy a kozmetikus orvos, vagy a plasztikai sebész szolgálatait az utóbbi években már nem csupán egy szűk réteg veszi igénybe. Erről tanúskodnak az egészségügyünk szerves részét képező Prágai Kozmetikai Intézet húszéves tapasztalatai. Dr. Otakar Férték igazgató az intézetet az ország minden részéből felkereső, különböző korú, valamennyi foglalkozási ágat képviselő páciensekről beszél. — A mező- gazdasági dolgozók főleg a téli hónapokban, a tanítónők inkább a szünidőben járnak ide — mondja. — Szolgáltatásaink nagyon népszerűek. Csak azt sajnáljuk, hogy korlátolt lehetőségeink miatt a munkánk iránti rendkívüli érdeklődés nem elégíthető ki teljes mértékben.

Naponta átlagosan 500—700-an keresik fel az Intézetet. Fennállásának két évtizede alatt a páciensek száma meghaladta a négymilliót. A statisztikai adatokból az is kitűnik, hogy a

Külön lapra tartoznak a plasztikai műtétek, amelyeknek sikere — az orvos véleménye szerint — az általuk

Sokan látogatják az intézet fodrászszalonját is (A CSTK felvétele)

GYÖGYKOZM ETIKA

az Ápolt külső nem fényűzés

LAKÓTELEPEN ÉLEK

H. Pista a falusi parasztportáról K. város új lakótelepének 24-es számú toronyházába költözött. Első levelében ezt írta szüleinek:

........ Szégyellem bevallani, de annak

ellenére, hogy már harmadik hete lakom itt, még mindig csak kacskaringózva, hosszas kérdezősködések után találom meg a ház bejáratát, a lakásomat. Ezen a nagy lakótelepen sokaktól meg kell kérdeznem, míg valaki megmondja, hol a B. utca. A régebben itt lakók is csak nehezen ismerik ki magukat. Itt minden annyira egyforma, idegen számomra, hogy képtelen vagyok megszokni. Otthon, még ha a lámpák nem világítottak Is, és egy kicsit italos voltam, akkor is hazataláltam. Azt sajnálom csak, édesapám, hogy a faluban eladtuk azt a telket, és nem építkeztem ...“

Pista lakását apránként gusztálgat- juk. A lolyosón kezdjük, majd a konyhában ér véget a lakásszemle. Jó, szép, ügyesen, ízlésesen berendezett lakás, a házigazda mégis csóválta a fejét.

— Örülök, persze hogy örülök ennek a három szoba összkomfortnak, mert lakásom van, nem kell a szülőkkel odahaza a két szobában zsúfolódnunk, de hogy otthon mikor lesz ebből, azt még nem tudom!

Hirtelen nem Is tudom eldönteni, előbbi mondatát Pista kérdésnek szán- ta-e, vagy csak magában mérlegeli a

helyzetet, így nem szólok, csendben maradok, kikönyökölök a nyitott ablakon. Barátom odahúzódik mellém. Körbejár tekintetünk a lakótelepen. Amerre a szem ellát, mindenütt toronyházak magasodnak, szorosan egymás mellett. Bántja a szemet a látvány. Lent, alattunk keskeny út, nyitott szemetes- kukák a szélén, meg szorosan egymás mellé sorakozó, parkoló autók. Nem szólunk, de érzem, Pista is így sorra járja tekintetével a környéket, felméri a kilátást,-a látványt.

Később megszólal:

— Ez engem megőrjít. Akárhová nézek, csak házak meg házak, mindenütt. Lehúzott redőnyök, száradó pelenkák, szemeteskukák, beton meg autók. Sehol egy virág, egy fa. Ezt kell néznem egész életemben? Otthon, ha kinéztem az ablakon, kimentem az udvarra, láttam, hogy nyílik-e már a rózsa, lesz-e termés a barackfán, láttam, hogyan fürödnek a tyúkok a homokban, szaladgálnak az apró állatok az udvaron.

— Tegnap délután a kisebbik fiam azt mondta, kimegy játszani. Egész nap bent ült a szobában, nem tilthattam .meg neki, hogy levegőre menjen. Amint behúzta maga mögött az ajtót, azonnal idejöttem az ablakhoz, lestem minden mozdulatát. Féltem, nem éri-e valami baj, nem üti-e el az autó. Egy perc nyugalmam nem volt, míg vissza nem jött.

H. Pista morfondírozik, elégedetlen, de tudja ő is, hogy tehetetlen. Ide köti a munkája, nincs más választása. Naponta nem utazgathat a szülőfalujába — száz kilométert, itt kell élnie, laknia.

Nem ő az egyedüli, akit hasonlók foglalkoztatnak.

Nem akarok számokkal dobálózni, de tény, hogy tízezrek várnak lakásra. Ki- sebb-nagyobb városainkban akármilyen nagy iramú a lakásépítés, akármennyire igyekeznek is az építők teljesíteni, túlteljesíteni a terveket, még mindig nincs elég lakás: sokkal több az igénylő, mint az új lakás. Annak ellenére, hogy egyre többen építenek családi házat: faluban, városon. A helyzet évről évre javul, de azt hiszem, még jó pár év kell ahhoz, hogy néhány hetes, hónapos várakozás után az ember kezébe kapja a kulcsot.

A hajsza, a lakásigény, az építkezés tehát óriási, mert... Mert, az építőknek, várostervezőknek nemcsak az a feladata, hogy egymás után ontsák a kész lakásokat, de az is, hogy szép környezetben, ízlésesen, szépen kivitelezzék azokat, különféle szolgáltatásokat létesítsenek melléjük, emberi, elfogadható környezetet teremtsenek. Egyszóval: otthont, családi fészket, kívülről, belülről egyaránt.

Nemcsak hazánkban, de az egész világon nagy probléma a városépítés, lakótelep-tervezés, az urbanisztika. Tudósok, szociológusok, építészek, város- tervezők, lakók rágódnák azon, hogyan jobban, hogyan tartósabban, hogyan mindenki számára elfogadhatőbban? Az is nyilvánvaló, hogy a beépíthető terület napról napra csökken: erdőket, szántóföldeket vesznek el az építők, lakók. Gyakran felvetődik a kérdés: legyenek kis, egyikét szintes, kertes házak, és tovább nőjön a lakásigénylők

száma, vagy tízvalahány emeletes tömblakások épüljenek, kert, udvar nélkül, és jussanak minél többen fedél alá? Nehéz, nagyon nehéz kompromisszumot kötni. Egyelőre az a cél, hogy a lehetőségeknek megfelelően minél tökéletesebb, szebb elrendezésben sok toronyház, sok-sok lakás épüljön, minél több igénylő elégedettségére. Ezt kell megoldani, ez az első számú feladat. Igaz, nem mindegy, hogyan, mert míg javul a helyzet, addig is lakni, élni kell. Otthont, családi fészket teremteni.

Gyakori téma a toronyházakban élők zártsága, elidegenedése, magányossága. Meglepett a minap egy hirdetés. Ez állt a szövegben: „Ha unatkozol, magányosnak érzed magad, szeretnél valakivel beszélgetni, hívd fel a következő telefonszámot...“ Felhívtam az Illetőt és beszélgettünk.

— Nincsenek, ismerősei, barátai, szomszédai, akikkel elcseveghetne? Miért adta fel a hirdetést?

— De vannak ismerőseim is, kollégáim, meg néhány közelebbi, távolabbi barátom is, de tudja, lakótelepen élek. Velük se lehetek mindig, családos néhány, meg nekik is megvan a saját dolguk. Letelik a munkaidő, délutánonként hazajövök, olvasgatok, este nézem a tv-t s közben szinte érzem a magányt. Hiába szól a tévé, ahhoz nem lehet beszélni, az mondja a magáét, nem válaszol.

Férfihang. Húsz és harminc közötti- nek gondolom a gazdáját.

— És a szomszédok? Hozzájuk nem ugrik át néhanapján?

— Második éve .lakom itt, de csak az első meg második emeleten lakók nevét ismerem. Ugyanis gyalog járok fel a másodikra, rá-rápillantok a névtáblára. A szemközti szomszédokkal