Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-06 / 32. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. augusztus 6. VASÁRNAP XI/32 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 215. SZÄM ÄRA 1 KORONA EMLÉKEZÜNK ES EMLÉKEZTETŐNK Kopócs Tibor rajza „Nyolc óra 16 perckor az Enola Gay nevű bombázó akadálytalanul jutott el halált és pusztulást hozó terhével a város központja felé. A bomba borzalmak sorozatát idézte elő. Váratlan és félelmetesen nagy hőség perzselt el olyanokat is, akik a robbanás helyétől több mint két mérföldnyire tartózkodtak. A hőséget azonnal követte a légnyomás pusztító hulláma. Ezután a tűzvész jött. Talaj menti szelek söpörtek végig Hirosimán, és egyetlen óriási halotti máglyává változtatták a várost. A hivatalos statisztikai kimutatások szerint 78 150 ember meghalt, 13 983 eltűnt, 37 425 megsebesült“ — így írja le Edward Teller, a hidrogénbomba atyja 1945. augusztus 6-ának reggelét Hirosima hagyatéka című könyvében. 33 évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon robbant fel az első atombomba. Milyen cél vezérelte Harry Trumant és embereit, hogy parancsot adtak az embertelen merényletre akkor, amikor már csaknem három hónapja hallgattak a fegyverek? Az ok, ma, harminc- három évvel az Ember ellen elkövetett merénylet után mindannyiunk előtt világos: a több ezer halott és élőhalott csupán eszközként szolgált az Egyesült Államok kezében. Nem vitás, hogy a Hirosimában felrobbant atombomba Moszkvát támadta. Persze nem pusztító radioaktiv sugaraival, hanem azzal a tévhittel, hogy a csodafegyver birtokában az Egyesült Államok sakkban tudja tartani a Szovjetuniót. A halottak és a nyomorékok számát tekintve a csodafegyver a várakozásnak megfelelően „szerepelt“. A főpróba olyannyira jól sikerült, hogy néhány nappal később Nagaszakiban megismételték. A harminchárom év előtti kora augusztusi nap hovatovább mindinkább figyelmeztet és emlékeztet. Hiszen végül is ez a nap vezetett 1946. március 5-éhez, amikor Churchill Fultonban a hidegháború nyitányaként egy közös szovjetellenes angol—amerikai front létrehozásának tervével lépett fel, meghatározva ezzel a következő három évtized hangulatát. A Szovjetunió, a többi szocialista ország és a békeszerető erők kitartó erőfeszítéseinek eredményeképpen a hetvenes évek elején úgy tűnt, hogy az emberiség örökre megszabadul a háború borzalmaitól, hogy a fegyverkezés helyett a leszerelést és a kölcsönösen előnyös együttműködést választotta. A pozitív enyhülési folyamat érzékeltetéséül elég megemlíteni a legfontosabb eredményt, azt, hogy 1972-ben aláírták a hadászati támadófegyverek kölcsönös ellenőrzéséről szóló szovjet —amerikai szerződést, a SALT—I-et. Aggasztó azonban, hogy a közelmúltban ez a folyamat érezhetően lelassult. Elképesztő, hogy naponta 45 millió dollárt fordítanak a világon új típusú „csodafegyverekre“. A jelenlegi fegyverkészletekhez viszonyítva a hirosi- mai atombomba csupán játékszer. Az új neutronbomba, a szárnyasrakéták, a korlátlan hatósugarú óriási tengeralatt- „ járók felújításán, kifejlesztésén az egész világon 400 000 tudós dolgozik. Röviden: a fegyverkezési spirál egyre veszélyesebb formát ölt, az erőegyensúly egyre magasabb szintű. E szomorú évfordulón még határozottabban ki kell jelentenünk: a szocialista országok társadalmi és gazdasági rendszerétől idegen a fegyverkezési hajsza kezdeményezése. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a különböző világfórumokon előterjesztett leszerelési javaslatainak célját és értelmét fogalmazta meg az 55 éves Yasuo Ishida, a hirosimai katasztrófa egyik élő áldozata, amikor ezeket mondta: „Nagyon sokat szenvedtünk. Túlélésünk egyetlen értelme, hogy megbizonyosodhassunk, mi voltunk az utolsók a földön, akikre az atombomba szörnyűségeit rázúdították.“ Ne csak emlékezzünk tehát, de emlékeztessünk is! KOVÁCS ILONA
