Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-30 / 31. szám

H egyekkel övezett völgy, ha kör­befordul az ember, egy pilla­natra talán azt is elhiszi, innen nincs kiút. Délre az Alacsony-Tátra feny­vesekkel borított meredek lejtői, északon pedig a Magas-Tátra helyen­ként júliusban is hófedte sziklás nyúlványai állják útját. Keleti és nyugati irányban ugyan már jóval messzebbre kalandozhat el a szem, de a távol ott is erdőkkel fedett hegyoldalakba vész. E szemet-lelket gyönyörködtető Tátra alatti vidék természeti szép­ségében minden bizonnyal a dúsgaz­dag kapitalista vállalkozó, Bafa is elgyönyörködött, de a számító ipar­mágnásnak ez aligha volt döntő ok ahhoz, hogy a 30-as évek gazdasági válságát követően itt lerakja a visz­kózszálat és -selymet, illetve celo­fánt gyártó üzem alapjait. Vállalko­zásánál nem a vidék természeti szép­sége, hanem az olcsó munkaerő ját­szotta a fő szerepet. VISZKÖZSELYEMTÖL A POLIETILÉN SZÁLIG Az iparmágnás üzeme, amely mun­kát és kegyelemkenyeret adott az abban dolgozó kilencven embernek, már a történelem lapjaira tartozik. Ami megmaradt belőle, az a mai gyönyörű és rohamosan fejlődő tátra- alji város, Svít neve. Az üzem nevé­ből — Slovenská Viskőzová Továren — ugyanis így nevezték el az annak árnyékában létrejött települést. A mai valóság alapjait a felszaba­dulás, majd a dicső februári esemé­nyek évében rakták le. Ez az alap az elmúlt évtizedekben erőteljesen fejlődött, úgy, ahogy az egy szocia­POLIPROPILÉN AZ ÜJ ALAPANYAG Mindennapi életünkben és a nép­gazdaság egyes ágazataiban egyre nagyobb szerepet töltenek be a mű­anyagok. Sokirányú felhasználásuk feltételezi sokféleségüket, a nagy választék pedig megköveteli az üze­mek, sőt államok közötti szakoso­dást. A KGST-n belül így szakosodott hazánk a polipropilén szálak, illetve fólia gyártására. — A program valóra váltásának feladata nekünk jutott, amit mi örömmel vállaltunk — hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. — A termék- szerkezet felújítása persze új beru­házást igényelt, hiszen az elmúlt év­tizedek során gépeink és az épüle­tek egyaránt elhasználódtak. A nagy­arányú beruházás összköltsége egy- milliárdhatvanmillió korona, és mint ilyen, természetesen több sza­kaszban valósul meg. Elsőként a fó­liát gyártó üzemrész készül el, a próbatermelés már a napokban meg­indul. Az építők ezt követően erői­ket a polipropilén szálat gyártó üzemrészre összpontosítják. Ennek első részét 1978 júniusában adták át, ahol évi négyezer tonna polipropilén textilselymet fogunk gyártani. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy termé­keink jelentős részét exportálni fog­juk, s mindez új korszakot jelent üzemünk életében. Tegyük hozzá nemcsak az üzem, hanem a környék szempontjából is jelentős az új beruházás. A polipro­pilén alapanyagból készülő fólia — pontos nevén biaxonális polipropilén fólia — korszerű gépen és nyújtással készül, s bár évi háromezer tonnát TERMELÉS - VILÁGSZÍNVONALON Új korszak küszöbén a Chemosvitben lista ipari nagyüzemhez méltó. A ro­hamos fejlődés a szakosodást is szükségessé tette, így lett 1951-ben az egy üzemből kettő, a textilgyártó Tatrasvit és a tulajdonképpeni ve­gyiüzem, a Chemosvit, amelynek evártmányszerkezetében elsősorban a viszkózselyem és műszál, valamint a celofán és a polietilén csomagoló­fólia tartozik. — A fejlődés erőteljes ütemét leg­jobban néhány jellemző adattal szem­léltethetjük — mondta Martin Duna] mérnök, a Chemosvit beruházásért fe­lelős igazgatóhelyettese. — Bruttó termelésünk értéke 1976-ban 966 millió korona volt, ami — átszámított értékben — huszonötszöröse a fel- szabadulást követő év bruttó terme­lésének. Az elmúlt évtizedek jelen­tősebb állomásai közé tartozik a hat­vanas évek eleje, amikor megkezd­tük a poliamid vágott száll gyártását, és bővítettük, korszerűsítettük a celq- fángyártást. Évről évre egyre több viszkózselymet és műszálat készítet­tünk, 1965-ben pedig bevezettük a polietilén fólia gyártását. Az , ötödik ötéves tervidőszak éveiben például 84 százalékkal növekedett termelé­sünk, és dolgozóink száma fokozato­san elérte a négyezret. fognak belőle gyártani, a környezetet szennyező mellékterméke úgyszólván a nullával lesz egyenlő, a polipropi­lén textilselymet gyártó üzemrész átadása után hat hónapon belül pe­dig megszüntetik a viszkózselyem gyártását, és ezzel harmadára csök­kentik a környezetet szennyező anya­gok mennyiségét. Hogy mit jelent ez e tátraalji vidék jövőjét tekintve, azt felesleges részletezni. AZ ÉPlTÖK határidőre Átadjak Napok, illetve hónapok kellenek ah­hoz, hogy a Chemosvit dolgozói bir­tokukba vehessék az új üzemrésze­ket. Akik jelenleg itt szorgoskodnak, azok a Munkaérdemrenddel kitünte­tett Kassai (KoSice) Kohóépítő Vál­lalat egyes üzemeinek dolgozói. Fran- tíéek fiech mérnök, a vállalat ter­melési igazgatóhelyettese és Clril Suhaj mérnök, építésfelelős kalauzol az építkezésen. — Itt még több a munka, bár a jövő június is messze van — mond­ta az igazgató, miközben lépcsőkön feljutottunk a polipropilén textil­selymet gyártó üzemrész emeleti csar­nokába. — A részleg alapterülete két hektár, de talán menjünk fel a tető­re, onnan jobban szétnézhetünk — ajánlotta, és perceken belül már egy emelettel feljebb kaptam a további tájékoztatást. — Az ott a szivattyúállomás, az a fütőtorony, az pedig a levegősűrítő központ. Ezeket már átadtuk, rövide­sen szolgálni fognak. — Oda pedig bemegyünk — vette át a szót az építésvezető, egy két- emeletnyi magas épületre mutatva. Lépcsőkön le, keresztül az udvaron, vagy tízpercnyi út. így arra is ju­tott idő, hogy elmondják, az építke­zési munkákban nincs lemaradás. Ezt az építő és szállító vállalatok jó együttműködésének lehet köszönni. Tavaly szeptemberben közös szocia­lista vállalást kötöttek, és azt vala­mennyien megtartják. Sokat segít a dolgozók szocialista munkaversenye is, amelynek keretében figyelemre­méltó eredmények születtek. A leg­jobb kollektívák közé tartozik Jozef Filip héttagú szerelőcsoportja és Pe­ter Zurava, valamint Juraj Pribiőka ezüstérmes szocialista munkabrigád­ja. Példás munkát végez és a leg­jobb úton halad a büszke cím el­nyeréséhez Ján Fér vízvezeték-szere­lő és Ján Mráz ácscsoportja is. És végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a lengyel Polservic dolgozóit, akiknek még arra is jutott az időből, hogy a szerződésben lekötött építke­zési munkákon túl a városban egy hatvan férőhelyes óvoda felépítésé­ben is segítsenek, amely tiszteletükre a Csehszlovák—lengyel barátság ne­vet kapta. — Innen már- mi kiszorultunk — mondta az igazgatóhelyettes a tető­ről látott épület bejáratánál. A földszintet a raktárak és a ter­melést szolgáló technológia termei foglalják el, a korszerű és meg­lehetősen drága gépek az emeleti részén kaptak helyet. — A szerelést Ján Kováőik mérnök irányítja, tehát az egyik legilletéke­sebb, hogy megismertessen a gépek küldetésével — mutatta be az épí­tésvezető az elénk siető egyént. — Ezek a gépek készítik majd a fóliát — mutatott az első terem két gépsorára, amelyek egyike is nehezen férne be egy tornaterem­be. — Itt a szomszédban a lakkozó gépek vannak, azok pedig — muta­tott a következő terembe — a szín­nyomó gépek, négy-, illetve hatszínű nyomásra alkalmasak. Még elmondta, hogy az ott készü­lő fóliát az élelmiszeripar, elsősorban a húsipar fogja használni csomago­lásra, nemcsak nálunk, hanem több KGST-államban is. Ilyen fóliát me­chanikus úton, tehát világszínvonalon a KGST-tagországok keretében csak ők fognak gyártani. És hogy időben kezdhetik meg a termelést, az első­sorban az építők érdeme. EGRI FERENC Épül a polipropilén textilselymet gyártó részleg Há ttérben a kész épület, amely a polipropilén fóliát gyártó gépeknek ad helyet t színnyomó gépek (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents