Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-11 / 24. szám

A KOMOR HÁZASSÁG AFORIZMÁK A legjobb szájkosár a teli has. * * * Az illető azért szerette ki­kaparni az igazságot — hogy azután még mélyehbre kaparja el. * « * Minél több a juh a nyáj­ban — annál optimistábbak a farkasok. • * * Tanítani tanít ugyan a történelem — de tanítványai előmeneteléért felelősséget nem vállal. * * * Részlet egy jellemrajzból: „Fájdalmasan fogadja a neki szóló bírálatot és a másnak címzett dicséretet“ * # * Ahhoz, hogy az élre ke­rüljünk, nem okvetlenül szükséges, hogy mindenkit megelőzzünk — elegendő, ha csupán kihagyunk egy kört. * # # Az ember néha egy jóféle rúgás következtében kap szárnyakat. * # * A dohányzás, mint isme retes, megrövidíti az életet — de a munkanapot is megrövidíti. * * * Mielőtt gondolkozni kez­desz, gondold meg alaposan a dolgot. Gellért György fordításai a Lltyeraturnaja Gazetából Rámenős- Csaba, ha most rög­tön nem csókolsz meg, akkor kiabálni kezdek! — Jenő, szeretnék veled ko­molyan beszélni. — Rendben, szivecském, kezdd el, mindjárt visszajövök, csak leugrom egy sörre. Meglepetés (Jaroslav Pop rajza) PÁRBESZÉD — Kovács úr, hova megy ilyen későn? — A vendéglőben iddogál- tunk. Hazafele igyekszem. — Ilyen korán? TELEFON Kovács doktort felhívják a baráttal. — Máriást akarunk játszani, és csak ketten vagyunk. Ülj be a kocsiba, és gyere. Amint leteszi a kagylót be­lép a felesége: — Ki hívott? — Súlyos esetihez hívtak, szivi. Két orvos már a hely­színen van! Kiss és Nagy szállítómunká­sok. Éppen egy zongorát cipel­nek a nyolcadik emeletre. A zongora egyre nehezebbnek tű­nik. Megszólal Kiss: — Nézd meg már, még hány emeletet kell cipekednünk? Nagy fölfut a lépcsőkön, kis­vártatva visszajön, és így szól: — Van egy jő hírem, és egy rossz hírem számodra. A jó hír az, hogy már csak egy eme­letet kell mennünk a nyolca­dikra, a rossz hír pedig az, hogy az illető a másik lakó­tömbben lakik. CSAK EMLÉKEZETBŐL Brahovácz megkérdi a barát­ját: — Mi van a nagyobbik lá­nyoddal? — Képzőművészetire jár. Fér­fi aktokat rajzol. — Ne mondd? És levetkőz­nek előtte a férfiak? — Hova gondolsz. Hogy en­gedhetném meg, hogy meztelen férfiak között legyen a lányom. Emlékezetből rajzol... MÉRNÖK Az építészmérnök föláll az asztal mellől, és így szól a fe­leségéhez: — Drágám, légy szíves írd le, hogy készítetted el ezeket a k né diákét. A recepted ugyan­is forradalmasítja a betonké­szítést! KÉRDÉS —■ Főúr, nem emlékszik rám? Véletlenül nem én ittam el Itt ötszáz koronát a bará­taimmal? — Dehogynem. — Na, hál istennek! Már azt hittem, hogy elvesztettem azt az ötszázast! HOLDKOROSOK Két holdkőros találkozik. — Szervusz! Hogy vagyok? — Köszönöm. És én? JÓ HlR — ROSSZ HlR KÖLTÖZNEK Szabó né panaszkodik: — Géza, igazán nem tudom, mit vegyek föl. A szomszédaim már minden ruhámat látták. Mire a férj: — Ne folytasd! Inkább el­költözünk! KÖLTŐ Az apa dorgálja a lányát: — Lányom, te teljesen meg­bolondultál! Nézz körül: csu­rognak a vízcsapok, potyog a vakolat, rossz a tévé és a hű­tőszekrény, te pedig egy köl­tőhöz akarsz feleségül menni? Szökés Szökni készül egy fiatalasszony. A sze­relme létrát támasztott az ablakhoz.- Óvatosan, drága - remeg az asszony. - Ha a férjem megtudná, hogy mit csinálok, men­ten megölne bennünket. Mire a férfi:- Nyugodj meg, szí­vem. A férjed adta köl­csön a létrát. FIGYELMEZTETÉS Egy párizsi rendőr figyel­mezteti a gyalogost, aki úgy megy át az úton, hogy az égre néz: — Uram, ha nem néz oda, ahova megy, akkor rövidesen oda megy, ahova néz. VENDÉGLŐBEN — Pincér, mondja, friss ez a hal, amit kihozott? — Nem tudom megmondani. Még csak egy hete dolgozom itt. A valóság torzítása (Milan Stano — Roháé) Az edző odaült mellém a kispadra. — Genya, készülődj. Beállsz. Tizenöt perc van hátra, 1:1 az eredmény. Ki kell húznunk a döntetlent, mert ha in­nen nem viszünk el egy pontot, kiesünk. Nézd, hogy támad az ellenfél. A tizen­hatosból sem tudunk kijönni, nem hogy a félpályán átmenni. Lecseréled Korocs- kint, mert csak szaladgál,, mint kakas a tyúkok után. Mielőtt játékra jelentkeztem, odasúg­ta: — Húzd az időt, ahogy csak lehet. Játsszd meg azt, hogy sérült vagy, fet- rengj, mint a legszebb napjaidban szok- tad! — Rendlcsek — bólintottam, és pátoa- ra léptem. Lavinaszerűen támadott az ellenfél, lé­legezni Is alig tudtunk. Éreztem, ha nem dobok be valamilyen figurát, akkor kitömnek bennünket. Végre! Beadás száll, nagy tömörülés a tizenhatosunkban. Nagyot ordítottam, és elnyújtóztam az ötösön. A bíró ész­revette, hogy a földön maradtam, meg­állította a játékot. Berohant az edző, nyakon löttyintett hideg vízzel, aztán a fülembe súgta: — Klassz fiú vagy, Genya. Már több mint két perce áll a játék, tarts ki. ameddig csak lehet! Szirénázást hallok, megérkeztek a mentők. Mind a tiz ujjammal beleka- paszkodok a fűbe. Nem tudnak felemel­ANATOLIJ BABIKIN Egy focista hőstette ni. Mozdulatlanul fekszem, nem is léleg- zem. A mentők vállukat vonogatva el­mentek. Női kéz simogat. Kölniillat. Pikk dáma márka: a feleségem. — Genya, Genyocska, ne hagyj ell Ki neveli föl a szegény árvákat? Ki hoz haza nagy prémiumokat, bundázásból becsurgó ezreket? A mezem teljesen átázott. A könnyei­től. Ki kell tartanom, mondta az edző. az egy pontot el kell vinni. Kitartok! Nem mozdulok, nem lélegzem ... Gyászzenét hallok. S az edzőm sza­vait: — Sohasem feledjük, drága felebará­tunkat, Genyocskát. Kiváló futballista, igen kiváló elvtárs és nagyon kiváló családfő volt! Mindig azt tette, amit a csapat érdeke meg ... Nem tudta folytatni. Fuldoklott a zo­kogástól. Óvatosan kinyitom a bal szememet. Űristen, hiszen ez már nem a sta­dion, hanem a temető! Két férfi éppen befejezte a sírásást. A csapatkapitány lép mellém. Az apja osztályvezető, így került a csapatba. Fo­cizni nem tud, de beszélni... — Genya a tiszta játék úttörője volt. Minden nap fogkefével, törülközővel és szappannal jelent meg az edzésen. És most elhagyott bennünket. Genya nélkül mit ér a futball, és mit ér az élet? Na, gondoltam, most már elég a ko­médiából. A döntetlent biztos kihúztok. Ideje lesz hát újra lélegezni, és fölállni. Levegőt akartam venni, de nem tud­tam. A hatalmas emlékmű, amit a síromra állítottak, moccanni sem engedett. SZILVÁSSY JÓZSEF fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents