Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-04 / 23. szám
ÚJ szú A különleges bank AVAGY: EGY PÉNZRŐL, AMELY VALÓJÁBAN NEM LÉTEZIK Moszkva központjában, a Kuznyeckij moszton található a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank (NGEB) impozáns épülete. A bank funkciói és az a valuta, amellyel pénzügyi műveleteit bonyolítja — példa nélkül állnak a hitelbankrendszer sok száz éves történetében. Húsz esztendővel ezelőtt az árucsere és gazdasági kapcsolatok a szocialista országok között eléggé bonyolult, úgynevezett kétoldalú klíring-elszámoláson alapultak: az elszámolásokat a mindkét fél részéről kiegyensúlyozott export- és importszállítások jelentették. Jó ütemben fejlődött azonban a szocialista országok együttes termelése, a hetvenes évekre már elérte a világ bruttó ipari termelésének egyharmadát (1976- ban már több mint 40 százalék volt). Megnövekedett az áruforgalom. Az országok gazdaságában megerősödött a specializáció és a kooperáció igénye. Természetes tehát, hogy a kétoldalú klíring fékezőerővé vált. Eljött az ideje, hogy áttérjenek a sokoldalú elszámolás rendszerére. A kapitalista kereskedelmi kapcsolatokban meghonosodott tapasztalatokat azonban itt nem lehetett alkalmazni. Valamilyen, elvileg teljesen új rendszerre volt szükség. 1964. január 1-én megkezdte munkáját az NGEB, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak közös bankja, s ettől a pillanattól kezdve funkcionált a kollektív valuta — a transzferábilis rubel. A nemzetközi elszámolások szóban forgo eszközét nem szabad összetéveszteni sem a konvertibilis valutával, sem pedig a Szovjetunió nemzeti fizetőeszközével. Végeredményben nevezhetnénk csehszlovák koronának éppúgy, mint lengyel zlotynak vagy magyar forintnak. A transzferábilis rubel alkalmazásának vezérgondolata — lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy az egyik ország számláján levő valuta átutalható legyen a másik KGST-ország számlájára. A transzferábilis rubelt nem lehet megnézni: mert nem létezik a megszokott bankjegy formában. Éppen emiatt, Nyugaton kezdetben úgy vélték, hogy a transzferábilis rubel valójában csak kitaláciő. Később azonban a szocialista közösség határain túl is kezdték alkalmazni az úgynevezett „nem bankjegy elszámolás“ módszerét: ilyen az „arab valutáris egyesülés“, vagy az „ázsiai pénzügyi egyesülés“. A nemzetközi elszámolásokban egyébként az amerikai dollár üs rendszerint a multilaterális klíringelszámolások eszközeként is funkcionál. Az a tény pedig, hogy emellett bankjegy is és az Egyesült Államok nemzeti fizetőeszköze — ha jól meggondoljuk, egyoldalú előnyt jelent az USA-nak: vagyis lehetővé teszi számára, hogy mások számlájára könnyítsen saját valutáris-pénzügyi nehézségein. Volt már példa rá, hogy a dollár árfolyam-ingadozásai szerfölött érzékenyen érintették más országok fizetési mérlegét. A szocialista együttműködés keretében a különböző nemzeti fizetőeszközök — ideértve természetesen a szovjet rubelt is — csak az illető állam belső fizetőeszközei. Hogyan működik ez a rendszer? A Bulgáriában vásárolt gyümölcsért például Csehszlovákia a Mongóliának szállított bulldózerekkel fizethet. A Csehszlovák Kereskedelmi Bank megadja az Ulánbátorba szállított gépek árát, mint követelést. Ezt az NGEB Moszkvában uetaplálja a számítógépbe és elkészíti az ügylet mérlegét: a mongol folyószámláról átviszi a követelést a csehszlovák számla javára, a bolgárokkal fennálló tartozást pedig kiegyenlíti a csehszlovák számla terhére. Hasonló módon egyenlítik ki a szállítási szolgáltatásokat és a turista utazásokat is. A művelet igen csekély időt vesz igénybe. Igazság szerint a világ egyetlen bankja sem intézi ennél gyorsabban a multilaterális klíring-elszámolásokat. Az eszközök forgási sebességének meggyorsulása pedig jelentős gazdasági hatékonysággal jár együtt. A KGST-tagállamok között bonyolódó igen aktív árucsere körülményei közepette előfordulhat olyan szituáció, amikor valamely ország számláján — időlegesen — nem áll rendelkezésre megfelelő összeg a soron következő művelet lebonyolításának fedezetére. Az ügylet azonban ilyenkor sem marad el. A bank lebonyolítja az adásvételt, az adós országnak pedig számlahitelt nyújt. Ahogy az adós állam teljesíti soros szállítási kötelezettségét, a hitelvisszafizetést automatikusan rendezik. A kölcsönös elszámolásoknak ez a mechanizmusa — ideértve az 1—3 évre nyújtott rövidebb lejáratú hiteleket is — meggyorsítja a kölcsönös kötelezettségek teljesítését, lehetővé teszi az árucsere-forgalom kiszélesítését. A kollektív valuta igen hatékony fizetési eszköz. Mivel aranyalapja van, a transzferábilis rubel lehetővé teszi az áruk árának összehasonlíthatóságát, megteremti az egyenlő értékű csere feltételeit. Mint értékmérő és mint felhalmozási eszköz (az NGEB bankszámláján és betétein), is sikeres az alkalmazása. Egy lépés előre a világgazdaságban Elsőként próbálták ki a gyakorlatban az ilyen típusú nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. A bank legfelső szervében, a Tanácsban és az operatív napi teendőket ellátó Igazgatóságban valamennyi tagállam — potenciáljától függetlenül — teljesen egyenrangú félként képviselteti magát. Ez azzal magyarázható, hogy valamennyien egyen- lőek a transzferábilis rubelalap képzésében: a kollektív valuta megjelenésének forrása bármilyen kölcsönös áruexport és szolgáltatás, bármilyen NGEB-hitel. Ebben különbözik a transzferábilis rubel a nemzeti fizetőeszközöktől: mivel azokat az adott országok jegybankjai bocsátják ki belföldi fizetési eszköz gyanánt. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük: a Nemzetközi Valutaalapban a tagállamok jegyzett részvényeinek nagysága egyben a hitelnyújtás mértékének és a szavazatok számának meghatározója is. így adódik, hogy például az USA egymaga a szavazatok több mint 20 százalékával rendelkezik, míg a tíz legfejlettebb kapitalista állam a szavazatok 60 százalékán osztozik. Az NGEB tevékenységének alapelveit, a kollektív valuta sajátosságai, a kölcsönös segítség légköre, soknemzetiségű állandó munkatársi gárdája — mindmind a széles demokratikus alapokon épül fel, s az a törekvés hatja át, hogy biztosított legyen valameny- nyi partner gyakorlati jogegyenlősége. Különleges figyelmet szentelnek itt az országok a szezonális exportnak. Ha például az NGEB más A bank épülete (Vlagyimir Bogatirjev felv.) tagjai évi 2—5 százalék kamatot fizetnek a hitelek után, akkor Mongólia és Kuba csak 0,5—2 százalékot. E két ország exportjában ugyanis a mezőgazdasági termékek vannak túlsúlyban, s termékértékesítésük a második félévre esik. Ugyanebben az időben az import, amelytől Kuba és Mongólia ipari fejlődésének sikere függ — egyenletes, évszakoktól független. Mongólia minden esztendő első és második negyedében hitellel fedezi nemzetközi fizetési kötelezettségeinek 80 százalékát. Elképzelhető, mekkora ösz- szegeket kellene fizetnie kamatként, ha nem venné igénybe a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank kedvezményeit. A hasonló jellegű nyugati pénzintézetek évi 6—8 százalékos kamatra adnak hiteleket és a fejlődő országok semmiféle kedvezményt nem remélhetnek. Robert McNamara, a Világbank elnöke nemrégiben beismerte, hogy az utóbbi években tovább csökkent a „legszegényebb országok“ nemzeti jövedelme. A jelenség egyik oka az a pénzügyi függés, amely úgy elnyeli ezeket az államokat, akár az ingovány. A fejlődő országok 1975-ben — csak kamat fejében — 14,6 milliárd dollárt, éves exportbevételük egyhatodát fizették ki. _____Nemzetközi tekintély Az NG EB egyik helyiségében sok óra jár: mutatják a New York-i, a londoni, a szingapúri időt. Ezek a világ minden pontjával kapcsolatban álló ügyintézők tájékozódására szolgálnak. A NGEB alaptőkéjének egy része konvertálható valutából áll, amelynek egyik feladata a Kelet— Nyugat közötti kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés fejlesztése. Ennek következtében természetesen elengedhetetlen a kapitalista valuták árfolyamának „ingadozásaira“ vonatkozó kutatómunka folytatása. A NGEB a múlt esztendő nyarán nagy pontossággal jelezte a svéd korona leértékelését, egy hónappal előbb, mint ahogy az bekövetkezett. Növekszik a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank tekintélye. Mutatja ezt, hogy a világ körülbelül 300 legnagyobb bankja működik együtt vele. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank különös figyelmet fordít kapcsolatainak megerősítésére a fejlődő országokkal. Elsődléges rendeltetése természetesen a szocialista országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak szolgálata. Csupán az utóbbi hat esztendőben megkétszereződött a tagországok közötti elszámolások volumene és 1976-ban elérte a 82,5 milliárd transzferábilis rubelt. ANDREI KRUSINSZKII (A moszkvai Pravdából) a 1978. VI. 4. A Nagy Színházzal szemközti téren emelkedik egy hatalmas — majdnem másfélszáz éves — öntöttvas szökőkút. Valamikor innen hordták a moszkvaiak a vizet. Az emberek reggeltől estig vödrökkel és korsókkal tolongtak a kútnál. „A bőséges táplálkozás után, Vízben szegény Moszkva városa, Az égető szomjúság gyötört,“ — írta a múlt században Nyikola/ Jazikov orosz költő. Valóban sok probléma volt a vízzel: a napi háromszázezer vödör nyilvánvalóan nem volt elég. Az 1897-ben Moszkvában kiadott Városrendészeti Közleményekben az alábbi sorok olvashatók: „Szomorú látvány, hogy a lakosság szegényebb rétege, amelyik távol él a folyóktól és a medencéktől, a szatócsüzletekben vásárol pos- hadt, vagy kútvízzel kevert vizet.“ Az Októberi Forradalomig a várost alapjában a Moszkva folyó látta el vízzel. 1917-ben a napi vízmennyiség 170 ezer köbméter körül mozgott. Moszkva napi vízfogyasztása jelenleg ötmillió köbméter. Az 1930-as években építették azt a hajózható csatornát, amelyen át a Volga vize eljut Moszkvába. Napjainkban a Volga, a nagy orosz folyam másodpercenként több mint harminc köbméter vizet ad a fővárosnak. Az utóbbi négy évtizedben MoszkMoszkva vízellátása va környékén tizenegy hatalmas víztárolót létesítettek. A tavaszi víztartalékokat összegyűjtve, a tárolók lehetővé teszik a víz évszakonkénti, szükségletek szerinti ésszerű felhasználását. Ennek a hatalmas tartálynak a térfogata milliárdköbméterekre rúg. A víz a tárolókból betonozott csatornákban jut el a város határáig. A lakott területek, a vasúti főútvonalak és a közutak közelében a nyitott csatornák hatalmas csövekbe torkollnak. A víz tisztítását és ízesítését négy régebbi vízmű látja el: a Rubljovi, az Északi, a Keleti és a legújabb, a Nyugati. A vizet tapasztalt szakemberek „készítik“, keverők és ülepítők bonyolult rendszerén engedik át, megtisztítják az idegen anyagoktól. Az utóbbi időben az ózonkezelés által sikerült jelentősen megjavítani a víz ízét: ez a gáz oxidálja ugyanis a vízben található valamennyi szerves anyagot. Jelenleg a főváros minden egyes lakosára napi 700 liter víz jut. (ösz- szehasonlításképpen: a párizsi lakosokra 380, a londoniakra pedig 300). Moszkvában ismeretlen fogalom a vízhiány. Erre minden biztosíték megvan. ... A kétmotoros csónak ablakaiból elénk tárul az ősi orosz városka, Zubcov látképe. Az új mesterséges tenger partján fekszik, amely a bővizű Vazuza, a Volga mellékfolyójának elrekesztése után alakult ki. A víztároló rendeltetése az, hogy évekre előre biztosítsa Moszkvának a legtisztább ivóvizet. Miért éppen erre a kis középorosz folyóra esett a vízépítők választása? A Vazuza forrásai sűrű, lakatlan erdőségekben találhatók, partjai mentén nincsenek ipari üzemek. Tavaszi áradáskor szerfölött megemelkedik a folyó vízszintje. Ezért határozták el, hogy ezt a kristálytiszta vizet a fővárosnak adják. Harmincöt méteres duzzasztógátat építettek. A kialakított tenger majdnem félmilliárd köbméter vizet fogad be. A közeljövőben újabb — a Rzsevi — vízhasználati létesítmény építését tervezik. Ez tovább gazdagítja majd az Ivankovói Víztároló készleteit, ahonnan — a Moszkva-csatornán át — még nagyobb vízmennyiség áramlik a főváros felé. ALEKSZE) OSZIPOV (A Szovjetszkaja Kultúra c. lapból) N < 5C S'8 g: ® 2. S 09 £ ® 0 9v 3 SE S X Ö9 ö* O ' *“ tr «J ® .-»■ sw N g &g £b 3 S S* N » o ' _ N ifía ~ ® ® 3 CD' w i
