Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-21 / 21. szám

ÚJ szó m — U ram, ez itt nem szemétdomb, csupán leeresztettük a halastó vizét... (Jan Lukavsk? karikatúrája) PÁRBESZÉD — Hova rohan, Kovács? — A kutyám megint elszaba­dult. Ha most nem találom meg, akkor már nincs kegyelem, rög­tön agyonütöm. KORHOLÁS — Éva, még tíz perce sincs, hogy megismerted ezt a fiatal­embert és máris csőkolóztok? — Nem értelek, apa. Hát mi­ről beszéljek egy teljesen ide­gen emberrel? KONYAK A mentőorvos így szól az alaposan elázott férfihoz: — Uram, ön részeg, s ezért most elvisszük a kijózanítóba. — Nem bánom, dokikám, de előbb még igyunk meg valahol egy-két konyakot. FAVICC Műtés Egy fiatalasszonyt vakbélbe operálták. A műtés után megkérdi az orvostól.- Mondja, doktor úr, fog lehetni látni a seb­helyet?- Ez csak öntő! függ, asszonyom. Mindenki olyan öreg, ami­lyennek érzi a felettese. Elmaradott ember. Sem­miről sem beszél, amiről még nem tud. * * * A jó feleség a konyhából ötpercenként bekiabál a tv- közvetítés előtt ülő férjnek: „Igazad van! Ofszájd volt!“ BÚK — Hölgyem, önt az alkohol megszépíti. — De hiszen én nem is it­tam. — De én igen, méghozzá so­kat! — Halló, ez a 256 432-es szám? — Nem, Itt a 25 64 32-es szám. — Bocsánat, akkor téved­tem. — Nem tesz semmit, úgyis csengett a telefon. A hét vicce- Hölgyem, ön az első nő az életemben, akit szeretek!- Úristen, már megint egy kezdő... /\ £6 <*X /riiáy/iilti. Gyengéd figyelmeztetés (Elek Tibor karikatúrája) PARADICSOM — Mancika, ha hozzám jön feleségül, úgy fogunk élni, mint a paradi­csomban ... — Úgy? Hát még ruhám sem lesz? NŰI DOLGOK — Jenő, mit csinálnál, ha én most hirtelen meghalnék? — Hogy kér­dezhetsz ilyet, Giziké? Termé­szetesen ugyan­azt, amit te, ha én halnék meg. Mire Giziké: — Szégyelld magad, Jenő. Hogy neked mi­lyen aljas gon­dolataid van­nak! MEGOLDÁS —_ Nem tudod, hogy Cicva- rekéfc miért mentek együtt sza­badságra? Hiszen állandóan ve­szekednek, és utálják egymást. — Hát éppen ezért. Egyik sem akarja, hogy a másiknak akár egy boldog pillanata is legyen. MELLÉKLET — Elintézték a lakáskérel­medet? — Nem. Visszaküldték a kér­vényt azzal, hogy csatoljak hozzá mellékletet. — Milyen mellékletet? — Néhány ötszázast. SOFÚRVIZSGA A vizsgáztató kérdezi a csi­nos fiatalasszonyt: — Mi történik, hölgyem, ha felemeli a bal lábát? — Felszabadítom a kuplun­got. — És mi történik, ha fele­meli a’jobb lábát? — Felszabadítom a féket. — S ml lesz akkor, ha fel­emeli mind a két lábát? — Akkor biztos, hogy lete­szem a vizsgát... KRITIKA Egy kritikus véleménye: — Ha a regény főhőse való­ban hős lenne, bizonyosan jól elagyabugyálta volna az írót. A cinizmus, olvasom, igaz­ság, amelyet éppen olyan kellemetlen hallani, mint amilyen kellemes elmonda­ni. * * # A válóper okának kezdeti tanúja a házasságkötési ta­nú. # * * Ideális beosztott az, aki megért minden szót, amit nem mondott a főnöke. Hiába tették magasabbra az emelvényt, a beszámoló továbbra is alacsony maradt. A házastársak közül az egyiknek okosnak keli len­nie ahhoz, hogy mindkettő boldog legyen. FÉRFIAK — Gyere, Pista, beülünk a kávéházba. Már rég nem volt egy görbe éjszakám. — Nem, Béla, én megyek ha­za. —1 Mi az, félsz az asszony­tól? — Dehogy. Az asszony nem szólhat bele az én dolgaimba! — Hát akkor, miért jiem akarsz itt maradni? — Tudod, nem szeretek a folyosón aludni... házasság — Tudjátok, barátaim, a há­zasság mégiscsak nagyszerű Mióta megnősültem, so­ha egyetlen gomb sem hiány­zik az öltönyeimről. — Valóban? — Valóban, mert a felesé­gem megtanított gombot föl- varrni. 1978. V. 21. 19 Hivatalnoktípus (Roháö) GYEREK — Miért sírsz, Jan­csika? — Mert a papa le­esett a lóról. — Hát ezért igazán nem érdemes sírni, hi­szen a papádnak sem­mi baja sem történt. — Tudom. Én azért sírok, ihogy nem vol­tam ott, s így nem röhöghettem, úgy, mint a haverok. VONAfOIM — Hová uta­zik, hölgyem? — Ez csak ön­től függ. ké­rem. — Az idén gyönyörű tavaszunk van, drágám. Most ért véget a jégkorong világbajnok­ság, és rövidesen kezdődik a foci VB S uhajda D. Jenőné, aki­nek az utóbbi időben jelentkezett könnyebb alvászavaraimról panaszkod­tam, nem adott tanácsot és orvosságot sem ajánlott, el­lenben viszonzásképpen megajándékozott néhány ér­dekes tapasztalatával, ame­lyek mind az ember alvásá­val kapcsolatosak. — A férjem ellen indított válópert elvesztettem, mert a bíróság álláspontja sze­rint a horkolás nem válóok — kezdte. — Csakhogy az én férjem nem otthon, a lakásunkban horkol, hanem az utcán, s ezzel nemcsak engem, de másokat is zavar az éjszakai pihenésben. Ugyanis mindketten alvajá­rók vagyunk. A házasságunk is ezzel összefüggésben jött létre. Annak idején Pomáz és Szentendre között ismer­kedtünk össze, a már nem tudom hányas kilométerkő­nél, hajnali háromkor. Álta­lában korán nyugovóra té­rünk: este tízkor már az ut­cákat rójuk. Nyári éjszaká­kon, amikor a hálószobák ablakai nyitva vannak, fér­ra jem erős horkolása miatt az alacsonyabban fekvő laká­sokból, ahová a horkolás be­hallatszik, gyakorta szidal­maznak, sőt különféle tár­gyakkal meg is dobálnak bennünket. Házastársak közt nem vagyok híve a külön hálóutaknak, ezért a férjem horkolása ellen úgy igyek­szem védekezni, hogy altató­szerekkel teszem mélyebbé az alvajárásomat. Tapaszta­latom szerint a Noxyron 4 kilométerre elegendő, a Dor- lotyn vagy az Eunoctin 8 ki­lométerre, a különösen erős Tardyl pedig 12—14 kilomé­terre is. Sajnos, ezek erős altatószerek, amelyek nem hasznosak a szervezetre. Vi­szont az enyhébb hatású Va­leriánának vagy a Legatin- nak egy-egy tablettájából csak a Rákóczi útra futja. Ehhez még annyit, hogy , a férjem, aki rossz alvó, éjsza­kánként 10—12 kilométerrel is beéri, az én alvásigényem azonban ennek kétszerese. A férjem emiatt lustának tart, szerinte a fél életemet elhe­nyélem ... ... Nem tudom, más ho­gyan van vele, engem min­denesetre megvigasztalt, hogy nemcsak nekem van­nak alvászavaraim, de az al­vajárók éjszakai nyugodalma sem mentes minden zökke­nőtől. HEVES FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents