Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-21 / 21. szám
ÚJ szó m — U ram, ez itt nem szemétdomb, csupán leeresztettük a halastó vizét... (Jan Lukavsk? karikatúrája) PÁRBESZÉD — Hova rohan, Kovács? — A kutyám megint elszabadult. Ha most nem találom meg, akkor már nincs kegyelem, rögtön agyonütöm. KORHOLÁS — Éva, még tíz perce sincs, hogy megismerted ezt a fiatalembert és máris csőkolóztok? — Nem értelek, apa. Hát miről beszéljek egy teljesen idegen emberrel? KONYAK A mentőorvos így szól az alaposan elázott férfihoz: — Uram, ön részeg, s ezért most elvisszük a kijózanítóba. — Nem bánom, dokikám, de előbb még igyunk meg valahol egy-két konyakot. FAVICC Műtés Egy fiatalasszonyt vakbélbe operálták. A műtés után megkérdi az orvostól.- Mondja, doktor úr, fog lehetni látni a sebhelyet?- Ez csak öntő! függ, asszonyom. Mindenki olyan öreg, amilyennek érzi a felettese. Elmaradott ember. Semmiről sem beszél, amiről még nem tud. * * * A jó feleség a konyhából ötpercenként bekiabál a tv- közvetítés előtt ülő férjnek: „Igazad van! Ofszájd volt!“ BÚK — Hölgyem, önt az alkohol megszépíti. — De hiszen én nem is ittam. — De én igen, méghozzá sokat! — Halló, ez a 256 432-es szám? — Nem, Itt a 25 64 32-es szám. — Bocsánat, akkor tévedtem. — Nem tesz semmit, úgyis csengett a telefon. A hét vicce- Hölgyem, ön az első nő az életemben, akit szeretek!- Úristen, már megint egy kezdő... /\ £6 <*X /riiáy/iilti. Gyengéd figyelmeztetés (Elek Tibor karikatúrája) PARADICSOM — Mancika, ha hozzám jön feleségül, úgy fogunk élni, mint a paradicsomban ... — Úgy? Hát még ruhám sem lesz? NŰI DOLGOK — Jenő, mit csinálnál, ha én most hirtelen meghalnék? — Hogy kérdezhetsz ilyet, Giziké? Természetesen ugyanazt, amit te, ha én halnék meg. Mire Giziké: — Szégyelld magad, Jenő. Hogy neked milyen aljas gondolataid vannak! MEGOLDÁS —_ Nem tudod, hogy Cicva- rekéfc miért mentek együtt szabadságra? Hiszen állandóan veszekednek, és utálják egymást. — Hát éppen ezért. Egyik sem akarja, hogy a másiknak akár egy boldog pillanata is legyen. MELLÉKLET — Elintézték a lakáskérelmedet? — Nem. Visszaküldték a kérvényt azzal, hogy csatoljak hozzá mellékletet. — Milyen mellékletet? — Néhány ötszázast. SOFÚRVIZSGA A vizsgáztató kérdezi a csinos fiatalasszonyt: — Mi történik, hölgyem, ha felemeli a bal lábát? — Felszabadítom a kuplungot. — És mi történik, ha felemeli a’jobb lábát? — Felszabadítom a féket. — S ml lesz akkor, ha felemeli mind a két lábát? — Akkor biztos, hogy leteszem a vizsgát... KRITIKA Egy kritikus véleménye: — Ha a regény főhőse valóban hős lenne, bizonyosan jól elagyabugyálta volna az írót. A cinizmus, olvasom, igazság, amelyet éppen olyan kellemetlen hallani, mint amilyen kellemes elmondani. * * # A válóper okának kezdeti tanúja a házasságkötési tanú. # * * Ideális beosztott az, aki megért minden szót, amit nem mondott a főnöke. Hiába tették magasabbra az emelvényt, a beszámoló továbbra is alacsony maradt. A házastársak közül az egyiknek okosnak keli lennie ahhoz, hogy mindkettő boldog legyen. FÉRFIAK — Gyere, Pista, beülünk a kávéházba. Már rég nem volt egy görbe éjszakám. — Nem, Béla, én megyek haza. —1 Mi az, félsz az asszonytól? — Dehogy. Az asszony nem szólhat bele az én dolgaimba! — Hát akkor, miért jiem akarsz itt maradni? — Tudod, nem szeretek a folyosón aludni... házasság — Tudjátok, barátaim, a házasság mégiscsak nagyszerű Mióta megnősültem, soha egyetlen gomb sem hiányzik az öltönyeimről. — Valóban? — Valóban, mert a feleségem megtanított gombot föl- varrni. 1978. V. 21. 19 Hivatalnoktípus (Roháö) GYEREK — Miért sírsz, Jancsika? — Mert a papa leesett a lóról. — Hát ezért igazán nem érdemes sírni, hiszen a papádnak semmi baja sem történt. — Tudom. Én azért sírok, ihogy nem voltam ott, s így nem röhöghettem, úgy, mint a haverok. VONAfOIM — Hová utazik, hölgyem? — Ez csak öntől függ. kérem. — Az idén gyönyörű tavaszunk van, drágám. Most ért véget a jégkorong világbajnokság, és rövidesen kezdődik a foci VB S uhajda D. Jenőné, akinek az utóbbi időben jelentkezett könnyebb alvászavaraimról panaszkodtam, nem adott tanácsot és orvosságot sem ajánlott, ellenben viszonzásképpen megajándékozott néhány érdekes tapasztalatával, amelyek mind az ember alvásával kapcsolatosak. — A férjem ellen indított válópert elvesztettem, mert a bíróság álláspontja szerint a horkolás nem válóok — kezdte. — Csakhogy az én férjem nem otthon, a lakásunkban horkol, hanem az utcán, s ezzel nemcsak engem, de másokat is zavar az éjszakai pihenésben. Ugyanis mindketten alvajárók vagyunk. A házasságunk is ezzel összefüggésben jött létre. Annak idején Pomáz és Szentendre között ismerkedtünk össze, a már nem tudom hányas kilométerkőnél, hajnali háromkor. Általában korán nyugovóra térünk: este tízkor már az utcákat rójuk. Nyári éjszakákon, amikor a hálószobák ablakai nyitva vannak, férra jem erős horkolása miatt az alacsonyabban fekvő lakásokból, ahová a horkolás behallatszik, gyakorta szidalmaznak, sőt különféle tárgyakkal meg is dobálnak bennünket. Házastársak közt nem vagyok híve a külön hálóutaknak, ezért a férjem horkolása ellen úgy igyekszem védekezni, hogy altatószerekkel teszem mélyebbé az alvajárásomat. Tapasztalatom szerint a Noxyron 4 kilométerre elegendő, a Dor- lotyn vagy az Eunoctin 8 kilométerre, a különösen erős Tardyl pedig 12—14 kilométerre is. Sajnos, ezek erős altatószerek, amelyek nem hasznosak a szervezetre. Viszont az enyhébb hatású Valeriánának vagy a Legatin- nak egy-egy tablettájából csak a Rákóczi útra futja. Ehhez még annyit, hogy , a férjem, aki rossz alvó, éjszakánként 10—12 kilométerrel is beéri, az én alvásigényem azonban ennek kétszerese. A férjem emiatt lustának tart, szerinte a fél életemet elhenyélem ... ... Nem tudom, más hogyan van vele, engem mindenesetre megvigasztalt, hogy nemcsak nekem vannak alvászavaraim, de az alvajárók éjszakai nyugodalma sem mentes minden zökkenőtől. HEVES FERENC
