Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-07 / 19. szám

1978. V. 7. N C/3 HONOR KÉRDÉS — lenő, milyen idő van kint? — Fogalmam sincs. — Hogy lehet az, hiszen most jöttél be! — Igen, de kint olyan köd van. hogy az orrom hegyéig sem láttam. — Nem tudom, hogy az igaz­gató elvtárs vitte-e ál a beton­keverőket a hétvégi ház épí­téséhez, vagy pedig éjjel lop­ták el azokat. (Dikobraz) Olyan illedelmes ember, hogy még a jégszekrényen is kopogtat, mielőtt benyit. * * * A szülők főleg azért sze­retik csecsemőiket, mert leg alább azok nem szólnak be­le, hogyan kell bánni a cse­csemőkkel. * * # Furcsa, hogy mindig az analfabéták szeretnének a legjobban olvasni a sorok között. Mindig véleményt nyilvá­nít. Legfeljebb a biztonság kedvéért, pár napos késés­sel. # * * Sóhaj: ennek elintézését holnapra hagyom. Mára már elég hibát csináltam. Olyan az irodában, mint egy mozdony. Fel-alá robog, füstölög és fütyül. Sok tétova, halogató em­ber azt állítja: ő csak meg­fontolt. * * * Vajon már az is megnyug­tató, ha valahol az elköve­tett hiba mindig csak ugyan­az? # * * A baj ott kezdődik, amikor az ellentmondásokban is el­lentmondások vannak. Nyugtával dicsérd a fő­könyvelőt. V. J. VENDÉGLŐBEN — Főúr. ez az étel elképzel­hetetlenül rossz, a felszolgálás minősíthetetlen. Kérem, azonnal a panaszkönyvet. — Hányadik kötetet paran­csolja, uram? PÁRBESZÉD — Nem tetszik nekem a fe­leségem. Képzeld, egyre többet jár kocsmába. — Miért? — Engem keres. JOBBAN SZERETI Sopánkainé és Brahováczné hangversenyen ülnek. — Nem tehetek róla, de ez a vonószenekar nem az ese­tem. A fúvósokat jobban sze­retem — súgja Sopánkainé. — Miért? — Mert ha a fúvósok játsza­nak. akkor a hangverseny alatt hangosan is beszélhetek. FOGADALOM Kovács részegen tér haza. A felesége dorgálja: — Megígértea nekem, hogy már soha többet nem ülsz be egyetlen vendéglőbe sem. — Meg is tartottam a foga­dalmamat. Az egyik talponálló­ban rúgitam be. JO ' 'e/o ° Szöveg nélkül (Kiperus — Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság) RENDŐR Brahovácz éppen ott áll meg a kocsijával, ahol tilos a meg­állás. Odalép egy rendőr, s a megállást tiltó tábla felé mu­tat. — Uram. ön nem vesz észre semmit? Mire Brahovácz: — Dehogynem, rendőr elv­társ. Az egyenruháján hiányzik egy gomb! Női DOLGOK — Vera, igaz, hogy tegnap elhagyott a sze­retőd? — Sajnos, nem tehe­tett mást. Hazajött a férjem. — Kedves szomszédasszony, nem tudná néhány órára kölcsönadni a porolóját? — Sajnos, nem tudom, mert még az én férjem sem jött haza ... AUTÓSZERVIZBEN — Olajcserét kérek. — Uram, azt ajánlom önnek, hogy hagyja itt az olajat, és inkább cserélje ki az autóját. KÉRÉS A tizenéves Pistit vakbélre operálják. Az anyja kéri az or­vost: — Doktor úr, arra kérem, ha elaltatják a Pistit, vágják le már azt a szörnyű hosszú haját Is. HETENTE — Mennyit fogyaszt az új La­dád? — Hetente két kislányt és két fiatalasszonyt.. BIZTOS Két tudós kószál az erdőben. Hirtelen a bo­zótból kiugrik egy orosz­lán. Az egyik tudós ijed­ten hátrál, de a másik megnyugtatja: — Ne félj. Csak az éhes oroszlán veszélyes, s ez az oroszlán pedig nem éhes. — Honnan tudod? — Joe tegnap reggel elcsavargott és azóta nem került elő. VENDÉGSÉGBEN — Kovácsoknál voltunk vacsorán. Egész idő alatt szorongattam Mancika kezét. — Annyira szereted? — Dehogy. Nem akartam, hogy még többet egyen .. . Ha megvalósul a leszerelés Csendesen, avagy a férj váratlanul hazatér (Pavliha — Zágráb) Ugyebár, mindenki észre­vette, hogy életünk folytono­san változik. Ami tegnap még jó volt, az ma már nem elegendő, holnap meg egye­nesen nevetséges lesz. Ebben a rohamosan változó világ ban embertársainkkal való beszélgetéseink is megvál­toznak. Nincs idő a köntör­falazásra, mellébeszélésre. Nagyon sokan még nem jöt tek rá erre, és semmitmondó mondatokra pazarolják a drága idejüket, ahelyett, hogy mindjárt a lényegre térnének, s utána rohanhat nának szerelőt keresni, vagy beszáguldozhatnák az üzlete­ket alkatrészekért, kakaóért, friss kenyérért vagy más hiánycikkért. Igen iám, de milyenek ezek a lényegretörő monda tok? Íme, néhány példa ar­ra, hogy mivel kezdjük a be­szélgetést: BARÁTUNKNAK: — Szia. mikor lesz a vá lópered? KISMAMÁNAK, AMIKOR A GYERMEKÉVEL SÉTÁL: — Csókolom, drága. A volt Jw MJERfi/'A: férje rendszeresen küldi a gyermektartási segélyt? FELESÉGÜNKNEK: — Ejnye, drága, mi tör­tént, hogy ilyen korán haza­jöttél. Nincs ideje a barátod­nak? (Elek Tibor rajza) ÚJSÁGHÍR Tegnap este a színházban a harmadik felvonás alatt sze­rencsétlenség történt. Leszakadt a nézőtér mennyezete. Sérülés szerencsére nem történt, mert a nézők nagyokat ásítozva már az első felvonás végén hazamén tek. SÓHAJ — Most már van autónk, családi házunk, hétvégi há­zunk. a gyerekeinket fölvet ték az egyetemre. Most már teljesítheted húsz évvel ez­előtti ígéretedet és végre el­vihetsz egyszer moziba is, Géza. SZERENCSE — Hát, mondhatom, ennek a Veplaeseknek ördögi szerencsé­je van. Tegnap kötött életbizto­sítást, és ma már elgyúrta az autó. SZERELMÜNKNEK: — Na, végre! Alig tudtam kivárni, amíg hazatérsz a nászutadról. Most már, ugye rám is jut időd? ÚJSZÜLÖTTNEK: Gügyüli, gügyüli, eszem a szép szemedet. Most keresek neked éppen új apukát! A PAZAR HÉTVÉGI HÄZ TULAJDONOSÁNAK, AKIT TÜBB ÉVE NEM LÁTTUNK: — Üdvözlöm, Kovács úr. Meséljen, hogy érezte magát a hűvösön? Sokáig folytathatnám a sort, de én csak néhány pél­damondatot soroltam föl, melyeket tetszés szerint le­het szap-oflítani. S ha ígv tesznek, akkor meglátják, milyen hamar a lényegre térnek .. . Sz. J. fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents