Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-30 / 18. szám
: ozsfo CSAK STÍLUSOSAN [ 4M* é A jól kereső középkorú férfitól megkérdi valaki: Pi)! — Mondja, tulajdonképpen miért nincs maguknak gyerekük? ^ \ f — Az egész lakásunk barokk stílusú, és ehhez olyan nehéz / megfelelő gyereket kapni. A o-Utíw €**Jren. ? cL'&i /mt(/riKa*Mirtre#\ Aö&jfas* tywcfotkocUiZ . 1978. "íyrsY api) fh Szöveg nélkül (Punch — Anglia) áZIWWoK Senkinek a megnyilatkozását nem tartjuk hosszúnak az értekezleten, ha minket dicsér. Tüskésdisznó ne számítson rá, hogy simogatják. A hosszú élet titka: ugyanaznap feküdj le, amelyiken felkeltél. A bűnbak keresése valamennyi vadászati mód közül a legegyszerűbb. Lehet, hogy a főnök jövedelme alacsonyabb, mint az enyém, de az bizonyos, hogy a vérnyomása magasabb. Pszichológus az, aki egy fiatal lány feltűnésekor nem a lányt nézi, hanem a férfiakat, akik a lányt nézik. JEAN — Jean, legyen szíves vegyen nekem száritóköteleket. — Miért, uram? — Szeretném kiteregetni a múltamat. rynrinrnrv — Nincs szebb látvány annál, mint amikor ketten szeretik egymást... (Dikobraz) A hét vicce A rövidlátó borbély borotválás után o vendéghez: — Tessék mondani, vörös nyakkendőt tetszik hordani, vagy telefonáljak a mentőkért? ISMÉTLÉS — Papa, szerinted a tévénézők hülyébbek, mint a többi embereik? — Miért gondolod, fiacskám? — Mert a tévé annyiszor megismétli ugyanazokat a műsorokat! HIVATAL Nagy alszik az íróasztalon. Kiss ébresztgeti: — Kelj fel, Jenő, ebédszünet van! Mire Nagy a másik oldalára fordul és így diinnyögi: — En ebédszünet alatt is dolgozom! A HARMADIK... T Kedves barátom, elhagyott a barátnőm! — Egy másik miatt? — Nem, egy harmadik miatt. — Harmadik miatt? — Persze, én voltam neki a másik! ÜZLETBEN Nyúlbundát vásárol egy hölgy. Mielőtt végleg elhatározza, hogy megveszi, megkérdezi az eladótól: — Az esőtől nem kell féltenem? — Egyáltalán nem — nyugtatja meg az eladó. — Biztos ez? — Elhiheti nekem, asz- szonyom. Látott már a mezőn nyulat esernyővel? ' HŰSÉG iJ — Az én feleségem olyan hűséges, mint egy kutya.',' — Te csak ne légy abban olyan biztosi — Miért? Hiszen mór háromszor is elment tőlem valakivel, és mégis mindig visszajött hozzám! ' : \ . • >£ : tóm. Hívjuk ki most az átvevő bizottságot, kollaudálják az épületet, és akkor már építkezés közben kijavíthatjuk a hibákat. (Hospodarské noviny) CIRKUSZ — Egy pasas ajánlkozik, mint tyúkutánzó — mondja a cirkuszigazgatónak a titkárnője. •— Küldje a pokolba, kit erdekel az ilyen marhaság? — morog az igazgató • ' 5 < 1 — Jó, kérem, elküldhetem de mit csináljak a tojásokkal, amiket közben tojt? — kérdi rezignálton a titkárnő. 1 • PRAKTIKUS' ASSZONY — A papám évekkel ezelőtt lement étolajat venni a mamának, azóta nem jött viszBÜROKRÁCIA — Összefoglalva tízoldalas kérvényünk indokait, kérem a tisztelt tűzoltóságot, bogy amint az objektív körülményeik lehetővé teszik, vonuljanak ki a helyszínre ... (Karel Smrkovsky rajza) — És mit csinál a mamád? — Mit csinálhat? Zsírral főz! NYUGTALAN — Kisasszony, mióta itt lakik, teljesen elvette az eszemet. Nincs egy nyugodt pillanatom, nem tudok enni, aludni. — Kérem, én csak komoly szándékú férfiakkal ismerkedem. Először beszéljen a papával. — Úristen, ő is ilyen hamisaji énekel? /t hangya egész nyáron jTm. izzadt, fáradt, szorgoskodott. A tücsök meg csak dalolt, bele a napba. Aztán eljött a tél, a léha tücsöknek üres volt a kamrája, éhében bekopogott a hangyához egy kis alamizsnáért. „Miért nem gyűjtöttél magadnak a nyáron?“ — kérdezte a hangya. „Egész nyáron munkában voltam: jűnek-fának folyton daloltam“ — így a tücsök. „Nos, ha akkor daloltál, most táncolj, komám!“ — vágta rá mérgesen a hangya és becsapta az ajtót. Így tudják, így terjesztik a meseköltők. Érdekes, nekem az erdei nünüke egészen másképp mesélte: — Nagy barátság volt közöttük hajdan, ifjú korukban együtt jártak mulatni, udvarolni. Egyszer az örökösen izgő-mozgó hangya belepottyant egy kanál langyos zsírba, a tücsök az élete kockáztatásával mentette ki onnan. Es tessék, mi történt: amikor a tücsök pillanatnyi anyagi gondjaival a hangyához fordult, az egykori cimbora elkergette a küszöbéről és ráadásul még a mesemondók szájára is adta. Ennyit a háláról és a barátságról. A bábrabló bogártól is megkérdeztem, mit tud az ügyről? — Nem olvastam a mesét, van is nekem időm az olvasásra, ebben az iszonyú hajszában! Annyit hallottam az ügyről, hogy a tücsök feltörte a hangya nyaralóját, sőt még rá is támadt a hangyára, életveszélyesen megfenyegette. Hát ilyen a köz- biztonság minálunk manapság! — mondta és faképnél hagyott, sürgős dolga volt, sietett bábrabolni. A hőscincérnek remegett a bajusza, amikor az esetről beszélgettünk: — Hogy egész nyáron dalolt a tücsök, az igaz, de az is igaz, hogy neki köszönhetjük a Röpülj sáska! — vetélkedőn elért második helyezésünket. Amíg a tücsök az énekkari próbákra járt, a hangya maszek munkákat vállalt, azzal kereste a villára valót. A tücsök napokig dolgozott társadalmi munkában az erdei bogárösvény építkezésén. A drágalátos hangya urat egyszer sem láttuk ott, el volt foglalva a saját portáján ... Megvan a véleményem a tisztelt meseköltő úrról, aki az egészet kiforgatta! Bizonyára előtte alaposan megvendégelte, jól lekenyerezte őt a hangya. De ezt nem fogjuk tűrni, tiltakozunk, elmegyünk a legfelsőbb fórumig is, amíg ki nem derül az ártatlanul meghurcolt tücsök igazsága. Ideje lenne már a körmére koppintani a felelőtlen meseköltőcs- kéknek! A keresztespók epés volt: — A tücsök? Jó firma! A cimbalomszöget is elinná! Állítólag elsikkasztotta az erdei dalárda tagfainak kéthónapi szakszervezeti díját, követelték rajta, azért kellett volna pénz neki még a föld alól is. De a hangya nem segített rajta, pedig nyakig ül a pénzben a vén uzsorása! Es tudja, honnan a nagy gazdagság? Eltartási szerződést kötött egy özvegy parti holyvával és kiforgatta a vagyonából. A katica csodálkozott: — Mit szól, milyenek ezek a meseköltők?! Kikezdik még azt a drága, cuki tücsköt is. Pedig az csupa báj, kellem, szolidság, még a légynek sem árt, pedig a légy... na, de ezt hagyjuk! Es a hangya?! Mindenki tudja róla, milyen korrekt, megbízható, segítőkész! Miért rajtunk, apró bogarakon köszörülik a nyelvüket a meseírók? A nagy négylábúakkal nem mernek kikezdeni? Es miért nem írnak inkább az emberekről? Tudnék mesélni róluk! Akartam még beszélni a hangyával és a tücsökkel is, de egyik sem ért rá. A hangya egy nagy szalmaszálat cipelt, azzal volt elfoglalva. A tücsök meg éppen fellépésre készült, s dalolt, dalolt, bele a napba. RADVÁNYI BARNA
