Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-30 / 18. szám
> N. egyben a politikai jelentősége is. Csak a tranzit gázvezeték második ága csőrendszerének hegesztésénél Lakatos hegesztőpálcáinak alkalmazásával nem kevesebb, mint 12 millió devizakoronát takarítottunk meg, 9 milliót pedig azzal, hogy növekedett a munka termelékenysége. Más csőrendszereknél további tízmilliókat takarítunk meg. S nem kevésbé íontos, hogy ebben a vonatkozásban is megszűnik gazdasági függésünk a válság rázkódtatta nyugati világtól. Rokonszenves dolog, hogy ez az ember, aki hosszú évek óta irányító tevékenysége és számos tudományos, pedagógiai tisztségének ellátása méllett szinte minden szabad idejét a kutatómunkának szenteli l„itt nem lehetne elmélyültséget igénylő munkát folytatni, hiszen látja, állandóan nyílik az ajtó“ — mondja mosolyogva] s ezzel fizet tudományos munkássága „babérjaiért“, nem feledkezik meg segítőtársairól, partnereiről sem. — Különösen a Hydrostav kivitelező vállalattal voltak e jeladat megoldása zárószakaszában szoros kapcsolatban. Elsősorban Mikulás Lipsky mérnökkel, a gázvezetéképítő-részleg vezetőjével. Ö ezt a dolgot szívügyeként kezelte, s vállalatában elérte elektródáim gyakorlati alkalmazását. Sokat köszönhetek a vámbéri Antonín Zápotocky Vasmű fejlesztési osztálya vezetőjének, Jaroslav Vidrnának is, aki rendkívül rugalmasan biztosította nagy mennyiségű hegesztőpálca gyártási technológiájának elsajátítását. Tudja, igen fontos a közvetlen és jó személyi kapcsolat a termelésben dolgozókkal... Jóleső érzéssel pihentetem rajta a szemem. Arra gondolok, nem ártana, ha több ilyen nyugtalan nyugodt emberünk lenne. Meg arra, hogy ez a mérnök ezekben a napokban valóban megérdemelten veszi át a Klement Gottwald Állami Díjat. GÁLY IVÄN 1.8 helyett csupán 0,45 — a mérnökember hűvös, tartózkodó tárgyilagosságával sorolja az adatokat, a tényeket. Ennek a szabadalmaztatott találmánynak igen nagy a gazdasági, de Ladislav Lakatos „varázspálcáival“ a műhelyben (Miroslav Axamit felvétele) bizonyítja, hogy az intézet kutatást bázisán nemzetközi kutatócsoport dolgozik, két szakember tartózkodik itt a Szovjetunióból, négy az NDK-ból, kettő Lengyelországból, egy-egy Magyar országról és Bulgáriából, nyolc pedig Csehszlovákiából. Mondani sem kell, hogy az intézet szoros kapcsolatokat tart fenn a baráti országok testvérintézményeivel, hiszen ez már természetes, megszokott, nélkülözhetetlen dolog. Plesník profesz- szor lelkesedéssel beszél a kölcsönös látogatások jelentőségéről, s a tapasztalatcsere szerepéről a tudományos-kutatási munka hatékonyságának fokozásában. Az is nagy megtiszteltetés és elismerés, hogy a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet képviseli Csehszlovákiát a KGST-ben, az Állattenyésztési Kutatást Koordináló Megbízottak Tanácsában. Ez a sokoldalú munka, s az intézet egész kollektívájának fáradhatatlan igyekezete konkrét, jelentős eredményekhez vezet a mezőgazdasági termelésben. Ezt a munkát a központi párt- és kormányszervek is elismerésben részesítették, amikor az intézet két vezető dolgozójának, a Munkaérdemrenddel kitüntetett Ján Plesník professzornak, valamint Pavol Majerőiak_ docensnek az idei májusi ünnepségek' alkalmával a Klement Gottwald Állami Díjat adományozzák. MAKRAI MIKLÓS Bartalos Ottó, bicskafaragó mester (Kanovits György felvételei) Évszázados hagyomány PIROS ÉS ZÖLD NYELŰ MADI BICSKA Ki ne ismerné a Csallóközben ezt a fogalmat: a „madi bicskások“. Bennem is ott él, mióta csak az eszemet tudom, és gyermekként mindig valami áhítattal vegyes borzalommal gondoltam ennek a falunak a férfilakosságára. Az volt a meggyőződésem, hogy a megkülönböztető jelző azt jelenti: a ma- diak egytől egyig vérengző emberek, akik gyakrabban használják a csizmaszárból kihúzott bicskát egymás szurkálására, mint szalonna- evésre. Azt is be kell vallanom, hogy miután kinőttem ezekből a romantikus elképzelésekből, el is feledkeztem az egészről, csak nemrégiben ütötte meg megint a fülemet a „madi bicskák“ kifejezés. Ezért aztán elhatároztam, hogy mielőtt újra igazságtalanul megvá> (tolnám a madiakat, inkább elmp gyek magam, hogy saját szememmel meggyőződjek róla, mi az igazság. Kiderült, a Mad és a bicskák közötti összefüggést abban kell Keresni, hogy ebben a faluban évszázadok óta foglalkoznak bicskakészítéssel. Közben le is akartak beszélni az útról, mondván, nincs sok értelme, mert a madi bicskáknak nincs különösebb népművészeti értékük. Ha volna, a népművészeti boltok szakemberei már rég felfedezték volna a maguk számára. Bennem viszont győzött a kíváncsiság. Nem vagyok hivatott arra. hogy megítéljem, a Mádon faragott bicskák művészi szempontból megállják-e a helyüket vagv sem. Ami engem érdekel, az Inkább a csökönyös kitartás és ha- gvományszeretet, amellyel a martiak ezt az évszázadok óta folytatott mesterséget tovább űzik. Azaz, hogy tévedés ne essék: mindig csak egyikük minden nemzedékből, egyetlen ügyes kezű férfi viszi tovább a „stafétát“. A madi bicskának legendája is van. A hagyomány szerint ez annak a bicskának a mása, amelvet Mátvás király és udvaroncai használtak egykor. Persze, az már nem biztos, hogy a madi bicska legendájában van egy szemernyi igazság is, de érdemes megismerni. Hallgassuk meg tehát a legendát. ahogy azt Bartalos Ottó madi bicskafaragó mester elmondta nekünk. ..Mátyás király udvari népével szarvasüzés közben egyszer Mad határába tévedt. Mivel igen elfáradt. leült egy fa alá pihenni. Az udvaroncok meg köréje ültek. Meg is éheztek, mert délre járt az idő. hát elővették az elemózsiájukat, és megebédeltek. Ebéd után Mátyás király aki ugyancsak nagy ereiü ember volt, belevágta bicskáját a ia törzsébe. Nosza, a többiek is követték a példáját. Volt, akinek sikerült, akinek meg nem. annak a bicskája lepottyant a fűbe. Ekkor történt, hogy egy csodaszép- koronás agancsú gímszarvas bukkant fel a közelben. Ök pedig nagy hirtelenjében felugrónak, utünaeredtek és lóhalálában üldözni kezdték a szarvast. A bicskáikról megfeledkeztek. Azok ott maradtak részint a fa törzsében, részint a ja alatt. Kisvártatva arra megy két marii atyafi és meglátják a bicskákat. Nézik, nézegetik őket és látják ám, hogy a fába vágott bicskák zöld nyelűek, a földön heve- rök pedig pirosak. Így szól az egyik madi ember a másikhoz: Nézze komámuram ez a la itt meg bicskát terem. Ezek itt már meg is értek — mutat a földön heverő piros nyelűekre. — Ezeknek meg még érni kell egy kicsit — vélekedett a zöld nyelű bicskákról.“ Hogy elvitte-e haza a két atyafi a zsákmányt, vagy sem, arról a legenda már nem szól. de azt ugyancsak állítja, hogy közülük az egyik elsőként kezdett bicskafaragással foglalkozni a faluban. S bár erre nincs semmi bizonyíték, a madiak mégis ettől az időtől számítják a bicskafaragás történetét. A madi bicskának ma is nagy keletje van. Nemcsak a faluban, de a környéken is. S ami a legérdekesebb ebben a hagyományban, hogy a mesterség nem apáról fiúra száll, ahogy ilyen esetekben már lenni szokott, hanem a soron levő bicskafaragó, amikor érzi, hogy Kezd kiöregedni a mesterségből, beavat valakit mesterfogásainak titkaiba. valakit, aki küldetést és hajlandóságot érez magában, hogy a tradíciót tovább vigye. így örökölte Bartalos Ottó is és így adja tovább ő is. — Alig győzöm a faragásukat — mondja a mester. — A múlt héten is kétszázötven darabot rendeltek, mert bál volt a faluban. S a be- léntidíj ellenében mindenki kapott egy picike bicskát, amit a kabát hajtókájára vagy a ruhájára tűzött. Faragtam nagyobbakat is. azokat tombolán sorsolták ki. Ott voltam, s láttam, bizony örült neki. aki megnyerte. — Milyen fából készül a bicskanyél? — A legjobb erre a célra a vörösfűz, a bükkfa, a kőrisfa, a gyümölcsfák közül pedig a diófa és az almafa. — Miért éppen ezek? — Azért, mert nem esik szét. amikor a hasítékot vágom rajta, amibe a penge kerül. A bicska pengéje alumínium lemezből készül. Ez szimbóluma is lehetne annak, hogy ez a hajdan híres szúró-, vágőeszköz elveszítette használati funkcióját, dísztárgy lett belőle. Érthető is, ha nem tudja és nem kívánja felvenni a versenyt a tökéletes, iparilag gyártott késekkel. KOVA.CS ELVIRA Ing. Ján Plesník professzor, a tudomán yok doktora, a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója (Gyökeres György felvétele)
