Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-30 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! (Gyökeres György felvétele) így vonulunk, szépen, rendezett so­rokban, fejünk fölött tengernyi zászló­val, selyemmel, bársonnyal: vörössel, lángszínűvel. Ajkunkon a jelszóval: Él­jen május elseje, a földkerekség em- bermillióínak ünnepe, a nemzetközi munkásszolidaritás, a munkásgyőzelem legnagyobb ünnepe! Éljen az örök május! Ez a nap idestova már kilenc évti­zede harcos ünnepnapja a nemzetközi munkásmozgalomnak. Benne öltött tes­tet a Kommunista Kiáltványban Marx és Engels által megfogalmazott jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Ezen a napon zászlót bontottak az elnyomott embermilliók. Megmutatták erejüket: évenként megtartották a dol­gozó embert megváltó forradalom fő­próbáját. Erőforrás volt, amelyből me­rítettek az elnyomottak, megalázónak: megrettentője a rabszolgatartő, ember­véren, verejtékben htzó burzsoáziának. Or, pap, csendőr, hóhér és porkoláb fogott össze ellene. Szuronyt, puska­csövet szegeztek a védtelen munkás­mellkasoknak, akasztófát ácsoltak a zászlóvivőknek. Hányszor folyt mun­kásvér ezeken az erőpróbákon? Ki tud­ná ezt pontosan megmondani. Igazában még a történelemírók sem vették szám­ba valamennyit. Ez talán most nem is annyira fontos. A perdöntő tény, hogy május elseje minden úri furfang, ár­mány ellenére él, erősebbnek bizonyult az erőszak valamennyi szervezeténél. Május elseje örök jelkép. Aztán jött a nagy történelmi forduló. A földgolyó egyhatodán győz a prole­tariátus. Oj korszakot teremt, új társa­dalmi rend építésébe kezd: a magáé­ba. Minden hatalom forrása, birtokosa lett a dolgozó ember, az „istenadta nép“. Győzöft és a proletár nemzetkö­ziség üldözött szimbólumát a szovjet haza állami ünneppé avatta: a proletár állam piros betűs ünnepévé. A május elsejék történetében továb­bi történelmi jelentőségű sorsforduló a barnainges veszedelem feletti végső győzelem éve. A nagy világégés rom­jain létrejött szocialista országok nap­táraiban is a piros betűs ünnepek kö­zött is az első helyre került. A felsza­badult teremtő munka ünnepe lett. A munkáé, amely minden jónak szü­lőanyja. Mi, akik most szabad májusunkat ünnepeljük, többé kevésbé valameny­nyien tudjuk, hogy a távoli múltban és a közeljelenben is hányszor és há­nyán próbálták igaztalan szóval, ha­mis állításokkal kétségbe vonni e nap időállóságát, hányszor és hányán akar­ták elparentálni. Május elseje él, lelkesít! Hamis próféták, álideológusok már a századfordulón megkérdőjelezték ennek a napnak a jövőjét, megtették hatvan­nyolc szégyenteljesen levitézlett politi­kai lovagjai is. Annak idején Rosa Lu­xemburg adott rá választ: „A nyolc­órás munkanap elérése a cél, de ennek elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindaddig, amíg tart a munkás­ság harca a burzsoázia és kormánya el­len, amíg nem teljesítik minden köve­telését, a május elsejék lesznek ezek kifejezői... Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri felszabadulását, akkor va­lószínűleg a megvívott harcuk és az el­szenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ülni az emberiség.“ Akkor a nemzetközi munkásmozga­lom nagy alakja, egy évtizeddel ez­előtt nálunk a szocializmus védelmére kelt dolgozó nép adott választ a má­jus elsejék elparentálására törekvők­nek. Tengernyi a zászló, százszínű a má­jusi menetünk. Milliók köszöntik május elsejét. Örömünket, büszkeségünket fe­jezzük ki a nagy, új világot építő mun­kánk sikerei fölött, harci szolidaritá­sunkat az egész világdolgozóival. Öröm­ünnepet ülünk, de egyben zászlót haj­tunk a harcos május elsejék hőseinek emléke előtt, s egyben tisztelgünk épí­tőmunkánk hőseinek. Ez a mi májusunk. Zárt sorok, a zene ütemére egyszer­re dobbanó lábak. Keményen és ma­gasra tartjuk a vérszínű zászlót, győ­zelmi lobogónkat. Milliók mondanak messze hangzóan újra és újra igent a mának, teszünk hitet ország-világ előtt, bizonyltjuk: elég erősek vagyunk ah­hoz, hogy minden ártó szándéknak gá­tat vessünk, hogy szilárdan járjunk a pártunk által mutatott úton, sikereiket további sikerekkel tetézve haladjunk előre. A jövő a miénk, a szocializmust épí­tő embereké. SZARKA ISTVÁN • * i * f\\ - ' . SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents