Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
Nagy érdeklődés előzte meg Nagy- mácsédon (Veiké MaCa) a választási program elkészítését. Hosszú évek el- fásultságából akartak kitörni, olyan célokat elérni, mint a felszabadulás óta még sohasem. Igaz, az előző megbízatási időszakban is 372 423 óra társadalmi munkával 4 655 287 korona értéket hoztak létre, portalanították az utakat, körülkerítették a sportpályát és befejezték a strandfürdőt. Sok örömük az utóbbiban nincs. A ikútvíz- zel feltöltött medence vize nehezen melegszik fel. Több vele a gond, mint az öröm. Az új választási program olyan célokat tűzött a község lakosai elé, mint a 120 férőhelyes óvoda, a tornaterem, a hnb tanácsterme, a bevásárlóközpont építése, valamint a temető körülkerítése. Amikor mindez papírra került, a legoptimistábbak is csak a fejüket csóválták. — A járáson nem nagyon hittek nekünk — mondja Lánc Miklós, a hnb elnöke. — Mi azonban időt és fáradságot nem sajnálva munkához kezdtünk. Az óvoda már tető alatt van, jelenleg a központi fűtést szerelik benne. A hnb üléstermében a belső vakolást végezzük. Jól megy a munka. Hogy el ne felejtsem a tornaterem alapozásával is elkészültünk már, összeszereltük a tetőtartó vasszerkezetet. — Ilyen könnyen ment minden? — Nem is tudom. Az ember elfelejti, ami bosszúságot okoz, és csak arra emlékszik, aminek örülhet. — Eleinte körzetenként szerveztük a társadalmi munkát — veszi át a szót Miklós Gyula, a hnb titkára. — Egy-egy alkalommal három körzet lakosait hívtuk munkára. Később, amikor a község lakosai látták, hogy komolyan , vesszük, amit a választási programban rögzítettünk. maguktól jöttek, még akkor is, amikor nem számítottunk a társadalmi munkások segítségére. Szombatonként 50—60-an is részt vettek az építkezéseken. Pedig legtöbbjükre ráfért volna a pihenés. Egész héten korán kelnek, hogy a környező üzemekbe idejében megérkezzenek. Ugyanis a 2870 lakosú községből a foglalkoztatottak 90 százaléka idegenben dolgozik, csak este, vagy a hét végén térnek haza. A nagymácsédiak szeretik községüket. Szerették akkor is, amikor sum- másokként tengették életüket, amikor a bekötő utak ősszel és tavasszal sár- tengerhez hasonlítottak. A falujuk iránti ragaszkodásról most tetteikkel tesznek tanúbizonyságot! — Az idén befejezzük az óvoda építését, átadjuk rendeltetésének a hnb üléstermét, amelynek alagsorában a hnb levéltára, a polgárvédelmi raktár és valamelyik társadalmi *szer- vezet klubhelyisége kap majd helyet. Jövőre elkészül a tornaterem is, és ha minden úgy megy, ahogy azt elképzeljük, akkor a megbízatási időszak vége felé megkezdjük a bevásárló- központ építését is — újságolja az elnök. A szomszéd szobából áthozza a község távlati fejlesztésének a térképét. Ezen be van rajzolva, hogy a elkövetkező években mi lés hol épül majd. Az elnök és a titkár társaságában Lánc Miklós Miklós Gyula faluszsmlére indulunk. Kísérőim megmutatják, hogy hol kellett és hol kell még a gödröket feltölteni. Bizony, több ezer köbméter földre van szükségük. Amikor a hnb régi épületéhez érünk, az elnök ezt mondja: — Itt kapott helyet az óvoda egyik osztálya, ha az új óvodával ^elkészülünk, ez az épület jelszabadul. — Mi lesz a sorsa azután? — Nem vész kárba. Az alapiskolának adjuk át, napközi otthon lesz benne. Nagy szükségünk van rá. Az alagsorban konyhát és iskolai éttermet rendeztek be. A kosztosok száma egy év alatt 120-ról 280-ra növekedett. Szűkén állnak helyiségek dolgában. — Kár ilyen szép családi házat eldugott helyen építeni — szakítom félbe az elnököt, miközben egy épülő házra mutatok. — Igaz, de eddig nem nagyqgi oszthattunk házhelyet, pedig vagy százan is kérvényezték. Jövőre egy új utcát hozunk létre állami beruházással, ott majd vagy 50 telket oszthatunk ki. Kopott cégtáblájú vendéglőhöz érünk. — Ötven nyugdíjas kap itt naponta ebédet — szólal meg újra a titkár. — Számuk talán több is lehetne, mivel 440 nyugdíjast tartunk nyilván. — Jó lenne nyugdíjasklubot létesíteni, de egyelőre nincs hol — mondja az elnök. — Azt szeretnénk, hogy a nyugdíjasoknak a jövőben ne kelljen a füstös kocsmában tölteni idejüket. Bejártuk a községet. A hnb székházába visszatérve büszkén mutatják meg az átalakított, új köntösbe öltöztetett esketőtermet. Bár anyakönyviig csak Gány (Gáti) község tartozik ide, évente vagy 40 esküvőt és 40—50 gyermek névadóját tartják meg benne. Az irodaházban Rácz Zoltán iskola- igazgató, a helyi pártszervezet elnöke várja a titkárt. Az évzáró pártgyűlésre készítik elő a beszámolót. A titkár az írógéphez ül, a pártelnök pedig diktálja: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett kétmillió 284 000 korona értékű kötelezettségvállalásunkat 5 900 000 korona értékben teljesítettük. A legaktívabbak közé tartozik a pionírcsapat, a testnevelési egyesület, a CSSZBSZ alapszer- vezste. Munkájukért elismerést érdemelnek Gál Antal, Noszek Ferenc, Rudolf Rismyovszki“ ... — Elég, ne sorold fel az 50 embert, akik aktívan kivették részüket a társadalmi munkában — veti közbe a titkár. — Folytassuk azzal, hogy a februári események tiszteletére községünk lakosai 3 784 200 korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Nem zavarom őket további munkájukban, mert minden bizonnyal így is késő este kerülnek majd haza. A beszámolóban bizonyára szó lesz olyan dolgokról is, amelyeket a helyi nemzeti bizottságnak a lakosság segítségével a jövőben kell majd megoldania. Könnyebb a gond terhe, ha többen viselik, vallják a nagymácsédiak, akik az új év küszöbén elmondhatják, hogy végre magukra találtak. NÉMETH JÄNOS A H *A Szkalina Tibor fogorvos összeráncolt homlokkal ül a rendelőben. Szombat délután van, ma ő az ügyeletes. Előtte vaskos iratcsomó, benne a múltat idéző, naplószerű feljegyzések, elismerő oklevelek és fényképeik. Húszéves, amikor 1943- ban behívják örkénytáborba munkaszolgálatra. Onnét 1944- ben megszökik. A német fasiszták elfogják és Auschwitzba viszik, majd a terezíni lágerba kerül, melyet 1945-ban a szovjet csapatok szabadítanak fel. — Ez a nap volt életem legemlékezetesebb, és legboldogabb napja — vallja, majd így folytatja: — járni is alig bírtunk, a bőr csontjainkra száradt, 35 kilót se nyomtam. Iszonyú még ma is visszagondolni azokra az időkre. Csodával határos, hogy valaki is életben maradt. Sokszor ma sem hiszem el, hogy ez igaz lehetett. A öarmadt csöndet kopogtatás töri meg. — Egy pillanat — szólal meg újra az orvos, aztán beszólítja a pácienst, aki fájdalmas arccal leül a fehér, forgatható székbe. Fájdalomcsillapító injekciót kap, majd kimegy a váróterembe. Ketten maradtunk. S hogy feloldjam az előbbi komor hangulatot, munkájáról kérdezem. — Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy fogorvos leszek. Ez a vágyam, sajnos, csak 29 éves koromban válhatott valóra. 1952-b3n szereztem meg a fogorvosi diplomát. JOrályhel- mecen 1 Královsk? Chlmec) kezdtem el pályafutásomat, 1960-tól vagyok Nagykaposon (Veiké Kapusany). Egyébként én is bodrogközi vagyok, Kis- újlak (Nová Vieska) a szülőfalum. A páciens újra kopog. Bejön, s leül. Szkalina Tibor fogorvos most hozzá beszél. Közben kezébe veszi a fogót, s csak úgy •mellékesen megkérdezi: — Melyik foga fáj? — Ez Itt hátul. — Megkopogtatja. — Fáj? — Egy kicsit. Megint beszél. Én elfordulok. Alig lélegzek fel, s már mondja is: — Itt van kérem, tegye el emlékbe. Az orvos elmondja a szokásos orvosi tanácsokat. A páciens megköszöni a fájdalom nélküli foghúzást és elbúcsúzik. Miután elment, megkérdezem: — ön már nekem is több fogamat kihúzta, s mire a fájdalomra gbndolhattam volna, már kint is volt. Hogyan csinálja ezt? — A mi szakmánkban nagyon lényeges a pszichikai ráhatás. Elvonni a páciens figyelmét. Egy-két megnyugtató, szép szó után beszélgetni vele általános, közömbös dolgokról. Ez többet ér a legdrágább fájdalomcsillapítónál. További érdeklődésemre elmondta, hogy naponta 30—40 ember beteg fogát kezeli, illetve .húzza ki. Megtudtam azt is, hogy a nők könnyebben viselik a fájdalmat, mint a férfiak. — Többször előfordult már, hogy a férfi páciens a székből állt fel. mert közben megszűnt a fogfájása, s inkább hazament. — Gyakori a súlyos, komplikált eset? — Ma már ritkább, de még előfordul, s leginkább azoknál, akik nem húzatják ki ídejébsn a beteg fogat. Van olyan eset is, amikor a foggyökér ösz- szenő az állkapoccsal, ilyenkor másfél óráig is eltart a fog kihúzása. Ebbe én is beleizzadok. — Mit csinál szívesebben, foghúzást vagy fogápolást? — Meg fog lepődni. Inkább fogat húzok. A fog ápolásakor türelmetlenebbek az emberek. — Ma már az egészségügyi propaganda bőséges áramlásából sok hasznos dolgot megtanul az ember, s mégis egyre több a fogmegbetegedés. Mi okozza ezt? — Főleg a helytelen táplálkozás, a sok szénhidrátot tartalmazó étel fogyasztása. Régen például egy falusi ember évente alig fogyasztott el két kilogramm cukrot, ma harmincnál is többet fogyaszt. így már gyermekkorban elkezdődik a fogszuvasodás. Az embereknek meg kell tanulniuk saját érdekükben az egészséges táplálkozást. Fogyasszanak sok fehérje- és vitamindús ételt, s a lehető legkevesebb cukrot, ami egyébként egyik oka a korai érrendszeri megbetegedéseknek is. — Manapság sok sző esik a szabad idő ésszerű eltöltéséről is. A szellemi munkát végzők számára a lazítás, a kikapcsolódás a megszokott mindennapi tevékenységből szinte életszükséglet. Jut-e erre önnek ideje, aki — tudom — komoly társadalmi munkát is végez? — Persze beosztott programom van mindennapra, hiszen többek között titkára vagyok az Antifasiszta harcosok Szövetsége helyi szervezetének, s tagja a központi bizottságának. Én vagyok szakszervezetünk ellenőrző bizottságának elnöke, és ezenkívül egészségügyi előadásokat is tartok. Kikapcsolódásra, lazításra csak vasárnap jut idő. Ilyenkor kertészkedem, ápolom a gyümölcsfákat. Délután pihenek és szakirodalmat olvasok. A továbbképzés a mi szakmánkban is nagyon fontos. Szkalina Tibor fogorvos napja tehát percre beosztott. Portréjához hozzátartozik az is, hogy tagja egy 15 tagú szocialista munkabrigádnak, mely még ez évben megkapja a bronzérmet. TÖRÖK ELEMÉR L978. 1. 8. Magukra TALÁLTAK
