Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-12 / 11. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A rakétái és az űrhajót hid­raulikus berendezés helyezi a kilövőpályára A mikor a hordozórakétát és az űrobjektumot szállító szerelvény befut a kilö­vőhelyre, a mozdonyt lekapcsol­ják. Amennyiben az eddig el­telt időt napokban és hetek ben mérték, itt, a kilövőhe lyen már órákban kezdik szá­molni. A rakéta megérkezésé­vel elkezdődik, a start első napja. Bekapcsolják a rakétát szál­lító speciális vagon villanymo­torjait, s az egyenletesen ha­ladva megközelíti egészen a mélyedés szélét, s a kijelölt he lyen pontosan megáll. Most a hidraulikus emelőszerkezeten van a sor, amely a rakétát füg­gőleges helyzetbe hozza. Ezt követően felemelkednek a rá csostartök, melynek szerelőáll­ványai több emelet magasság­ban körülölelik a rakéta és az űrobjektum testét. Bekapcsol­ják az ellenőrző és a mérőmű­szereket, az utasításokat közlő rendszer, az ipari televízió és az áramellátás kábelei*. Mivel a fedélzeti áramforrásokkal taka­rékoskodni kell, a start előtti vizsgálatokhoz a földi hálózat­ból merítenek áramot. Ebben a szakaszban az egyik legsürgősebb feladat az egész rakéta- és űrhajórendszer elő­írt hőmérsékletének biztosítása. A hőmérséklet állandósítását különleges berendezéssel, leve­gő- és folyadékáramlás segítsé­gével végzik, éspedig egész idő alatt, amíg a rakéta a kilövő­helyen áll. Ha már ia hőmérsékletet si­került állandósítani az előírt szinten, megteremtik a kapcso­latokat a fedélzeti rendszerek és a földi berendezések között. Ezt egy grafikon szerint vég zik, telemetrikus úton közük az adatokat, amelyek segítsé­gével az egész komptexiím ál­lapotát meghatározzák. A ka­pott értesítések alapján dönte­nek a komplex vizsgálatok vég­rehajtásával összefüggő' kérdé­sekről. A komplex vizsgálatokat rendszerint a hordozórakéta irányítási rendszerének felül­vizsgálásával kezdik. Ennek el­végzése után térnek rá a ra­kéta és az űrhajó együttes vizs­gálatára, miközben a rádió- és a televízió-összeköttetést is el­lenőrzik. A vizsgálatok során kipróbálják az egyes fedélzeti és földi műszereket, a rakéta üzemanyagforrásainak állapo­tát. A vizsgálatok folyamán összegyűjtött adatokat telemet­rikus úton rögzítik. Annak érdekében, hogy az űrhajók •'pontosan az előírt program szerint „hajózzanak“, sok mindenről kell gondoskod ni. A rakéta és az űrhajó komp­lexuma, főleg amikor emberek által kormányozott objektumok­ról van szó, rendkívül bonyo­lult, ezért váratlan, a folyama­tokat késleltető helyzetekkel is számolni kell. Az ellenőrző vizsgálatokat végzők ezért bi­zonyos tartalékidővel is rendel­keznek az esetleg előforduló rendellenességek eltávolításá­ra. Ezt a tartalékidőt eddig még sohasem kellett'igénybe venni hibák elhárítására, ezért rend­szerint az űrhajósokkal való ta­lálkozásokra és beszélgetések­re használják fel a kilövés előtti időszakban: amikor ugyanis másnap megjelennek űrhajós öltözékükben a kilövés helyén, gondolataikban már messze járnak, ez az idő már nem alkalmas a beszélgetések­re. V. M. Zsolobov űrhajós pél­dául így számolt be az indítás előtti élményeiről: „Amikor Bo­risz Volinovval helyet foglal tunk a Szojuz-21 űrhajóban, s kihirdették a kétórás készültsé­get, úgy éreztük, hogy már ré gén repülünk. Minden, ami nem tartozott az űrben végzendő munkánkhoz, mintha eltűnt volna az emlékezetünkből. A búcsúzkodás szertartása inkább azokat hatotta meg, akik a Föl­dön maradtak. Mi már semmi másra nem gondoltunk, csak a repülés programjára. Csak ilyen gondolatok forognak a fejünkben: nem szabad megfe ledkezni erről vagy arról, ezt a műveletet meg kell ismételni, ezt a kapcsolót jobbra, azt a másikat balra kell fordítani stb., stb ...“ Az indítás előtti napon az űr­hajósok közvetlen, baráti be­szélgetéseken vesznek részt a vizsgálatokat végző szakembe­rek kollektívájával. A jelenle vök tapssal köszöntik az autó­buszból kilépő űrhajósokat. Az űrhajósok meleg szavakkal kö­szönik meg a kozmodróm szak­embereinek körültekintő, gon­dos munkáját, ők viszont jó utat és sikeres visszatérést kí­vánnak az űrhajósoknak. A műszaki vizsgálatok veze­tői beszámolnak a start élőké szítési munkálatairól, s mint­egy átadják az egész rakéta- komplexumot az űrhajósoknak. Az előkészületek ideje alatt ter­mészetesen ok sem pihentek, hiszen minden percet kihasznál­tak a repülés programjának részletes tanulmányozására. Végre elérkezett az indulás napja. Az ellenőrző vizsgálaté kát befejezték, a rakéta és az űrhajó egész rendszere normá­lisan működik. Most kerül sor az egyik legfontosabb műve­letre, a hordozórakéta üzem­anyaggal való feltöltésére. Itt megemlítjük, hogy az űrhajót már korábban feltöltöttek üzemanyaggal és folyékony gá­zokkal a kozmodróm feltöltő­állomásán. A rakéta feltöltésé­re azonban csak akkor adják ki az utasítást, ha az indításhoz minden más feltételt rendben találtak: valamilyen rendelte-» nesség esetén ugyanis az egész komplexumot le kell emelni az állványról, amihez az üzem­anyagot is ki kell engedni a tartályokból, ami elég körűimé nyes és főleg veszélyes munka. Ez természetesen a feltöitésre is vonatkozik, amiért ezt nagy körültekintéssel és rendkívül óvatosan kell végezni. A hordo­zórakétákon ugyanis egymás mellett vannak elhelyezve az üzemanyag tűzveszélyes kom­ponensei, továbbá az áramfor­rások, s a nagy nyomás alatti folyékony gázok: a biztonsági intézkedések legcsekélyebb el­hanyagolása tüzet vagy robba­nást okozhat. Ezért a feltöltés előtt kiadják a parancsot: „A- feladatokat teljesítő dolgozó­kon Kívül mindenki hagyja el a kilövőpályát.“ A feltöltés lehet folyamatos, ha az üzemanyag komponen­Indulás előtt a Szojuz űrhajó éjjeli megvilágításban írták: V. KARIN, A. HALGYAJEV. I. JUGYIN seit egymás után adagolják a tartályba, esetleg egyidejű is. ha párhuzamosan töltik fel a tartályokat. Az utóbbi eljárás lényegesen megrövidíti az egész művelet idejét. A feltől tés módjának megválasztása számos körülménytől függ, be leértve a feltöltési munkák gyakorlottságát és a rakéta pneuinohidraulikai rendszeré nek tökéletességét. A „Szojúa“ űrhajó hordozórakétájának fel- töltésénél az egyidejű módszert használják, melynél egyszerre kerül ’sor a szénhidrátos üzem anyag, a folyékony oxigén és a hidrogánperoxid (a turbószi- vattyús berendezések üzemel­tetéséhez I, valamint a folyé­kony nitrogén (a rakéta tartá­lyainak kitöltéséhez repülés közben) feltöltésére. Az oxigén feltöltése közben ennek bizonyos része elpáro log, ez okozza, hogy áz indítás előtt fehér felhő veszi körül a rakétát, s hogy zúzmara rakó dik le a felületén. Az időszámítást most „meg fordítják“. A hangosanbeszélő rendszeresen közli a helyzetet: „ötórás készültség“ ... „négy­órás készültség“ . . . három­órás . . .“ A fedélzeti irányítórendszert beállítják a rakéta elindításá­val összefüggő program végre hajtására. A kilövőszerkezetben intézkedéseket tesznek az űr hajó személyzetének fogadásé ra. Az űrhajósok az utolsó or­vosi ellenőrzés után magukra (áltik az űrhajósruhát, s elin­dulnak a kilövőhely felé. Akik a televízió kéjjernyőjén már figyelemmel kísérték az űrhajósok indulását, észreve- hették, hogy az autóbuszból ki­lépő űrhajósok egy kis bőrön­döt visznek magukkal, amelyet egy tömlő köt össze az öttözé kükkel. Ebben a kis bőröndben az űrhajósok földi tartózkodá­sának nélkülözhetetlen kellékei vannak, amelyekre addig van szükségük, amíg elfoglalják he­lyüket az űrkabinban. „Két óra és harminc perces készültségi“ Az űrhajósok megérkeznek a kilövőpályára. Az űrhajó pa­rancsnoka jelentést tesz az ál lami bizottság képviselőjének, hogy a személyzet készen áll a feladat végrehajtására. Az űrhajósok és az őket kísérő megbízottak átölelik egymást. Ezután a felvonóba lépnek, amely a legfelsőbb szintre eme­li az űrhajósokat, még egy pil-. lantás az integető munkatár­sakra, s aztán elfoglalják he­lyüket az űrhajó kabinjában. Az indításig még két óra van hát­ra. Az űrhajósok ellenőrzik a kabin rendszerének működését, még egyszer sor kerül az egyes rendszerek komplex ellenőrző «éré, ezúttal az űrhajó sze­mélyzetének részvételével, s az orvosok az ipari televízió kép­ernyőjén figyelik az űrhajósok közérzetét. „Egyórás készültség!“ Lekap­csolják a hőmérsékletet ál landósító berendezés vezeté­keit. E pillanattól kezdve az űr­hajó hőmérsékletét csak a fel­halmozódott hő biztosítja, a fe­délzeti hőszabályoó rendszerek csak az indítás után lépnek működésbe. A récsostartók eltávolodnak a rakétától, melynek részei most már megközelíthetni le­nek. A rakétát most már csak a tápláló tömlők, a sűrített gá­zokat szállító csövek, néhány köteg kábel, valamint a látha­tatlan rádióhullámok kötik a földhöz. Néhány perc múlva a kilövő­pályát az utolsó szakemberek is elhagyják — helyet foglal nak az irányító fedezékben, mások a megfigyelőállásra sietnek. Az irányítási fedezékben a periszkóp mögött helyet foglal az indítás parancsnoka. Ettől kezdve minden az ő utasításai szerint történik. Most már a perceket szá­molják. Az indítás parancsnoka uta sítást ad: „Kulcsot a starthoz!“ A vezérlőpultnál ülő operátor megerősíti: „A kulcs előkészítve a start­hoz!" A kilövés utáni pillanatok Ezt - követően a kulcsot a- vezérlőpult mélyedésébe helye­zi, aztán elfordítja, amivel mű­ködésbe hozza az indítást elő­készítő műszereket. Ezt a kulcsot az űrrepülés befejezése után immár hagyományosan emlék­ként átadják az űrhajósoknak. Ezzel az indítás további műve­leteinek irányítását automate kus berendezések veszik át. Ezek összhangba hozzák a kap­csolók működését, hogy a haj­tóművek beindítása pontosan egyidőben történjen, s az autn matikus berendezés arra is ügyel, hogy az indítás század másodpercnyi pontossággal a kijelölt időben történjen. Az operátorok folyamtgosan értesí­tik az indítás parancsnokát » történtekről, az egyes művele­tek végrehajtásáról. Rövid időközökben újabb uta­sítások hangzanak el: „Első rá­állítás“, „Befúvás“, „Kulcsokat a csatornákra“, „Kapcsolás“ — aztán egy perccel később „Má­sodik ráállítás. Az „első ráállí­tás“ és a „második ráállítás“ a rakéta valamennyi rendszeré­nek utolsó két telemetrikus el­lenőrzését jelenti. Ezeket az információkat az irányítóköz­pontba továbbítják, ahonnan az indítás után a rakéta pályáját szabályozzák. A „kulcs a csa­tornára“ utasítás után lezárják az üzemanyagtartályok töltő­szelepeit. Már csak két perc van hátra az indításig, már csak másfél, már csak egy ... Ojabb utasí- . tás hangzik el. „Föld-fedélzet, kapcsolatot megszakítani!“ Ezt követően a rakétától eltávozik a kábel- és tömlőtartó állvány. Megszűnik minden kapcsolat a- rakéta és a Föld között. A perceket másodpercek váltják fel az időszámításban. „Gyúj­tás!“ — 5, 4, 3, 2, 1 — s végül — „Starti“ A hordozórakéta motorja» eleinte csak közepes frekven ciával dolgoznak, fokozatosan érik el az emeléshez szükséges teljesítményt. Aztán teljes erő­vel kitör az eddig rejtett, gi­gantikus energia. A hajtómű­vek nyomása leküzdi a Földi vonzerejét, s a soktonnás test fokozatosan a magasba emel­kedik, kiszabadul az indító- rendszer karmai közül. A kilö­vőpályát hatalmas fáklyaként borítják el az égő gázok láng­jai, miközben a rakéta egyre magasabbra emelkedik Ünnepi, felejthetetlen pillana­tok ezek. A jelenlevők ilyenkor mindig felidézik Szergej Pavlo- vics Koroljevnek a gyakorlati űrhajózás alapítójának az első- űrrakéták vezető konstruktő­rének szavait: „Erről a helyről, amely hazánk felszentelt he­lyévé vált, ismeretlen távolsá­gokba repülnek majd a szovjet űrhajók, amelyeket a hatalmas hordozórakéták emelnek a ma­gasba. Az űrhajók minden in­dulása és visszaérkezése az egész szovjet nép, a haladó em beriség nagy ünnepét, az érte­lem és a fejlődés nagy győzel­mét jelenti.“ Megjelent a Nauka i Zsizny 1978/1 számában 1978. III. 12. 16

Next

/
Thumbnails
Contents