Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-05 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. MÁRCIUS 5. VASÁRNAP XI/10 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 64. SZÁM ÁRA 1 KORONA Jaroslav Regál felvétele Nincs olyan társadalmi rend, amely csak megkö­zelítőleg is annyit tett volna és tesz a nő szabad em­berré válása érdekében, mint a szocializmus. Hivat­kozhatnánk számtalan meggyőző adatra gazdasági és jogi vonatkozásban, az érvényesülés és a szociális körülmények, és magától értetődően az életszínvonal alakulása viszonylatában is. Olyan tényekre, ame­lyek beszédesek, sokatmőndóak és közismertek. Nem célunk az ilyen felsorolás. Talán elég egy do­logra hivatkozni. Arra, hogy Szlovákiában, ebben a nem is olyan régen elmaradott, igen szűkös viszo­nyok között tengődő agrár országrészben, amelyből — főleg a monarchia idején — munkát keresve tíz­ezrek „tántorogtak ki az óceánon túlra, s amely még a polgári demokrácia viszonyai között sem volt lényegében más, mint a cseh burzsoázia gyar­mata, a harmincas évek elején pedig a munkanélkü­liség pokla — nemcsak a férfiak találtak biztos meg­élhetésre, hanem a nők is. És akárhogy vesszük is — a lényeg mégiscsak az, hogy Szlovákiában ma a nőknek hozzávetőleg 85 szá­zaléka foglalkoztatott, a többi tanul vagy háztartás­ban dolgozik. Durván számítva, hét nő közül hat tett szert kisebb-nagyobb mértékben gazdasági ön­állóságra, ami a jogi egyenlőségen túlmenően szilárd alapja a nők teljes gyakorlati egyenjogúsága eléré­sének. Az „elérés“ fogalmát itt folyamat és nem kész tény megjelölésére alkalmazzuk. Az említett nagy dolog ugyanis, nevezetesen a nyolcvanöt százalék, s mind­az, ami nálunk a szocializmus építésének évtizedei­ben a nők érdekében történt, nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a nők számára már mindenütt és mindenben a férfiakkal azonos feltételeket terem­tettünk. Tulajdonképpen, ha tárgyilagosan végiggon­doljuk, társadalmunknak számukra több vonatkozás­ban nem azonos, hanem a férfiaknál jobb feltételeket kell megteremtenie (erre törekszik is), ha valóban szavatolni akarja azonos lehetőségeiket, mint ahogy akarja is, mégpedig nem jótét gyakorlásaként, vala­miféle szívességből, hanem gazdasági, politikai és morális érdekből. Az egyenlő feltételek ugyanis — elsősorban a nők eltérő, gyengébb fizikuma, s helyettesíthetetlen anyai szerepköre, de más családi többlet tennivalók következtében is — esetenként akár hátrányos hely­zetet jelentenek. Persze legyünk reálisak. Tudjuk, hogy a nők te­hermentesítése nem a jóakarattól, a szándéktól függ csak, hanem sok más tényezőtől is. Főleg lehetősé­geinktől. Hiszen csak addig nyújtózkodhatunk, amed­dig a takarónk ér. Továbbá olyan, a múltban gyöke­ret vert tévhitek gyorsabb és hatásosabb leküzdésé­től, hogy nem is annyira fontos, milyen képesítése lesz a lánygyermeknek, úgyis férjhez fog menni. Az ilyesmi ma már lassan a múlt ködébe vész, hiszen a statisztika szerint nálunk jelenleg a 25—30 éves nők kategóriájában például huszonkétszer több főiskolai képesítésű nő van, mint a háború előtt, ám azért előfordul. Mint ahogyan az sem fehér holló, hogy a kellő végzettséggel, sőt gyakorlattal rendelkező nők­kel szemben is tapasztalható — főként gazdasági és más tisztségekbe történő kiemelésüknél — a több­nyire leplezett szubjektivista akadékoskodás, viszoly­gás vagy tessék-lássák megoldás. Meg kell mondanunk — egyéb vonatkozásokban is akad törleszteni valónk. Nem vitás, hogy épülhetne még több bölcsőde és óvoda, tökéletesíteni lehet és kell,is a kereskedelmet és a szolgáltatásokat, szigo­rúbban és következetesebben érvényt kell szerezni azoknak a jogszabályoknak, amelyek tiltják a nők munkáját éjjeli műszakokban, súlyos terhek manipu­lálását. Beszélhetnénk még az egészségügyi ellátás, a szociális-higiéniai, a munkavédelmi és általában a munkakörnyezeti körülmények javításának igényéről, tennivalóiról is. Általában törlesztjük ezt az adósságunkat is, de nem mindig és mindenütt olyan ütemben, amilyent megengedhetnénk magunknak. S a korszakos ered­mények ellenére erre gondolnunk kell nemcsak most, a nemzetközi nőnap előestéjén, hanem az év minden napján. GÄLY IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents