Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-26 / 9. szám

*■ ► * SZIKRÁKNAK SZIKRÁKRÓL A SÁRGA GYÖNGYSOR FÓKA ÉVA* Rendbontásom története Amikor sítai^olyamon vet­tünk részt, akkor történt. Az első éjszakán. Aludtam, de egyszer csak felébredtem, mert valami történt: Bumm, bumm. Dörög az ég? Aligha, hiszen künn javában hull a hó. Éva sem ébredt fel, nem törtem a fejem tovább, a fal felé fordul­tam, megpróbáltam aludni. Űjabb dörrenés: Bumm, bumm! A fal felől hallatszott. Rájöttem, hogy mi lehet az oka. Persze a szomszédaink. Nahát, ez több a soknál. Átmegyek. Szólok ne­kik, nyugodjanak. Tátva maradt a szám, amikor benyitottam hozzájuk. Ugrán­doztak, viháncoltak a lányok. Bea meg Joli kifestették magu­kat, a többiek meg kórusban zengték: Ejha, micsoda csoda! Az ütemet meg — bumm-bumm — a falon verték hozzá! Közben tejbegrízt kanalaztak, mintha más gondjuk nem volna, csak enni, enni. Legalább is azt mu­tatták. Annyira rájuk csodálkoztam, hogy elfelejtettem jövetelem célját, szólni sem tudtam. Be­csuktam az ajtót, visszamentem a szobánkba. Persze, akkorra a többiek fel­ébredtek. — Mit csinálnak? — kérdez­te Éva. — Egy kicsit csörömpölnek — válaszoltam. — Furcsa, éjjel kettőkor — állapította meg órájára pillant­va a mindig pontos Szöszi. — Megunják, és abbahagyják — vélte Zizi, aki mindig a bé­kés kiegyezés és a békés egy­más mellett élés lelkes híve. — Rendnek kell lenni! — HÍREINK Huszonkét métermázsa hulladék­papírt gyűjtöttek össze a legutóbbi gyűjtési akció alkalmával az éberhardi (Malínovo) alapiskola tanulói. A versenyt a VI1/A osz­tály tanulói nyerték meg, akik 796 kg papírt gyűjtöttek. MÚZES CSABA A királyhelmeci (Král. Chlmec) alapiskolában az idén is megren­dezték a már hagyományos, osz­tályok közötti kézilabdatornát. A fiatalabb fiúk korcsoportjában a VII/B csapata, az Idősebb fiúk korcsoportjában a IX/B csapata ért el első helyezést. A lányok­nál pedig a VII/B, illetve a IX/A lett győztes. GERI ILONA hangoztatta Zsuzsa, nem feled­ve, hogy a rajelnök felelős a rendért. — Szólj nekik! — utasított Mari, aki közülünk a legidő­sebb és általános tekintélynek örvend. Visszamentem. Nem óvatos­kodtam, hanem úgy nyitottam be, mint aki szélvészként fel­tépi az ajtót. És rájuk kiáltot­tam: — Mi ez? A tejbegrízes meg kifestett képetek bőre még nem sült le a szégyentől? Békés al­vókat háborítani? Való ez? Megzavarni az édes leányálmo­kat? Hát való ez? Fúj! Nem maradt el a hatás. Szó­hoz sem jutottak, csak bámult mindahány, mintha bálványok lennének. Megdöbbenésüket ér­zékelve, győztes tudattal visz- szavonultam, és a mieinknek bejelentettem: — Alhattok nyugodtan. In­tézkedtem. Magam is lefeküdtem. Alig­hogy betakaróztam, dörrenés, kiáltozás riasztott fel bennün­ket. — Ké-nye-sek! — hallatszott a szomszédos szobából, majd ütemes dörrenések a falon: bumm — bumm! Egyszer, kétszer, sokszor. — Ne hagyjuk magunkat! — mondta Éva. Leugrottam az ágyról. A szo­ba közepére álltam. — Nem is hagyjuk. Dalolni fogunk, de úgy, hogy elmenjen a kedvük a további bolondozás­tól. Kezdjük csak! Hajmási Pé­ter ... Vezényeltem. És amikor a dalolásban 'ahhoz a részhez ér­tünk, hogy elmarad a Péter, csak dúdoltunk, az ütemet meg a szomszédos szoba falán verték a többiek: Bumm-bumm! Egyszer, kétszer, sokszor. Nyílott ám egyszer az ajtó. Ilka néni, a csapatvezető nyi­tott be. . — Rendbontó! — mutatott rám. — Holnap büntetésért je­lentkezel a napi parancs után! Megértetted? Választ sem várt, otthagyott bennünket. A hirtelen támadt csöndben azonban mindannyian jól hallottuk, hogy amikor a szomszédos szoba ajtajához ért, onnan kiszólt az egyik lány: — Tetszik látni milyenek. Nem tudunk tőlük aludni. Halkan suttogva még hosz- szan beszélgettünk az esetről. Találgattuk, hogy ki lehetett az az álnok képmutató, aki ki­szólt a szomszédos szobából. Azután háborgó gondolatokkal, de mindannyian elaludtunk. Másnap a napi parancs után megkaptam a büntetést. — Amíg a többiek síelni mennek, te leülsz a társalgó­ban és írsz egy szép fogalma­zást. Hiba ne legyen benne. Megértetted? Megírtam a fogalmazást. Cí­met is adtam: Rendbontásom története. Tetszett Ilka néni­nek. Még a faliújságra is kitet­te. Persze folytatása is volt a történetnek, de azt majd más­kor írom meg. És csak akkor, ha érdekel titeket is. *A diószegi (Sládkovióovo ) alapiskola nyolcadik osztályos tanulója A sakkozó pionírok járási csapatversenyét a füleki (Fifakovo) pionírok nyerték meg. Erős mezőnyben a járás hat csapatával küzdöttek meg, és a losonci (Lucenec) 2. számú szlovák alapis­kola, valamint a losonci 3. számú magyar alapiskola csaptotát megelőzve győztek. Babka László IX/A, Tomolya Róbert VIII/A, Kasza Edit VII/A, — a győztes csapat tagjai — megérdemlik a dicséretet. Egyébként értékes díjat, elismerő oklevelet kaptak. Külön jutalmuk, hogy áprilisban a kerületi versenyen is részt ve­hetnek. RESZUTYlK ISTVÁN Balra: Tomolya Róbert, jobbra: Deák Iván A szerző felvétele Az ékszerüzlet elárusítója bizony csodálkozott. Minden pillanatban nyílt az ajtó, és bejött egy kislány vagy egy kisfiú. A gyermekek sorjában megmondták, hogy mit szeretnének vásárolni: — Kérek egy sárga gyöngysort.--■ Egy sárga gyöngysort kérek. — Kérek egy sárga gyöngysort. Csodálkozhatott, és törhette a fejét az elárusí­tó. hogy mikor és miként keletkezett a „sárga gyöngysor“-féle betegség, pedig egyszerű a ma­gyarázata: az elsős szikrák ajándékot vásárolnak laninának, a szikravezetőnek. Ezt persze nagy vita előzte meg: Mi legyen az ajándék? Janina ugyanis holnap már a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tagja lesz, az ünnepi gyűlésen tagsági könyvecskét kap, illő tehát, hogy ajándékokkal lepjék meg a szikrák. Mi le­gyen az ajándék? Nos, egyszer meghallották, amikor Janina a kilencedikesek előtt kijelentette: Higgyétek el lányok, az az igazi, ha valakinek szép, sárga gyöngysora van! Egyszerű ügy: vá­sárolnak neki. Olyan szép, vastag golyós sárga gyöngysort. Az elárusító tehát szépen, sorjában becsoma­gol harminc gyöngysort. Gondolja magában: Leg­alább a csomagolás legyen más és más. így tehát kék, zöld, piros színű papirost vesz elő, és úgy csomagolja be a dobozkákba helyezett gyöngy­sorokat. Másnap reggel már becsöngetés előtt megér­keznek a kis szikrák. Mindegyik kezében csoma­gocska, és mindegyik arcán titokzatos, büszke mosoly. Jönnek a kilencedikesek 'is. Mindegyik kék ingben. Kezdődik a tanítás. Csakhogy a kis Ramona jelentkezik: Tanító bácsi kérem, janina, a szikravezetőnk a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagja lesz, felköszönthetnénk, hiszen ajándékot is hoztunk neki. A tanító elvtárs arca felragyog, és persze he­lyesel. Sorba állnak a gyermekek. A tanító elvtárs a IX/A osztályba vezeti őket. Tessék, kezdődhet az ünneplés. Először dallal köszöntik szikravezetőjüket. Az­után a tanító elvtárs bejelenti: Ajándékot is hoz­tak ám a kis szikrák! Janina irul-pirul, de a ta­nító elvtárs rászól: Nocsak vedd át tőlük, cso­magold ki, lássuk a meglepetést! Janina remegő kézzel bontja ki az első csoma­gocskát. Fénylő sárga gyöngysor! A másikat- Még egy! A harmadikat: még egy! Nevetnek a kilencedikesek, Janina szétosztja közöttük a gyöngysorokat. A kis szikrák meg susognak: Hiába, Janina nélkül még az ajándékozást sem tudjuk megszervezni. Persze a tanító elvtárs meg­értőn helyesel. Janina pedig lecsitítja a kilencedikeseket, és lám, azt mondja, hogy kitüntetés számára, hogy szikravezető lehet és nagyon-nagyon büszke a kis szikrákra. Reinhard Link elbeszélését fordította: Hajdú András ÚSZNI TÉLEN IS JŐ Az idei hószegény télben külön öröm a tardoskeddi (Tvrdosovce) alapiskola tanu­lói számára, hogy számukra úszótanfolya­mot szerveztek. Hetenként egyszer külön autóbusszal utaznak Érsekújvárba (Nővé Zámky), és az ottani fedett uszodában Stégmár Klára, Ruszka Mária, oktatók ta­rkítják meg őket úszni. Csoportonként fog­lalkoznak a tanulókkal. Először a harmadi­kosok tanultak meg úszni. Kissé bátortala­nul kezdték, de megkedvelték a vizet, és hat hét múlva már bátran úszkáltak. Utá­nuk a negyedikesek, majd az ötödikesek, most pedig a hatodikosok járnak az uszo­dába. CSOMÖ ÉVA író—olvasó találkozót rende­zett az ipolybalogi (Balog nad Iplom) alapiskola pionírcsapata, melyre Gyurcsó István költőt hív­ták meg. A találkozó meglepetés­sel is szolgált, mert a pionírok előadták a költő több olyan ver­sét, melyeket az iskola pedagógu­sai zenésítettek meg. RÉG ILDIKÓ Tájékozódási versenyt rendez­tek a Vág folyó mentén a komá­romi (Komárno) Járóé kapitány utcai alapiskola 4—5. osztályos tanulói Bóday Emília tanítónő ve­zetésével. A verseny után vígan korcsolyáztak, szerencséjükre és az enyhe időjárás ellenére, erre Is alkalom adódott. NÉMETHNÉ G. ÉVA Síversenyt rendeztek a tardos­keddi (Tvrdoéovce) alapiskola he­tedik osztályos tanulói számára Száraz József igazgatóhelyettes és Fujasz György tanító elvtárs, ami­kor a pionírok sítanfolyamon vet­tek részt az Alacsony-Tátrában. Legügyesebb síelőknek Brenkus Nóra, Szabó Éva ég Sztrecskó Ju­dit bizonyultak. CSÁNYI ERIKA Az ötödikes vetélkedőt vezet Imelyen (íme!) mindenki ismeri Zdenka Vráblová, ötödik osztályos pionírlányt, az alapiskola kitüntetett tanulóját. Ügyes szavaló, a körzeti versenyen Ögyallán (Hurbanovo) első díjat nyert. A járási versenyen pró­zával szerepelt, mégis második he­lyezést ért el. Gogola Márta tanító­nő vezetésével állandó szereplője a polgári ügyek testületé rendezvényei­nek. Még csak fitödikes, de már rend­szeresen levelez egy szovjet kislány­nyal, Irinával. Szeptember óta Zden­ka a pionírcsapat kultúrfelelőse. Kü­lön dicséretet érdemel önállóságá­ért. Legutóbb, az iskolai versenyen az „Ifjú Gárda“ című vetélkedőt egyedül, önnállóan vezette. CR. RAGYIL JÖZSEFNÉ TÖRD A FEJED ! I. Az ábrán látható sík­idom négy szabályos há­romszöglapból áll. Fel­adatunk a négy lapot négy féle színnel befes­teni. A színek: kék, pi­ros, sárga, zöld. A kö­zépső kék. Körülötte a színek az óramutató já­rásának irányában he­lyezkednek el. Ez az egyik színezési sorrend. Kérdés: lehetséges-e többféle színezési sor­rend, és hányféle? II. Egy kilogramm papír- hulladékból 700 g papírt készítenek. Ha egy fü­zetre 50 g papírt hasz­nálnak fel, 15 füzethez hány gramm papír szük­séges? III. Egy kg papírhulla­dék hány füzet elkészí­téséhez elég? A megfejtés beküldése­kor kérjük feltétlenül megírni, hogy a beküldő, melyik évfolyam tanuló­ja. (H.j A február 12-én megjelent rejtvény helyes meg­fejtése: I.) A rajzoló tévedett, 1 háromszöggel és 1 négyszöggel kevesebbet rajzolt. II.) 33. üveget tudnak megtölteni. III.) A Duna vízszintje 7,65 méter volt. 130 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek a következők: Ha­ver Zsolt, 5. évf., Feketevfz (Cierna Voda), Ka- szonyi Tibor, 6. évf., Nagyráska (Vei. Raskovce), Bóna Erzsébet, 6. évf., Bátorkeszi (Vojnice), Tóth Csaba, 5. évf., Bodrogszerdahely (Streda nad Bod­rogom), Gombos Csilla, 3. évf., Sajőgömör (Ge- mer). 1978. ii ■>« 18 OZSffl ELSŐK A JÁRÁSI VERSENYEN

Next

/
Thumbnails
Contents