Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-19 / 8. szám
határozott feladat feltétel nélküli teljesítéséhez, mintha tényleges katonai szolgálatban lennénk. Az acélszürke ünnepi egyenruha viselése valamennyiünket egyformán kötelez. A népi milícia cementgyári egységének tagjai természetesen másutt is mindig példásan helytállnak. A legutóbbi évekből is számtalan példa bizonyítja ezt. Alig több, mint három évvel ezelőtt a Garam emlékezetes őszi áradásának napjaiban éppen a népi milícia tagjai voltak az elsők a mentésnél. A cementgyárat akkor ugyan nem fenyegette a víz, az elöntött városrészekben azonban nagy szükség volt a segítségükre. — Akkor rendkívüli volt a helyzet. Mindenkinek kötelessége volt segíteni —: mondja, amikor ez kerül szóba. A gyári egység tágjai a társadalmi munkából is kiveszik részüket. A termelési feladatok teljesítése érdekében senkit sem kell külön felkérni a túlórázásra. — Nálunk már amolyan hagyománynak számít, hogy részt vállalunk a mezőgazdasági munkákból is. Tavaly a selcei Győzelmes Február Egységes Földművesszövetkezet vezetőivel tizenhét hektár rét termésének betakarításában állapodtunk meg. Kézikaszával és villával dolgoztunk az egész területen. Azokon a hegyoldalakon ugyanis gépekkel lehetetlen a munka. Az idén ismét elmegyünk. Balogh elvtárs ritkán van otthon. Talán egyetlen estét sem tudna tétlenül eltölteni. Ott igyekszik segíteni, ahol éppen szükség van a munkájára, a tapasztalataira. Gyűléseket szervez, a pártbizottságon aktivistaként tevékenykedik, máskor társadalmi munkára hívja az embereket, vagy a fiatal munkások körében talál magának elfoglaltságot. Ezt különösen szívesen teszi. A gyárból eddig négy fiatalt ajánlott párttagjelöltnek. — A szabad időmet az unokáimmal töltöm. Már ötnek vagyok a nagyapja. A legidősebb hetedikes. A legkisebb csak nemrégen tanult járni. Nyáron kirándulunk az erdőbe, a hegyekbe, télen sízünk, szánkózunk, vagy az űj fedett uszodába járunk. Rajong a gyerekekért. Az unokák nevelésében, csakúgy mint a két fia esetében, arra törekszik, hogy ugyanolyan igazi barátokat tisztelhessen majd bennük, mint azokban az elvtársakban, akikkel menetelés közben egyforma hosszúra méri a lépést. LALO KÁROLY G yermekotthon, nevelő- intézet. Mindkét megnevezés ráillik a pop- rádi járás Spissky Stiavnik községében negyedszázaddal ezelőtt létesített intézményre. Lakói olyan gyerekek, akiknek meghaltak szüleik, rokonaik, vagy akikről „lemondtak“ a szülők, illetve akiknek intézeti nevelését egyéb okokból elrendelték. Egy ilyen intézet létesítését az élet, jobban mondva az a tény követeli meg. hogy — sajnos — ma is akadnak szülők, akik nem teljesítik alapvető feladatúmennyire örülnének, ha olyan aranyos saját gyermekeket nevelhetnének, mint amilyenekkel itt az intézetben találkoztunk. Nem tudom megérteni azokat az anyákat, akik világra hozzák gyerekeiket, akiknek az apák csak nevet adnak, de a szülői szeretetről, felelősségről — saját kényelmük, vagy kedvteléseik érdekében — megfeledkeznek. » * # Nehezen nyugtatnak meg az intézet igazgatójának, vája joggal megérdemli ezt a hálát és tiszteletet. Mindegyikük külön említést érdemelne a nyilvánosság előtt, de erre ezen a helyen nincs mód. Gábriel Váltósról és feleségéről, Ágnes asszonyról, az intézet két példás dolgozójáról azonban feltétlenül említést kell tennem. Itt az intézetben, de az SZSZK területén is, ők ketten elsőként alakították ki néhány gyermek Pótolják a szülői gondoskodást JUBILÁLÓ GYERMEKOTTHON kát, nem gondoskodnak gyermekeik neveléséről. Szerepüket így maga a szocialista társadalom vállalja, és hasonló intézményekben biztosítja az elhagyott, intézeti gondozásra szorult gyermekek nevelését. Néhány órát tartózkodtam ebben az intézetben, s bevallom, vegyes érzések vettek rajtam erőt. Örültem és sajnálkoztam is, sőt a tragédiák hallatán a kezem is ökölbe szorult. örültem annak, hogy az egészséges, életerős gyerekekről — akiknek szemében ugyan nem tüzel olyan fény, mint a boldog családi körben élőkének szemében — nagy szeretettel, őszinte se- gitőszándékkal gondoskodnak az intézet dolgozói, nevelői. Eszembe jut két kollégám. Hosszabb házasélet után is hiába várják az utódok érkezését. El tudom képzelni, Eudovít Kopnickynek tájékoztató .szavai, aki szép eredményekről számolhat be. Az eltelt negyedszázad folyamán mintegy kétszázötven elhagyott gyermeket nevelt fel a jubiláló intézet. Az életben helyüket megtaláló olyan embereket neveltek belőlük, akik népgazdaságunk különböző posztjain dolgoznak. Többek között a bányászatban, az építőiparban, a Kelet-szlovákiai Vasműben, a sviti Tatrasvitben, Chemosvitben, a poprádi Vagongyárban, vagy a közbiztonsági szervek, néphadseregünk alakulatainak tisztjeiként tevékenykednek. Az intézet volt neveltjei között vannak orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, tudományos dolgozók. Ezek az emberek szívesen ellátogatnak Spissk^ Stiavnikba, hogy leróják hálájukat, köszönetü- ket az intézet dolgozóinak, akik megtanították őket élni és dolgozni. Az intézet munkakollektíún. családi nevelését. Erről Ágnes .asszony beszélt: — Az intézet vezetőségével egyetértésben, a Poprádi Jnb illetékes szerveinek beleegyezésével kerestük a módját annak, hogy ,a hagyományos intézeti nevelés helyett tökéletesebb, családiasabb nevelési formákat alkalmazhassunk. Megbeszéltük a dolgokat, és férjemmel együtt munkához láttunk. Két saját gyermekünkön kívül kilenc intézeti gyerek nevelését vállaltuk, így tizenegy gyermek osztja meg szülői gondoskodásunkat, szeretetünket. Példánkat már mások is követték. Hat éve végezzük ezt a munkát, és nagyon örülünk annak, hogy fáradozásunk gyümölcsöző. Ezek u gyerekek — a legidősebb tíz, a legkisebb hároméves — ebben a kisebb, családias közösségben érzik, hogy van, aki szereti, irányítja, segíti őket. — A gondozásunkba vett gyerekek koruknak, erejüknek, képességeiknek megfelelően rendszeresen részt vesznek a szokásos házi munkákban — vette át a szót Gabriel Váltóé. — Takarítanak, segítenek a mosásnál, főzésnél. Nincs köztük civakodás, sőt folyamatosan kialakul, köztük a testvéri kapcsolat. Ebben a környezetben a gyerekek nevelése gyorsabban jár sikerrel, mint a korábbi nevelési formáknál. Kialakul természetes kapcsolatuk a falu többi gyermekével, formálódik, erősödik a közösség, a társadalmi tulajdon iránti felelősségérzetük. A közösen végzett vásárlások alkalmával megismerik a pénz értékét. Nagyon örülünk annak, hogy nevelt gyermekeink fellépése egyre kifogástalanabb. Kiegyensúlyozottak, tudnak örülni a kollektív és az egyéni sikereknek. És nagyon jő a tanulmányi előmenetelük. Hála a tantestület igyekezetének, 1970 óta egyetlen neveltünk sem állt bukásra. Azt azonban sajnálattal kell mondanom, hogy az alapiskola elvégzése után problémák jelentkeznek, mert intézetünk vezetőségének a gyerekek ügyével kapcsolatos igyekezete nem mindenütt talál megértésre, támogatásra. Ogy gondolom, teljes mértékben egyet kell értenünk Gabriel Váltóssal, aki feleségével és további két házaspárral példát mutat. Aránylag fiatal emberek, saját gyermekeiken kívül ki- lenc-tíz intézeti gyerek nevelését is vállalták, hogy — szabad idejük rovására — amennyire tudják, pótolják a szülői gondoskodást, a családias légkört: Talán hangsúlyoznom se kell, milyen jelentős társadalmi feladatot vállaltak magukra ezek a nevelők, pedagógusok. KULIK GELLÉRT 1978. II. 19. boratóriumban aztán vizsgáljuk a vér ásványanyag-tartalmát, az enzimek aktivitását, a vérfehérjék szintjét stb. Ezekkel a vizsgálatokkal azt is meg tudjuk állapítani, hogy a gazdaságokban megfelelő-e a takarmányozás, nem hiányzik-e a takarmányból valami. Továbbá azt is ellenőrizhetjük így, hogy elegendő fecstejet kapott-e a borjú. — Talán megemlíthetnénk, hogy mi is az a jecstej, és miért fontos a borjúnak? — A tehén tőgyében ellés után fecstej van. A fecstej abban különbözik a rendes tejtől, hogy több benne az ásványanyag, viszont a cukor kevesebb, de a fehérjetartalma is több. A fecstej különösen sok ellenanyagot tartalmaz. Mivel a hasított ujjúaknái a méh felépítése olyan, hogy az anya véréből az ellenanyag nem juthat el a magzatba, a „szülés“ után szükség van arra, hogy az „újszülött“ minél több fecstejet szopjon. Ha a borjú például kevés fecstejet kap, szervezete nem lesz ellenálló a veszélyekkel szemben. Bármilyen egyszerű fertőzés következtében elpusztulhat. — Művi úton nem pótolható a fecstej? — Arra kell törekedni, hogy minél több fecstejet kapjon az anyaállattól a borjú. Az ellés után, mihelyt csak lehet, máris engedni kell szopni a borjút, mert a bélnek van egy olyan tulajdonsága, hogy csak egy bizonyos ideig képes felszívni ezeket a nagy molekulájú anyagokat, az úgynevezett immunoglobinokat. Mi tehát azt javasoljuk, hogy az első nap minél többször szoptassák a borjúkat. Művi úton készített ellenanyagokat a különböző tej pótlékok tartalmaznak, melyeket a borjúk már a centrális neveldékben, tehát kéthetes korunk után kapnak. Vizsgálataink eredménye alapján egyébként sajnos azt kell mondanom, hogy Kelet- és Közép- Szlovákiában a borjúk 80 százaléka nem kap elegendő fecstejet. — Csak néhány éve vagy még kutatóorvos. Vajon futotta-e az idődből, hogy az eddig említetteken kívül más kérdésekkel is foglalkozzál? . — Egy új témakört kezdtünk kutatni; mégpedig a borjúk emésztését. Eddig ugyanis még nincs tisztázva, hogy a borjúknál a meglehetősen bonyolult emésztés hogyan is történik. Azt tudjuk, hogy a kérődzőknek négy gyomruk van, tehát náluk az emésztés is egészen másként történik. mint az egygyomrúaknál. Nem így a borjúnál! Az ellés után még csak a borjú egyik gyomra van kifejlődve. Ekkor tehát csaknem úgy emészt, mint például az ember. Később aztán fokozatosan átmegy a négygyomrúak rendszerébe. Nos, ez a folyamat a titokzatos. Itt még sok kérdés tisztázatlan. — Milyen gyakorlati haszna lehet e kérdések megoldásának? — A borjúk emésztésének vizsgálata többek között azért is fontos, mert gyakran előfordul náluk az úgynevezett fertőzött és nem fertőzött hasmenés. A nem fertőzött hasmenés okai ma még ismeretlenek. Persze, azt tudjuk, ha a tej pótlóba az előírtnál több vagy kevesebb zsírt tesznek, akkor is hasmenést kap a borjú. Azt már sikerült megállapítanunk, hogy ilyen esetekben a borjú emésztése kikapcsol, de az még mindig nem biztos, hogy a hasmenést ez idézné elő. Én a közelmúltban rájöttem, hogy az ilyen borjúknál a tápanyagbontó enzimek hatása alacsonyabb a kelleténél. Most azt próbálom felderíteni, hogy miért van ez így, vagyis mi idézi ezt elő. — Válaszaidból is kitűnik, kutatóorvosnak lenni érdekes, de nem könnyű hivatás. Befejezésképpen már csak egy kérdést tartogatok a tarsolyomban: meg tudnád fogalmazni, hogy mit jelent számodra ez a foglalkozás? — Tudod, hogy egyszerű parasztcsaládból származom. Sohasem nagyravágyóéból akartam orvos lenni. Egyszerűen szeretem az állatokat, és érdekel az élet titokzatossága. Vasakarat hajtott és hajt a titkok felderítésére. Kíváncsi vagyok! Sok mindent tudni akarok, de mindezt természetesen nem öncélúságból. Nézd, én kommunista vagyok, és számomra ez elkötelezettséget jelent. Ma, amikor a tudomány termelőerővé vált, cseppet sem mindegy, hogyan dolgozom. A lényeg az, hogy minél több megoldott feladatot tudjak az asztalra tenni. SZASZÁK GYÖRGY A kutatómunkával foglalkozó embernek tudnia kell gazdálkodni az idővel. Ogy tűnik, nekem szerencsém van. A feleségem is orvos és így megérti, ba otthon a könyveket bújom. Sokszor még segítségemre is van. Én eddig a magyaron és a szlovákon kívül latinul, oroszul és németül tanultam meg. Az angol szakcikkeket a feleségem fordítja le nekem. Persze, ha a kis Péter kiabálni kezd, a könyveket mindkettőnknek le kell tennie — mondja Vaskó László (A szerző felvétele)
