Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-05 / 6. szám
— Születési helye? — Nagy-Britannia. — Nem az anyja nevét kérdeztem! Szilánkok A szélkakas csak akkor számíthat sikerre, ha nincs szélcsend. • • • A nulla mindig tudja, hogy egyedül semmit sem jelent ugyan, de ha valahova odateszik, mér sokat számíthat. S ebben van az ereje. • * * Nem jó, ha egy értekezleten csak az köti le végig a figyelmünket, milyen ürügygyei lehetne eltávozni. * * * Igen elviselhetetlenek az emberek, akik mindig többet akarnak beszélni, mint amennyit a szerepük megenged. « • • A férj csak akkor hagyta abba a nevetést a felesége áj kalapján, amikor megtudta az árát/ • • * A házassággal ágy vagyunk, mint a gombával: mire megtudjuk, rossz-e, már késő. • m 9 Óriási nyelvtehetség. Kitünően beszél a főnök nyelvén. • » * A férfi becsvágya, hogy sokra vigye. A nőé, hogy ilyen férjet találjon. • * * A fej, olvasom valahol, az a testrész, amely nélkül nem lehet élni, de amely nélkül sok mindent lehet csinálni. V. J. A vendég megkérdi az étteremben: — Mondja, kérem, mikor vágták le ezt a csirkét? — Pardon, uram, a csirkéhez csak krumpli, saláta vagy kompót jár, de életrajzi adat nem. A férj izgatottan szalad haza: — Holnap kilépsz a vállalattól. Most tudtam meg, hogy ott a főnök minden nővel kikezdett, persze egy kivételével. — Tudom. Az a barna lány a könyvelésben. Mese a főnökről és a beosztottról (Girgir — Isztambul) A feleség pörlekedik: — Ha te minden este kártyázol, akkor én szeretőt fogok tartani. — Kérlek szépen, csak ne a kártyapartnereim közül válaszd! A milliárdos olajsejk Európában elmegy egy operaházba. Végignézi az előadást, aztán megkérdi az igazgatót: — Mondja kérem, ki a férje ennek a balettnek? — Főár, a marhaszeletben egy csavart találtam! — Ilyen a műszaki fejlődés, kérem ... húsz évvel ezelőtt még patkószeget talált volna a kedves vendég... A házibuli másnapján az egyik fiatalember felhívja a vendéglátó család lányát: — Manci! Csak arra emlékszem, hogy a tegnapi bulin megkértem a kezed, de nem tudom, igent mondtál-e vagy nemet? — Jó, hogy szólsz — mondja a lány —, emlékeztem, hogy tegnap este valakinek igent mondtam, de nem tudtam, kinek. Két vadász dicsekszik kalandjaival. Egyik nagyobbakat hazudik, mint a másik. Es mikor már minden hazugságból kifogynak, Így szól az egyik. — Én egyszer egy olyan állatot is lőttem, amelyiknek egyik lába hosszabb volt, mint a másik. — Hát ez milyen állat lehetett? — Egy olyan állat, amelyik állandóan domboldalon él. — Nem volt könnyű betanítani ezt a mutatványt, de hidd el, Lucia hálószoba-garnitúrát még nehezebb szerezni! (BAPE karikatúrája) Családi pillanatok Szókratész felesége, Xan- thippé igen rossz természetű, házsártos asszony volt. Mikor Alkibiádész megkérdezte Szókratészt, hogyan élhet egy ilyen asszonnyal, a filozófus így felelt: — Mert ő az én béketűrésemet gyakoroltatja velem; és ha őt elszenvedhetem, az egész világ bosszantását el tudom viselni... Az előkelő római társaság ismert hölgytagja, Fa- bia, minduntalan harmincévesnek mondta magát. * Amikor ezt Cicero előtt is szóba hozták, a híres szónok így válaszolt: — Fabia az igazat mondja: hiszen legalább húsz esztendeje hallom ezt tőle... Immanuel Kant, a nagy filozófus vendégségben volt. A háziasszony tréfásan kérdezte meg tőle: — Ön oly nagy emberismerő hírében áll, mint senki más; nos, hát mondja meg, itt minálunk ki az úr a háznál! Bn-e, vagy az uram? — Látom — szólt a filozófus —, hogy ebben a házban nagy csönd uralkodik, nincs semmi ellentmondás: itt tehát az úr csakis asz- szony lehet. Az ifjabb Dumas egy házasodni készülő ifjúnak, aki tanácsot kért tőle, a következőket mondotta: — Aki szerelemből házasodik, az feleséget kap, aki pénz kedvéért teszi, az házastársat kap, aki pedig a társadalmi állás kedvéért nősül, az drámát vesz. — A feleséged szeret, a házastársad becsül, a dáma megtűr. — A feleség a tiéd, a házastárs a házadé, a dáma a világé és a társaságé. — A feleséged egy véleményen van veled, házastársad kormányoz téged, a dáma felügyel rád. — Ha beteg vagy,, a feleséged ápol, házastársad meglátogát, a dáma pedig tudakozódik egészségi állapotod felől. — Feleséged osztozik bánatodban, házastársad a pénzedben, a dáma adósságodon. — Ha meghalsz, feleséged megsirat, házastársad sajnálni fog, a dáma pedig gyászba öltözik. Lev Tolsztoj, aki annyi érdekes és jól ábrázolt nőalakot örökített meg írásaiban, egyszer a következőképpen nyilatkozott a nőkről. — Csak akkor mondom ki a nőkről a végleges igazságot, amikor egyik lábammal a síromban leszek. Akkor majd beszélek, de azonnal belebújok a koporsómba, magamra húzom a födelét, s ezt kiáltom: „Most aztán csinálhattok velem, amit akartok!“ A kislány táncosnőnek jelentkezik a jégrevűbe, és bemegy az igazgató irodájába, hogy megtárgyalják a szerződés feltételeit. Egy perc sem telik bele, és borzosan kipirult arccal rohan vissza az előszobába. — Rémes! — kiáltja a mamájának. — Képzeld, még be sem léptem, ez az alak máris erőszakoskodni kezdett velem. — Borzasztó ez a rohanás — bólogat a mama. — Az én időmben legalább egy konyakkal megkínálták az embert. 1978. II. 5. 19 Bummedli Jeromos Káz- mér szellemi képességeit legjobban az jellemzi, hogy még tizennégy éves korában sem tudta megkülönböztetni a cipőkanalat a hecsedlilek- vártól. Húszéves korában már 20—25 percnyi gondolkodás után felismerte a különbséget, csak még azt nem tudta, hogy melyikkel kell a cipőjét felhúzni, és melyiket kell a kenyerére kenni, ezért öt foga kitört, ugyanis mindig a cipőkanálba harapott, viszont a zoknija icsupa ragacs volt a he- csedlilekvártól. Ilyen adottságokkal és egy fejes nagybácsi hathatós segítségével került a Tyúkszempermetező ktsz-be előrovatolónak. Az volt a dolga, hogy téglalap alakú papírlapokra rovatokat rajzoljon. Ezekbe négy másik dolgozó titokzatos számjegyeket 'kalligrafált, és ezt a munkát nyolc további dolgozó ellenőrizte, majd a rovatolt, kalligrafált és ellenőrzött papírlapokat minden hónap utolsó szerdáján elszállították a hulladékgyűjtőbe. Bummedli Jeromos Káz- mér röpke fiz év alatt bedolgozta magát ebbe a nehéz és felelősségteljes munPéterfi Gyula A könyök kakörbe, és ezért kinevezték az előrovatoló törzsfőnökének. Amikor kinevezése napján hazaért, a tükör elé ült, és nagy szeretettel nézegette kétségtelenül saját, de kétségtelenül ronda vonásait. Közben felemelte a két karját is, és ekkor — életének harmincharmadik évében — felfedezte, hogy neki könyöke van. Nem is egy könyöke van, hanem kettő. És Bummedli Jeromos Káz- mér ott a tükör előtt rádöbbent a nagy igazságra, hogy a könyökkel könyökölni kell. Nagyon elégedett volt ezzel a felfedezésével, és aznap azt álmodta, hogy a mennyország kapuja előtt folytat eszmecserét egy magát Szent Péternek nevező szakállas egyénnel, aki duma közben felkiált: 0, fiam, neked könyököd van, akkor tied a mennyek országa az összes ékítményekkel. Ez az álma is megerősítette azt a véleményét, hogy az ember nem ítélheti tétlenségre a könyökét, hanem használnia kell, dolgoztatnia, hogy munkálkodjék tulajdonosa érdekében, különösen olyan esetekben, amikor a tulajdonos feje minden ilye® tevékenységre képtelen. Ettől kezdve Bummedli Jeromos Kázmér könyöke egy percig sem pihent, és az országos könyöklési versenyeken verhetetlen első helyezettnek számít. Igaz, hogy ezek a sikerek nem lelkesítik túlságosan, és a hírek szerint rövidesen kinevezik főfőnöknek. De azért a fejét is használja: azon hordja a kalapját. — A disznóöléshez hoztam egy kevés sót és paprikát az otthon felhalmozott készletből ... (Dikobraz) — És most megtanuljuk, hogyan lehet ötven adagból hetvenet csinálni! (HEGEDŐS ISTVÄN rajza)
