Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-11 / 342. szám, hétfő

VITA A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 12. ÜLÉSEN Milan Žabčík elvtárs felszólalása Mindannyian tudjuk, milyen bonyolult a helyzet a fütőa- nyag-energetikai bázis terüle­tén. A probléma megoldáséhoz meg kell teremteni a lehető legnagyobb szénfejtési eredmé­nyek szükséges feltételeit, más­részt viszont sokkal felelősebb- nek kell lenni a hozzáállásnak a fűtőanyagokkal és az energiá­val való gazdálkodáshoz. Számunkra, bányászok szá­mára teljes mértékben megvan az érvénye az említett feladat mind a ikét oldalának. Nem* cs<Hk fejtjük a szenet, hanem fogyasztjuk is, akár villamos energia, gőz, vagy a bányáik egyes berendezéseinek üzemel­tetésére és szellőztetésére fel használt sűrített levegő formá­jában. A helyzet komolyságára anár rámutatott a szocialista munka hőseinek aktívaél tekez- lete, amelyet az idén júniusban a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiaipari Minisztérium hí­vott össze. A munka hőseinek a szénfej- téssel kapcsolatos állásfoglalá­sára felajánlásaival csaknem ezer kollektíva válaszolt. Az Ostrava-Karvinái Szénbányásza­ti Tröszt vállalataiban sikere­sen biztosítjuk a tervfeladatok végrehajtását, bár be kell val­lani, hogy igen nagy nehézsé­gek közepette. A központi bi­zottság elnökségének határoza­taiban szereplő feladatok le­bontása nálunk, az ostrava-kar- vinái szénmedencében nemcsak az idei terv teljesítését jelenti, hanem azt is, hogy csaknem 100 ezer tonna szénnel kell többet adnunk a népgazdaság­nak. A tartalékot nemcsak a legjobb kollektívák lehetőségei­ben, hanem azok munkájában is látjuk, akik eddig nem telje­sítik vállalásaikat és feladatai­kat. Természetes, hogy nem tudjuk elkerülni a szabad na­pokon végzett munkát, s e té­ren elvárjuk azoknak a foko­zott aktivitását is, akik eddig csak csekély mértékben vettek részt a szombati műszakokban. Ebből az elvből indult ki a Csehszlovák Hadsereg Bányá­nak Češpiva elvtárs vezette ré- selő kollektíávja, amely ismét teljesítette vállalt kötelezettsé­gét, és „A 6. ötéves tervidő­szakban mindenki nyújtson va­lamivel többet“ jelmondat je­gyében a többi kollektívát is követésre hívta fel. Vállalat tunkban és az egész szénme­dencében megteremtjük az em­lített elv elterjesztésének és megvalósításának feltételeit. Ügy gondolom azonban, hogy érvényesítése lehetséges ós igencsak szükséges valamennyi ágazatban és munkahelyen. Sok olyan problémával és fogyaté­kossággal küzdünk, amelyeknek okát saját munkánk fogyaté­kosságaiban is keresnünk kell. Ugyanakkor azonban a munka- kezdeményezés terén elég jó példával és tapasztalattal ren­delkezünk. Alaposan ismerni kell ezeket és megnyerni az embereket alkalmazásuknak. Arra törekszünk, hogy kol­lektíváinkban széles körben ki­bontakozzék a munkakezdemé­nyezés. Annál is inkább, mert egyre súlyosabb és bonyolul­tabb feladatokkal kell megküz- denünk. Most igyekezetünk a jövő évi tervfeladatok teljesí­téséhez szükséges feltételek megteremtésére irányul. Ez, te­kintettel a téli időszak nehéz­ségeire, már az első negyedév­ben megköveteli, hogy az évi szénfejtési tervet 26 százalék­ra teljesítsük. A következő hó napokban biztosítanunk kell a feladatok egyenletes teljesíté­sét úgy, hogy maradéktalanul teljesítsük az évi tervet. A tröszthöz tartozó vállalatoknak jövőre több mint 24 millió 550 tonna szenet kell fejteniük, ígv az egyes vállalatok feladatai is igen igényesek. Ahhoz, hogy valóban biztosítsuk e feladat végrehajtását, vállalati szinten már több jelentős akciót valósí­tottunk meg, amelyek széles körben mozgósították a koliek tívák nagy részét a jövő évi te rv feladatok teljesítésének megalapozására. Számos prob­lémának megtaláltuk a megol­dási módját, illetve komplex racionalizálási brigádok ala­kultak, hogy foglalkozzanak a problémák megoldásának kér­déseivel. Egyes kérdések azonban nyi­tottak maradnak. Számunkra, a bányászkollektívák tagjai szá­mára továbbra is gondot okoz a megfelelő számú rátermett munkaerő biztosítása. A köz­ponti szervek rendelkezései nö­velték a bányászmunka iránti érdeklődést. Sajnos, azok közül, akik a bányába jelentkeztek, csak kevesen maradnak meg en­nél a munkánál. És még rosz- szabb, hogy közülük sokan rontják a többiek, főként a fiatal szakmunkások munikaer- kölcsét. Vannak tapasztalataink az új munkaerőiknek a kollek­tívában történő nevelésével. Ne­héz azonban megnevelni azt, aki felveszi a vállalattól a to­borzási juttatást, és többet nem mutatkozik a bányában. Hogy nem kevés az ilyen dolgozó, azt a munkaerő-vándorlás és az igazolatlan távolmaradások szá­mának állandó növekedése bi­zonyítja. Ügy vélem, érdemes lenne intenzívebben foglalkozni a bá­nyaipar jelenlegi problémái­val és jövőjével, tekintetbe vé­ve fonttosságát a népgazdaság­ra nézve. Sok olyan dolgot meg lehetne még oldani, amelyek gondot okoznak nekünk, bányá­szoknak. Nemcsak a saját kol­lektívám nevében beszélek, ami­kor kifejezésre juttatom azt a nézetet, hogy a bányásztoborzá­si feladatokat konkrétan meg kellene határozni minden egyes vállalat számára, közvetlenül felelőssé téve a vezető gazda­sági és pártfunkcionáriusokat arra az esetre, ha a vállalatok ezeket a feladatokat nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból sem teljesítik. Ha elegendő emberrel rendelkez­nénk, akik felelős hozzáállást tanúsítanak a munkához, ez elősegítené, hogy megbirkóz­zunk a napi feladatokkal, csök­kenthessük a rendkívüli műsza­kok számát, s így megjavulja­nak a munkafeltételek is. A kormány erre vonatkozó ren­delkezései következtében to­vább javultak a bányászok bé­rei és szociális viszonyai. Eze­ket az eszközöket azonban azoknak kívánjuk nyújtani, akik rászolgálnak ezekre, éspedig becsületes munkával, nem pe­dig mindenféle ügyeskedőknek és spekulánsoknak. A kollektíváink munkatelje­sítményeinek növelését elősegí­tő tartalékokat a műszaki esz­közök, gépek és berendezések megfelelő kihasználásában lát­juk. A szénfejtés mai nagyfokú gépesítése, különösen szénme­dencénk karvinái részében, megköveteli, hogy ezt a tech­niikát a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk. Más­részt viszont meg kell mondani, hogy olykor a mai legkorsze­rűbb technika sem felel meg paramétereivel uz igényes köve­telményeiknek. A mi érdekünk is, hogy minél kevesebb legyen az üresjárat, hogy az ennek következtében előálló vesztesé­gek a/ elkerülhetetlen mini­mumra csökkenjenek. Igaz az. hogy főként a rend­kívüli szombati és olykor va­sárnapi műszakokkal lerövidül a gépek és berendezések kar­bantartására és javítására szük­séges idő. E problémával úgy igyekszünk megküzdeni, hogy egyrészt növeljük a berendezé­sék üzemképességéért felelős dolgozók kezdeményezését, másrészt anyagi érdekeltségű­iket. Egyre gyakoribb probléma azonban, hogy nem állnak ren­delkezésre a szükséges pótal­katrészek és egyéb anyagok. Egy javítás, amelyet egy óra alatt el lehetne végezni, nem­egyszer fél műszakot, sőt töb­bet is igénybe vesz, de olyan esetek is vannak, hogy a szük­séges alkatrészt kiszerelik egy tartalékként ott álló új gépből, vagy berendezésből. Valameny- nyien tudjuk, hogy ez helyte­len, de nem tudunk másként segíteni magunkon, mert egy­szerűen hiányzik a szükséges pótalkatrész. Ezzel kapcsolatban azzal a kéréssel fordulok a bányákat megfelelő anyagokkal és pótal­katrészekkel ellátó szervezetek­hez, hogy részesítsék előnyben a bányáknak szánt szállításo­kat, s elégítsék ki teljes mér­tékben igényeinket. Hisszük, hogy a párt központi bizottsá­gának a fűtőanyag-energetikai bázis problémáival foglalkozó levelét így értelmezték a gép­ipari vállalatokban és hogy e vállalatok dolgozói rendkívüli intézkedésekkel is segítenek a bányászokkal együtt a problé­mákat megoldani. Szeretném biztosítani a köz­ponti bizottságot, hogy bányász­kollektívánk helyesen értékeli a jó együttműködés minden meg­nyilvánulását, és hogy ez ab­ban jut kifejezésre, ami a leg­fontosabb, az egyenletes szén­fejtés biztosításában. Teljes mértékben tudatában vagyunk emellett saját fogyatékossága­inknak és azoknak a tartalé­koknak is, amelyeket eddig nem tudtunk kihasználni. Tu­dunk ezekről, dolgozunk meg­oldásukon, a megfelelő intézke­déseket felvettük a komplex racionalizálási programokba, az irányítási rendszer koncepció­jába és a munkakezdeményezés fejlesztésének programjába. A jövő évben tovább akarjuk ja­vítani a munkánkat, növelni ter­melékenységét. Tudjuk, hogy hol vannak azok a helyek, ahová az energiatakarékosság szempontjából figyelmünket összpontosítani kívánjuk. Tud­juk, hogy nem alacsony nálunk a fogyasztás és azt is, hogy az energiatakarékossággal a sa­ját nehéz munkánkkal takaré­koskodunk. Ezzel a jelszóval lépünk a kollektívák elé, és tel­jes megértésre találunk. A nép­gazdaság és a lakosság fűtő­anyag- és energiaellátásának biztosítására vonatkozó elnök­ségi határozat teljesítése mind- annyiunk felelős munkájától függ. Az ostrava-karvinái szén­medence bányászai jelentős és pótolhatatlan szerepet töltenek be e feladat megvalósításában. Edvard Saul elvtárs felszólalása A következő évi terv a Ždári Gépgyár és Öntöde dolgozói elé azt a feladatot tűzte, hogy a termelést a mostani évhez vi­szonyítva 8,2 százalékkal kell emelni. Ebből a gépipari terme­lést 11 százalékkal növeljük. A munkahelyekre lebontott fela­datokat a múlt hónapban vala­mennyi gazdasági központban, a nyilvános pártgyűléseken, a vállalati gazdasági pártkonfe- reneián Is megvitatták, egyben kitűzték a vállalat alapvető fej­lődési irányvételét a 7. ötéves tervidőszakra. Fő figyelmünket azokra a íeladatokra összponto­sítjuk, amelyeket az állami terv megnevezve, kötelező feladat­ként tűzött ki a 6. ötéves terv­időszakban. Az egyes feladatokról szeret­nék néhány szót mondani. Ide tartozik elsősorban a podbrezo­vá! Sverma Üzem csöhúzó részlegének építése, amely számára szeptember 12-én lé­nyegében már leszállítottuk a fő berendezést, így megterem­tettük az alapvető feltételeket ahhoz, hogy teljesítsék a kor­mány által kitűzött határidőt és a csőhúzó első részlegét a kö­vetkező év április 1-ig üzembe helyezzék. Komoly problémák­kal küzdünk, ezért most az épí­tőipari dolgozókhoz fordulunk, hogy segítsenek az építkezés befejezésében. Eddig már há­romszor tűztek ki póthatáridő­ket. Petrincová elvtársnő már szólt arról az erőfeszítésről, amelyet a Sverma Vasművek építésekor kifejtettünk. Nagy gondot okoz azonban, hogy a gyárcsarnok még nincs befejez­ve és a csőhúzó részleg tech­nológiai berendezését szerelő munkások rendkívül kedvezőt­len feltételek közepette dol­goznak. A mostani ötéves tervidőszak­ban soron levő feladatunk koo­peráció révén biztosítani a kot­rógépek — főleg a hidraulikus hengerek — szállítását és eb­ben segítséget nyújtani. E fel­adat teljesítése érdekében in­tenzíven dolgoznak a munka­hely befejezésén. A napokban szocialista vállalást kötöttek az előkészítési időszakra vonatko­zólag a következő évi szállítá­si feladatok teljesítésére a vít- kovicei és az uničovi gépgyá­rak számára készített nagytel­jesítményű kotrógépek és rako­dógépek számára. E szocialista vállalás valóra váltásával mi is szeretnénk hozzájárulni az igé­nyes szénfejtési feladatok telje­sítéséhez az észaik-csehországl szénmedencében. Rendkívül komoly és igényes feladatok várnak reánk a tech­nológiai berendezés gyártásá­ban, amelyeket a Klement Gott­wald Üjkohó hengerdéje szá­mára készítünk. Ezt a feladatot azért szeretnénk úgy teljesíte­ni, ahogy azt számunkra a kor­mányrendelet meghatározza. A következő évben ez a rendelés lefoglalja termelési kapacitá­sunk mintegy 40 százalékát. Ar­ra törekszünk, hogy Jeküzdjü'k a nehézségeket az alszállítmá- nyok biztosításában, főleg a váltószekrények, a hidraulikus emelők stb. szállításában. Jól tudjuk, hogy népszerűtlen hangoztatni a devizaeszközök felszabadítását. Ha azonban az említett építkezések az állami tervfeladatok kötelező felada­tai között szerepeltek a XV. pártkongresszus tanácskozásán, a tanácskozás tárgyát képez­ték, és ha ezeket a következő hónapban át kell adnunk, ak­kor most, decemberben nem to­poghatunk egy helyben és ren­det kell teremtenünk a behoza­tal kérdéseiben. Vállalataink nagy kockázatot vállalnak. Évente például csak a mi vál­lalatunk 800—900 millió korona értékben -szállít kivitelre termé­keket, tehát abban az időben, amikor arról kell nyilatkoz­nunk, vajon biztosítjuk-e vagy sem az évi árutermelést, akkor távolról sem világos minden feladatunk; 'ennek ellenére azonban a feladatokat vállaljuk és teljesítését biztosítjuk. Az illetékes kompetens szervek mi­ért nem biztosítják differenci­ált módon, a jelentős állami tervfeladatokhoz mérten, a vál­lalatok számára szükséges esz­közöket behozatalból, hogy a termelést egyenletesen biztosít­hassuk? Most még néhány szót a kivi­telről. A belföldi beruházásfej­lesztésben való részesedésünk folytán saját gépipari termé­keinknek 70 százalékát export­ra gyártjuk. Vállalatainkban a kiviteli szállítmányok 75 száza­léka beruházási jellegű és úgy véljük, megmaradnak a felté­telek ahhoz, hogy ezt a száza­lékot a következő években még emeljük. A teljes technológiai felsze­relések és komplett gyártmány­berendezéseik szállítására való áttérésnek ez a koncepciója megteremtette a feltételeket a távlati tervezés, a termelési program stabilizálasa, a terme­lés szakosítasa, ugyancsak a célszerű kooperáció szamara, nem csupán a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban, hanem a KGST tagországok integrá­ciója kereteben is. Ez a kon­cepció megadta a lehetőséget a KGST-tagországoknaik, hogy kö­zösen vegyenek részt a harma­dik piacon. E koncepció kere­tében valósítjuk meg most már a komplett gyárberendezések nagy szállítmányait, a henger­soroknak több államba való szállítását. Ez azt jelenti, hogy a XV. pártkongresszus határozatában leszögezett gondolat megfon­tolt lebontása távlatokat nyi­tott előttünk. Már most telje­síthetjük a 7. ötéves tervidő­szakra tervezett feladatok dön­tő részét. Ez a törekvés vég­eredményben az egyenletesség­re, a nagyobb fokú hatékony­ságra és gyártmányaink minő- ségénak fokozására irányuló igyekezetben nyilvánul meg. Nem vesznek el a tervezési és konstrukciós kapacitások, ame­lyeket azelőtt vállalati rozsit- költséggel terheltek meg, Ma ez teljes mértékben megrende­lésre végzett munka, amit ma­ga a rendelő fizet. A termelési kapacitások távlati teljesítésén Végzett munka már meghozta gyümölcsét a terv egyenletes teljesítésében. Az első és a má­sodik dekádban a havi termelés 60 százalékát értük el átlag­ban. Távlati céljainknak is megi- van a jelentőségük egész mun­kakollektívánk szociális létbiz­tonsága számára. Vállalatunkban az idén alkal­mazzuk az irányítás hatékony­sága és minősége komplex kí­sérletét. Az első tíz hónap alatt kijelenthetjük, hogy szabálya­ink aktívan hatnak a reproduk­ciós folyamat minőségi részé­nek javítására. Ezt észlelhet­jük azon a jelenségen, hogy nyomást fejtenek ki mindenütt az anyag fogyasztás csökkenté­sére a felhasznált béreszközök­től függően. Majdnem vala­mennyi fontos műszaki-gazda­sági mutatót teljesítettünk, no­ha úgy vélem, hogy feltétlenül figyelembe kell venni a gaz­dasági szabályok alkalmazása­kor a beruházási egységeket gyártók bizonyos sajátosságait. A 6. ötéves tervidőszak há­rom éve alatt biztosítjuk azok­nak a feladatoknak a teljesíté­sét, amelyeket elénk tűztek, sőt korábban akarjuk teljesíteni az egész hatodik ötéves tervet is. A kiemelkedőbb gazdasági ered­mények érdekében azonban azt szeretnénk elérni, hogy erélye­sebben járjanak el a szállítói- megrendelői fegyelem érvénye­sítésében, az arányosság meg­teremtésében a tervezésnél és a feladatok teljesítése során. Nem elég csupán mérleget készíteni a termelésről, a vállalatról, ha­nem foglalkozni kell, mégpedig teljes komolysággal, a terme­lési program megvalósításá­val is. Turbina törökországi erőműnek A plzeňi Skoda szakmai vállalat gépgyárában a napokban végez­ték el a 165 MW típusú 2. gőzturbina műszaki próbáit. A turbinát a gyár dolgozói a törökországi Soma erőmű számára készítették. Az első turbinát már novemberben útnak indították, a második turbinát 1979 januárjában küldik el. Képünkön a turbina rotorjai láthatók* (Felvétel: ČSTK — J. VlacchJ 1978. XII. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents