Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-05 / 336. szám, kedd

II £SKP KB EINBKSIGENEK MENTESE A NEPfiAZIASAC 1979. (Ili FElLESHESDtEK FŐ FELADATAIRÓL A TUDOMANYOS4V8ÜSZAKI FEJLESZTÉS IGÉNYES FELADATAI (Fulytalas a 2. oldalról/ Úŕíy kell Irányítania a textil-, a cipő-, a fa- és az üvegipari gépeik és be­rendezések gyártásának potenciálját, hogy a KGST-tagállamoiktkal való koo­peráció kenetében főként a könnyű­iparnak azokat az ágait tudjuk kor­szerűsíteni, amelyekben leginkább kebl növelni a termelést és pótolni ú| gé pekkel a munkaerőt. A jövő évi terv qs az 1980. évi irányelv a vegyipar területén az öt­éves terv irányvonalához ígazodiik. Ennek legfontosabb Jellemvonása az, hogy növeljük a vegyi feldolgozásra szánt kőolaj részarányát, és ezzel a korábbinál nagyobb mértékben értéke­sítjük ezt a drága nyersanyagot. Ez elsősorban abban nyilvánul ineg, hogy új petrolkémiai kapacitásokat építünk, s bővítjük és fejlesztjük a műanyag- gyártást. Már ikezdenek visszatérülni azoik a nagy befektetéseik, amelyeket az el­múlt ötéves tervidőszakban e létesít­mények építésére fordítottunk, és azok is, amelyeket azóta is a nyers­anyagok beszerzésére fordítunk. En­nek hatására az elmúlt években a mű­anyaggyártás rohamosan növekedett, s jövőre meghaladja a 850 000 tonnát. Az idei évhez képest csaknem 11 szá­zalékkal nő a PVC-gyártás, a leggyor­sabb ütemben azonban a kis nyomású polietilén gyártása növekszik. ' A múaíiyaggyarlás gyors növekedé­sének pozitív hatását bizonyos mérték­ben gyengíti az, hogy még nem gyár­tunk annyira jó minőségű műany.igo lkat, amelyekre a korszerű textilipar­nak, főként a kötőiparnak szüksége van. Az ötéves terv irányvonalának i vegyipar fejlesztése terén a másik fő jellemvonása — amelyet az 1979. és az 1980. évi tervben is érvényesítet­tünk — a vegyi fafeldolgozás fejlesz tése. Már szerződést kötöttünk a ru žomberoki cellulózgyár építéséről, s 1979-ben ugyanilyen nagy cellulóz gyár építését kezdjük el Paskovban Ezekhez a terjedelmes és költséges beruházásokhoz annak tudatában kezd­tünk hozzá, hogy megfelelő népgaz dasági eredményekkel kell járniuk Ezért a beruházóknak és a hazai ki­vitelezőknek rendkívül nagy gondot kell fordítaniuk e költséges beruhá­zásokra. Olyan beruházások ezek, amelyek a hazai nyersanyagalap nagv fokú hasznosítását teszik lehetővé Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy késlekedik az épülő cellulózgyárak befejezése, s ezzel je­lentős értékű termelés esik ki. Hogy csak az egyiket említsem, a vranovi Bukóza késedelme miatt évente 20 000 tonna cellulózt veszítünk. Elvárjuk a vezető dolgozóktól, hogy tegyenek va­lamit a lemaradás behozása érdeké­ben. Elvtársak! A termelési feladatokon kell alapul nia az irányítás minden szintjén a tu dományos-műszaki fejlesztés tervének A beruházási tervvel együtt meg kell teremtenie a feltételeket a beruházá sok megvalósításához, bizlonságérzelet kell nyújtania a beruházások dinami kus növelésének reális voltáról, meg arról, hogy az új termékek műszakilag magas színvonalúak és megfelelő árúak lesznek, s az energia, a nyersanyagok, az anyagok nagyobb mértékű haszno sításával készülnek. A hatodik ötéves terv eddigi teljesí tése során a műszaki fejlesztés terü­letén több pozitív eredményt értünk el Technológiailag sikerült megbirkózni az olyan igényes munkával, mint az atomreaktorok gyártása, bővítettük és műszakilag tökéletesítettük a félveze tők gyártását, számos új műszert fej­lesztettünk ki, elkészült a három és feledik nemzedékhez tartozó kompju tér prototípusa, több új vegyianyag gyártását kezdtük el. A tudományos­műszaki fejlődés hozzájárult a mező gazdasági termelés színvonalának eme­léséhez. Az utóbbi években a tudományos mű­szaki fejlesztés területén intézkedése­ket tettünk a kutatás és a fejlesztés eredményeinek gyorsabb gyakorlati megvalósítására (árkedvezmények, a vállalatok és a gazdasági dolgozók anyagi ösztönzése a termelőprogramok minél gyorsabb megvalósítására, a ter­mékek minőségének javítása és műsza­ki színvonalának emelése érdekében) Mégsem sikerül megkezdeni minden új termék gyártását és technológia al kalinazását az eredetileg tervezett mé­retek és határidők szerűit. Egyes fel­adatok megvalósításának határidőit a következő évekre „csúsztattuk“. Egyes új giépek és berendezések nem érik el a tervezett mutatókat, ami komoly ne­hézségeket okoz a népgazdaságban A műszaki fejlesztés fogyatékosságait joggal bírálják az emberek, amikor közük egyes tartós fogyasztási cikkek műszaki színvonalával kapcsolatos ne­gatív észrevételeiket. A jövő évi műszaki fejlesztési terv megteremti a feltételeket a tudomány és a technika továbbfejlesztéséhez. Tartalmi szempontból a tervfeladatok igyekeznek előmozdítani a fűtőanyag­gal, az energiával és a nyersanyaggal való takarékosságot, a munkatermelé­Elvtársak! A beruházások továbbra is a terv egyik legfontosabb és egyben legigé­nyesebb részét képezik. Bár ezen a te­rületen több jelentős eredményt ér­tünk el, mégsem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. A tervek meg­valósítása során nem mindig tartják meg a tervbe vett beruházási szerke­zeteket. Nem sokkal haladtunk előre a ráfordítások hatékonyságának növelése terén sem. Sok esetben nem tartják meg a beruházási és az átadási határ­időket. Az 1979. évi terv kedvező feltétele­ket teremt a beruházások területén mutatkozó kedvezőtlen jelenségek fo­kozatos felszámolásához. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó két évében létesítendő beruházások terjedelmének és megkezdésének javaslata a jól be­vált beruházási lehetőségeken alapul, és a gazdasági feszültségek enyhítése érdekében a beruházások terjedelmé­nek csökentését tűzi ki célul. Az idei évhez képest a beruházások részará­nya a nemzeti jövedelemből jövőre 0,4 ponttal csökken. Emellett hozzálátunk az 1980 utáni új népgazdasági szük­ségletek megoldásához. így növelni kellett az atomerőművek építésének, a traktorgyártáshoz és a színes képer­nyő-gyártás fejlesztésére fordított be­ruházások terjedelmét. Célunk azonban nem az és nem Is lehet csupán az, hogy egyszerűen csökkentsük vagy lefaragjuk a beru­házásokat, hiszen a hatékony beruházá­sok jövő fejlődésünk alapjait terem­tik meg. Hangsúlyozottan arra kell töreked­nünk, hogy jobb eredményeket érjünk el a beruházások terén, növekedjen a beruházások hatékonysága. I.e kell küz­deni az exlenzív beruházási módsze­reknek jelenleg miég mindig erősen ható tendenciáját, az erőforrásokat és az eszközöket a meglevő állóeszközök jobb felhasználására, a műszakok szá­mának növelésére kell fordítani. Már kimondtuk azt az elvet, hogy ne en­gedélyezzenek új beruházást ott, ahol a műszakok számának együtthatója nem éri el az 1,5 és az első műszak résztvevőinek számaránya a 90 száza­lékot. Ezért kihagytunk a tervből több feldolgozóipari beruházást, amelyek lé­tesítésére korábban számítottunk. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy a jö­vőben gyakorlatilag csak egy műszak­kenység növelését, a termékek műsza­ki és gazdasági színvonalának emelé-< sét, főként az exportképesség fokozá­sát. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekéljen a terv célul tűzi ki a Szovjetunióval és a többi KGST tagállammal' való tudományos­műszaki együttműködés elmélyítését. Ez főként az atomenergetika, a gép­es a vegyipar területén nyilvánul meg. A jóváhagyott műszaki fejlesztési ál­lami terv elsősorban azért igényes, mert jövőre több mint 40 jelentős fel­adat megoldását, sőt 1980-ban 200 fel­adat megoldását kell befejezni. Jelen­leg ezek közül több feladat megoldá­sához még hozzá sem láttak, Fontos tehát, hogy e feladatok megoldására ne csak az alkotó dolgozók összponto­sítsák figyelmüket, hanem egyúttal megfelelő mennyiségű eszközt is e cél elérésére fordítsunk. Nagy gondot kell fordítani például a mikroelektronika, a széntermelés, a textilipari-gépgyár­tás és a mezőgazdasági szállítóeszkö­zök gyártása feladatainak megoldására. Egyúttal tudatosítani kell, hogy a műszaki fejlesztés állami terve csak a tudományos műszaki fejlődés legfonto­sabb irányait és feladatait tartalmazza. További ilyen feladatokat tartalmaznak az egyes reszortok és vállalatok tervei. Tehát minden dolgozónak az erőfeszí­téseit az állami, a reszort, a szakágazati és a vállalati műszaki fejlesztési ter­vekben szereplő új termékek minél előb­bi kifejlesztésére és gyártására kell összpontosítania, főként a kivitel nö­velése, a nem szocialista országokból való importtal szembeni igények csök­kentése a fűtőanyag- és az energiafo­gyasztás ésszerűsítése, valamint a ha­zai piacra gyártott fogyasztási cikkek termékfelújítása érdekében. E feladatok teljesítése és az, hogy jelentős előrehaladást érjünk el a tu­dományos-műszaki fejlesztés eredmé-* nyeinek minél gyorsabb érvényesítésé­ben, jelentős mértékben attól függ, ho­gyan viszonyulnak a vezető gazdasági dolgozók népgazdaságunk e kulcsfon­tosságú problémájának megoldásához. Arra van szükség, hogy a termelés mű­szaki színvonalával és a műszaki fej­lesztéssel kapcsolatos tervfeladatok tel­jesítésével ne csak a műszaki igazga­tók és a vezetésük alatt álló testüle­tek törődjenek, hanem e feladatokat a terv és a termelésirányítás döntő és oszthatatlan részének tekintsék. ban dolgozzunk. E téren főként a gép­iparban vannak jelentős tartalékok. A jövő évi terv a XV. pártkongresz- szus és a CSKP KB 11. ülése határo­zataival összhangban arra törekszik, hogy meggyorsuljon az állóalapok kor-’ szerűsítése és rekonstrukciója. A terv feltételezi, hogy a megkezdett építke-> zések és a gépszállítmányok több mint egyharmadának korszerűsítési jellege lesz. Ámbár egyes termelési gazdasági egységeknek és minisztériumoknak jobb a viszonya a korszerűsítéshez, határozottabban kell egész üzemrész­legek és technológiai sorok korszerű­sítésére és racionalizálására törekedni. A korszerűsítésnek növelnie kell a munkatermelékenységet, a termékek jobb minőségéhez és exportképességé­hez kell vezetnie. A beruházási terv alapvető felada­tának tekintjük a kapacitások üzembe helyezését. Eddig nem sikerült az irá­nyítás minden szintjén a figyelmet a beruházási ciklus zárószakaszára össz­pontosítani. Az elmúlt évek során már számos jó példával találkoztunk. Ilyen a chvaleticei villanyerőmű 3. és 4. blokkjának, a tranzit gázvezeték és a metró építése, a humennéi Chemlon bővítése. Tudjuk, hogy más megkez­dett építkezéseken is jól folyik a mun­ka és megvannak a feltételek ahhoz, hogy a kitűzött határidőben helyezik őket üzembe. Ilyen a kladnói hen­germű, az acélkordot gyártó hlohoveci üzem, vagy a rakovníki csempegyár építése. Ezek és más példák azt tanú­sítják, hogy a jól szervezett, szakkép­zett kollektívák a beruházók és a ki** vitelezők oldaláról idejében és jól tud­ják megvalósítani az építkezési beru­házásokat. Jogosan bírálni kell azonban, hogy a kapacitások egynegyedét megkésve adják át még ebben az évben is és a kapacitások üzembe helyezése után nem tudják szavatolni a tervezett mu­tatók elérését. % Így például 1972-ben kezdték meg a Prága melletti Benešovban egy tejgyár építését, amelynek befejezését 1975-re tervezték. Jelenleg a 161 millió korona beruházási költségből 54 millió koronát még nem merítettek ki és az építke­zést előreláthatólag 1980—1981-ben fe­jezik be. A prágai gyógyszergyár épí­(Folytatás a 4. oldalon)J JOBB EREDMÉNYEK ELÉRÉSÉRE KELL TÖREKEDNÜNK A BERUHÁZÁSOK TERÉN A KÖZLEKEDÉS JELENTŐSÉGE Nugy figyelmet kell szentelnünk a közlekedésnek is, amelynek mintőségé- tői a népgazdaság folyamatossága és zavarmentessége függ. A jövő évi terv az áruszállítások 4,3 százalékkal való növekedését irányoz­za elő. A közúti szállítások terjedel­me gyorsabban fog növekedni, mint a vasúti szállítmányoké. Bár a vasút ré­szesedése az áruszállításban csökkent, a vasút továbbra is a közlekedés rendszerének gerince marad, s dön­tő szerepe van a fűtőanyag- és a nyersanyagszállításban. A terv az el­fogadott intézkedésekkel együtt meg­teremti a feltételeket ahhoz, hogy megszüntessük a munkaerőhiányt a vasútnál, és tovább szilárdítsuk a vas­utak műszaki alapját. A vasúti gépek gyártóinak lényegesen nagyobb gon­dot kell fordítaniuk a minőségre és arra, hogy folyamatosan szállítsák a mozdonyokat, a vagonokat és a pót­alkatrészeket. A vasutasoknak jobban és gazdaságosabban kell kihasználniuk ezeket az eszközöket s a termelők­kel együttműködve csökkenteniük kell a javításra szoruló vagonok és moz­donyok magas számarányát. Elsőrendű feladat a szén szállítása, ez teszi lehetővé a vasút teljesítmé­nyének növelését, s egyúttal a legfor­galmasabb vasúti pályaszakaszokra összpontosul. Mindennapos igényes szervező és irányító munkával csök­kenteni kell a veszteglő szerelvények számát és fenn kell tartani a vasúti kocsik ritmikus és gyors körforgá­sát. Ehhez a szállíttatóknak elsősor­ban a vagonok tartalmának folyama­tos átrakásával és azzal kell hozzá­járulniuk, hogy kiegyensúlyozottan veszik igénybe a vasút kapacitásait, minden héten és negyedévben, vala­mint az egész éven át. Jelentős mértékben kell jövőre nö­velni a szénszállítás terjedelmét a vízi szállításban, főként az Elba fo­lyón, hiszen egyebek között ettől függ a chvaleticei erőmű teljes kapacitá­sának kihasználása. Ez nagy igénye­ket támaszt a vízi szállítás dolgozói­val és a hajógyártókkal szemben is. A közlekedés igényes feladatainak teljesítése megköveteli, hogy a Köz­lekedési Minisztérium még intenzíveb­ben mozdítsa elő a szervező munka javítását és a fegyelem növelését a vasúti közlekedésben, s teljesítse a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány által idén januárban kitűzött összes feladatokat. A MEZŐGAZDASÁG ÉS ÉLE LIVI \ SZEIRI PAR FONTOS SZEREPE Az 1979—1980-as időszakban a nép­gazdaságfejlesztési feladatok teljesíté­sében fontos szerep hárul a mezőgaz­daságra és az élelmiszeriparra. A me­zőgazdasági termelés fejlődése az el­múlt években előmozdította az alapve­tő élelmiszerekkel való ellátás foko­zását, a közélelmezés színvonalának emelését. Az élelmiszeripar ehhez ter­mékeinek javításával és e termékek választékának bővítésével járult hoz­zá. Azonban mindkét ágazatban van­nak még tartalékok. Felhasználásuk­kal jelentős mértékben közelebb ju­tunk alapvető és az egész népgazda­ság számára fontos célunk eléréséhez: az élelmiszertermelésben való önellá­tás mértékének fokozásához és az im­porttól való függőség csökkentéséhez. Kulcsfontosságú kérdés a takar­mánytermelés fokozása a hús, a tej, a baromfi és más állattenyésztési ter­mékek produkciója szempontjából. Ha el akarjuk érni, hogy ne fokozódjon a növénytermelés és az állattenyész­tés közötti feszültség, nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy 11,2 mil­lió tonna gabonát, 14,4 millió tonna szénaérlékű takarmányt és 8,7 millió tonna cukorrépát termeljünk. Nemcsak a földeken folyó termelés fokozására kell törekednünk. Már sok­szor bizonyítottuk, hogy erre képesek vagyunk. Aránytalanul magasak azon­ban a begyűjtési veszteségek. Most elég időnk van arra, hogy felkészüljünk a jövő évi termés betakarításánál a vesz­teség csökkentésére. Az állattenyésztés minden területén elsősorban arra kell törekedni, hogy minél hatékonyabban felhasználjuk a szemes és a tömegtakarmányokat. El kell érni, hogy a takarmányforrások felhasználásával ésszerűen tápláljuk a haszonállatokat, és hogy mindaz, amit betakarítottunk minden vállalatban és járásban elegendő legyen az új ter­mésig. Ez szükségessé teszi a takar­mányadagok felelős megszabását és azt, hogy megtartsák az egy termelési egységre jutó takarmányfogyasztási normát. A mezőgazdasági vállalatok szintjén, ugyanúgy, mint járási szin­ten — beleértve a járási pártbizottsá­gokat — rendszeresen ellenőrizni kell a takarmányfogyasztást, összehasonlító elemzéseket kell készíteni róla, szün­telenül figyelni kell a takarmányala­pok hasznosítását, és a fogyatékossá­gokból le kell vonni a tanulságokat. Sok fog e téren múlni az emberek munkájának minőségén, az állatok gon­dozásán és a takarmánnyal való gaz­dálkodáson. Éppen ezért e követelmény­hez kell igazítani az anyagi ösztön­zést és a kezdeményezés fejlesztését. Ugyanúgy, mint az egész népgazda­ságban, a mezőgazdaságban is az irá­nyításban dolgozók figyelmét a haté­konyság és a minőség kérdéseire igyekszünk felhívni. Megköveteljük, hogy a mezőgazdaság irányító szervei teljes mértékben a társadalmi érdekek­ből induljanak ki, összpontosítsák fi­gyelmüket a tartalékok feltárására és felhasználására, az egyes vállalatok, üzemek és termelési ágak közötti in­dokolatlan szintkülönbségek felszámo­lására azzal a céllal, hogy hiánytala­nul teljesítsük a mezőgazdaság álla­mi fejlesztési tervének minden meny- nyiségi és minőségi mutatóját. Az élelmiszeripartól megköveteljük, hogy a mezőgazdasági termelés fejlő­désével párhuzamosan bruttó termelé­sét az idei évhez képest jövőre 4,1 százalékkal növelje, belkereskedelmi szállításainak terjedelmét fogyasztói árakban pedig 6 százalékkal. Ez szük­ségessé teszi a nyersanyagok maximá­lis hasznosítását. Az élelmiszeriparnak egyúttal operatívan kel! reagálnia a piac követelményeire, ehhez kell al­kalmaznia áruválasztékát, folytatnia kell a termékfelújítás folyamatát, s ja­vítania kell termékeinek minőségét. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztésének alapvető kérdései­ről külön ülésen fog tárgyalni pár­tunk Központi Bizottsága, a tanácsko­zásra a jövő év tavaszán kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents