Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-29 / 360. szám, péntek
— Én jó bolond! Amikor emelkedett az italok ára, azt reméltem, hogy végre lesz egy nyugodt szilveszte- rezésünk! Mikus Sándor karikatúrája Házasság De boldog is a mátkaság, csupa öröm, csupa virág, szerelmes szavak sokasága, hisz a menyasszony olyan drága. Dicséri is a vőlegény, izeg-mozog, folyton beszél, irul-pirul a menyasszony, nem mer még szólni, oly szerény. Az esküvő oly ünnepélyes, minden csillogó, minden fényes, a lagziban mosoly, vidámság, a táncokat mind sorra járják. S mikor a mézeshetek jönnek, oly gyönyörű lesz a világ, a menyecske már nem pirul, gyakrabban hallja szavát, mi több, most már csak ö beszél, szólni sem tud az ifjú férj. Aztán néhány év tovaszárnyal s a ház teli gyereksírással, nem új többé a szerelem, az anyós is veszedelem. Dühöng a férj, nyelvel az asszony, .szájukra hangfogót nem raknak, csak akkor élnek békességben, mikor haragban vannak. D. GY. DÖNTÉS Chicagóban egy férfi éjjel a sötét utcán hazafelé tart, amikor hirtelen elé toppan két rabló. Az egyik revolvert ránt, és ráordít: — Tíz centet ide, vagy lövök! Az áldozat megkönnyebbülve előveszi pénztárcáját, kivesz tíz centet, odaadja az egyik rablónak, de nem állja meg, hogy meg ne kérdezze: — Kérem szépen, önöknek pont tíz centre van szükségük? — Igen — feleli a rabló —, ugyanis fej vagy írással akarjuk eldönteni, hogy kié legyen a pénztárcája és kié az aranyórája. ANYA A leány mondja udvarlójának: — Géza, igazán nem kell szomorkodnod azért, mert tegnap azt mondtam, hogy rövidesen anya leszek. Én ugyanis a te anyád leszek. A papád tegnap este megkérte a kezemet ... A hét vicce- Azt hiszem, a főnök mégse mond fel az új titkárnőnek.- Miből gandolod?- Helyesírási tanácsódát hozatott neki. — Lassan befejezem, édes, mert úgy látom, bogy amíg beszéltünk, kollégáim elköltöztek innen ... (Roháč) Ismeri a százast? Igen, tessék parancsolni! (Elek Tibor karikatúrája) KÉS Két gyetvai legény életében először beül a városi vendéglőbe. Az egyik használja az evőeszközöket, a másik amúgy otthoniasan, egyik kezében a kanál, másikban a hús, eszik. Ránéz a társa: — Janó, használd a kést. Mire felugrik: — Kit kell megkéselni? LÁTSZAT A vendéglőben többen csodálkozva figyelik, hogy egy igen kis termetű ember milyen rengeteget eszik. Az egyik kíváncsiskodó megkérdi: — Hogy lehet az, hogy olyan kis ember, mint ön, oly sokat eszik? — De kérem — feleli az apró termetű —, belülről nem vagyok olyan kicsi, mint amilyennek kívülről látszom. ZSAROLÁS A titkárnő beront az igazgatóhoz: — Igazgató kartárs, vagy emeli a fizetésemet vagy megírom az emlékirataimat! IGAZSÁG Nagy bemegy az osztályvezetőhöz: — Kérem, Kiss kartárs csupa hazugságot terjeszt rólam. Mire az osztályvezető: — Örüljön, hogy nem az igazságot hirdeti önről... FLEGMATIKUS A flegmatikus természetű Brahovácz meséli: — Képzeld, öregem, megyek az utcán és hallom, hogy a hátam mögött vernek valakit. Megfordulok — és kiderül, hogy engem. NŐI DOLGOK — Képzeld el, Irma azt mondta, hogy te elmondtad neki azt, amire én azt mondtam, hogy ne mondd el neki. — Hallatlan. Én ugyanis azt mondtam neki, hogy ne mondja el neked azt, amit elmondtam neked! — Sebaj. Most már csak arra kérlek, hogy ne mondd el neki azt, hogy én megmondtam neked, hogy ő elmondta neked ... KÉT NAP A kiskatona huszonnégy órás kimenőt kap. Csak két nap múlva tér haza, és a felettese ráripakodik: — Hogy gondolja ezt, közlegény? Maga huszonnégy órás eltávozást kapott, és csa<k negyvennyolc óra múlva tért vissza. Magyarázatot kérek! — Kérem, az úgy volt, hogy a kaszárnyából rögtön a menyasszonyomhoz mentem. 0 éppen a fürdőszobában volt. Kérem, pontosan két napig tartott, amíg megszáradt ez a fránya katonaruha __ Elv i vita (Sztr^el — Szófia) — Kérem, nyugodjon meg. A kedves felesége ebben a pillanatban közölte, hogy én sem vagyok az igazi (Balázs — Piri Balázs rajza) SZERGEJ KOMISSZARENKO Amikor valahová el akarunk menni a feleségemmel, mindig felmerül a kérdés: Hová tegyük a gyereket? De semmi jót nem tudunk kitalálni, ezért mindig otthon maradunk. Már évek óta sehová sem mozdultunk. Egyszer el akartunk menni szilveszterezni. A feleségem egyik nénikéje elvállalta, hogy majd vigyáz a gyerekre. Hogy a néni jól érezze magát, szereztünk egy magnót, vettünk neki pezsgőt meg egy kis harap- nivalót. A néni meghívta az egyik asszony ismerősét, hogy vígabban teljen az idő. Ám az ismerős hölgy azt ígérte, hogy a férjével HOVA TEGYÜK A GYEREKEKET SZILVESZTERKOR? együtt jön el. Kiegészítettük tehát készleteinket... Később megtudtuk, hogy a férj magával fogja hozni az egyik barátját és annak unokaöccsét is. Kiderült, hogy sok lesz a férfi és kevés a nő. Tehát újabb nővendégeket hívtak meg, s ekkor kiderült — hogy kevés lesz a férfi... Mit mondjak: szóval volt még mit összevásárolnunk a néni vendégei számára. Vagy fél évig nyögtük az adósságtörlesztést. Más alkalommal a szomszédasszonyra bíztuk a gyereket. A feleségem ötpercenként hazatelefonált — mi van a gyerekkel? Aztán hazament, hogy lefektesse a gyereket. Amikor visszajött, én mentem haza. A gyerek ugyanis felébredt. Aztán megint a feleségem ment haza, mert én képtelen voltam elaltatni a gyereket. És most megint itt van a nyakunkon a szilveszter. Már vagy harmadik napja törjük a fejünket, hová tegyük a gyerekeket? Egyszer csak látom, hogy a kisfiam odamegy a telefonhoz, veszi a kagylót — már ugyanis eléri — és tárcsáz ... — Szia — mondja a gyerek — remek lenne, ha itt, nálunk szilveszterezhetnénk. De van ám egy nagy probléma: Hová tegyük a szüléimét? ... SÁGI TÖTH TIBOR fordítása 1978. XII. 29. ÚJ SZÚ 20 Ú JÉV HAJNALÁN VONATON A vasúti fülkében Ül egy szemmel láthatóan beborozott férfi. Amint a vonat egy állomásra ér, kinéz, megcsóválja a fejőt, de a* orra alatt motyogja: — Szörnyű! A szemben filő utas kíváncsian megkérdi: — Uram, miért mondja ön minden állomáson, hogy szörnyű? A eészeg bánatosan ránéz, s így szél: — Minden állomáson egyre bizonyosabbá válik előttem, bogy rossz vonatra szálltam főt.
