Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-29 / 359. szám, péntek
A kommunista mozgalom válasza jelenünk kérdéseire A REÁLIS SZOCIALIZMUS JELENTŐSÉGÉRŐL TARTOTT NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET MARGÓJÁRA Az utóbbi iduben jobban, mint bármikor a uráliban, kiéleződött az ideológiai harc egyrészt a marxista — leninisták, másrészt az imperialista és az opportunista propaganda között a szocialista forradalom, a szocialista építés, a proletár internacionalizmus és számos más kérdés körül. Az osztályos ideológiai ellenfelek e kérdésekben intézett támadásainak es spekulációinak stratégiai indítékai rég ismertek — arra törekszenek, bogy lefékezzék a kommunista mozgalom és a szocialista közösség növekvő hatását a világfolyamatokra —, csupán támadásaik technikája és érvei változnak. Ar. élet meggyőzte • a kommunistákat arról, hogy nem szabad lemaradniuk az elméletben, a társadalmi ételben és a nemzetközi osztály harcban megnyilvánuló új jelenségeik elméleti általunosításäbun, hogy Idejében és világosan kell válaszolnunk mindazon kérdésekre. amelyeket a kor állít elé- ijíi'K. mert ellenkező esetben ez Iki ivezötlenü! visszahatna a kommunista es az egész forradalmi munkásmozgalom növelt*1 (lésére és fejlődésére. A kommunista pártok ezért az osztály liarc és a szocialista társadalom építése jelenlegi twjiasztalaiéinak alapján gazdagítják az elméletet. A kiWMíiu- nisiniil; meg vannak győződve róla .j/ eijm:!ut lajlúutíiss és a ksmtiuunifcta luuzgüiuiii eiinó- leli mínvoiiitláaük euwieM el- vá'a^thutatlanul összefügg a mitinkawiisztály számára idegeit áramlatok és koncepciók elleni eles osztály harccal. AZ ÉRTEKEZLET NAGY NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE Ez volt az értelme a reális szocializmus kérdéseiről és annak nemzetközi jelentőségéről december 12-e és 15-e közöli Szófiában tartott nemzetközi elméleti értekezletnek, amelyen 73 kommunista és munkáspárt küldöttségei vettek részt a világ valamennyi részéből, 21 küldöttség élén a pártoik elnökei, fő- vagy első titkárai álltak, harmincnak az élén a politikai bizottságok, elnökségek tagjai, vagy pedig a központi bizottságok titkárai stb. Ez elegendően magas szintű képviselet volt ahhoz, hogy szakképzetten és kompetensem megtárgyalhassa a világfejlődés és a nemzetközi kommunista mozgalom legbonyolultabb kérdéseit. A konferencia jelentősége e szempontból nagy. jól ismert tény az. hogy 1969 után nem tartottak világértekezletet a kommunista pártok, és hogy a regionális típusú konferenciák, mint amilyen az 197ö. évi berlini értekezlet volt, rendszerint csaknem kizárólagosan meghatározott politikai problémakörökkel foglalkoztak és csak egészen kivételesen a jelen egyes részleges ideológiai kérdéseivel is. Az a tény, hogy Szófiában a nemzetközi kommunista mozgalomnak annyi ismert és elismert tekintélyes személyisége gyűlt össze, mint például Gus Hall, Rodney Arismendi, Alvaro Cunhal, Herbert Mies, Franz Muhri, L. C. Trestes, H. Flora- kisz, M. Vilner, W. Kashtan, B. M. Ponomarjov, Vasil Bifak és mások, arról tanúskodik, milyen rendkívüli jelentőséget tulajdonít a kommunista mozgalom a kollektív elemzéseiknek és annak, hogy választ adjon a jelen legégetőbb alapvető kérdéseire. Ez annál fontosabb, mert — mint erre az értekezleten Vasil Bifaik elvtárs, a CSKP KB küldöttségének vezetője figyelmeztetett — nem titok, hogy egyes elvtársak mozgalmunkban nem támogatják a közös tanácskozásuk gondolatát abból a téves aggodalomból, hogy esetleg talán valamilyen „világközpont“ támogatásával vádolhatják őket. Végül ezt a semmivel sem indokolt aggodalmat az értekezleten kifejezésre juttatta az egyiik nyugat-európai párt képviselője, aki igyekezett kétségbe vonni az ilyen találkozók hasznosságát. Véleményével azonban magára máradt. Az értekezlet több mint száz felszólalást hallgatott meg, amelyek értékelték a reális szocializmus óriási szerepét a világfejlődésben, a béke és a társadalmi haladás kérdéseinek megoldásában. A küldöttségvezetőik kiemelték azt, hogy a szocializmus most uralkodó irányzat a jelenlegi társadalmi gondolkodásban és valamennyi haladó mozgalomban a jiivo útjainak keresése során. Ezért a reális szocializmus kérdése és annak nemzetközi jelentősége ideológiai konfrontáció középpontja. Ml FÁJ ELLENFELEINKNEK? A szocialista világrendszer sikeres fejlődése lényegesen megváltoztatta a tőkés világban a munkásosztály osztályharcának nemzetközi és belső feltételeit. A nemzetközi erőviszonyok megváltozása a szocializmus javára kedvezőbb külső feltételeket teremt a tőkés országok dolgozóinak forradalmi harca számára, megnehezül az ellenforradalom exportálására irányuló imperialista törekvéseket, a ki zsákmányé lókat megdöntött népeknek biztosítja a szocialista országok segítségét és támogatását. Megváltoztak az osztályharc belső teltételei is. A szocialista világrendszer létezése és fejlődése a szocialista államok pél- dá|a olyan fontos ösztönzést jelent, amely elősegíti a munkásosztály szervezettségének és harcképességének növekedését, aktív harcra serkenti jogaiért és érdekeiért. A tőkés országokban a munkás- és más demokratikus mozgalom aktivizálódását óriási mértékben elösegüik azok a sikerek, amelyeket a szocialista országok az új társadalom felépítése során érnek el, valamint béke- szerető (külpolitikájuk. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke azt mondotta: „A reális szocializmus jelen van napjaink valamennyi fontos szocialista és demokratikus mozgalmában és fellépéseiben, mindazokban a harcokban, amelyeket a dolgozók jövőjükért vívnak, függetlenül attól, hugy ez tetszik-e egyeseknek. vagy nem. A reális szocializmusnak ez a jelenléte igen pozitívan segít akkor, ha azt a munkásosztály és pártja öntudatosan és offenzívan használja fel . . Ez azonban ellenfeleink számára is világos. Ezért választották ideológiai támadásaik fő célpontjául a szocialista közösség országait. Az értekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy e támadásokra a válasz csak egy lehet: elfogadni mint kihívást, és meggyőzően bebizonyítani a reális szocializmus hatását a néptömegek tényleges társadalmi és nemzeti érdekeinek kivívása során. A tőkés országokból jött elvtársak számos felszólalásában az a kérdés dominált, vajon mindent meg tesznek-e jól és hatékonyan azért, hogy országuk munkásosztálya, dolgozói és összes haladó erői megértsék a reális szocializmus po zitív jelentőségét, és harcoljanak érdekeik megvalósításáért. A VILÁG FÖ EREJE A fejlődő országok kommunista mozgalmának képviselői hangsúlyozták, hogy a szocializmus hatása a világ valamennyi részén érezhető: a szocialista és a fejlődó országuk kölcsönösen egyenjogú kapcso lataiban, a szocialista közösség országai részéről az erkölcsi és anyagi támogatás számos meg nyilvánításában. „Azt állíthatjuk — jegyezte meg A. Mohammed, az Iraki Kommunista Párt főtitkára —, hogy a jelenlegi nemzetközi feltételek között egyetlen fejlődő ország sem szilárdíthatja meg függetlenségét, nem valósíthatja meg sikeresen a haladó társadalmi átalakításokat és teremtheti meg ily módon a szocializmusba való átmenet előfeltételeit, ha nem vesz fel szilárd és sokoldalú szövetséges kapcsolatokat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal.“ Sokoldalúan megerősítették azt a tényt, hogy szoros, szerves összefüggés van a kommunista világmozgalom, a szocia lista világrendszer és a nesnze ti felszabadító mozgalom, a fejlődő országok között. A forradalmi világfolyamat ezen alko tó részei bármelyikéneik a gyengülése vagy ingatagsága azzal a következménnyel jár, hogy meggyengül az egész antiimperialista front. A kommunista pártok tapasztalatai megerősítik, hogy a szocializmus minden győzelmével és annak elterjedésével, a társadalmi, gazdasági, katonai és kulturális területen elért minden egyes sikerrel, a szocialista eszméik és eszmények elterjedésével és megszilárdulásával egyre jobban elmélyül és kiszélesedik a népeik harca az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, egyre nagyobb sikereket érnék el a társadalmi haladás és a béke útján. Örömteli és lelkesítő volt megfigyelni, milyen mérhetetlen haladást ért el mozgalmunk az utóbbi időszakban elméleti és ideológiai színvonalának emelése során, és mily óriási forradalmi erő és határozottság rejlik benne ahhoz, hogy új sikerekért harcoljon korunk történelmi küzdelmében. A KOHOLMÁNYOK ÉS DEZINFORMÁCIÖK ELLEN Elítélték azokat a kísérleteket, hogy a Varsói Szerződés országai külpolitikájáról terjesztett elferdített tájékoztatások segítségével a szocialista védelmi közösséget egy szintre helyezzék az agresszív imperialista tömbbel, a NATO-val, hogy megtévesszék a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozgalmat, gyengítsék a békeszerető erők egységét. Törvényszerűen hangsúlyozták a szocialista közösség országai egységes, egybeliuu golt politikájának követelményét, mert a világinnperializ mus agresszív szándékainak nemcsak a túlbecsülése, hanem a lebecsülése is mérhetetlen következményekkel járhat a vi lág számára — azzal a követ kezménnyel, hogy gyengül a békeszerető erők ébersége és aktivitása és végeredményben kapitulációhoz vezethet az imperializmus előtt. Nagyra értékelték az SZKP és a Szov jetunió erőfeszítéseit a leszere lés kérdéseiben és egyúttal azt a határozottságukat, hogy biz tosítsák a szocializmus és a vi lághaladás védelmét azzal a veszéllyel szemben, amely bekövetkezhet abban az esetben, ha nem tudna szembeszállni a korszerűen fegyverkező ellenséggel és szükség esetén nem tudna segítségére kelni szövet ségeseinek és a világ forradalmi erőinek. A szocializmus nem engedheti át az imperializmusnak az erő monopóliumát, mert az e monopóliumot mindig habozás nélkül saját céljaira használná fel. A szocialista országok egysége elleni támadások egyúttal mindig valamennyi forradalmi erő egységét támadják. Az osztályellenség jól tudja, amint azt Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke hangsúlyozta, hogy „a Szovjetunió létezése és virulása, a szocialista világrendszer létrejötte és megszilárdulása, e pártok haladása és sikerei az új társadalom építése során és nem utolsósorban védelmi erejük megszilárdítása ma a világimperia- lizinus gyengítésének legfonto sabb tényezője és a világ valamennyi békéért, demokráciáért, nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcoló erejének legszilárdabb nemzetközi támasza“. MIRE TÖREKSZENEK AZ ANTIKOMMUNISTÁK? Az antikommunista stratégák jól tudják, hogy sikerük nagymértékben attól függ, mennyire tudják meggyengítení a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes pártok eszmei egységét. Ezért minden eszközzel igyekeznek kétségbe vonni a marxizmus—leninizmus tanítását, időszerűségét és érvényességét a tőkés országok kommunista pártjai számára. Ezek azonban eleve bukásra ítélt kísérletek. A testvérpártok képviselőinek szófiai konferenciáján nagyon kritikus állásfoglalások hangzottak el mozgalmunk azon erőinek magatartásáról, amelyek a burzsoá propaganda tanácsát követve metafizikai módon „modellezik“ a szocializmust és tagadják a szocialista forradalom általános törvényszerűségeit a burzsoá laboratóriumokban konstruált „eurokommunista“ és „emberarcú szocialista“ koncepciók szerint. Különösen a nem európai pártoik képviselői hangsúlyozták, hogy Európában jött létre az „eurokolonializ- raus“, az „euroimperializmus“, az „eurofiasizmus“ és több más „euroizmus“. Ezért egy bizonyos „eurokommunizmusról“ való medi tálás, amely nem más, mint a reális szocializmus szüntelen bírálata az osztály* szempontok feladásával, meg* nehezíti a forradalmi erők harcát, s bizonytalanságot, zavart idéz elő a forradalmi mozgalomban. Azt is kiemel* ték, hogy minden olyan törek* vés, amely valamelyik álmar* xista koncepciót „nyugati mar* xizmussá“ próbál minősíteni* nemcsak a mozgalomnak, ha* nem főként azoknak a pártok* nak árt, amelyekre ezek a ten* denciáik jellemzőek. Elvetették azoknak a törek* vésxíit, akik a nacionalizmus híveivé szegődve, az interna* cionalizmus fogalmát ős poli* tikájá't elferdíteni igyekeznek* a forradalmi mozgalomba egy* télé „új internacionalizmust* próbáltak bevinni, amelynek érezhetően „kispolgári-paclfi»« ta“, „kommerciális“ és „szó* ciá Idem óikra ta“ tartalma van. Elvetették azt a nézetet is* hogy a kommunista mozgalom* iwn és a szocialista közösség* ben a domináló tendenciának a munkásosztály „nacionalizá* lásának“, nem pedig interna* cionalizásának kell lennie. Ezek a kispolgárság pragmati* kus dogmái. E filozófia köve* tői nem képesek, vagy nem akarják megérteni a nemzetkö* •zí munkásosztály nemzeti ós nemzetközi feladatai és érdekei közötti dialektikus egy9égeU Szemmel láthatóan az a tőreik* vés vezeti őket, hogy a kapi* talizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi történek* mi időszakában az osztályszem* pontból megosztott világ két' része között lavírozzanak, ős ebből a helyzetükből nagyon is kétes előnyökre tegyenek szert „rokonszenv“ formájában és alamizsna formájában a világ* nak osztályszempontból ellen* séges részétől. Nem kerülték el a figyelmet! a szocialista demokrácia ellen intézett különféle támadások sem. A résztvevők megmond* ták; az ún, „demokratikus ka* pitalizmus“ „előnyeinek“ pro* pagálása, és dicsérgetése a szocializmussal szemben, a re* vizionizmus legkonkrétabb megnyilvánulási formája. Ezeknek az „eszméknek“ a hirdetői szóban a szocializmus oldalán állnak, a gyakorlatban azon* ban szembefordulnak vele. A1 teljes negativizmus és a szó* cialista országok kommunista pártjai történelmi sikereinek tagadása szocialistaellenes ál* láspont, amely az osztályelleiM ség malmára hajtja a vizet. A1 reális szocializmus, és az azt jellemző demokrácia, amely, szüntelenül tökéletesedik, az emberi társadalom alapvető én dekei szempontjából évszázadi dunk ban a legnagyobb előre* haladási jelentette. AZ INTERNACIONALIZMUS EGYETEMES JELLÉGi A burzsoá propaganda sóikat spekulál a szocialista országok közötti kapcsolatok egyesek áh tál meg nem értett elveivel. Azt a tézist terjeszti, hogy á szocialista internacionalizmus puszta fikció és használhatatlan, mert nem egyeztethető össze az önrendelkezéssel, a szuverenitással, az egyenjogú* sággal, a mások belügyeibe va# ló be nem avatkozással, vagyis azokkal az általános demokratikus normákkal, amelyek a burzsoá elképzelések szerint egymagulkban biztosítják az áfc lám önállóságát és aktivitását a nemzetközi kapcso la tokban. Néhány példa azt mutatja; hogy sajnos, a kommunisták körében is akadnak olyan törekvések, hogy bagatellizálják azt az új jelenséget, amit a kommunista pártok kezdtek alkalmazni a testvéri szocialista országok kapcsolataiban, s mindent csak a szűk nemzett — jobban mondva nacionalista — érdekek szempontjából Iáinak. Ez a szemlélet azonban nem állja meg a helyét a marxista leninista irányzattal szén* ben. a 4 iiMMnafc FelvéteíftnkSn a SzMMban december 12-e 6s 15-a között megtartott nsmaatkfei aknéteti értekeatat résztvevői láthatók. frg&TféfQlffWQfl
