Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-21 / 352. szám, csütörtök
TELJES NÉZETAZONOSSÁG Bohuslav Chňoupek és Petr Mladenov megbeszélései N .. _ _ . % ___ (Č STK) — Bohuslav Chňoupek és Petr Mladenov, a CSSZSZK és a Bolgár Népiköztársaság külügyminiszterei tegnap Szófiában folytatták hivatalos megbeszéléseiket. Kicserélték tapasztalataikat és nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes időszerű kérdéseiről. ' Hangsúlyozták a Varsái Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete moszkvai ülésén elfogadott nyilatkozat jelentőségét, elítélteik a kínai vezetés nagyhatalmi expanzionista politikáját, és állást foglaltak a közel-keleti kérdés igazságos és átfogó rendezése ügyében, valamint a ciprusi kérdés, a dél-afrikai és a délkeletázsiai helyzet minél előbbi rendezése érdekében. A külügyminiszterek megbeszélését a nyílt, elvtársi légkör és a teljes nézetazonosság jellemezte. TÖRVÉNYESÍTETTÉK begin hajthatatlanságát A knesszet az Egyesült Államokat bírálja Iránban ismét tüntetéseken tiltakozott a lakosság a sah politikája ellen. (Telefoto: ČSTK) ÚJRA POLGÁRI KORMÁNY IRÁNBAN? (ČSTK) — Az izraeli parlament 60 szavazattöbbséggel (kedd este jóváhagyta a Begin- korrnány hajthatatlan álláspontját az Egyiptommal való tárgyalások során. A knesszetben jóváhagyott határozat egyaránt bírálja Egyiptomot és az Egye„A szocialista Csehszlovákiáért” Gustáv Husák cikkeinek és beszédeinek gyűjteményes kiadása Bulgáriában (ČSTK) — A Bolgár Kommunista Párt Partizdat kiadójának „Korunk politikusai“ című sorozatában megejelent Gustáv Husák beszédeinek, beszámolóinak és cikkeinek gyűjteménye. „A szocialista Csehszlovákiáért“ című gyűjtemény az 1969 —1978 között megjelent cikkeiket, felszólalásokat és beszámolókat tartalmazza. „Ez az időszak. Csehszlovákia újkori történelmének egyik legjelentősebbike. Az említett éveket Gustáv Husáik magas fokú politikai aktivitása jellemzi, amely a párt forradalmi hagyományainak mint a szocialista országok, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szilárd marxista elemének felújítására irányul“ — hangoztatja az előszó. A válogatott dokumentumok megismertetik az olvasókat a CSKP főtitkárának és hazánk köztársasági elnökének energikus, sokoldalú és elvhű tevékenységével. E lnökségének félidejéhez érkezett Carter: 1980-ban kerül sor az elnökválasztásra Amerikában. Figyelemmel kísérve eddigi kül- és belpolitikai tevékenységét, az embernek olyan érzése támad, hogy kiváló színházi szakember is lehetett volna. Ha a bonviván érzi csillagának hanyatlását, bombaszámokat követel a szerzőtől, hogy visszaszerezze népszerűségét. Carter belépője jól sikerült: a választóknak tett ígéreteit 70 pontban, több mint 100 oldalon foglalta össze. Egyre nyilvánvalóbb, hogy e listának már csak dokumentumértéke van, nincs mögötte aranyfedezet: csak ígéret maradt. A dokumentumértélk elég kevés a népszerűséghez, nem lehet vele betömni a 10 millió teljes vagy részleges munka- nélküli száját, nem kerülnek ki a hullámvölgyből a csőd szélén álló amerikai nagyvárosok, s nem ad magyarázatot a szociális és egészségügyi program rovására megemelt katonai kiadásokra. A belpolitikai sikertelenségeket voltaik hivatottak Carter bombasztikus külpolitikai „számai“ ellensúlyozni: például az emberi jogok kampánya a neutronbomba, majd Camp Davidben szerette volna — amerikai karddal — megoldani a közel- keleti gordiuszi csomót. A határidő, december 17 elmúlt, de az egyiptomi—izraeli különbéke mégsem született meg. E csalódás útján újabb mutatványra volt szükség, amely eltereli az amerikai polgár figyelmét a dollár értékének zuhanásáról, az emelkedő villany- és olajárak következtében az átlagamerikai számára alig megfizethető lakbérekről. Ez lenne tehát az egyik ök a múl! heti bejelentésre: az Egyesült Államok és a Kínai Népökztársaság január elsejével felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. Ezzel párhuzamosült Államokat, mivel az állítólag egyoldalúan támogatja Sza- datot. A dokumentum így tükrözi a Begin-vezetés jelenlegi elégedetlenségét az Egyesült Államok igyekezetével, hogy minél előbb létrejöjjön a „békeszerződés“ céljaik érdekében olyan feltétel mellett is, hogy Izrael minimális és alapjában formális engedményeket tenne Egyiptomnak. Ennek ellenére Mose Dajan izraeli külügyminiszter a parlamenti vita során kijelentette, hogy nem tartja „holtnak“ a különtárgyalásokat. Elmondotta továbbá, hogy Izrael üdvözölné, ha a többi arab országgal is izraeli elképzelések szerint hasonló „béketárgyalásokat“ kezdhetne. Ismét megerősítette, miszerint Izrael nem akar kivonulni a megszállt területekről. (ČSTK) — Vietnam és Japán együttműködése a békét és a stabilitást szolgálja Ázsiában, állapítja meg az a közös nyi- fatkozat, amelyet Tokióban adtak ki Nguyen Dny Trinh vietnami külügyminiszter hivatalos japánt látogatása végén. A vietnami—japán együttműködésnek a két ország függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége kölcsönös tiszteletben tartásán kell alapulnia. El kell utasítania az agressziót, a belügyekbe való beavatkozást, szem előtt kell tartania az egyenlőséget, a san Amerika megszünteti Tajvannal kapcsolatait, s felbontja a katonai szerződést is. A többi szempont sem hagyható figyelmen kívül, s csak a leglényegesebbeket említeném. A diplomáciai kapcsolat- felvétel két ország között általában mindig pozitív lépés, ha a népek közötti jobb megértést szolgálja. Ez esetben azonban (ČSTK) — Az iráni hadsereg tegnap Teheránban ismét a tüntetők közé lőtt. A fegyveres beavatkozás során néhány személy megsérült. A tüntetők többsége " kiskereskedő volt, akiket munkabeszüntetéssel a vámtisztviselők is támogattak. Helyi megfigyelők úgy vélik, hogy Reza Pahlavi sah talán a legközelebbi napokban megpróbálja enyhíteni a széles néptömegek ellenállását azzal, hogy lemondatja Gholam Reza Azha- ri tábornok kormányát, és iskölcsönös előnyöket és a békés egymás melllett élést. A dokumentum megállapítja, hogy a japán és a vietnami külügyminiszter a vietnami- japán kapcsolatokról és a nemzetközi kérdésekről tárgyalt. A megbeszélések baráti és nyílt légköben zajlottak le. Tokiói megfigyelők hangsúlyozzák: a VSZK kormánytanácsa alelnökének és külügyminiszternek japáni látogatása arról tanúskodik, hogy a szocialista Vietnam nemzetközi tekintélye és békepolitikájának tekintélye megnövekedett. témáról. A SALT—II. nagyban hozzájárulna a feszültség enyhüléséhez, a szovjet—amerikai viszony javulásához. Ez viszont nem felel meg sem a maóisták- nak, sem a Pentagon héjáinak, sem a katonai-ipari komplexum érdekeinek, hiszen a fegyver a legjobb üzlet. Ez az UPI hírügynökség jelentéséből is kitűnik: „A Pentagon néhány magas mét polgári személyekből álló kormányt alakít. A Washington Post című amerikai lap azt írta, hogy Iránban a katonák nem hajlandók a tüntetők közé lőni. Ráadásul az irániak állítólag megtagadják a katonai szolgálatot. IANY K35 SOR BAN . CARLOS RAFAEL RODRIGUEZ, a Kubai Államtanács alelnöke háromnapos hivatalos látogatásra Portugáliába utazott. A VIETNAMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG és a Kolumbiai Köztársaság kormánya 1979. január 1-től diplomáciai kapcsolatot létesít. AZ AMERIKAI fizetési mérleghiány az elmúlt év harmadik negyedévében további 700 millió dollárral nőtt, és így ejérte a 3,8 milliárd dollárt. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ha tárain túl jelenleg 494 000 amerikai katona és tiszt állomásozik 114 országban. Csupán ebben az évben 11 400-zal emelték a külföldön állomásozó amerikai katonák létszámát. Mindez korántsem jelent őszinte, testi-lelki jó barátságot Peking és Washington között. Mindkét játékos jól ismeri a másik lapjárását, az újonnan szentesített barátság csak érdekeik találkozásáig tart. Ez pedig egyenlő a nemzeti felszabadító mozgalmak és a szocializmus elleni harccal, az an- tiszovjetizmussal. Hiszen Peking egyeduralmi terveinek Délkelet-Ázsiában legfőbb akadálya a szocialista Vietnam, az öt ASEAN-országban (Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, Thaiföld és Szingapúr) pedig erősebb az amerikai tőke befolyása. A pekingi vezetés tehát egyszerre többfelé nyitotta meg a játszmát: A nyugati országokban egymást követik a kínai küldöttségek, s a néhány hónappal ezelőtt Japánnal, most pedig az Egyesült Államokkal kötött megállapodással jó politikai alapot teremt ahhoz, hogy e két fejlett ország tőkéjét is céljainak szolgálatába próbálja állítani. A diplomáciai kapcsolatok ellen nem lehet senkinek kifogása, ha a b két, biztonságot szolgálják. S szeretnénk — bizonyítani az idő fog —, ha hozzájárulna az enyhüléshez, s ugyanakkor reméljük, hogy negatívan nem befolyásolja az új SALT-megállapodás megkötését. A Gromiko—Vance találkozó után már világosabban fogjuk látni a helyzetet. Az bizonyos, hogy nemcsak mi, hanem az amerikaiak nagy része is őszintén várja a tárgyalások pozitív eredményeit. Nem bombasztikus meglepetésekre, hanem komoly, józan, az emberiség létérdekeit szolgáló megállapodásokra van szükség. Hiszen a világpolitika nem operettszínpad, ahol bárki is ké- nye-kedve szerint mozgathatja a szereplőket. A mai világ realitása egyértelmű. Az emberisig enyhülést, békét akar. MALINÁK ISTVÁN Az olajáremelés margójára Ki kevesli — ki sokallja Washingtonban túlzottan magasnak, az arab országokban viszonylag csekélynek tartják az olajár január 1-től négy szakaszban történő, együttvéve 14,5 százalékos emelését. Itt is — ott is érthető a sokallás, illetve keveslés. Carter elnök nem titkolta: ezek után nincs remény arra, hogy a múlt hónapban beharangozott dollármentő akciója beváltja a hozzá fűzött reményeket, A kissé megállapodott dollárárfolyam az áremelés bejelentése után ismét szinte óráról órára zuhant. Pedig az amerikai elnök éppen az arab olajtermelők kedvében akart járni, amikor a dollárt támogató intézkedéseket életbe léptette. No persze, egyúttal az USA krónikus mérleghiányán is enyhíteni próbált, de nem kétséges, elsősorban az OPEC- országokat akarta meggyőzni arról, hogy védelmébe veszi a dollárt. Az arab olajexportálók ugyanis már hónapok óta hangoztatták, hogy annyit emelnek az olajáron, amennyit a dollár devalválódása következtében vesztenek. Ábu Dhabiban, mint utólag kiderült, az arab olajminiszterek nem a dollár pillanatnyi helyzetét vették figyelembe, hanem az elmúlt másfélkét évet „nem tudták megbocsátani“ az amerikai valutának. Kiszámították ugyanis, hogy az árfolyam-ingadozás következtében a barrellenkénti (csaknem 160 liter) 12,7 dollár ma a valóságban csupán 4—5 dollárt ér. Az amerikai pénzügyminisztériumban már most biztosra veszik, hogy a 15 százalékkal drágább olaj újabb milliár- dokkal terheli meg az amerikai költségvetést. Pedig egyesek úgy vélik, hogy az USA lényegében elégedett lehet, mert egyes arab országok még a 30 százalékos emelést sem tartották túlzottnak. A Legérdekesebb kétségtelenül Szaúd-Arábia magatartása volt. Eddig Ríjad mindig keresztülvitte akaratát, az olajárak befagyasztását. Most viszon Jamani olajminiszter már hetekkel ezelőtt kijelentette, hogy biztosan magasabb árat állapítanak meg. Pedig köztudomású, hogy a szaúdi kormány továbbra is kapja az olajár kérdésében képviselt rijádi álláspontot eddig is döntően befolyásoló amerikai dollárokat. Ezúttal az iráni helyzet határozta meg leginkább Szaúd- Arábia magatartását. Az iráni olajipari dolgozók sztrájkja következtében köztudomásúan a világ második legnagyobb olajexportőre éppen szaúdi behozatalból fedezi a hazai fogyasztást is. Az olajkínálat, jelenleg ismét kisebb a keresletnél. Egyszerű a közgazdasági következtetés: automatikusan felhajtja a világpiaci árakat. Ezenkívül a legnagyobb • olajfogyasztók, tartva a nagymértékű áremeléstől, gyorsan fel- töltötték készleteiket és olajhi-i ányt idéztek elő. Ez a pilla- natnyi helyzet. Az OPEC-országok azonban még korántsem mondták ki a végső szót. Nyitva hagytak egy kiskaput: a dollártól teszik függővé, hogy jövőre az előirányzott, csaknem 15 százalékos emelést nem toldják-e meg néhány százalékkal. A dolláron és ezen keresztül az Egyesült Államok valutapolitikáján tehát sok múlik. Ha a dollár „hű marad“ idei önmagához, nem kétséges, hogy az arab olajtermelők beváltják fenyegetéseiket. P. VONYIK ERZSÉBET Újabb ugandai támadás Tanzánia ellen (ČSTK) — A Nairobiból érkező hírek szerint ismét kiújultak a harcok az ugandai— tanzániai határon. November elején az ugandai egységek betörtek Tanzánia területére és több mint 1700 négyzetkilométer területet an- nektáltak a Kagera folyó és a nemzetközileg elismert ugandai—tanzániai határ között. Annak ellenére, hogy a kampa- lai rádió közölte az ugandai egységek visszavonulását, a tanzániai hatóságok kijelentették, hogy a határmenti terűié*! teken folynak a harcok. Ki kinek a kártyája? avagy nem operettszínpad a világpolitika senki előtt sem kétséges, hogy mi célból nyújtott most oly sürgősen kezet egymásnak Peking és Washington, amikor 30 évig megvoltak nélküle. A hivatalos nyilatkozattuk szerint ez a lépés nem irányul semmilyen más ország ellen, de a realitások mást jeleznek. A Fehér Ház tisztában van a kínai vezetés nagyhatalmi, a szocialista országok egységének megbontására irányuló törekvéseivel, vad szovjetellenességével. Szükségtelen megismételni Peking mindenki által jól ismert, háborús, szocialista- és szovjetellenes kirobbanásait, hiszen már csak az is egyedülálló példa, hogy a szovjetellenességet mint politikai irányvonalat a kínai alkotmány is rögzíti. S nem tekinthetünk el a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásától, a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló megállapodás megkötésének közeli valószínűségétől. Ezt egyébként a Fehér Ház bejelentése szerint — s ebben mi is nagyon bízunk — nem veszélyezteti az amerikai—kínai „kézfogó“. Zárójelben jegyezzük meg, hogy épp ma kezdődik a szovjet—amerikai külügyminiszteri párbeszéd Genfben e rangú vezetője szerint a szoros kínai—amerikai kapcsolatok a szovjet fegyveres erők szétdara- bolásiát jelentik, ami a NATO- országok előnyére válik.“ Bár egyeseknek fenntartásaik vannak a „kínai kártya“ megfogalmazással szemben, mégis jellemző, hiszen az amerikai imperializmus nyilvánvalóan ezt akarja kijátszani a Szovjetunió ellen. Viszont Peking sem akar kártya lenni, hanem játékos, s ezt többször bebizonyította. Hua Kuo-feng kínai pártelnök a megállapodásról kijelentette: hozzájárulást jelent a népek hegemóniaellenes harcához. S közismert, hogy Kína politikai szótárában a hegemóniaellenesség saovjet- ellenességet jelent. A hivatalos kínai sajtó pedig tovább sürgeti a „legszélesebb szovjetellenes front kialakítását“. Céljainak az felelne meg a legjobban, ha az USA és a Szovjetunió konfrontációba kerülne egymással, s amikor a kettő „elvérzett“, ő könnyebben megvalósíthatná nagyhatalmi, hegemonisztikus törekvéseit. Ez a fő dolog, amit Peking a kapcsolatfelvételtől remél. Persze, még sok egyebet is: amerikai fegyvert, gazdasági segítséget stb. Befejeződtek a vietnami—japán tárgyalások Ázsia békéjének érdekében Kommentárunk
