Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-19 / 350. szám, kedd
Matematikai módszerek alkalmazása a mezőgazdaságban A mezőgazdaság termelőerőinek gyors iejlüu'üse, az egysé- gds földművusszuvebkezetek és állami gazdaságok földterületének növelése, a tudományos- technikai forradalom vívmányainak a gazdasági életben történő egyre szelesebb körű 'kihasználása állandó nyomást gyatkorol a tökéletesebb irányítási, tervezési ós' szervezési módszerek bevezetésére. A mezőgazdasági termelés tokozásé naik napjainkban egyedüli lehetséges s járható útja a hatékonyság növelése. E folyamat meggyorsításának elengedhetetlen része olyan eszközök s (módszerek bevezetése, amelyek még a nagyon összetett s bonyolult rendszerekben is elősegítik az egyes tényezőik pontos mennyiségi meghatározását. Ennek alapján a matematikai módszerek behatolását a mező- gazdaságba a hatékonyság fokozásának függvényeként is mag ya rá z ha l j uik. A szocialista mezőgazdasági vállalatok nagyüzemi szintű vezetése összetett feladat. Nem mindig egyszerű dolog a váLla- lati s népgazdasági érdekek összehangolása sem. A termelés hatékonyságának növelésekor több korlátozó tényezővel is számolnunk kell, s meg kell találnunk — a vállalati s nép- gazdasági érdekeik szem előtt tartásával — a legeredményesebb gazdálkodási módot. Az utóbbi években — elsősorban a számítógépek gyors fejlődése következtében — több olyan matematikai módszert dolgoztak ki, amelyek alkalmazhatók az ágazat irányításában. E módszerek lényege, hogy a jelenségeket, s azok összefüggéseit matematikai modellekkel, tehát matematikai formulákkal fejezi ki. A matematikai modell jellemzője, hogy nem tükrözi a valóságot minden részletében, csak a leglényegesebb dolgokat, s összefüggéseket, tehát gyakorlatilag a valóság „logikai. egyszerűsítéséről“ van szó. A matematikai modellek alkalmazása a mezőgazdaságban újkeletű, mintegy 10—15 éves múltra tekint vissza. Alkalmazásúik a döntési tevékenységben azonban s sikerek ellenére is, csak viszonylag lassan hódít tért. Napjainkban már vállalati szinten is sor került e módszerek gyakorlati alkalmazására, igaz nem mindig a vállalati hatékonyság növeléséinek egyik eszközeként, hanem elsősorban a felsőbb irányítás ösztönzésére. A mezőgazdasági feladatok matematikai modelljeinek megalkotásában elsősorban: — a matematikai programozás — a matematikai statisztika — a függvényszámítás (okö- nomelnkai módszerek) — az input-output analízis — a hálótervezés és — a szimuláció módszereit használják fel. A felsorolt módszereik közül a legelterjedtebb, s legtöbb gyakorlati eredményt felmutató a matematikai programozás, melynek lényege a termelési folyamatok legkedvezőbb tervezési, irányítási és szervezési variációinak kiválasztása. A mezőgazdaságban legismertebb módszere a lineáris programozás, amely a rendszer összefüggéseit lineáris matematikai formulák segítségével ábrázolja. E módszer alkalmazása bizonyos pontatlansággal jár, mivel a valóság nem minden összefüggése lineáris, ez azonban lényegében nem jelent a valóságtól való túl nagy eltérést. Alkalmazásuk előfeltétele, hogy a gazdasági feladat megoldását körülhatároló feltételeket lineáris kapcsolatok, azaz egyenleteik és egyenlőtlenségek formájában lehessen kifejezni. A matematikai módszerek, beleértve a lineáris programozást is, sikere és hatékonysága az összeállításukhoz alapul vett kiinduló információk pontosságától függ. A lineáris programozás (elsősorban a szimplex és disztribúciós módszerek) módszerei sikeresen alkalmazhatók a mezőgazdasági tervezésben (mind az operatív, mind a perspektívák us tervezésben), az optimális termelési és az optimális taka nmánybázis-struktúra meghatározásánál, a gép- és traktor- pank optimális szerkezete meghatározásánál és más területeken is. A matematikai statisztikai módszerek közül a koreláció, a trendszámítás és a regresz- szionalízis mezőgazdasági fel- használása ismert. Az ökönometriai módszerek közül a mezőgazdaságban széles körben felhasználhatók a . termelési függvények. Lényegük, hogy kifejezik a termelés hozama és termelési tényezők közötti összefüggéseket. Ennek ismerete alapján lehetőség nyílik a termelési tényezők olyan kombinálására, ami a termelés hatékonyságának emeléséhez vezet. Az ágazati kapcsolási mérlegmódszer (input-output analízis) lényege, hogy az újratermelési folyamatot az egyes ágazatok közötti mennyiségi viszonyok oldaláról, valamint a ráfordítások (input) és a termelés (output) közötti kapcsolatok szempontjából elemezi. E módszer a lineáris programozástól eltérően nem törekszik a vizsgált rendszer struktúrájának optimalizálására. Részletesen leírja ellenben a gazdasági rendszert, így lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy milyen hatással vannak egyes ágazatok változásai a teljes termelésre, és fordítva. A hálótervezés módszerei főként a CPM (Critical Path Method) és PERT (Program Evaluation and Review Technique) elsősorban az operatív szervezési feladatok pl. az idénymunkák terveinek kidolgozására, megoldására alkalmasak. Manapság viszonylag gyorsuló elterjedésük a bizonyítéka gyakorlati alkalmazhatóságuknak. A szimulációs módszereknek « mezőgazdasági gyakorlatban való alkalmazása az eddigiekben szerény. E módszer gazdasági jellegű kihasználásának lényege e folyamatok matematikai modelljével végzett kísérlet. Tehát a valóság helyett a valóság modellje szolgál a kísérlet alapjául. A mezőgazdaság specifikus vonásaiból eredően sok az olyan probléma, melyek megoldásánál a szimulációs módszerek felhasználhatók, sőt egyedül a célravezetőik. A mezőgazdaság automatizált irányítási rendszereinek építésével, megfelelő számú és szintű káderek képzésével napjainkban szinte a szemünk előtt termelődnek meg a mezőgazdasági vállalatokban, az egyes irányítási szinteken a korszerű matematikai módszerek és számítógépek alkalmazásának alapfeltételei. E folyamat célja az előzőekben ismertetett módszereik,' modellek egy rendszerbe való összekapcsolása, s így a döntéshozatal automatizálása, irányítás s szervezés magasabb szintre való emeléséhez, s ezáltal az egész termelés növeléséhez vezet. PÖSA LAJOS A sentcai selyemgyár dolgozni ti millió koronával csökkentették az önköltséget. A felajánlott 17 000 óra helyett társadalmi munkában 19 000 órát dolgoztak, s összegyűjtöttek 60 tonna vashulladékot. A képen Ester Drimková látható, aki normáját 125 százalékra teljesíti. (Felvétel: VI. Andor — (ČSTK) Két tétel közötti különbség A takarékoskodás nagyban hozzájárul a kedvezőtlen takarmánymérleg kiegyenlítéséhez A növénytermesztésre és az állattenyésztésre a kölcsönös egymásrautaltság volt jellemző. A hazánk mezőgazdaságában végbement változások következtében azonban a növénytermesztés egyre inkább függetlenné válik az állattenyésztéstől. A munkagépeket traktorok húzzák, a terményhordásban sincs már szükség igásállatokra, s lényegesen kevesebb istállőlrá- gyát használnak fel, mint régebben. Nem így azonban az állattenyésztés, amelynek sorsa nagyban függ a számára takarmányt adó növénytermesztéstől. Vajon mennyit adott az idén? Kevesebbet, mint amennyire szükség lenne. Mert bár a növénytermesztés az állattenyésztéstől függetlenné vált, az időjárástól nem. Már közhelyszámba megy, annyit emlegetjük az idei szélsőséges időjárást. De mi mást okoljunk, amikor a mezőgazdasági üzemek a takarmánytermesztésben kisebb hektárhozamokat értek el annak ellenére, hogy a takarmánynövények agrotechnikai határidőn belül földbe kerültek, s a te- nyészidő alatt is gondosan ápolták őket... Viszont hűvös volt a nyár, száraz az ősz és ennek következtében például a galántai járásban lucernából — száraz állapotban — 86 métermázsás hektárhozam helyett 65 métermázsás hektárhozamot értek csak el. Silókukoricából 404 métermázsa helyett 235 métermázsát takarítottak be egy hektárról. Ilyenformán a járás mezőgazdasági üzemeinek állatállománya részére szükséges tömegtakarmány 95,3 százalékban biztosított. De csak úgy, hogy Amikor Pónya Lajosnak, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) cukorgyár üzemi tanácsa elnökének, az automatizálási részleg vezetőjének előadtuk kérésünket, hogy szeretnénk megtekinteni a feldolgozó üzem egyes részlegeit, legnagyobb meglepetésünkre azt javasolta, hogy inkább álljunk az ipari televízió képernyője elé, mert az mindent lát, és ha úgy gondoljuk, később még megnézhetünk egy-két munkahelyet. Megfogadtuk tanácsát, és követtük egy hatalmas, tágas munkacsarnokba. Elmagyarázta, hogy két távirányítású és négy rögzített televízióval figyelik a munkafolyamatokat, és ha rendellenességet észlelnek, azonnal megjavítják a meghibásodott berendezéseket. A kapcsolótáblán gyakorlott kézzel mozgatta a keresőkart. Betájolta a korszerű rakteret, amelyen az óriási piramisokba rakott répát a ventillátorokkal alulról levegőztetik. Ily módon nem melegszik be a répa, és kevés a tárolással járó veszteség. Jól látni a teherautók, a vasúti teherkocsik mozgását. Meggyőződünk róla, hogy a rakodómunkákat nagymértékben gépesítették. Szükséges is a munka termelékenységének fokozása, mert a terebesi (Trebi- šov) járásból 1150 vagon cukorrépát kaptak. Azért szállítottak ide ennyit, mert azon a vidéken gazdag volt a termés. A gyár vezetői örülnek a szállítmányoknak, mert a korszerű berendezésekkel sok cukorrépát dolgozhatnak fel. A nyugatszlovákiai kerületben viszont nem termett elegendő cukorréA képernyő mindent lát AUTOMATA BERENDEZÉSEKKEL FŐZIK A CUKROT pa. Még a dunaszerdahelyi járásban is csak 350 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Bár néhány mezőgazdasági üzemben, a Nagymegyeri (Calovo) Nagyhizlaldában ötszáztíz hek- ron ötszáztizenöt mázsás, a Nagylúcsi (Lúč na Ostrove) Efsz-ben 446, a Mihályfai (Michal na Ostrove) Efsz-ben 435 mázsás hektárohazamot értek el, de ennél a járásban sokkal kisebb hozamok is voltak. A képernyőn egy hatalmas gép mozog. Belemarkol a mészkő-piramisba. Üjabb betájolás, és a képernyőn máris látjuk, hogy hosszú futószalagon jutnak a mészkődarabok a mészégető torkába. Helyben égetik tehát a meszel is. Látjuk azt a részleget is, ahol elmés berendezések választják ki a répa közül, a gyomot és a követ, valamint más szennyező anyagokat. Előttünk magasodik a félig kész kémény. A részleg- vezető magyarázza, hogy szárítóüzemet építenek 50 millió koronás beruházással. A cukorrépaszeletet megszárítják, hogy a mezőgazdasági üzemek gazdaságosabban használhassák fel. Alig lépünk el az ipari televízió képernyője mellől, máris újabb korszerűsítésekkel, automatizálással találkozunk. Ra- dioizotóp sugarakkal mérik az édes lé sűrűségét. Az értékelések alapján szabályozzák, hogy a lehető legkönnyebben ki lehessen belőle vonni a cukrot. Az üzemi tanács elnöke mutatja az AV-11 csehszlovák gyártmányú automatikus főzőberendezéseket. Kapcsolótáblájukon be kell programozni a munka- folyamatot, és utána már csak olykor-olykor ellenőrizni működésűket. A főzőkatlanok között szinte trópusi hőség uralkodik. Itt bizony izzadnak az emberek. Szemes István már hat éve főz, és azt állítja, hogy az idei cukorrépából jó minőségű cukrot lehet készíteni. Persze, ez sok mindentől függ. Kifogásolja, hogy néha nem megfelelő a lé minősége. Ilyenkor nehezen képződnek a csillogó kristályok. A másik oldalon Borbély László már épp a katlan kiürítéséhez készülődik. Függesztett nagyítón keresztül látjuk a szép cukorkristályokat. Egy kisebb csapon üveglapra is ereszt a főző a sűrű léből, amelyen közelről láthatjuk a cukrot. Elégedett a munkával, szerinte kedvezőek a feltételek a lehető legjobb minőségű cukor gyártására. A hatalmas katlanok mögött a centrifugáktól futószalagon szállítják a cukrot a csomagoló- ba. De előbb Juhos Júlia mintát vesz, és megállapítja, hogy milyen osztályba sorolható a még meleg cukor. Általában jónak értékeli, a színe megfelel a követelményeknek. De korábban sárgás színű is volt a futószalagon szállított cukor, s így újra kellett főzni. Most csak fél gőzzel dolgozik a gyár, mert az úgynevezett nyersrészlegen forró, lúgos vízzel tisztítják a berendezéseket. Ahogy ők mondják, „átfőzik“ a végtelen sok csövet, hogy lemarassák róla a lerakódást. Ily módon jobban érvényesül a hőhatás, és kevesebb energiára van szükség. A fiatalember mentegetőzve búcsúzik, mert el kell sietnie a répaszeletelő berendezéshez. Újra kezdik a répa feldolgozását, mert már befejezték a berendezések átmosását. Karol Huba igazgató is munkaruhában jár-kel az emberek között, tanácsokat ad, irányít, biztat. Elégedetten közli, hogy közel harmincezer tonna cukrot gyártottak már, és mintegy 2 200 000 korona értékű fűtőanyagot sikerült megtakarítaniuk. A jó minőségű cukorból Magyarországra is szállítanak 3000 tonnát. Éjjel-nappal dolgoznak Szlovákia egyik legkorszerűbb cukorgyárában. Vezetőinek, dolgozóinak a mostani időszakban nincs se szabad szombatjuk, se ünnepnapjuk. Ha továbbra is ilyen gyors ütemben dolgozzák fel a cukorrépát, talán karácsonyra már megállhatnak a gépek, de ha újabb cukorrépa- szállítmány érkezik, akkor a becslések szerint csak szilveszterre. Ürülnek, hogy tovább dolgozhatnak, mert kedvezőek a feltételeik a cukorrépa tárolására és feldolgozására. Eddig még nem nagyok a tárolással járó veszteségek. Igyekeznek minél több hófehér cukrot gyártani a népgazdaság és a fogyasztrk számára. BALLA JÓZSEF az előző évekhez viszonyítva jóval több kevésbé értékes takarmányt — mint amilyen például a kukoricaszár — tartósítottak a téli hónapokra. Kedvezőtlenebb a helyzet az abraktakarmányok esetében, mert a jelenlegi készlet csak 60 százalékban fedezi a szükségletet. Jó tudni azonban, hogy létezik állami takarmányalap, amolyan vastartalék, amelyből kaphatnak az arra rászorulók. Márpedig a galántai járás előreláthatólag februártól kezdve egyike lesz ezeknek a rászorulóknak. Viszont azt is tudni kell, hogy az állami tartalék sem kimeríthetetlen, ezért nem lehet elintézni azzal a takarmányhiányt, „hogy ha elfogy, kapunk az államtól“. Tekerékosikodni kell vele. Nem megy a takarékoskodás a hasznosság rovására? Erre a kérdésünkre a galántai Május 9. Egységes Földművesszövetkezetben kerestük a választ. A szóban forgó efsz-ben a téli kampány idején 3450 szarvasmarhát, 10 500 sertést, 240 juhot és 32 lovat kell takarmá- nyozni. Dudás Károly mérnök a szövetkezet zootechnikusa pontosan tájékoztatott bennünket, hogy mennyi az állatok téli takarmányszükséglete és mennyi a készlet. A két tétel között bizony különbség van. A készlet kisebb, mint a szükséglet. Éppen ezért csökkentett takarmányadagot kapnak az állatok. A teheneknek például 3 kiló szénát, 35 kiló silót, 1 kiló takarmányszalmát, 4 kiló po~ gácsázott takarmányt, s egy liter tejre 10 deka abraktakarmányt kellene kapniuk. S mit kapnak ehelyett? — kérdeztük a zootechnikust. — 25 kiló silót, 4 kiló pogá- csázott takarmányt, és egy liter tejre 10 deka abraktakarmányt. — Nem csökkent a tejhozam? — Amikor ezt a takarmányadagot megállapítottuk, úgy jártunk el, hogy ne adjuk meg a maximumot, de ne csökkentsük olyan mértékben az adagot, hogy lehetetlenné váljon a tejtermelésben ránk háruló feladatok teljesítése. Annál inkább is megvan a kívánt tejhozam és a hízómarháknál és a hízósertéseknél a kívánt súlygyarapodás, mert az állatállomány jól értékesíti a takarmányt. Például az állami normák szerint egy liter tej előállításához 33 dóka abraktakarmányra van szükség. Ebben az efsz-ben egy liter tej előállításához 24 deka abraktakarmány elegendő. Tehát a 33 dekához viszonyítva a 20 dekás adag — amelyet most kapnak — takarékoskodást jelent. Mint már említettük 10 dekát tisztán, tízet pedig pogácsázott takarmányba keverve. Egy kiló marhahús előállításához 2,10 kiló abraktakar- mány kell. A szóban forgó efsz- ben 1,70 kilótól híznak egy kg- ot a szarvasmarhák. Most 1,60 kilót kapnak. A tervezett napi 90 dekás súlygyarapodás helyett 92 deka a felhízás. Tehát nem lehetetlen feladat úgy takarékoskodni a takarmánnyal, hogy közben ne csökkenjen az állatok hasznossága, persze csak ott, ahol a sikeres állattartás egyéb feltételei; a már említett jó takarmányértékesítő képesség, s jó tartási viszonyok is adottak. KOVÁCS ELVIRA
