Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-18 / 349. szám, hétfő

Tornaterem nincs, élsportolók vannak ram. A pártfogása alá vett. Összeállította számomra az ed­zési programot, s nagy gondot fordított arra, hogy kinevelje bennem ' a (küzdő szellemet.. Mindez még télen történt. Nyá­ron aztán versenyezni kezdtem, és ősszel a szlovákiai döntőben már a dobogó harmadik foká­ra állhattam. Az ifjúsági ver­senyeiken 200 méteres hátúszás­ban azóta háromszor lettem szlovákiai bajnok. Több nern- zetiközi versenyt is megnyertem Romániában, Magyarországon, Lengyelországban. Száz méteren 1 perc 12 másodperc, 200 m- en pedig 2 perc 36 másodperc a legjobb idom. Hetente tíz al­kalommal edzeik. Talán nem szerénytelenség, ha azt mon­dom, szeretném végre már az országos bajnokságot is meg- nyernil“ SCHMIEDBAUER ÉVA: „Lehet, hogy 'közhelynek tűnik, de tény, hogy a sportnak rendkívül jó hatása van az ember szer­Kecspy Zoltán vezetére. Nekem például há­roméves koromban légcsőaszt­mám volt, ennek ellenére el­kezdtem sportolni. Megtanultam úszni, majd gimnasztikára jár­tam, s közben atletizálni is el­kezdtem. Egyszer az iskolánk színeiben részt vettem egy 800 m-es síkfutásban, amit meg­nyertem. Itt figyelt fel rám Pető László, a Lokomotíva ed­zője. Foglalkozni kezdett ve­lem. Tagja lettem a Lokomotíva sportegyesületnek és rendszere­sen edzeni kezdtem. Az ered­mény nem sokáig váratott jna- gára. 1976-ban a szlovákiai baj­nokságon második, 1977-ben pe­dig első helyen végeztem. Idén csak a harmadik helyezést sike­rült megszereznem, bár az is igaz, hogy sérülten rajtoltam. Most már rendben vagyok, nem régen jöttem vissza a Magas- Tátrából, ahol edzőtáborban készültem fel a léli fedettpá­lyás versenyekre. Egyébként ta­vasszal nagy erőpróba vár rám, ugyanis érettségizni fogok. Re­mélem, nem vallók majd szé­gyent, hisz tanulmányi átlagom az első három évben 1,6—1,7 között volt. Magamról talán még annyit, hogy több mint tíz éve semmi baja sincs a lég­csövemnek. Ezt elsősorban a sportnak köszönhetem!“ KECSEY ZOLTÁN: „Nyolcéves koromban állítólag elég jól ho­kiztam. Fel is szólítottak, hogy menjek át az úgynevezett „ho­ki iskolába.“ Akkor már máso­dik éve magyar tannyelvű isko­lába jártam, s nem akartam ab­bahagyni. A hoki így abbama­radt és én úszni kezdtem. Ti­zennégy éves koromig foglalkoz­tam komolyabban az úszással, a 100 m os mellúszásban nyer­tem is szlovákiai bajnokságot. Az iskolánkból két fiú járt ví­zilabdázni. Egyszer hívtak, hogy menjek velük. Elmentem. Az úszással nekem nem volt prob­lémám labdázni meg megtanul­tam. Az edző még örült is, mert én balkézzel dobálok, s a csa­patban erre nagy szükség van. A ClI-ban az ifjúsági csapatot ránk, az 1961-ben születettekre építették. Ez év folyamán leg­jelentősebb eredményünknek az Európa-bajnokságon elért hato­dik helyezést tartjuk. Nagyon megszerettem ezt a sportot. Ha nem kellene edzé­sekre- járnom, otthon unatkoz­nék. Elég könnyen tanulok, de a tv-nézés számomra nem szó­rakozás. A CH felnőtt csapata tizenhatszoros bajnok. Nem ta­gadom, szeretnék bejutni ebbe a csapatba, s munkámmal to­vább erősíteni jóhírét.“ SZASZÁK gyűrgy Kozák magasru ugorva fejel a Csehszlovákia—Olaszország vá­logatott labdarúgó-mérkőzésen, társa Masný, továbbá Benetti, a kemény olasz védő csak nézi a jelenetet. Kozák és Masný e héten „páholyból“ nézheti Benettiéket az Olaszország—Spa­nyolország barátságos mérkőzésen. Vojtíšek fölv. December 20-án NSZK—Hol­landia, másnap Olaszország— Spanyolország barátságos válo­gatott labdarúgó-mérkőzésre ke­rül sor, tehát az európai élvo­nalbeli labdarúgás nagyon szín­vonalasnak Ígérkező találko­zókkal búcsúzik az 1978-as évtől. Mind a négy csapat érdekes a csehszlovák válogatott szem­szögéből is. Az NSZK együtte­sével nemrég mérkőzött válo­gatottunk Prágában, s nagy a lehetősége annak, hogy a nyu­gatnémet tizenegy majd cso­portelsőként ott lesz az olasz- országi nyolctagú Európa-bajno­ki döntőben is. Mint ismeretes, válogatottunk az 1976-os EB döntőjét éppen a nyugatnémet együttessel vívta. Az NSZK csapata Prágában már az új ed­ző, Derwal irányításával szere­pelt és győzött, Majna-Frank- furtban a hatalmas köd miatt nem fejezhette be a Magyarorr szág elleni találkozót, amely gólt nem hozott. A hollandok ellen nagyon szeretne meggyő­ző teljesítményt nyújtani a nyugatnémet csapat, amely a jelek szerint mindmáig nem ta­lálta meg Beckenbauer, de fő­leg Gerd Müller teljes értékű utódját. Hollandia tizenegye a legu­tóbbi két világbajnokság nagy vesztesének tartja magát, 1974- ben is, 1978-ban is legalább azonos erejű ellenfél volt, mint a VB döntős házigazda, s az NSZK-ban még a rendes játék­időben, Argentínában a hosz- szabbításban maradt alul. Jan Zwartkruis, a hollandok edzője ugyan a legutóbb tagadta, mintha a holland labdarúgás szakvezetése elégedetlen volna a két világbajnoki második he­lyezéssel, az Európa-bajnoki bronzéremmel, s most mindená­ron Európa-bajnoki címre tör­ne, de jól tudjuk, hogy labda­rúgásban is érvényes a régi igazság: „Nem mozog a ha­raszt, ha a szél nem fújja“. Se­lejtező-csoportjában eddig ma­gabiztos volt a holland csapat, különösen az NDK ellen aratott 3:0-ás eredmény tiszteletet pa­rancsoló, s ha már nincs is Cruyff ja a narancssárga mezes legénységnek, Rensenbrinkje Európa, sőt a világ egyik leg­jobb labdarúgója. Csak azért várunk döntetlent, vagy ahhoz közeli eredményt az NSZK— Hollandia találkozótól, mert a színhely nem a szélmalmok ha­zájában lesz. Az Olaszország—Spanyolor­szág találkozót megtekinti Dr. Vengloš vezetésével a csehszlo­vák ligaválogatott, amely más­nap mérkőzik majd Perugiában a helyi ligacsapattal. Mint több­ször említettük, az olasz csapat erőnyerőként ott lesz az Euró- pa-bajnokság nyolcas döntőjé­ben, s a jelek szerint oda vár­ható Spanyolország együttese is, amely úgy rajtolt az EB se­lejtezőjében, hogy idegenben késztette megadásra Jugoszlávia tizenegyét. Nem kételkedünk abban, hogy most jobb és határozot­tabb lesz az olasz együttes, mint az emlékezetes bratislavai találkozón volt, de az utóbbi időben a spanyolok is jobban védekeznek, mint amikor csa­patunkban még több volt a gólerős játékos. Ezzel lényegé­ben burkoltan elárultuk, hogy szoros eredményre, s nem any- nyira mutatós játékra, mint taktikai küzdelemre lesz kilá­tás. Bárhogyan alakuljon is az eredmény, a játék tanulságos lesz a csehszlovák válogatott törzstagjai, de további legko­molyabb válogatott-jelöltjei számára is. ZALA JÓZSEF A Tf Spartak Pierovské Strojírny sporttelepén a napokban^ adták át rendeltetésének azt az 50 méteres uszodát, amelyet a „Z" -akció keretében létesítettek. Az építkezést 1973-ban kezdték meg, s azon a helyi polgárok félmillió órát dolgoztak le, több tnint százezret ingyen. Az épület létrehozásából kilenc vállalat is ki­vette részét. A létrehozott mű értéke 30 millió korona. A fedett u$zoda csaknem két hónappal a tervezett határidő előtt készült el. Ezzel a helyi lakosság a választási program egy fontos pontját teljesítette. Pferov környékén a legutóbbi tíz esztendőben százmillió korona értékben adtak ál sportlétesítményeket. (CSTK-felv.) A Kassai Magyar - Tanítási Nyelvű Kilencéves Általános Is­kolának és Gimnáziumnak nincs tornaterme. Áz iskola igazgató­sága természetesen minden éven igyekszik legalább vala­melyik iskola vagy intézmény tornatermében albérletet sze­rezni — de ez hol sikerül, hol nem. Mindebből adódóan az ember logikusan arra köyetkez- tet, hogy ebben az iskolában bizony silány sportélet folyhat, s olyan diákok találhatók itt, akiktől a sport olyan messze van, mint Makótól Jeruzsálem. Vagy talán mégsem? — Tény, hogy jó feltételeiket nem tudunk biztosítani a spor­Benkő Gabriella toláshoz — mondja Pálmai Ru­dolf igazgató —, de ez az ál­datlan állapot a sportszerete- tet mégsem oltja ki minden di: ákból. Voltak és vannak tehet­ségesek, akik a nehézségek el­lenére is felszínre törtek, s bi­zonyítottak. Iskolánk volt diák­jai közül erre példa Rácz Kata­lin, akinek nevét a tőrvívásban ma világszerte jól ismerik, de megemlíthetem Móder "Józsefet vagy Józsa Lászlót is, a Lokomotíva híres csatárait, akik szintén ebben a gimnázi­umban érettségiztek. Iskolánk­nak jelenleg is több élsportoló­ja van. Mi leginkább a 17 éves Baksay Árpádra vagyunk büsz­kéik, aki birkózásban 1978-ban csehszlovák bajnok lett, de ki­emelhetem a 16 éves Benkő Gabriellát, aki tagja a csehszlo­vák ifjúsági kosárlabda-váloga­tottnak, a 16 éves BauernébI Gertrúdot, aki 200 méteres hát­úszásban háromszoros szlová­kiai bajnok, a 17 éves Smiod- bauer Évát, aki 80U méteres síkfutásban 1977-ben nyert szlo­vákiai bajnokságot, s úgyszin­tén a 17 éves Kecsey Zoltánt, aki a jónevű košicei ŰH ifjúsá­gi vízilabda csapat erőssége. XXX Az igazgató által felsorolt öt névvel olvasóink a sporthírek­ben már nemegyszer találkoz­hattak. Ez az öt fiatal már ed­dig is valóban szép eredménye­ket ért el, s bizonyára jövőben is számos sikerüknek örülhe­tünk majd. Ismerkedjünk meg velük! BAKSAY ÁRPÁD: „A sport ná­lunk családi hagyomány. Már édesapám is birkózó volt. (Ké­sőbb edző Is.) Én mégis főleg az unokatestvérem hatására kezdtem birkózni. Baksay La­josnak, a többszörös csehszlo­vák bajnoknak, a válogatott ke­ret tagjának vagyok az uno­kaöccse. Azt mondják, hogy a tanítvány olykor túlszárnyalja a mestert. Nos, a legutóbbi szlovákiai döntőn ez az én esetemben .is így történt. Az első körben sikerült Lajost ikét- vállra fektetnem. Szlovákiai bajnokságot egyébként először 1972-ben, csehszlovák bajnoksá­got pedig 1974-ben nyertem. Ettől az időtől kezdve a cseh­szlovák ifjúsági válogatott tag­ja vagyok. A sport sóik időmet leköti. Tavaly például csak há­rom szabad szombatom és va­sárnapom volt. 1978-ban a kö­töttfogásban megnyertem a csehszlovák bajnokságot, sza­badfogásban a második helyen végeztem. Szeretem a birkózást, mert szép, játékos sport. Nem is annyira erő. mint inkább ügyesség, gyorsaság kell hozzá. Hogy milyen terveim varrnak? Jól szerepelni nyáron a Kubá­ban megrendezésre kerülő nem­zetközi tornán, sikeresen be­fejezni középiskolai tanulmá­nyaimat. Álmaim között szere­pel a testnevelési főiskola el­végzése is.“ BENKÖ GABRIELLA: „Tény­leg nagyon rossz, hogy nincs saját tornaterme az iskolának. Most, hogy így belegondolok, azt kell mondanom, én az is­merőseimnek köszönhetem, hogy lehetővé tették számomra a sportolást. Az egész úgy kez­dődött, hogy az egyik ismerő­söm elvitt az uszodába. Ott úgy-ahogy belejöttem az úszás­ba, amikor anyám egyik torna­tanár ismerősének unszolására gimnasztikára kezdtem járni. Itt már közel három évet ed­zettem, amikor bátyám rásze­dett, hogy járjak vele vívní. A vívás először nem igen ment, végülis elég jól megtanultam. Egyébként különösebb vonza­lom nem fűzött ehhez a sport­hoz, és amikor egyik osztály­társam, Szabó Adri édesapja eljött az iskolánkba s megkér­Bauernébl Gertrüd dezte, hogy ki akar járni kosa­razni a VSS-be, én azonnal je­lentkeztem. Nem is bántam meg, mert úgy érzem, ez az a sportág, amit nekem talál­tak ki. A csehszlovák ko­sárlabdázó ifjúsági válogatot­tal ez év szeptemberében jelölték ki. Számomra kü­lön öröm, hogy engemet is [leválogatottak. Eddig három összpontosításop voltunk. Most az a fő célunk, hogy a Ma­gyarországon megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra jól felkészülünk.“ BAUERNÉBL GERTRÜD: „Hét­éves voltam, amikor megtanul­tam úszni. Versenyszerűen har­madik osztályos koromtól úszom. Erre az időre tehető az is amikor Laszkovszky Sándor bácsi, a ČH edzője felfigyelt 1978 XII. 18. A szülők és gyermekek közös gyakorlata az 1975-ös országos spartakiád egyik érdekes színfoltja volt. Ugyanilyennek ígér­kezik a következő spartakiádon is, amelyre .már kezdetét vette a felkészülés. CSTK fölv.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents